Lilla the midwifery student

Egy szülésznőhallgató arcai

Ha nincs kedved szöveget elolvasni, akkor csak nézd meg az arcom hogyan változik képről képre.

36 éves vagyok, szociális munkás. 13 éve dolgozom a szakmámban, különböző csoportokkal. Először kapcsolati erőszak áldozataival, majd krízishelyzetbe került családokkal. Ezt követően a büntetésvégrehajtás előszobájában fiatalkorú bűnelkövetőkkel. Jelenleg iskolai szociális munkásként.

Nappalis hallgatóként jártam egyetemre és gyakorlatra, mellette heti 25 órában dolgoztam eladóként egy fast fashion üzletben. Csillogó szemmel ültem a tanórákon, lelkesen mentem gyakorlatra, kicsit fáradtan, de az önfentartást élvezve munkába. A legtöbbet a kliensektől tanultam, róluk és magamról, egyaránt. Meg úgy az emberi létről egyáltalán.

Egy nagyon erős belső motivációval érkeztem a szülésznő szakra. Akkor már láttam és kísértem nőket várandósságukban és szüléseikben. Kórházban és otthon egyaránt. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű, de nem sejtettem, hogy ennyire nehéz lesz.

Nem az anatómia, nem a gyógyszertan, nem az élettan és kórtan. Nem az, hogy munka mellett tanulsz. Hanem az, hogy már saját bőrödön érzed az oktatási rendszer hiányosságait, a düledező eü.rendszer és a kreatív és leleményes szakdolgozók terheit; annak a súlyát, hogy az tapos lefelé, akit szintén felülről rúgnak.

Hatalmas disszonancia van bennem. Valami csoda folytán kapok kapaszkodókat, ami még visz előre. Tudjátok, amikor sokszor mondják egy kisgyereknek hogy buta, akkor egy idő után elhiszi. Valami hasonló történik velem is. Az én szülésznői képem nem az, amit jelenleg a magyar felsőoktatás mutat. De a diploma kell ahhoz, hogy az a szülésznő lehessek, aki szeretnék lenni.

Nem hagyom abba, de kiégtem. Leginkább a kognitív disszonanciában fáradtam el.

Nem látom a céltablát most, de talán most az is elég, ha nem esek el a gödrökben és észreveszem az útszéli pipacsokat.

Eljött az a pillanat, amit már 2023. szeptembere, a szülésznő képzésem kezdete óta vártam. Mindenkinek más a kedves a szülésznői létben, nekem egyértelműen a vajúdások és a szülések kísérése.

Nagyon klassz fejben tudni, elképzelni és érteni, aztán videón is látni, hogy a magzat hogyan és miként vesz részt aktívan a vajúdás folyamatában, a fizika törvényeinek megfelelően (vagy arra fittyet hányva🫠) hogyan forog az anyai medencében, majd a domborodó gátat látva izgatottan várni, hogy na vajon mikor nézhetem meg őt vagy köszönhetek neki?! Nekem egy kicsit olyan, mint amikor kisgyerekkén ajándékoz bontottam: na mi van benne? 😅

Már nem csak elképzeltem, de a saját kezeimmel éreztem is hogyan érkezik Luszinda robotkismama babája a világra. Ez valami csoda, megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan. Pedig csak szimuláció egy robotmamával és kisbabával. Még mindig nem hús-vér ember. De nagyon szép átmenet a képzelettől a demonstrációs termen át a valódi szülések világába. Alig várom, hogy újabb szintlépés legyen.

Nekem itt "karácsony" volt, az arcom mindent elmond.🤭

És már kevesebb van előre, mint a hátam mögött.💪

Köszi nyár, én olyan hálás vagyok! ☀️🌾✨️

egy pillanatra megijedtem, hogy már nem akarok szülesznő lenni. aztán gyorsan meg is nyugtattam magam, hogy nem erről van szó. csak már másért is tudok rajongani.
köszi nyár, ajándék vagy nekem, töltöm az akksikat 🌿🌾✨️

Idén megkezdtem a 36. évemet a Nap körül és úgy döntöttem, hogy nem szülinapot, hanem innentől kezdve szülihónapot tartok. (Ez idő közben szüliévvé módosult.)💫

Eldöntöttem, hogy élvezni fogom az ízeket, sokat eszek kézzel, hidratálom a testem (kívül-belül egyaránt), mozgok annyit és úgy, amennyi jólesik. Sokat nevetek, de fogadom a könnyeket is; amikor csak tehetem mezítláb leszek a természetben és annyit táncolok-libbenek számomra kedves dallamokra, amennyit csak a lábam bír. A kivíhásokba beleállok, az akadályokat legyőzöm, a nehezet is elfogadom, de értékelem, üdvözlöm a mindennapi csodákat. ✨️ gyerünk, hadd pörögjön az a szoknya! 🧚‍♀️

Köszönöm, hogy felköszöntöttetek. Tartsatok velem ebben a kalandban, szerintem klassz lesz.💃

Bármi, de bármi az enyém lehet!

Most szívesen leülnék a 33 éves Lillával szemben és csendben, az államat támasztva nézném, ahogy az ágyban zokog és vagdalózik, amiért nem sikerült neki a vállalkozását számára elég jól elindítani. Csak szelíden tartanám neki a teret. Nem szólnék, csak jelen lennék. Aztán odaülnék a 27 éves Lillával szemben és őt is csak nézném, ott lennék vele, amint nagykanállal habzsolja az életet és megálljt nem ismerve pörög, mint a búgócsiga. Ott lennék akkor is, amikor megcsörren a telefonja és az édesanyja beleszól a kagylóba: melldaganatom van.

Véletlenek márpedig nincsenek! De sok csillag állt össze, hogy megmutassa magát az a kitapinthatatlan 11x9x9 mm-s csomó a mellemben.

És mi kellett hozzá, hogy nem bepánikolva, hanem teljesen "felnőttben", a helyzethez képest nyugalomban, higgadtsággal, érdeklődően, önérvényesítve legyek jelen a biopsziánál?

Két daganatos betegség a családban, 8 év terápiás folyamat, a neurodivergencia megismerése, az anatómia, élettan és daganatbiológia tanulmányok, a kórházi gyakorlatok tapasztalatai és nem utolsó sorban leginkább önmagam elfogadása. Úgy, ahogy vagyok, ahogy ledobott a gólya, ahogy az égiek a földi létbe szántak.

Tök oké, ha valaki bepánikol, zokog, sír és retteg. Nekem az első gondolatom az volt, hogy bakker, de csúnya kopasz nő leszek, mert lapos hátul a fejem. És bárki mellett ott vagyok, ha hánynia kell, csak nekem ne kelljen. Az önző, hiú női lét, igaz? Ó, mennyi dologom és feladatom van még nekem!

99 százalék, hogy az elváltozás jóindulatú, azonban 101 százelékos eredményt csak a biopszia eredménye ad.

De most már tudom, bármi, de bármi az enyém lehet!

Elkészült ez a fotó és a telefon kijelzőjén visszanézve kirázott a hideg, libabőrös lettem.

Annyi minden van benne: idegenekből ismerősök, majd baràtok. Sok történet, batyúk, melyek más és más múltbéli eseménnyel vannak telis-tele.

Életutak, változások, gyarapodások és veszteségek. Egészség, betegség, elesettség és újrakezdés. Könnyek és hasat görcsbe rántó nevetés, történetek, melyek a mieink.

Máshonnan érkeztünk, de egy a cél.
Bábává lenni, megadni a bábai gondoskodás élményét a nők, kisbabájuk és családjuk számára. Helyszíntől függetlenül.

Félidő. Még kicsit vajúdjuk magunkat, de már látótérben a céltábla. 😊

📷: Adri, Móni és Jucus

A februárral megérkezett az, amire már nagyon régóta vártam. A nappalok egyre hosszabbak lettek és a napsütéses órák száma is megemelkedett 🥲 már úgy hiányzott, mint egy falat kenyér.

Pörög az egyetem 4. féléve és végre elkezdődött az a gyakorlat, amit már izgatottan vártam. Élesben együtt lenni várandósok, vajúdó és gyermekágyas nők között. Hogy milyen? Nagyon jó, élvezem 🙏🌸

Jó dolgok az elmúlt időszakból:

1. Nagyon élem most a lila, sárga és zöld színeket. Lett egy csudiszép lila munkaruhám, amiben nagyon jólérzem magam.💜
2. Nagyon izgis minden műszak előtt feltenni a névtáblám, mindig libabőrös leszek, ha ránézek.🤗
3. Tündérkeresztanyu lettem🧚‍♀️
4. Már az első napomon bemehettem egy császarmetszésre és az aranyórában sikerült mellre segíteni a kisembert.🥰 Fantasztikus élmény volt, a női test egy csoda, úgy, ahogy van!💫
5. Sokat vagyok levegőn és napsütésben a kutyusokkal🌞 szigorúan fényvédővel bekenve 🤓
6. Ez itt az egyik egyetemi demonstrációs terem, ahol a klinikai szimulációs gyakorlatok zajlanak. Már elég ügyesen injekciózok élesben, viszont a vénabiztosítás még nem megy, ezért Ferit, a demóbábut serényen bökdösöm. Nem gondoltam volna, hogy nekem nehéz lesz az, hogy nem látom pontosan, merre megy a tű. Mert ugye ezt "érezni kell!"🤔🤌

Tegnap este olyan izgatottam nyomtam a lejátszás gombra, mintha karácsonyi ajándékot bontottam volna. Végülis, ajándék ez, a javából.

Mindig nagyon hálás, ha valaki érzékenyen, kellő objektivítással és utánajárással nyúl a szülés-születés témájához. Ezt most az Anima Sound System (számomra) hibátlanul lehozta.

Zsolt Priegerrel egyetértünk abban, hogy a születés lehet más! Nincs egy út, nincs egy igazság. Azt viszont kijelenthetjük, hogy minden nő ott szül számára legkönnyebben, ahol ő BIZTONSÁGBAN érzi magát (legyen ez kórház, születésház, otthon, szabadon, bárhol...). Ahol megvan az a támogató közeg, ami megadja számára és kisbabája számára a szabadságot. Mert a szülés ilyen, egy szabad műfaj. Nem ismeri sem az tér, sem az idő korlátait.

Nehéz nem elfogultnak lenni, ha egy kedves barátnőd puha hangon felmondja kislánya érkezésének történetét, ezt körbeöleli egy csodás dallam, Bognár Szilvi angyali hangja és vizuális effektként egy valós vajúdásba is belepillanthatunk. Szem nem marad szárazon, az biztos!

Nézzétek, hallgassátok és történjen meg a csoda!✨️❤️

ANIMA SOUND SYSTEM - HAIL MARY (OFFICIAL VIDEO) Lili Hoffmann & Lajos GáspárWritten by Prieger Zsolt, Kováts Tibor & Bognár SzilviaDirected by Pejkó Áron & Mazzag IzabellaDirector of Photography Kiszler Dá...

Kedves Várandósok, kedves Édesanyák!

Szeretnék nagyon jó szülésznővé válni és még nagyon sokáig elérhető lenni nektek, de ez csak úgy tud működni, ha figyelek magamra, a határaimra a munka-egyetem duója mellett.

Fájó szívvel, de úgy döntöttem, hogy a továbbiakban nem vállalok önkéntes szoptatástámogatást, kérdés esetén forduljatok bizalommal az alább felsorolt győri és Győr környéki képzett önkéntesekhez🙏

✨️ Gyermekágyi támogatás - Végh Szilvia

✨️ Dóra Tüske

✨️ AnyaBurok

✨️Andrássy Katinka
https://www.facebook.com/share/14hS69LbSi/

✨️ Mecséri-Kovács Viktória
https://www.facebook.com/share/1E3tZsdmtK/

✨️ Bede-Halápi Böbi
https://www.facebook.com/halapierzsebet

✨️Horváth-Apai Réka
https://www.facebook.com/share/15HgXieht6/

(a lista bővítés alatt)

Az Anyatejút tudásközpont egy fantasztikus bázis, nagyon sok információval, képekkel, ajánlásokkal, kérdés esetén bátran böngésszétek vagy forduljatok a szoptatást támogató önkéntesek vagy a területileg illetékes védőnők felé.

Természetesen a velem szülésre hangolódó anyák, családok számára továbbra is elerhető vagyok szoptatási/anyatejes táplálási kérdésekben!

Ölelés,

Lilla the midwifery student

📸: google fotók. Ugye milyen édes az a kukucskálás?🥹