13/08/2026
🧠 IDEGRENDSZERI KISOKOS
Az ADHD nem egyszerűen viselkedési probléma
„Nem tud megülni egy helyben.”
„Százszor elmondom, mégsem csinálja meg.”
„Állandóan közbeszól.”
„Ha érdekelné, biztosan tudna figyelni.”
„Csak több következetesség kellene neki.”
Egy ADHD-val élő gyermek környezetében gyakran hangzanak el hasonló mondatok. Kívülről ugyanis elsősorban a viselkedést látjuk.
Azt már kevésbé, hogy mi történik mögötte.
Az ADHD – figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar – neurofejlődési állapot. Ez azt jelenti, hogy hátterében az idegrendszer fejlődésének és működésének sajátosságai állnak.
Nem egyszerűen arról van szó tehát, hogy egy gyermek nem akar jól viselkedni, nincs megfelelően megnevelve, vagy a szülei nem elég következetesek.
Mit látunk ADHD esetén?
Az ADHD három fő tüneti területe:
🔹 figyelmetlenség
🔹 hiperaktivitás
🔹 impulzivitás
Ezek azonban gyermekenként nagyon különböző formában és mértékben jelenhetnek meg.
Van gyermek, akinél a fokozott mozgás és az impulzivitás feltűnő míg más gyermek csendben ül, mégis gyakran elkalandozik, elveszíti a feladat fonalát, elfelejti az instrukciókat, nehezen szervezi meg a tevékenységét.
És van, akinél mindkét tünetcsoport jelentősen jelen van.
ADHD esetén a figyelem szabályozása okozhat nehézséget.
Ezért fordulhat elő, hogy egy gyermek egy számára kevéssé érdekes feladatnál néhány perc után elveszíti a fonalat, miközben egy kedvelt tevékenységgel sokáig képes foglalkozni.
Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy akkor tud figyelni, amikor akar.
A figyelem fenntartását többek között a feladat újdonsága, érdekessége, nehézsége, a jutalmazás és a környezet ingerei is befolyásolhatják.
Erről külön is fogunk beszélni, mert az ADHD-val kapcsolatban talán ez az egyik legtöbbször félreértett jelenség.
A végrehajtó működések szerepe
ADHD-ban gyakran nehézséget okozhatnak azok a mentális folyamatok is, amelyek segítségével megtervezzük és megszervezzük a viselkedésünket.
Ilyen például:
• egy feladat elkezdése és befejezése,
• a figyelem fenntartása vagy áthelyezése,
• az impulzusok gátlása,
• az információ rövid ideig történő fejben tartása,
• több lépésből álló feladat követése,
• az idővel való gazdálkodás,
• a tevékenység megszervezése.
Ez a hétköznapokban egészen egyszerű helyzetekben is megjelenhet.
„Menj be a szobádba, vedd fel a zoknidat, hozd ki a pulóveredet, és tedd a poharat a mosogatóba!”
A gyermek elindul, majd két perc múlva valami teljesen mást csinál.
Kívülről ez könnyen tűnhet úgy, mintha nem figyelt volna vagy szándékosan nem csinálná meg, amit kértünk, pedig lehet, hogy maga a feladat megszervezése, az instrukciók fejben tartása és a figyelem célon tartása okozza a nehézséget.
És az impulzivitás?
Az impulzuskontroll azt teszi lehetővé, hogy egy pillanatra megálljunk a cselekvés előtt, meghallgassuk a kérdés végét, kivárjuk a sorunkat, ne mondjuk ki azonnal, ami eszünkbe jut, ne nyúljunk rögtön ahhoz, amit meglátunk.
ADHD esetén ez a „megállok – átgondolom – cselekszem” folyamat nehezebben működhet.
Ezért az impulzív viselkedést sem érdemes automatikusan szándékos szabályszegésként értelmezni.
❗ De itt jön a legfontosabb rész:
Egy sokat mozgó, figyelmetlen vagy impulzív gyermek nem automatikusan ADHD-s.
A gyermekek természetüknél fogva mozognak, kíváncsiak, időnként türelmetlenek, elkalandoznak és cselekszenek gondolkodás előtt.
Ráadásul ADHD-hoz hasonló tünetek más helyzetekben és állapotokban is megjelenhetnek.
Ezért ADHD diagnózisát nem lehet egyetlen viselkedésből, kérdőívből vagy rövid megfigyelésből felállítani.
A szakmai diagnosztika során azt is vizsgálják, hogy a tünetek tartósan fennállnak-e, az életkorhoz és fejlettségi szinthez képest jelentősek-e, több élethelyzetben – például otthon és az óvodában/iskolában – is megjelennek-e, és valóban akadályozzák-e a gyermek mindennapi működését.
A kivizsgálás során más lehetséges magyarázatokat és társuló állapotokat is figyelembe kell venni.
❗ Ki mondhatja ki, hogy egy gyermek ADHD-s?
Ez különösen fontos kérdés.
Az, hogy egy gyermek sokat mozog, impulzív, nehezen tartja fenn a figyelmét vagy problémái vannak az önszabályozással, még nem diagnózis.
Ezek olyan tünetek, amelyekre egy pedagógus, gyógypedagógus, terapeuta vagy más, gyermekkel foglalkozó szakember is felfigyelhet. Fontos is, hogy felfigyeljen rájuk, dokumentálja a megfigyeléseit, jelezze azokat a szülőnek, és szükség esetén megfelelő kivizsgálást javasoljon, de a tünet felismerése és az ADHD diagnosztizálása két különböző dolog.
Gyermekkorban az ADHD orvosi diagnózisának felállítása megfelelő gyermekpszichiátriai/gyermek- és ifjúságpszichiátriai kivizsgáláshoz kötött. A diagnosztikai folyamat ugyanakkor több szakember együttműködését is igényelheti.
Hogyan történik az ADHD kivizsgálása?
A kivizsgálás komplex folyamat.
Ennek része lehet:
• a gyermek részletes fejlődési és családi anamnézisének felvétele,
• a szülővel történő részletes beszélgetés,
• a gyermek viselkedésének és működésének klinikai megfigyelése,
• információgyűjtés az óvodából vagy iskolából,
• standardizált kérdőívek és pszichológiai vizsgálatok,
• a figyelmi, kognitív és egyéb funkciók vizsgálata,
• szükség szerint orvosi, neurológiai vagy egyéb kiegészítő vizsgálatok.
A szakember azt is vizsgálja, hogy a tünetek mióta állnak fenn, milyen mértékűek, több élethelyzetben is megjelennek-e, és valóban akadályozzák-e a gyermek mindennapi működését.
És legalább ilyen fontos a differenciáldiagnosztika.
Ugyanis figyelmetlenséget, fokozott aktivitást vagy impulzív viselkedést nem kizárólag ADHD okozhat. Más fejlődési, pszichés vagy testi állapotok is járhatnak hasonló tünetekkel, illetve ezek az ADHD mellett társuló állapotként is jelen lehetnek.
És mi a mi feladatunk terapeutaként?
Én TSMT terapeutaként például megfigyelhetem, ha egy gyermek figyelme könnyen elterelődik, nehézséget mutat a feladatban maradásban, impulzív, fokozott a mozgásigénye vagy nehezen szabályozza a viselkedését.
Kötelességem ezekre felhívni a szülő figyelmét.
Szükség esetén azt is javasolhatom, hogy induljon el további kivizsgálás.
De nem mondhatom azt:
„A gyermekének ADHD-ja van.”
Mert ennek kimondása már nem az én kompetenciám.
És szerintem ezt szülőként is érdemes tudni:
nem mindegy, hogy egy szakember egy tünetet észlel és további vizsgálatot javasol – vagy diagnózist állít fel olyan területen, amely nem tartozik a szakmai kompetenciájába.
Az ADHD diagnózisa nem címke és nem benyomás, hanem egy szabályozott, komplex diagnosztikai folyamat eredménye.
Miért fontos ezt tudni?
Mert egészen másképpen tekintünk egy gyermekre, ha a viselkedés mögött működést próbálunk megérteni.
Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének szabályok, elvárások vagy következmények a gyermek felé, hanem azt, hogy a támogatást ahhoz próbáljuk igazítani, ahogyan a gyermek működik.
És talán ez az első lépés ahhoz is, hogy az ADHD-val élő gyermekre ne egyszerűen „rosszul viselkedő”, „lusta” vagy „neveletlen” gyermekként nézzünk.
📌 A következő ADHD-témában egy nagyon érdekes jelenséget veszünk elő:
Hogyan lehetséges, hogy egy ADHD-s gyermek egy számára érdekes dologgal akár nagyon sokáig foglalkozik, miközben egy másik feladatra alig tud figyelni?
Vagyis: ha tud ennyire figyelni, akkor tényleg figyelemzavara van?
📚 Szakmai források:
American Academy of Pediatrics – Clinical Practice Guideline for ADHD
NICE Guideline NG87 – Attention deficit hyperactivity disorder: diagnosis and management
DSM-5 alapú diagnosztikai kritériumok
