Lélekpillangók

Az autizmus világnapja – április 2.

Az ,,autizmus,, itt van köztünk.
Ezer arca van.
Számomra ő benne van minden lélegzetvételemben, minden szívdobbanásomban. Benne van minden reményemben, minden átvirrasztott éjszakámban. Benne van minden ki nem mondott szóban, s benne minden kimondottban. Benne van minden percemben, s ott is marad, minden holnapomban.
Te, én és ő együtt alkotjuk ezt a világot.
Ezt kell csak megértened…🩵
Kívánom, hogy ha találkozol az ,,autizmussal”, legyen elég szeretet a szívedben elfogadni őt, olyannak, amilyen valójában. 💙
(Markó Andrea)

Ajándék :)
Szeretni valakit valamiért... (zongora-akusztikus változat)
https://youtu.be/hjSYaMHOhIk

Boldog új évet kívánok mindenkinek ❤️🤗

Az élet ötödik hónapja – megismerni a világot!

Az ötödik hónaptól az első négy hónap nyugodtabb, csendesebb napjait felváltja egy rendkívül gyors változásokkal teli időszak. Kisbabádat egyre inkább kezdi érdekelni a külvilág, és mindent megtesz azért, hogy elérje, amit csak akar. S az is előfordulhat, hogy észrevételeit gügyögő-gagyogó gyermeknyelvén próbálja tudatni veled.
Abból tanul, melyben szemei, ujjai és szája együttesen munkálkodnak. Hiszen szemével látja kézműködését és mindazt, amit tapintással érzékel, keze pedig érzi, amit a szemei észrevesznek.
Összefüggéseket keres önmaga és a világ tárgyai között: szájába veszi hol a kezét, hol a lábát, hol a játékait, hol azokat a dolgokat, melyeket odaadsz neki.
Ismerkedik, összehasonlít, emlékeket gyűjt. Az emlékekből elkezdi megalkotni a saját világát. Egy egyedit. Egy megismételhetetlent. Ami csak az övé. Te pedig szeretettel teli szívvel figyeled és segíted. Közben reménykedsz, hogy te magad is részese leszel az ő csodás világának. Mint ahogy ő is részese lett a tiédnek. (Markó Andrea)

Feladat: Tekints most saját világodra! S miközben ezt teszed, bármilyen is legyen a te világod, egyet kérlek, ne felejts el: ,,Soha nem késő álmodni egy új világot, megtalálni a boldogságot, vagy elhatározni, mostantól minden másként lesz! Soha nem késő az égre nézni, hálát adni a múlt könnyeiért, és a holnapnak mosolyt kérni. Soha nem késő szeretni, ölelni, megbocsátani, és megbocsátást kérni! Amíg a szíved dobban, amíg csak lélegzel, álmodsz, vágysz, akarsz, szeretsz, soha nem késő! (Todorovits Rea)

Ajándék: Aranyosi Ervin: Elmondom, mit hiszek című verse. (Elmondja: Csórics Balázs)
https://www.facebook.com/watch/?v=236526066070863

Hála…🙏

Már közel fél éve annak, hogy a legutóbbi bejegyzésemet megosztottam veletek…
Azonban ebben a pár ,,néma” hónapban is eljutottak a Lélekpillangók sok-sok emberhez. 😊
Több mint 100-an követitek már az oldalamat, amiért kimondhatatlanul hálás vagyok nektek. 🙏Köszönöm a bizalmatokat, a türelmeteket és a szeretetet, amivel olvassátok és véleményezitek a gondolataimat, a videóimat. ❤️🤗

Vannak olyan időszakok, amikor életünk percei, eseményei olyan gyorsan peregnek le előttünk, hogy képtelenség lépést tartani velük. Ilyenkor várjuk a csodát: hogy lelkünk utolérjen bennünket és visszatalálhassunk újból arra az útra, amiről úgy érezzük, a miénk. Talán most sikerül nekem is visszatérnem…🙂

Fogadjátok szeretettel ezt a verset ajándékul ❤️
https://www.facebook.com/watch/?v=837968351159757
Papp Ádám: Élet-Tenger (előadja: Csórics Balázs)

Az autizmus világnapja - április 2.

Kisgyerekként az utca túloldaláról figyeltem az autizmust: rövidke madzagra fűzött, állandó pörgésben lévő kis korong képében jelent meg előttem, melyeket hasonló kis kezek, mint amilyenek az enyémek voltak, mozgattak rendíthetetlen kitartással.
Főiskolás éveimben néhány, számomra nagyon emlékezetes, filmben találkoztam vele: úgy hívták, hogy,, Esőember,, és ,,A csend fogságában,,.
Pedagógusként már közelebbről is megérintett: mesefilmeket mantrázó kisfiú hangján szólalt meg.
Most én vagyok az utca túloldalán, édesanyaként. Az autizmus mindenhol velem van. Reménykedem, hogy eltűnik egyszer, mint egy rossz álom, szertefoszlik...de most még itt van. Talán történnek csodák, és...minden olyan lesz, mint az álmaimban.. De tudod mi az igazság? Hogy bármennyire is fáj vagy éppen örömteli, minden a legnagyobb rendben van, így, ahogy van. Mert két különleges, szeretnivaló gyermek édesanyja vagyok. Minden nehézség, küzdelem ellenére is.
Kívánom, hogy ha te is találkozol az,, autizmussal", legyen elég szeretet a szívedben elfogadni őt, olyannak, amilyen valójában.💙 (Markó Andrea)

Ajándék: Szeretni valakit valamiért...
https://youtu.be/hjSYaMHOhIk

Az élet negyedik hónapja – a szemek

,,A szem a lélek tükre, és visszatükröz mindent, ami rejtve van. De a belülről fakadó ragyogáson kívül más szerepe is van a szemnek: kifelé is tükörként működik. Azt is visszatükrözi, aki belenéz. (Paulo Coelho)

Szemünk a legfontosabb érzékszervünk. A világból érkező információk mintegy 90%-át a szemeinkkel, az agyunk közreműködésével fogadjuk be. Az első negyedév végére kisbabád már ragyogó színekben látja a világot, kitágul körülötte a tér. Látja arcod minden rezdülését, hallja hangod váltakozó dallamát, megérinti bársonyos bőrödet, és közben észreveszi, hogy saját viselkedésével befolyásolhatja a körülötte lévő világot…

Tükröt mutatsz neki, a lelked mélyének világát. Tükröt tart neked, hogy láss. Hogy láthasson. Tisztán. Őszintén. Szívből. Tükörbe néz, ismerkedik önmaga képével, és igyekszik megtalálni, meglátni, ki is ő valójában. Óriási dolog. Hosszú út. Egy életen át tartó... Ő még nem tudja, de Te már igen. Kívánom, hogy megtalálja. Hogy megtaláld…Őt és saját magadat is. (Markó Andrea)

Feladat: Nézz a tükörbe! Kit és mit látsz? Magadból, a világból… Nézz a szemébe! Látod őt? Eléred őt? Eléritek egymást? Kívánom, hogy csodát lássatok! Mert azok vagytok! Egymás számára biztosan… És ez a legfontosabb. De ezt el kell hinned! Mert így találhattok egymásra. Így találhatsz magadra…🤗

Ajándék: Láss csodát, egy életen át!🙏 https://youtu.be/5ffxT7Q_whE

Az élet harmadik hónapja – a kezek

Kéz. Jobb és bal. Ad és elfogad. Megérint, megsimogat. Letörli a könnyeidet, a könnyeket. Megvigasztal. Támogat és erőt ad. Ír, rajzol, fest, zenél, barkácsol. Főz, mos, takarít, kertészkedik. Alkot és gondoskodik. Megölel, átölel. Megnyitja a lelkeket, és befogadja őket. A hagyomány szerint valahányszor szívből átölelünk valakit, egy nappal meghosszabbodik az életünk.

Kisbabádnak élete harmadik hónapjától kedvenc játékai a kezei. Hosszú időszakokon át eljátszik velük: hol egybefonja ujjacskáit, hol mozgatja őket, és figyeli, amint meg-megcsillan rajtuk a fény. Nemcsak saját arcát, szemeit, száját, fedezi fel velük, hanem a tiédet is. A kis aprócska, pihe-puha kis kezecskék, érintések, babaillat… leírhatatlan érzés. 🥰 Közben vidáman kacarászik, szélesen mosolyog. Ha beszélsz hozzá, hanggal válaszol is neked.

Fontos mérföldkő ez is, csakúgy, mint a közösségi mosoly. Olyan önfejlesztő, tanulási folyamat, amelyben megismerkedik a távolság érzékelésével, a tér fogalmával, a tárgyak, személyek, megjelenési formáival, méreteivel, anyagaival. Értékes emléklenyomatokként raktározódnak el ezek a cselekvések. Azzal, hogy a kezébe vett dologgal megsimogatja arcát, majd a szájába veszi, összekapcsolja a tapintás, az érzés és ízlelés csatornáit. Lassan észreveszi, hogy a kezei a maguk korlátaival és lehetőségeivel, saját testének részei. Ez nem más, mint a szenzomotoros érzékelés.

Feladat: az előző poszt mosolygós feladata után már lehet kitaláltad, mit gondoltam ki mostani feladatnak. Igen… pontosan… ölelj! Szívből. Szeretettel. Hálával. Hittel. Akkor is, amikor nagyon nehéz. Akkor csak igazán! (Markó Andrea)

Ajándék: https://www.tiktok.com//video/7187402446484819206