Álom apó meséi

Sziasztok!

Elindítottam az egyik mesekönyvemet vándor útra. Budapest IX. kerületében, a Ferenc téri könyvszekrényben startol.
Kérlek Benneteket, ha a kezetekbe kerül, írjátok meg kommentben, hogy éppen merre jár. 📖

Köszönöm 😊

20 éve már. Istenem, hogy telik az idő.😌

Örömmel közlöm veletek, hogy megjelent az újabb mesekönyvem, amelyre drága kis unokáim ihlettek. ❤ Ebben talán az a különleges, hogy a benne lévő képeket is én festettem. Szívből ajánlom mindenkinek, főként bölcsis és óvodás korú gyerekeknek.🙂

Kérésetekre a verses kötetemből megosztom egyik kedves versemet Nőnap alkalmából ❤

Mosolyogj!

Mosolyogj! Hisz szemed olykor
napsugárként csillog, s átjárja
boldogságod törékeny lénye,
felhőtlen örömödet meglátja
az éltető nap szikrázó fénye.

Mosolyogj! Hisz a bánat már a
múlté, ne őröld miatta magad,
a mosttól már újjá lesz minden,
ne hidd, hogy a jövő megtagad
tőled bármit itt ezen a szinten.

Mosolyogj! Hisz csak akarnod
kell, hogy közös létünk édes
mezején majd virágba szökjön
a szerelem gyümölcse, érdes,
száraz levele újra kizöldüljön.

Mosolyogj! Hisz én arra várok
kacagj, nevess, szeress mint én,
a boldogság ösvénye nyitva áll
s én rózsa szirmát eléd hintém,
ott hol szíved szívemre rátalál

Mai napon egy régi álmom vált valóra. Örömmel tudatom veletek, hogy megjelent az első verses kötetem. Mivel éppen Nőnap van, és a kötet sok szerelmes verset tartalmaz, ezért elsősorban szeretett feleségemnek ajánlom.

Sziasztok! Folytatom közzé tételét meséim írásos változatának azok kedvéért, akik maguk szeretik azt olvasni, vagy felolvasni. 😃

Mese az őzikéről, a nyusziról, a madárkáról és a pillangóról

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy távoli rét és erdő, melynek határán élt az őzike, a nyuszi, a madárka és a pillangó. Nagyon jó barátok voltak. Sokat játszottak az iskola után, és mindig elmesélték egymásnak, hogy hol tudnak a legjobbat csemegézni. Őzike elmondta, hogy hol van a legfinomabb fű, nyuszi elmesélte hogyan találta meg a legfrissebb répát, a madárka elcsicseregte, hogy hol vannak a legszebb magvak, és a pillangó elújságolta, hogy merre vannak a legillatosabb virágporok.
Telt-múlt az idő és beköszöntött a forróság. Hónapokig nem esett az eső. Amikor a barátok találkoztak, csak panaszkodtak egymásnak.
-Bekóboroltam az egész tisztást, és nem találtam friss füvet, mert mind el van sárgulva-kezdte őzike.
-A répák is teljesen el vannak fonnyadva-folytatta a nyuszi.
-A virágok mind elhervadtak, a virágport pedig elfújta a szél-kesergett a pillangó.
Csak madárka csicsergett vidáman.
-Képzeljétek el, én nagyon finom magokat találtam…
-Hol? –vágtak közbe szinte egyszerre.
-Hát, nagyon messzire kellett repülnöm, egészen a mező túlsó felére-kezdte a madárka.-De ahol voltam ott hatalmas mezőt láttam friss fűvel és gyönyörű virágokkal. Még répát is láttam rengeteget és eszembe is jutott, hogy nyuszi mekkorát lakmározna belőle.-
A többiek izgatottan kérték, hogy mutassa meg nekik azt a helyet. Megbeszélték, hogy másnap elmennek és megkeresik. Reggel aztán korán indultak. Madárka fenn szállt a magasba, hogy az utat nézze. Már nagyon fáradtak voltak, de még mindig nem értek oda.
-Vissza kellene fordulnunk, mindjárt besötétedik-szólalt meg nyuszi aggódva.
-Már itt is vagyunk-intett madárka.
Akkor már ők is látták a gyönyörű vidéket. Minden úgy volt, ahogy madárka mesélte. Gyorsan hozzá is fogtak a lakmározáshoz. Őzike nem tudott betelni a zsenge fű finom ízével. Nyuszi alig tudott választani a friss, ropogós répák közül. A pillangó virágról-virágra szállt és mindegyikbe belekóstolt. Madárka persze, hogy csak a legkövérebb magokat csipegette fel. Már éppen degeszre tömték a pocakjukat, amikor meghallották madárka kiáltását.
-Fussatok, mert jönnek a vadászok!-
Nosza, nekik se kellett több, úgy futottak, hogy a lábuk se érte a földet, mert már ők is hallották a vadászkutyák ugatását.
Másnap, amikor találkoztak megbeszélték a történteket. Nagyon sajnálták, hogy az a csodálatos mező olyan messze van tőlük. De megállapodtak abban, hogy akár milyen finom falatok vannak ott, soha olyan messzire nem mennek el.

Sziasztok! Közeledik a Gyereknap. Jó ajándék lehet ez a könyv azoknak a gyerekeknek, akik imádnak olvasni.😃📖
Részlet:
"Bosszantott az emberek gonoszsága az, hogy ki akartak bennünket használni. Nem is beszélve arról, hogy fogságba tartottak mind kettőnket. Ezért egyre dühösebb lettem és már nem csak a szökésen törtem a fejem, hanem a bosszún is. De egyelőre tehetetlen voltam. Ki kellett várni a megfelelő pillanatot, amikor a még nem létező tervemet meg tudjuk valósítani. De az a pillanat csak nem akart eljönni. Ahelyett, hogy jobban összejöttünk volna Majával, egyre hidegebbé vált a kapcsolatunk. Ő nem tudta elfogadni, hogy erős férfi létemre csak ülök és várok valamire, amiről még én se tudtam, hogy mi az."

Sziasztok! Folytatom közzé tételét meséim írásos változatának azok kedvéért, akik maguk szeretik azt olvasni, vagy felolvasni. 😃

Mese nyuszi és süni barátságáról

Egyszer volt hol nem volt, volt egy gyönyörű mező az erdő szélén. Ez a mező olyan meseszép volt, hogy az állatok rendszeresen ide jöttek megcsodálni a gyönyörű virágokat. Ilyenkor megpihentek a selymes, zöld fűben és arcukat megmosták a szikrázó napsugárban. Beszélgettek egymással és valaki mindig mondott egy érdekes történetet. Ezen a napon egy kis énekes madár kezdett el mesélni. Felszállott a napraforgóra, hogy mindenki lássa.
- Képzeljétek el, hogy tegnap süni megmentette nyuszi életét. –
- Ugyan már, hogyan tudná megmenteni, amikor olyan lassú –csivitelték a fecskék.
- Meg aztán nincsenek is jóban, mert nyuszi lenézi őt is, mint engem, amiért nem tudunk úgy futni, mint ő - szólalt meg a csiga.
- Igaz, én is tanúja voltam, amikor nem rég nyuszi elszaladt süni mellett és gúnyosan oda szólt neki, hogy ha ilyen lassan cammogsz, gyökeret ver a lábad – mekegte a kecske.
- Akkor is igazat mondok – erősködött a kis madár.
- Jól van, meséld el, hogy történt –szólalt meg a vakond.
Éppen kirepültem az erdőből, amikor észrevettem nyuszit, aki a fűben ült az erdő szélén és látszott rajta, hogy nagyon el van gondolkodva.
Megszólítottam.
- Szia, Nyuszi! Van valami gond?-
- Igen - felelte. – Nagyon megkívántam a répát és arra gondoltam, hogy kimegyek a répaföldre, mert ott rengeteg van belőle. De valahogy olyan rossz érzésem támadt. Nincs ott egy bokor sem, ahol el tudnék bújni, ha valami veszély közeleg. Pedig már alig birok magammal. –
Mivel nyuszi fiatal volt és tapasztalatlan, gondoltam segítek rajta. Kicsit magasabbra szálltam, körülnéztem és mondtam neki hogy nem látok semmi veszélyt - folytatta a kis madár.
Nyuszi felbátorodott és kimerészkedett a fák közül. Jókedvében megszagolta a virágokat és beszélt hozzájuk.
- Te is gyönyörű vagy, és te is. –
Amikor odaért a répafölre láttam, hogy sokáig ácsorog. Olyan nagy volt a választék, hogy azt sem tudta melyikbe harapjon bele. Csak nézett jobbra meg balra, aztán tétovázva szaladt ide-oda. Mintha a répák kiabáltak volna felé:
- Engem válassz, engem válassz!-
Hát persze, hogy nem tudott ellenállni a kísértésnek. A leggyönyörűbbeket mind kihúzgálta és jóízűen eszegetett. Aztán ott hagytam. Mikor ismét arra repültem nyuszi még mindig a répát majszolta. De akkor hirtelen megláttam az égen, hogy egy karvaly közeleg nyuszi felé. Szegény úgy el volt foglalva az evéssel, hogy nem vette észre. Azonnal odarepültem és kiabáltam neki.
- Vigyázz, jön a karvaly!- majd berepültem az erdőbe és onnan figyeltem.
Nyuszi felnézett az égre és látta, hogy a ragadozó madár éppen felé tart. Rettentően megijedt. Szélsebesen elkezdett futni az erdő felé, de a hasa nagyon tele lehetett, mert egyre lassabban és lassabban haladt.
Közben visszanézett és látta, hogy a karvaly már nagyon közel van hozzá. Láttam, hogy milyen mérges a ragadozó tekintete, biztosan haragudott nyuszira, mert az elszaladt előle.
Úgy éreztem, hogy nem éri el a fákat és itt a vég. Nyuszi azonban összeszedte minden erejét és csak futott és futott. Nagyon meg lehetett ijedve, mert elrohant egy nagy lapulevél mellett is, ahol elbújhatott volna, de izgalmában biztos észre sem vette.
A karvaly már nagyon közel járt hozzá és féltem, hogy nyuszi nem tud megmenekülni. De, akkor hirtelen észrevettem az előtte cammogó sünit. Szegény nyuszi éppen hogy félre tudott ugrani, így a madár pont sünit markolta meg. Éktelen vijjogásba kezdett és rögtön el is engedte, mert a tüskék mind a talpába fúródtak. Felröpült és mire ismét lecsaphatott volna nyuszi már berohant a fák közé. A karvaly tovaszállt és nyuszi végre kifújhatta magát.
Közben süni is odaért.
Közelebb repültem, hogy halljam, mit beszélnek.
- Jól vagy?- kérdezte Süni.
Nyuszi még mindig kapkodta a levegőt és közben korholta sünit.
- Te is pont a legrosszabb időben tudsz előttem cammogni! – mondta mérgesen. – Ha felbotlok benned, biztosan megfog a karvaly. –
- Ha nem járok éppen erre, akkor is biztosan elkapott volna. – mondta csendesen süni.
Látszott nyuszin, hogy kicsit elgondolkozik és már nyugodtabban folytatta.
- Igazad van, bocsáss meg. Ha nem vagy itt bizonyosan nem élem túl. Már majdnem összeestem a fáradtságtól, biztosan nem értem volna el az erdőt. Megmentetted az életemet. Köszönöm neked süni. Ne haragudj, amiért mindig csúfoltalak a lassú járásod miatt. Most jöttem rá, hogy nem csak az a jó tulajdonság, ha valaki nagyon gyorsan tud futni. Minden állatnak más értéke van. Te lassú vagy, de fő erényed az, hogy a tüskéiddel tudod megvédeni magad, és ahogy tapasztaltam másokat is. És ez legalább olyan hatásos, mint a gyorsaság vagy az erő. Legyünk ezen túl barátok, jó?
- Jó - válaszolt süni jókedvűen és óvatosan összeölelkeztek.

Sziasztok! Új mesekönyvemet főként iskolás gyerekeknek ajánlom, akik maguk tudják olvasni. 😀
Részlet:
"Jókedvűen, fütyörészve baktattam a jeges havon néha hosszúakat csúszva. Tüdőmet átjárta a friss, üde levegő és a gyaloglástól kipirult az arcom. Kissé ki is melegedtem, ezért lazábbra engedtem a ruházatomat. Arra gondoltam, hogy milyen jó is lenne, ha a fölösleges meleget, amit kiengedek a kabátomból, el tudnám tárolni egy zsákban és otthon meg felmelegíteném vele a szobát. Meli hogy örülne neki."

Sziasztok! Folytatom közzé tételét meséim írásos változatának azok kedvéért, akik maguk szeretik azt olvasni, vagy felolvasni. 😃

Mese a katica családról

Egyszer volt, hol nem volt, a sűrű erdő rejtekében egy nagy tölgy lábainál volt egy gyönyörű gombaház. Ebben élt a katica család. Katica papa, katica mama és a pici katica. Egyik napon megszólalt a katica papa.
-Készüljetek, elmegyünk málnát szedni.-
-Ugye én is mehetek?-kérdezte pici katica hízelegve.
-Hát persze-mondta apukája.
Katica papa megfogta ernyőjét, katica mama a kosarat, pici katica pedig húzta a pici kocsiját.
-Majd meglátjátok, hogy milyen sokat bele tudok pakolni-mutatott rá magabiztosan.
Elindultak és egyre beljebb és beljebb haladtak, de mégsem találtak málnát. Katica mama éppen aggódását fejezte ki, amikor katica papa elkezdett pisszegni.
-Pssszt!-intette csendre őket.
-Mi van?-kérdezte suttogva katica mama.
-Valami furcsa hangot hallok. Figyeld csak!-mondta halkan katica papa.
-Olyan, mintha valaki sírna. Innen jön a bokrok mögül. Kukucskáljunk át-indítványozta katica mama.
Úgy is tettek, és amikor széthúzták a bokor ágait, megpillantottak egy macit, aki keservesen sírdogált. Oda mentek hozzá és megkérdezték.
-Miért szomorkodsz maci pajtás? Tudunk valamiben segíteni?-
A maci felnézett, hogy vajon ki akar neki segíteni. El is csodálkozott, amikor meglátta a három katicát.
-Hogyan tudnátok segíteni rajtam, hiszen olyan picikék vagytok-dörmögte elcsukló hangon.
-Legalább mond el mi a baj, hátha kitalálunk valami megoldást-javasolta katica papa.
-Belement a talpamba egy tüske, és nem tudom kihúzni. Már annyira fáj, hogy nem tudok haza menni. Szüleim már biztosan aggódnak-szipogta a maci.
-Na, mutasd csak a talpad!-mondta katica papa erélyesen.
A maci oldalra fordította a talpát, hogy a katicák megkeressék azt a csúnya tüskét, ami ekkora fájdalmat okozott szegény macinak. Már majdnem az egész talpát bejárták, mire megtalálták a bűnöst. Hát szó, ami szó jókora tüske volt, de szerencsére még nem hatolt be nagyon mélyre. katica pap gyorsan derékon kapta és húzta, húzta, de nem akart kijönni.
-Gyere, segíts!-szólt oda katica mamának.
Most már ketten húzták. Katica papa a tüskét, katica mama pedig katica papát. Húzták, húzták, de csak nem akart kijönni.
-Gyere te is!-szólt katica mama a pici katicának.
A pici katica nagyon büszke volt, hogy ő is együtt dolgozhat a felnőttekkel. Oda ment hát, és összeszedte minden erejét. Most már hárman húzták. katica papa húzta a tüskét, katica mama húzta katica papát, és a pici katica pedig húzta katica mamát. Húzták, húzták, aztán hirtelen mind a hárman fenékre estek. A tüske végre kicsúszott a talpából.
Maci nagyon hálás volt, sokáig köszöngette a segítséget jótevőinek.
-Ugyan maci, szóra se érdemes-legyintett katica papa.-De most már mennünk kell, mert mindjárt ránk sötétedik, és még messze lakunk.-
-És mi lesz a málnaszedéssel?-kérdezte katica mama.-Otthon már egy szem sincs.-
-Majd holnap visszajövünk és szedünk, amennyi kell-sürgette őket katica papa.
Azzal búcsút intettek macinak és elindultak hazafelé.
Másnap reggel katica papa ébredt elsőnek. Rögtön kiment, hogy megnézze, milyen idő van. Hát, ahogy kilépett a házból, tátva maradt a szája. Három kupac gyümölcsöt talált az ajtó előtt. Egy málnát, egy szedret és egy ribizlit. Nagyon elcsodálkozott, de aztán eszébe jutott, hogy biztos macitól kapták az ajándékot.
Katica papa beszaladt a házba, és ébresztgette őket.
-Gyertek ki gyorsan! Ezt nézzétek!-
Katica mamának és pici katicának szintén lelesett az álla a csodálkozástól.
-Nagyon rendes ez a maci-örvendezett katica mama.
-Majd én behordom a kiskocsimmal-ajánlkozott pici katica.
-Ügyes vagy, hogy segítesz-dicsérte meg katica papa, és elkezdték behordani a sok gyümölcsöt.
Ezután még sokszor találtak az ajtó előtt adományt a hálás macitól.

Sziasztok! Új mesekönyvemet főként iskolás gyerekeknek ajánlom, akik maguk tudják olvasni. 😀
Részlet:
"Összedugták a fejüket, valamit sutyorogtak, majd az egyikük eltűnt. Rossz érzésem támadt. Ha nem mind megy el, akkor biztos segítséget hívnak. Ez nem jó nekem. Valamit ki kell találnom. Az idő telik és ez az én malmomra hajtja a vizet. Amíg a segítség megérkezik az lehet néhány perc. Úgy döntöttem, hogy addig megkeresem gyík Gyuszit. Megnézem merre jár, hol tart a feladattal és visszaér-e akkorra mikorra kell. Gyorsan ottteremtem a nagy diófánál. Már nem találtam ott, de láttam a nyomát, ahol görgette a diót. Néhány otttermés után megtaláltam. De csak a diót. Leizzadtam. Hol lehet ez a szerencsétlen?"

Az új mesekönyvem is nagyon tetszik Dórinak. Köszönöm. 📚❤️