Másholország Családi Bölcsőde

Rácz Enikőnek hívnak. Hajdúszoboszlón élek férjemmel és két gyermekemmel.
Dajka képesítésem van és folyamatban van a tovább képzésem.
Gyerekkori vágyam valósult meg, hogy gyerekekkel foglalkozhatok.
Imádom a gyerekeket és szeretek köztük lenni.

Szerettetteljes, békés karácsonyi ünnepeket kívánunk! 🎄🎁

Nagyon fontos üzenet!

A teljes videó ezen a linken megnézhető: https://www.youtube.com/watch?v=kWM_Sj33o2U&t=213s

A gyermeki akaratosság hatása a párkapcsolatra

„A sógornőméknél látjuk, hogy az 5 éves unokaöcsém átvette az egész család felett az irányítást. Pedig ők aztán tényleg mindent megpróbáltak: szülésfelkészítő tanfolyam, háborítatlan szülés, kötődő nevelés, pozitív fegyelmezés, szakkönyvek garmada. Most ott tartanak, hogy félnek a saját gyereküktől, bármit megengednek neki, csak ne ordítson egész nap, és alig mernek vele kimozdulni. A kapcsolatuk romokban, az apuka már az elköltözést fontolgatja. Félek, nehogy mi is ide jussunk. A kisfiúnk 3 éves és már látjuk rajta a jeleket.”
Gyakori megkeresési ok. A szülők tehetetlennek érzik magukat. Amúgy is megterhelő a kisgyermeket nevelő életciklus. A pár korábbi életmódja felborul. Mindent alá kell rendelni a gyereknek. Nem tudnak rendesen pihenni, egymással időt tölteni. Feltörnek a gyermekkori minták, és kiütköznek a nevelési elvbéli különbségek.

És akkor, mindennek tetejébe: két éves kora körül hatalmas változáson megy keresztük kisgyermekük. Elkezd ellenszegülni. Mindent ő szeretne kontrollálni. Csak úgy lehet a dolgokat csinálni, ahogy ő elképzeli.

A szülők szívébe félelem költözik. „Biztos mi rontottuk el!” „A fejünkre fog nőni!” „Mi nem akartunk kiabálni vele, érzelmileg zsarolni, vagy fenyegetni, de már nem jut más eszünkbe!”

Aztán észreveszik, hogy könnyebb olyankor a gyerekkel, ha csak egy szülő van vele. Ha az mindig ugyanaz a szülő, elkezdi a másik szülőt okolni: ha ő megjelenik, akkor változik meg a gyerek viselkedése. Neki csinálja a fesztivált! Elmondásuk szerint: hiszti hisztit követ, és úgy érzik, hogy fogytán az erejük. Vannak, akik megfogalmazzák, hogy egyedül könnyebb lenne. Egy szülő és a gyerek.

Ha nincs kellő ’múltjuk’, ami összeköt, erős kapcsolati alap, kitartás, és masszív elköteleződés: ekkor már a válás gondolatával is eljátszanak.

A gyerek születése amúgy is életciklus váltást jelent. Ezt nehezíti egy nem könnyen megfogant, nehezen megszületett, szenzitív baba, aki fenekestül felforgatja a friss szülők életét. A szülői szerepükben megélt bizonytalanság, a kézzelfogható sikerek hiánya, az elszigetelődés a korábbi életvitelüktől és barátaiktól lavinaszerű folyamatot indít el, ahol a szülői énállapot: mindig feszült, leharcolt, kimerült. Ezt persze össze sem lehet hasonlítani a megismerkedés kori állapottal, így még valamennyire jogos is a kritika szülőtárstól: „De megváltoztál!” Itt vagy mind a ketten olyan fáradtak, hogy nem tudnak egymásnak erőt adni, vagy minden teher egy személy vállát nyomja, mert a másik úgy próbál tenni, mintha a korábbi életvitel fenntartható lenne. Ugyanazokra a dolgokra vágyik, és hiányzik neki a korábbi élete. Mivel a gyereket nem lenne szép dolog okolni, így minden feszültség a pár tagjai közé kerül. Ez az alapállapot, amibe beüt a dackorszak.

Egy irracionális kicsi lény száll bele nulla belátással a felnőttek döntéshozatalába. Ha kabátot kell felvenni pucérra vetkőzik, és leveti magát a földre. Ha be kell jönni: kint akar maradni, ha kezet kell mosni, akkor nevetve elszalad és úgy egyáltalán mindennek az ellenkezőjét akarja, mint, ami szükséges és logikus lenne.

Mi a megoldás?

Normatív életkori sajátosságról van szó, ilyenkor válik a kisgyerek önálló, autonóm személyiséggé és próbálgatja a szárnyait. Nehéz szülőként megtalálni az egyensúlyt az önállóság engedése, és a keretek tartása között. Ezen a ponton szoktak kiütközni a nevelési elvek közti különbségek a két szülő között. Így a gyerek, megérezve a könnyebb ellenállást, az egyik szülő felé kezd húzni: aki hajlamosabb engedékenyebb lenni. Ez a fajta szövetség: a gyerek és az egyik szülő között: „Hagyd már, miért ne nézhetne meg még egy mesét? „Miért ne ehetne egy kis édességet vacsora előtt? Jó még maradunk kicsit a játszón.” beindít egy olyan dinamikát, hogy az egyik szülő lesz a rossz zsaru. Beleragad ebbe a szerepbe, míg a másik lubickolhat, a jófej, laza szülő pozícióban. Gyakorlatilag csak az egyik szülő viszi a nevelési feladatokat, a másik vagy nincs jelen, vagy a gyerek cinkosa, haverja. A gyerek előtt ellentmondanak egymásnak, nem következetesek. Vagy leélnek így egy életet, vagy ez már a válás előszobája.

Veszélyes terep tehát a gyermeki akaratosság kezelése, több banánhéjon el lehet csúszni.

Javaslatok

Van megoldás, de ehhez a szülőtársi szövetséget kell megerősíteni, a nevelési elveket egyeztetve, következetesen fellépve, a megelőzésre helyezve a hangsúlyt. „Egy gyerek felneveléséhez egy egész falu kell!”-hangzik a mondás, és igen, ez is számít, hogy van e segítsége a párnak. Fontos lenne egymásra időt szánniuk, hogy érzelmileg közeledni tudjanak egymáshoz, és ennek talaján tudnak majd közösen úrrá lenni a dackorszakon is.

A dackorszak kezelésének kulcsa a megelőzés. Érdemes áttekinteni a gyermek napirendjét, hogy a kiborulások intenzitását és gyakoriságát csökkenteni tudják. A napirend 4 fontos pillére: alvás, evés, mozgás, képernyőidő. Ezen területek finomhangolása rengeteget tud javítani egy labilis, ingerlékeny kicsi hangulatán. Itt van még az elvárások, családi rituálék, szabályok, szülők közti feladatelosztás terepe: az ezekkel való foglalkozás fontos felismeréseket hozhat.

Mikor már áll a bál: nincs csodamódszer, amit bevethetnének. Valójában 7-8 módszer létezik, amit a szülői intuícióra hagyatkozva, váltakozva érdemes használni. A gyermekkel való konfrontáció nem mindig szükséges, érdemes néha a kivárásra, figyelmeztetésre vagy éppen figyelemelterelésre támaszkodni.

A legtöbb család, akikkel együtt dolgozom, arról számol be, hogy amikor egy szülő van a gyerekkel, könnyebben irányítható. Ennek valószínűleg inkább a gyermek figyelmi kapacitásához, és ráhangolódásához van köze, nem a szülőtársak közti együttműködés hiányához. Ez nem egyedi jelenség, minden gyerek jobban szót fogad, ha csak egy felnőtt van jelen. Ez nem nevelési hiba, ami csak az Ön családjában jellemző.

Ne hagyják, hogy a gyereknevelés rögös útján eltávolodjanak egymástól! Más szülők is hasonló nehézségekkel küzdenek, ami jól mutatja, hogy univerzális jelenségről van szó.
Mintha a gyereknevelés tengerén a Bermuda-háromszögbe eveztek volna, ami híres arról, hogy megtöri a hajósokat. Ne hagyják magukat! Fogjanak össze!

Együtt túlleszek ezen is, meglátják!

Soósné Fodor Enikőnek hívnak. Hajdúszoboszlón élek, és két gyermek édesanyja vagyok. Önmagamat segítőkész és empatikus személynek tartom, ezért kifejezetten örömmel tölt el, hogy gyermekekkel foglalkozhatok. Munkám során fontosnak tartom a biztonságos környezet és a nyugodt légkör kialakítását a kicsik számára.

👩‍✈️👨‍✈️MINI DIKTÁTOROK KORA👨‍✈️👩‍✈️

Várok a pénztárnál. Előttem apuka a gyermekével:

- APA, AZT AKAROM!
- Most nem veszünk olyat.
- De én AKAROM!
- Nincs rá szükségünk.

Sejtitek mi lett a vége? Mégis kiderült, hogy szükségük volt rá. 😏

Hogyan történhet meg az, hogy egy családban a pénzügyi természetű döntéseket egy gyermek hozhassa meg?

A 21. században megfigyelhető, hogy a szülő és gyermekek szerepei gyakran felcserélődnek. A gyerek dirigál, a szülő pedig követi az utasításokat. Nem ritka, hogy a szülő konkrétan tart a saját gyerekétől (attól, hogyan fog reagálni a gyermek) és ez motiválja a viselkedésének megváltoztatásában.

Abszurd? Az.

De kisebb nagyobb mértékben rengeteg családban mégis megfigyelhető.

🥺Az a baj, hogy az a gyerek, aki irányítja a szüleit, a családot, a körülötte élő felnőtteket: BIZTOSAN BOLDOGTALAN. 😥

A gyereknek nem az a dolga, hogy döntéseket hozzon. A gyermek dolga a gondtalan gyermekkor megtapasztalása, ami lehetetlen, amikor szülői szerepbe kerül a saját szüleivel szemben.

Miért probléma ez?

☝️1. A gyereknek iránymutatás kell.
A gyerek kizárólag akkor fogja megtanulni, hogyan működik a társadalom és neki ebben milyen szerepei, feladatai, kötelességei vannak, ha valaki segíti, támogatja ebben. Ha nem kap ebben otthon segítséget, hátránnyal indul az intézményben és az életben egyaránt.

🚫2. A gyereknek keretek kellenek
Az a gyermek, akinek a szülei nem mutatják meg mit lehet és mit nem, nem fogja tudni.
Honnan tudná egy gyerek, hogy nem szabad zsírkrétával rajzolni a falra, ha soha senki el nem mondta neki. Nem tudhatja. Ha elmondjuk neki, hogy nem szabad, de mégis megcsinálhatja 100-szor is következmények nélkül, akkor pedig nem azt fogja megtanulni, hogy:

NEM SZABAD ZSÍRKRÉTÁVAL A FALRA RAJZOLNI
hanem azt fogja megtanulni, hogy

MINDIG, AMIKOR ZSÍRKRÉTÁVAL RAJZOLOK A FALRA, ANYA TART EGY HEGYIBESZÉDET, HOGY NEM SZABAD.
Így szoktuk.
Ez a mi kis dolgunk.
Én szeretek rajzolni, anya szeret beszélni. 🥰

🙈3. A gyerek nem látja a döntései hosszútávú következményeit
Nem hozhat döntéseket, amik hosszútávon érintik őt vagy másokat, mert nem tud értük felelősséget vállalni. Mert nincs meg a kellő tapasztalata, hogy végig tudja gondolni egy döntés hatásait. Nem mondhatja meg, hogy kell-e oviba járni, akar-e testvért vagy hord-e télen sapkát.

A csavar a dologban, hogy ezt a gyerekek is pontosan érzik. Érzik, hogy nem nekik kellene döntést hozni fontos kérdésekben. És ettől nem boldogok. Azok a gyerekek, akikre az a borzasztóan nyomasztó és kellemetlen feladat hárult, hogy irányítaniuk kell a családjukat és a szüleiket egy dolgot éreznek mindennél jobban:
nem hatalmat.

😨FÉLELMET

Elképesztő bizonytalanságot él meg az a gyerek, akinek irányítania kell a szüleit. Mert tudja, hogy nem alkalmas a feladatra. Mert hogyan lehetne egy élet biztonságos, amit egy gyerek irányít?

Hogyan lehetne egy család BIZTONSÁGOS, amit egy gyerek irányít?

Ezek a gyerekek általában félnek, bizonytalanok és nagyon sokszor megfigyelhető, hogy MINDENT irányítani akarnak. Mert érzik, hogy az ő kezükben van a felelősség és mert ettől teljesen elbizonytalanodnak mit is kéne akkor nekik tulajdonképpen irányítani.

Amellett, hogy mini diktátorokká válnak, elképesztően labilis érzelmi állapot jellemzi őket. Sokszor és sok kiborulást tapasztalhatunk rajtuk, ami idővel csak romlik, ha nem változtatunk az életstílusunkon.

🤕ŐK NINCSENEK JÓL. ŐK NEM BOLDOGOK.😢

Mi a megoldás?

💪Vegyük vissza az irányítást. vegyük vissza a vállunkra a döntések felelősségét.

✅️Miben dönthet egy gyermek, ha azt akarjuk, hogy boldog legyen?
Rengeteg apró kérdésben.
- két felajánlott ruha közül mit szeretne választani
- milyen süteményt kér a cukrászdában
- puszival, öleléssel, pacsival vagy integetéssel köszön el
- mivel játszik
- kivel barátkozik
- a felkínált ételek közül mit eszik és mit nem eszik meg
- melyik mesét szeretné olvasni este
Ezek mind nagyon biztonságos döntések, amiket nyugodtan rábízhatunk a gyerekekre.

⛔️Miben nem dönthet?
- évszaknak megfelelő ruhát vesz-e fel
- édességet eszik-e ebédre
- mi lesz a hétvégi programja (ha megadunk opciókat, akkor dönthet róla)
- nem eszi meg a felkínált ételeket, hanem készíttet egyebet
- lesz-e testvére
- megy-e oviba/suliba
- dolgozzanak-e a szülei és mennyit és mikor
- a napi ritmus menetét
- akar-e gyógyszert bevenni (kivéve, ha felajánlunk más, alternatív kezelési módot, ami hasonlóan hatékony)
- az egész család menjen a játszótérre… MOST

Fog-e tiltakozni a gyerek, ha vissza akarjuk venni az irányítást?
De még mennyire.

Egyrészt amiatt, mert lehet, hogy nincs meggyőzve arról, hogy alkalmasak vagyunk a feladatra. Másrészt azért, mert nem látja át, hogy hosszútávon ez jó lesz neki. Mert ő nem látja, hogy ezzel lekerül a válláról a felnőtt lét terhe és visszakapja a gondtalan gyermekkor ajándékát.

De ez is olyasmi, amiben nem dönthet.🫣

💚Döntsük el helyette, hogy megadjuk a biztonságos gyerekkort, ahol falak védik a külvilág nyomásától.
🧡Döntsük el helyette, hogy vezetni fogjuk kézen fogva a helyes irányokba és nem hagyjuk, hogy kismotorostul zuhanjon a szakadékba.

❤️Döntsük el, hogy a szülei leszünk.

Ha segítségre szorultok az irányítás részleges vagy teljes visszavételében, keressetek bizalommal! 😊