A győri Káptalandombon élők szinte napi tapasztalata, hogy vezetett turistacsoport vagy annak néhány tagja, egy-két városnéző - annak ellenére, hogy nem turista látványosság megáll a Győri Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet épülete előtt. Érdeklődve keresik a választ a most 380 éves Intézmény jellegét illetően. A: önmagában fennálló nyugtalanító kérdésre kapott felelet, mint egyedül lehetséges zár le minden további bizonytalankodást: Főiskola, szeminárium, de mást nem tudnék itt elképzelni” 1981. Mikulás-estjén a magunk és a meghívott vendégek szórakoztatására Madách Imre: „Ember tragédiája” átiratának segítségével próbáltuk meg bemutatni a Házat. A bevezetőben Ádám kérdése így szólt Luciferhez: „Mi ez a szép ékszerdoboz, itt a nagy Duna partján” A reakció alapján mindenki értette a célzást, s megkezdődhetett az épület módszeres bemutatása. A 375 éves jubileum kapcsán is felmerül az igény annak tisztázására, hogy mit is rejt magában ez az épület, intézmény. Engedd meg Kedves olvasó, hogy három „stáció” erejéig kíséretül szegődjek melléd a ház bejárása alatt.
”Si Deus pro nobis, quis contra nos” — fogadja a belépőt Széchenyi Miklós püspök úr címerének jelmondata a bejárat felett. A Papnevelő Intézet 380 éves története és jelenlegi üzenete nem más, mint hiteles és konkrét tanúságtétel a jelmondat tartalma és igaza mellett. Isten szándékát, hogy papjai révén szentségi módon jelen legyen szent népe körében, sem a múlt kihívásai, sem a jelen nehézségei nem képesek megakadályozni. Ez az épület Isten akaratának és az Egyház hitének aktualizált találkozása: Isten ma is hív fiatalokat embertársaik üdvösségének szolgálatára, az Egyház pedig a Papnevelő Intézet működtetésével felel erre a szándékra. „Az Úr ígérete az Egyházban ma is él és élteti azt..., az Egyház pedig kész arra, hogy válaszoljon erre a kegyelemre..., a papnövendékeknek nagyon komoly lelkülettel kell fogadniuk és élniük az isteni ajándékot, tudván, hogy a: Egyháznak és a világnak szüksége van rájuk” (II. Ezt a házat az élő hit volt képes eddig elevenen megtartani, az Egyház hite, mely folyamatos válasz Isten állandóan jelenlévő meghívására. A ház korábbi, jelenlegi és jövőbeli lakói és kedves hívek - a 380 éves jubileum kapcsán válaszoljunk közösen: megvan-e bennünk a hit ereje, hogy jelent és jövőt biztosítsunk ennek az intézménynek? Egyet biztosan tudhatunk: „Ha Isten velünk, ki ellenünk”.
„Crux firmat mitem, mitigat fortem” - néz le ránk a ház több pontján Boldog Apor Vilmos püspök, a jó Pásztor portréja. Utolsó szavaival, végrendeletével, ma is élő módon szólít meg minden leendő papot: „Még egyszer üdvözlöm papságomat. Hirdessék bátran az evangéliumot! Segítsenek romjaiból felépíteni szerencsétlen magyar hazánkat! Vezessék vissza az igaz útra szegény félrevezetett népünket!” A kereszt, Krisztus keresztje, nemcsak a vértanú püspök, pap, a sokat megélt lelkipásztorok életében van jelen, hanem minden jelenlegi és leendő pap magában hordozza, meghatározva a Papnevelő Intézet légkörét is. Ennek révén a ház kápolnájában, mint az utolsó vacsora „felső termében” jelen van Isten, Igéjében és az Eucharisztikus áldozatban. „A Jó Pásztor Krisztus szeretetének kell magával ragadnia őket, és szívüket az ő szívéhez kell hasonlóvá formálnia, készen kell állniuk arra, hogy a világ útjait az ő képmásaiként járják, tudniillik mindenkinek megmutatva Krisztus útját, igazságát és életét.” (II. Mert „a kereszt szelídíti az erőset, és erősíti a gyengét.”
„Hac ne vade via, quin dicas Ave Maria.” - figyelmeztet a győri könnyező kegykép olajmásolatának felirata, mielőtt kilépnénk az épületből. A Papnevelő Intézet elöljárói, tanárai, növendékei, hallgatói és alkalmazottai miként a legzordabb időkben, úgy ma is tudják és tanúságot tesznek róla, hogy „a papképzés minden formája visszavezethető a Boldogságos Szűz Máriához, aki minden engedelmességnél jobban válaszolta meghívó Istennek: annyira szolgálója és tanítványa lett az Igének, hogy lelkével és testével fogadni tudta a megtestesült Igét, hogy odaajándékozza az emberi nemnek.” (II. A felszentelt papok és kispapok, vagyis a szeminárium Szűzanya-tisztelete megerősíti, hogy ‚a Boldogságos Szűz példájával és közbenjárásával állandóan virraszt a hivatások ébresztése és a papok megerősítése fölött az Egyházban.” (II. Ezért megszívlelendő tanács ma is: „Ne indulj útra, anélkül, hogy el ne mondanál egy „Áve Máriát!”
A győri Székesegyház és Püspökvár horizontjában álló épület Főiskola és Szeminárium, amely valójában csak a hit felől közelíthető és ismerhető meg. Az egyszerű turista számára „nahát” élmény, számomra a papi hivatás, mint a világ javára az Egyháznak adott csodálatos isteni ajándék „ékszerdoboza”. Legyünk hát hálásak, ezért az ajándékért, és Isten evangéliuma éljen bennünk elevenen, Isten dicsőségére és az emberek javára!
