28/06/2026
MA 112 ÉVE TÖRT KI AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ. MILYEN HATÁSSAL VOLT EZ A VILÁGÉGÉS A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN ÉLŐ BAPTISTA KÖZÖSSÉG ÉLETÉRE ÉS KÉSŐBBI SORSÁRA ELEMZÉS EGY ERDÉLYI BAPTISTA EGYHÁZTÖRTÉNÉSZ SZEMÉVEL
*************************
Az alábbi cikk baptista szempontból kívánja láttatni az első világháború kirobbanásának körülményeit, tragikus hatását hazánk későbbi sorsára, benne a baptista misszió alakulására és hogy miként volt megtapasztalható ebben a világkatasztrófában Isten helyreállító kegyelme.
"A Kárpát-Medence szinte mindenik magyar településén világháborús kőtáblák, obeliszkek, emlékművek hirdetik, hogy volt egy fájdamakkal, vérrel és gyásszal terhelt korszaka ennek az ítéletre megérett világnak. Nevek sorjáznak rajtuk fekete némaságban, s mi talán közömbösen haladunk el mellettük mindannyiszor, mert minket „nem érint”; mert megvan a mi életünk mindennapi hajszája ebben a ránkszabadult, „békességes” időben.
Pedig minden név mögött az emlékműveken egy-egy Isten előtt számontartott élet rejtezik; minden név mögött ott van egy-egy gyászoló család: egy özvegy, egy (vagy több) árva, egy elaggott, támasz nélkül maradt szülő... Ami mára történelemkönyvek egyik-másik fejezete lett csupán, az nagyszüleink, dédszüleink számára megélt valóság volt, az életüket átformáló, súlyos élmény.
Világháború. Még a szó is rettenetes. Baptista gyülekezeteink és egész közösségünk történetének felidézésre érdemes korszaka ez mégis 1914-’18 között, mely időszakban bőségesen kiáradt Istenünk kegyelme a megpróbáltatásokban. „Az ágyúk bömbölnek – írta Balogh Lajos a Békehírnökben – a puskák szörnyen ropognak, a falvak égnek, és a kórházak sebesültekkel telnek meg. Hát hiszen ez minden háború idején így van.
Csapás ez és ostor az emberiségen, büntetésül, de sokszor javításunkul.” Ezekben a keserves, testi-lelki kínokkal átitatott esztendőkben a baptista közösség a példás összefogás erejéről tett bizonyságot, s a katonai szolgálatra be nem sorolt igehirdetők saját egészségüket, sőt életüket sem kímélő odaszánásról a szent munkára.
1914. június 28-án szerb merénylő áldozata lett az Osztrák-Magyar Monarchia Szarajevóba látogató trónörököse, Ferenc Ferdinánd. Nem a kiskorú gyilkos, Gavrilo Princip browningjának eldördülése robbantotta ki a bajt – az csupán gyújtózsinór volt a felszín alatt hosszú esztendők óta készülődő világégéshez.
Nagy-Britannia, a gyarmatbirodalom aggódva figyelte a nemzeti öntudatában és gazdasági fejlődésében egyre magasabbra jutó Németországot. Az Osztrák-Magyar Monarchia kisebbségben lévő népei között nőttön nőtt a függetlenedési vágy, az elégedetlenség.
Szövetségek egész láncolata alakult ki Európa országai között, így 1914-re két fegyveres tábor nézett egymással farkasszemet. „Mindent megfontoltam” – mondta Ferenc József, és Ausztria hadat üzent az újonnan alakult Szerbiának, hogy a trónörökös haláláért elégtételt vegyen.
Arra azonban senki sem gondolt, hogy milyen sokáig fog tartani, és hogy mintegy húszmillió ember életét fogja követelni ez a háború. A katonák azzal a reménységgel indultak harcba, hogy hazatérnek, mire a fákról lehullanak a levelek.
A szerbek északi szláv testvéreikhez, az oroszokhoz fordultak segítségért. Hogy az esetleges támadást megelőzze, a Monarchia szövetségese, Németország hadat üzent Oroszországnak és Franciaországnak, azt gondolva, hogy az orosz szövetségben lévő Franciaországot kikapcsolhatják, mielőtt Oroszország a mozgósítást befejezhetné, és így elkerülhetik a kétfrontos háborút.
Azonban Nagy-Britannia hadat üzent Németországnak, mikor annak csapatai már a semleges Belgium területén haladtak Franciaország felé. Nem sok idő múlva már égett a fél világ. A harcképes férfiakat mozgósították, csak a betegek, az idősek, a nők és a gyermekek maradtak otthon.
A mindent pusztító háború – írta Meyer Henrik, a Szabad Baptista Szövetség vezető lelkipásztora az 1915. november 1-én keletezett körlevelében – elragadta már sok lelki munkásunkat, úgy öregeknek mint ifjaknak, kik katonai szolgálatot már teljesítettek (vagy nem), be kellett vonulniok, és még be fognak vonulni.
Gyülekezeteinkben testvéreink sorai igen megritkultak, különösen munkás testvéreink száma olvadt össze nagyon, bizottságunk tagjai közül sokaknak be kellett vonulniuk, valamint munkás testvéreinknek is még kell bevonulniok. Az aradi gyülekezetből például harminckét férfit soroltak be, közöttük értékes igeszólókat.
Az ének-zenekar nem működhetett tovább. Ifjú Bordás István női kart szervezett, hogy ne szőnjön meg Isten többszólamú dicsérete a gyülekezetben. 1914-ben Meyer Henrik betegen fekszik Németországban, csupán körlevelekkel bátorítja a testvériséget.
Az idős Kornya Mihály az előző esztendőben felosztotta a misszióterületeket munkatársai között. A szilágysági munkaterület akkor két körzetre oszlott: Szabó László a szilágynagyfalui, Kerekes Bálint pedig a szilágyballai körzet vezetését vette át.
Szabó Lászlónak azonban hadba kellett vonulnia, s orosz fogság után csupán 1921-ben tért haza. 1914-ben Gajgó Lajos, a Bihar-Szilágyi Szabad Szövetség pénztárosa, a bihardiószegi körzet segítő munkása szintén betegen fekszik a debreceni hadikórházban. A perecsenyi Kulcsár István Nagyszebenben katonáskodik.
A harctéren van a nagyváradi Darabont Gyula is. Alighogy megkezdi szolgálatát a szemináriumot végzett Bán Gábor a kiterjedt Brassó-környéki misszióban Lőrik István mellett, őt is behívják, akárcsak a kalotaszegi körzet prédikátorát, Papp Miklóst, vagy a német körzet prédikátorát, Gromen Mihályt.
Később hadba kellett vonulnia Lőrik Istvánnak is; a munkát a rosszul sikerült térdműtéte miatt katonai szolgálatra alkalmatlannak nyilvánított Ilonka Mihály folytatta. A háború következtében rövid idő alatt olyan jelentős személyiségeket veszített el a baptista közösség, mint ifjú Kornya Mihály, Kocsis Imre, a Bihar-Szilágyi Szövetség alelnöke, a margittai menház gondnoka, Szilágyi Ödön, bagosi úttörő, énekkarvezető, Brumár Mihály, a baptista zenetörténet egyik kiválósága, román úttörő munkás, Szeghalmi Ferenc és Borbély Ferenc, biharpüspöki karmesterek.
Talán nem is volt gyülekezet, amelyben ne gyászoltak volna legalább egy, harcban elesett testvért. A Szabad Szövetségből mintegy ezerháromszáz férfitestvér vesztette életét a harcokban, sokukról máig sem tudjuk, hol vannak eltemetve.
A háború esztendeiben, amikor a szolgálattevők többsége otthonától távol katonáskodott, Kerekes Bálintnak 102 gyülekezetet kellett látogatnia, a Bihar-Szilágyi Szövetség egész területén. Alighogy felépült gyengélkedéseiből, Meyer Henrik sorra kezdte látogatni a gyülekezeteket, bátorította az otthonmaradottakat. Habár már hetvenöt esztendős volt, még „télimunkát” is vállalt, ugyanakkor szorgalmazta Biblia-tanfolyamok évenkénti megtartását, hogy új szolgálattevők nevelkedjenek, és pótolják a hatalmas hiányt.
Annak ellenére, hogy a háború idején igen nehéz volt papírhoz jutni, és a postai szolgálat is akadozott, lapjainkat kéthetente kiadták. Az Igazság Tanújának ebben az időszakban 1500-1800 előfizetője volt, a Békehírnöknek még ennél is több. Külön nyomtatványok készültek a hívő katonák számára, amik bátorították őket a kitartásra, és amikkel missziózhatak is.
Spurgeon áhítatos könyvei, a Harmatgyöngyök és Aranysugarak fölé hajoltak a felüdülésre vágyók – a Biblia mellett ezekből merítettek erőt száz évvel ezelőtt élt, megpróbált testvéreink, nagyszüleink, dédszüleink. Áldás, hogy újabb kiadásban mi is olvashatjuk ezeket a lelki írásokat.
A nagy és sokféle veszteség ellenére nem szűnt meg tehát a lelki munka, újabb misszióállomások és gyülekezetek alakultak. Kornya Mihály az 1915. március 9-11-i konferencián beszámol arról, hogy az elmúlt esztendőben egymaga 420 személyt merített alá. 1915-ben 50, 1916-ban 43, 1917-ben 48 és 1918-ban 47 alkalommal volt bemerítés a Szabad Szövetségben. Érdemes arról is tudni, hogy az első világháború idején a Szabad Baptista Szövetség gyülekezetei kilenc pénztárt tartottak fenn:
1. központi pénztár (…gyülekezeteink adakozásai egy, közös pénztárba fognak folyni. Minden missziómunkás ebből lesz fizetve. Ha nincs is erről bibliai utasításunk, de közelebb jutunk az apostoli példához: „senki sem mondta vagyonáról, hogy az övé.” Egy gyülekezet se gondoljon csak magára, hanem „Egy mindenkiért, és mindenki egyért!) A központi pénztárba gyűjtött pénz a mostani „szövetségi járuléknak” felel meg.
2. kápolnaépítő pénztár
3. országos segélyező pénztár
4. a rokkant prédikátorokat, a misszionáriusok özvegyeit és árváit segélyező pénztár
5. pogánymisszió pénztár
6. országos misszióiskola pénztár
7. hadiözvegyeket és árvákat segélyező pénztár
8. katonai missziópénztár (Az 1918-as év folyamán 6.834 hasznos olvasmányt tartalmazó csomagot küldtünk szét katonáinknak. Azoknak, akik nélkülözik a prédikációkat, nagy szolgálatot tettünk, alkalmat adva, hogy társaik között missziózzanak.)
9. „Az Igazság Tanuját” segélyező pénztár
Csodálkozásra késztető, ugyanakkor megszégyenítő elődeink munkája és áldozatkészsége, amellyel bizonyságát adták az Úr és népe iránti ragaszkodásuknak az első világháború idején. Nem voltak akkor annyian, mint most mi vagyunk – a Szabad Szövetség 10.657 tagjából csupán alig több, mint 3000 volt magyar 1918-ban (a többi német, román és szlovák volt).
Nem voltak akkor autók, összkomfortos imaházak, sem telefon, sem annyi minden, amiben mi most bővölködünk – de az Úr ügyének előre kellett menni! Akkor is, ha sok-sok testvér helye üresen maradt az imaházban. Akkor is, ha a távoli gyermek, férj, édesapa miatt szorongtak a szívek, és akkor is, ha a gyász égető könnyhullásaira is sor került. Ötször hulltak le a levelek a fákról, mire a fegyverek elhallgattak. Sok testvérünk számára még ma is drága, sokatmondó egy-egy név egy-egy kőtáblán, emlékművön, komor obeliszken.
Rettenetes volt az is, ami ezután következett: Trianonban darabokra szaggatták Magyarországot, s vele együtt darabokra szaggatták a baptista közösséget. Újra kellett szerveződni, másként kellett tovább vinni a szent munkát – de ez már egy másik fejezet. Ma is harcban állunk: a Sátánnal, a világgal, a testtel, az énünkkel, ezért ma is időszerűek Balogh Lajos 1914-ben írt körlevelének bátorító szavai: „Az Úr adjon teljes győzelmet (...)!
A harcban (...) megsebesülteknek pedig adjon hű Urunk teljes gyógyulást mielőbb! Akiknek pedig életüket kell a harctéren feláldozniuk, végtelen és csudálatos kegyelmével készítse el Ő azokat, hogy a nehéz harcokból a nyugalom honába léphessenek át! Neki mindenek lehetségesek! Az Ő neve legyen áldott mindenekért és mindenkor! Az Ő igazsága legyen felmagasztalva azoknak teljes győzelmökben, kik az igazságért harcolnak (Zsolt 71: 1-2; 19-22)!”
A cikket Kiss Lehel baptista egyháztörténész írta. A tanulmány az Erdélyi Magyar Baptisták "Szeretet" című lapjának 2014. júniusi számában jelent meg. A mellékelt kép: "Baptisták az Első Világháborúban" - 460 oldalas dokumentum gyűjtemény fedőlapja. Szerkesztő: Zágoni Jenő
A könyv kapható a Baptista Könyvesboltban (1068. Budapest, Benczúr utca 31.) Ára: 2500 Ft. - A Magyarországi Baptista Egyház Történelmi Bizottságának ajánlásával.
15/07/2026
14/07/2026
01/06/2026
16/05/2026
01/05/2026
20/04/2026