Garay Andrea Kineziológus

Valahogy a nap is másképp süt, amikor vége a tanévnek.
Nyugodtabbá válnak a reggelek, kevesebb lesz a „gyorsan még ezt is”, és mintha a napok is jóval hosszabbra nyúlnának. Kezdődnek a szabadságok, a késői vacsorák a teraszon, a baráti összejövetelek, inspiráló beszélgetések, utazások, élményszerzés, és azok a délutánok, amikor végre nem kell sietni sehová.

Amikor lelassul körülöttünk a világ, gyakran meghalljuk azt is, ami egész évben a háttérbe szorult bennünk. A saját gondolatainkat. Azt, hogy mire vágyunk valójában, mi fárasztott el, mit cipeltünk túl sokáig, és talán azt is, hogy mi hiányzik az életünkből.

Az önismeret nem mindig nagy felismerésekkel kezdődik. Néha csak annyival, hogy egy nyári estén még nem kapcsolod be rögtön a sorozatot. Csak ülsz egy kicsit, nézed a fákat, hallgatod a csendet, és hagyod, hogy utolérd saját magad.
A nyár nem old meg mindent, de adhat egy kis teret arra, hogy újra kapcsolatba kerülj önmagaddal. És néha éppen ennyi elég ahhoz, hogy szeptemberben ne ugyanoda érkezz vissza, ahonnan elindultál.

Kívánok mindenkinek olyan nyarat, amiben nemcsak feltöltődhet, hanem újra kapcsolódhat önmagához 🌞✈️🥰 !

Amikor a probléma eltűnik... és mégis hiányzik.

Vannak helyzetek, amikor önmagunk működése is meglephet bennünket. Erre jó példa az, amikor hónapokig vágyunk arra, hogy valami végre megoldódjon, aztán amikor ez megtörténik, valami elkezd hiányozni. Nem maga a probléma, hanem az, hogy foglalkozhattunk vele.

Mert a gondoknak van egy alattomos tulajdonságuk, mégpedig az, hogy idővel beépülnek a mindennapjainkba, a gondolkodásunkba, néha még az identitásunkba is. És amikor eltűnnek, hirtelen megjelenik egy üresség érzés. Elsőre ezt könnyű összekeverni a hiányérzettel, pedig nagy valószínűséggel nem a problémáink hiányoznak, hanem az a szerep, amit mellette játszottunk. A harcos, a megmentő, a túlélő, a támasz, a gondviselő vagy éppen a problémamegoldó szerepe.

A közös bennük az, hogy a probléma köré szervezik az önazonosság egy részét, és amikor a probléma eltűnik, nemcsak a gond szűnik meg, hanem a hozzá igazított szerep is bizonytalanná válik. Amikor egy nehézség hosszú időn át velünk marad, már nemcsak együtt élünk vele, hanem lassan önmagunkat is rajta keresztül kezdjük meghatározni. A megoldódott helyzetben pedig nem tudjuk, mihez kezdjünk azzal az űrrel, ami hirtelen keletkezett bennünk.

Ilyenkor kell felismernünk, hogy ez az a pillanat, amikor az élet visszaad egy darabot abból az önmagunkból, amelyet a problémáink mögött talán már rég nem is láttunk.

Mai útravaló: Válaszd önmagad

A konzultációk során gyakran hallom ezeket a mondatokat: „Már reggel fáradtan ébredek.” „Nehezemre esik megcsinálni a legalapvetőbb dolgokat.” „Nincs életkedvem.”

A fáradtság oka legtöbbször nem az, hogy valaki keveset alszik. Sokszor ugyanis nem fizikai, hanem lelki fáradtságról van szó. Arról, hogy túl régóta próbál mindenkinek megfelelni, és ez rengeteg energiát emészt fel.
Ők azok, akik elsőként ugranak segíteni. Akik meghallgatnak másokat, még akkor is, amikor nekik lenne szükségük egy figyelő fülre. Akik igyekeznek elkerülni a konfliktusokat, ezért inkább lenyelik a csalódottságukat, a haragjukat vagy a fájdalmukat.

Kívülről erősnek tűnnek, belül pedig teljesen kimerültek. Sokszor azt látom, hogy nem nagy traumákról van szó, amelyek megviselik őket, hanem arról a sok apró pillanatról, amikor újra és újra saját magukat teszik az utolsó helyre.
Amikor igent mondanak, pedig nemet szeretnének. Amikor mosolyognak, pedig fájnak a kimondatlan szavak. És amikor mindenki másról gondoskodnak, csak éppen önmagukról nem.

De egyszer csak elérkezik egy pont, amikor már nem lehet mindent ugyanúgy csinálni, mert a test és a lélek jelez. Amikor valaki végre megáll, és felteszi magának a kérdést:
„Én hol vagyok ebben az egészben?” Itt kezdődik a változás.
Nem akkor, amikor tökéletesek leszünk, hanem amikor elkezdjük magunkat legalább olyan fontosnak tartani, mint mindenki mást.

Néha az egyik legbátrabb döntés egyszerűen csak annyi, hogy helyet adunk önmagunknak is az életünkben ❤️.

Te képes vagy bűntudat nélkül magadat tenni az első helyre, amikor erre szükséged van ?

Kivel találkozik az, aki eljön hozzám?

Elsősorban egy másik emberrel. Valakivel, aki ugyanúgy érez, kérdez, keres és tapasztal, mint bárki más, és aki magán viseli az évek történéseinek és tapasztalatainak nyomait.

Carl Rogers, kiváló pszichológus, a humanista pszichológia, az ügyfélközpontú terápia megalapozója, lenyűgöző egyszerűséggel fogalmazta meg a lényeget:

"Minden ülés előtt egy pillanatra megállok, és az emberségemre gondolok. Nincs olyan tapasztalata a velem szemben ülőnek, amibe ne tudnék vele osztozni, nincs olyan félelem, amit ne tudnék megérteni, nincs olyan szenvedés, ami hidegen hagyna, hiszen én is ember vagyok . Nem számít milyen mély a seb, előttem nem kell szégyellnie. Én is sebezhető vagyok. És épp ezért elég vagyok. Bármi is legyen az ő története, nem kell többé egyedül lennie vele. Ez teszi lehetővé, hogy a gyógyulás elkezdődjön."

A múlt hétvégén ismét tanultam.
Nem azért, hogy még egy oklevelet kitehessek a falra, hanem azért, hogy még pontosabban, gyorsabban és mélyebben tudjak segíteni azoknak, akik hozzám fordulnak.
Ezúttal a PSYCH-K® módszerrel bővítettem az eszköztáramat.
A PSYCH-K® is abból indul ki, hogy nem mindig a képességeink szabnak határt az életünknek, hanem azok a tudatalatti minták és hiedelmek, amelyek észrevétlenül irányítják a döntéseinket, reakcióinkat és ismétlődő élethelyzeteinket. Ezeket a régi, beragadt érzéseket, érzelmi tölteteket képes gyengéden, hatékonyan és nagyon gyorsan akár örökre „kiradirozni” az idegrendszerünkből.
A módszer különböző technikákkal, testtudati folyamatokkal és tudatalatti minták feltérképezésével segít abban, hogy ezek a belső programok átírhatóvá váljanak. Itt nem kell vizualizálni, képekben gondolkodni, a kineziológiából már ismert izomtesztelést használjuk a mielőbbi megoldás érdekében.
Különösen izgalmas számomra, hogy milyen gyorsan képes rámutatni olyan mélyen futó működésekre, amelyek:
• önbizalomhiányt,
• szorongást,
• halogatást,
• kapcsolati elakadásokat,
• vagy akár pénzzel kapcsolatos blokkokat tartanak fenn.

Az emberi elme működése lenyűgöző. És talán az egyik legnagyobb felismerés, hogy nem kell mindent akaraterőből megoldanunk. Néha elég megtalálni és átírni azt a belső mintát, ami eddig észrevétlenül irányította az életünket.

Ismerd meg az elméd lélegzetelállító működését és újraprogramozási lehetőségeit ! Fedezd fel a tudatalattid újraírásának mesterkulcsát a PSYCH-K® segítségével !

Ma azokhoz szólok, akik szinte észrevétlenül tartják egyben a mindennapokat, és akiknek a szeretete egész életünkön át mindvégig velünk marad.

Az Édesanyák olyanok, mint a láthatatlan gyökerek egy hatalmas fa alatt. Nem ők vannak a fényben, nem őket csodálják elsőként, mégis belőlük él minden ág, minden levél, minden új hajtás. Ők tartanak meg akkor is, amikor vihar jön, csendben, mélyen kapaszkodnak, és észrevétlenül adják tovább az erőt, hogy újra és újra kihajthassunk, még akkor is, ha néha megtépáz az élet. Nem várnak érte elismerést, csak adnak. Időt, figyelmet, szeretetet, újra és újra, fáradhatatlanul. Ők azok, akik észrevétlenül rakják helyre a darabokat, amikor szétesni látszik a világ, és ott vannak akkor is, amikor még csak a helyünket keressük benne.
Ma, amikor őket ünnepeljük, egy pillanatra talán jobban érezzük, hogy mennyi mindent köszönhetünk nekik, és amit talán soha nem mondtunk ki, de nélkülük nem lennénk azok, akik vagyunk.

Boldog anyák napját ❤️🌷 !

A legtöbb feszültség, amit hordozol, nem egyik napról a másikra alakul ki, és nem is egyik napról a másikra oldódik fel. Sokszor csendben épül, apró, észrevétlen rétegekben. De minden folyamat elkezdődhet egy döntéssel. Azzal a pillanattal, amikor elkezdesz igazán figyelni magadra, az igényeidre, a szükségleteidre és a vágyaidra. És talán ez az a pont, ahol elkezdődhet valami új, valami nagyszerű az életedben.

Aki már érzi, hogy itt az ideje egy mélyebb változásnak, az általában pontosan tudja, mikor érdemes megtenni az első lépést. Várlak szeretettel, ha készen állsz arra, hogy egy nyugodt, biztonságos térben elkezdj igazán figyelni önmagadra.

Húsvétkor azt hiszem hivatalosan is megengedett, hogy csoki legyen a reggeli, a sonka pedig bármely napszakban „könnyű falatnak” számítson. Mert a húsvéti ünnepekben mindig van valami különös könnyedség, nem sürget semmi, mintha minden egy kicsit tisztábban, egyszerűbben és vidámabban lenne jelen. Ezért a legfontosabb tanácsom az, hogy ne csak a tojásokat keresd meg, hanem azt a pár nyugodt percet is, amikor tényleg jól esik pihenni, kikapcsolódni és élményeket gyűjteni, vagyis egyszerűen élvezni az ünnep adta apró örömöket.

Csodaszép, könnyed, mosolygós, lélekben is megérkező húsvétot kívánok🌷🐰🐣🌞!

"Egy rossz kapcsolatból kimenekült ember ritkán talál magának másik társat. Nemcsak azért, mert sérült, hanem azért is, mert torz még a lelke. Hordozza még a ki nem hevert méltatlanságok nyomait. Hosszú ideig még "nem ő". Meg van nyomorítva. Rajta vannak egy rossz tekintet torzító bélyegei. Gyanakvó. Férfi- vagy nőgyűlölő. (...)
Először is, fel kell dolgoznod a múltat. Ez nem csak azt jelenti, hogy a sebeknek be kell gyógyulniuk, s a léleknek ki kell hevernie a bántások fájdalmas emlékeit, de főleg meg kell vizsgálnod mennyit rontott benned az elmúlt kapcsolat. Meg kell szabadulnod egy rossz igézet hatásától. Le kell tépni azt a torz maszkot, amit egy rossz viszony rád sütött. Meg kell találnod igazi arcodat. És, főleg, vissza kell nyerned az erődet! Ez a másik fontos tapasztalat: egy lélekrontó kapcsolatban mérhetetlen sok energiát veszíthetsz. Olyan világból, ahol nem szerettek vagy rosszul, önzőn "szerettek", fáradtan kerülsz ki. Kimerülten." (Müller Péter)