Life & Business Coach

A gyerek azt élvezi, ha ott vagy vele. Már attól boldog, hogy nézed őt. Hagyd, hogy tegye a dolgát. Hidd el, hogy érti ő azt, hogy mi történik körúlötte. Légy büszke rá, szurkolj neki, de ne akarj edző helyett az edzöje lenni. Dicsérd meg mindig, attól lesz igazán boldog.

Apa, ma egyáltalán nem élveztem a játékot. Ha ez azért van, mert ettől az évtől már focisuliba irattál, akkor jobb, ha folytatjuk a zongorázást.
- Megértem fiam, hiszen vesztettél, és ez egyáltalán nem jó dolog.
- Nem apa, a vereségnek ehhez semmi köze.
- Akkor biztosan azért van, mert a csapattársaid nem passzoltak neked a meccsen. Még az edzőnek is próbáltam elmondani, de egyáltalán nem hallgatott rám.
- Nem, apa, nem ez az oka.
- Akkor, a játékvezetés miatt van? Sajnos azokban van a hiba, akik ezeket az alkalmatlan játékvezetőket elküldik mérkőzést vezetni.
- Apa, az a helyzet, hogy…
- Akkor az edződ zavar igaz? Aki a védősorban játszat, mert nem érti, hogy csatárnak kellene lenned.
- Apa, elég ebből! Nem azért vagyok szomorú, mert kikaptunk; nekem mindegy mennyit játszom, mert a pályán mindig a győzelemért teszek. Számomra az a fontos, hogy fussak és jól érezzem magam a csapattársaimmal. Én egyáltalán nem foglalkozom a játékvezetővel, csak pár évvel idősebb nálam, és hozzám hasonlóan ő is hibázhat. És az sem számít, ha hátvédként játszom, az edző döntéseit tiszteletben kell tartani. Ha meg a csapattársaim nem passzolnak, az sem probléma, sokszor én sem passzolok nekik, mert amikor nálam van a laszti, lehetőségem van megőrjíteni az ellenfelet!
- Akkor fiam, mi miatt vagy ilyen szomorú?
- A viselkedésed miatt apa. A bekiabálásaid, a tanácsok, amiket folyamatosan adtál... Amikor trágár módon beszóltál játékvezetőnek, nagyon szégyelltem magam. Aztán elkezdtél veszekedni a másik csapat szüleivel, majd vitatkoztál, és kiabáltál az edzővel, hogy rakjon fel támadónak.
- De fiam, ezeket csak azért csináltam, mert azt szeretném, hogy nyerj és boldog légy.
- Apa, nekem nem kell győznöm ahhoz, hogy boldog legyek. Nekem az is elég, hogy hétről-hétre együtt kergethetem a labdát a társaimmal. Apa, legközelebb kérlek, Te is érezd jól magad! Ne üvölts, ne kiabálj, hagyd békén az edzőt, a játékvezetőt és az ellenfelet! Csak nézd meg a meccsem, és hagyd, hogy élvezem a játékot a magam módján! Mert én nem akarok mást, mint önfeledten játszani!
⚽️
A sport teljesen más. Ne azt kérdezd a gyerekedtől, hogy nyert-e vagy lőtt-e gólt...
Kezdd azzal, hogyan érezte magát!!!
Sokszor nem a gyerekeket kell nevelni, hanem a szülőket.

Oprah Winfrey amerikai műsorvezető mondta, hogy
„Nem azzá válsz, amivé akarsz, hanem azzá válsz, amit elhiszel.”

Van benne némi igazság!

Utólag minden mennyire könnyúnek látszik..

Légy Te is sikeres Coachee!

Csatlakozz ahhoz az elmúlt egy évben sikeres emberekhez, akik már elérték céljaikat és továbbfejlődésük érdekében egy komolyabb célt is kitűztek már maguk elé az idei évre vonatkozóan.

Céljaid lehetnek:
- magánjellegű általános vagy konkrét, párkapcsolati vagy egyéb
célok.
- tanulási célok, új szakmai- vagy továbbtanulási célok.
- sporttal, sportteljesítmény növeléssel, vagy épp csak amatőr
szinten, egészségmegőrzéssel kapcsolatos sport célok.
- karrier célok, amelyek a jelenlegi munkahelyedhez kötődnek, vagy
egy új munkahely megszerzésére irányulnak. Értékesítéssel, team
munkával, vagy vezetéssel kapcsolatos célok.

Bármely célod elérésében úgy érzed, hogy valami hátráltat, vagy csak bizonytalan vagy önmagadban, akkor itt a helyed közöttünk.

Soha sincs rossz időzítés, de a legtöbbünknek az év eleje mindig is egy nagyon jó apropó ahhoz, hogy határozott célokat tűzzünk ki magunk elé.

Tedd meg az első lépést Te is.

Jelentkezz az online, ingyenes max., 30 perces konzultációnkra, ahol képet kaphatsz a munkánkról és válaszokat a Téged foglalkoztató kérdésekre.

Jelentkezz itt üzenetben!

Biztosak vagyunk abban, hogy hamarosan a sikeres csapatunk tagjaként üdvözőlhetünk Téged is.

Napi szösszenetem!

Megint egy dilemma!

Álláskeresés külföldön sem jobb... mondja az egyik coachim.

Arról döntött, hogy mivel nagyon jól beszél angolul és elég jól németül így Ausztriában próbál szerencsét és ott próbál a szakmában elhelyezkedni.
Mérnöki diploma stb.. amivel rendelkezik. Szóval minden adott ahhoz, hogy kapva kapjanak a szomszédok, hisz tapasztalat is meg van már hozzá, megfelelő referenciával.
Nagyon készségesek a munkaközvetítők, de leginkább idénymunkákat ajánlanak és azt is minden pénteken.
Ha nem nézed, hogy neked diplomád van, akkor számtalan kuli állás található, amit rendesen meg is fizetnek, és ha jól teljesítesz, akkor meg is tartanak, nem csak idénymunkára, De ha te egy felsőfokú végzettségű vagy és a diplomád szintjén szeretnél elhelyezkedni, akkor bizony interjúról- interjúra jársz és közben telik az idő. Fizetet az albérletet és költöd a megtakarításodat. Ugyan már holnap elmehetsz ételfutárnak, de akkor hogyan tudsz elmenni az interjúidra, hisz a cél az, hogy a szakmában dolgozz tovább.
Mond le, vagy leginkább ne jelentkezz idénymunkára, inkább várd ki, hogy valaki a szakmádba felvesz?
Vagy menj el dolgozni... mindegy, hogy mit és bukod a szakmai állásodat, ha épp akkor nem vagy szabad, amikor online interjú van?
Te mit tennél? Volna e B terved, vagy akár C? Hol kezdenéd az álláskeresést?
Már itthonról, vagy csak ott?
Mi van akkor, ha holnapra itthonról állásinterjúra hívnak, de még nincs állandó lakhelyed Ausztriában?
Legyen jogsid, legyen autód, amivel közlekedj, hogy be tudj jutni a munkahelyedre... ezek alapfeltételek sok esetben.
Szóval van dilemma és döntést kell hozni, mert biztosítva kell lenned. Akár egy nap munka után is már biztosítva vagy.
Mennyi pénzt vigyél magaddal? Az ország melyik részére fókuszálj? Mi van akkor, ha valahol kibérlesz egy albérletet, de felvenni az ország másik felében működő vállalathoz tudnának csak? Bukod az albit és kauciót?

Szóval DILEMMA!!!

Hogyan döntenél és mennyire vagy elszánt és fókuszált, hogy Te külföldön keresd diplomásként a lehetőséget?

Reggeli coaching szösszenet!

Mikor azt kérdezik tőlem, hogy én melyik stílust képviselem a coachingban, kissé el szoktam gondolkodni.
De tényleg, most mit is válaszolhatnék? Hisz annyi féle irányzatot tanultam, kutattam az elmúlt időszakban. Valahogyan a klienseim esetében zsigerből jön elő, hogy épp nála mi vezethet eredményre és csak teszem a dolgomat és érjük el a kitűzött célokat.
Hogy a kérdésre is válaszoljak: a kedvencem a Grow modell és időszakonként a Provokatív coaching elemeit is használom, főleg azoknál a klienseknél, akik mindig lebeszélik, vagy lebeszéltetik magukat a változásról, az előrehaladásról, arról, hogy fejlődjenek és, hogy végre boldogan élhessenek. Persze ezek nagy szavak, de valahol, valamely témában biztosan számotokra is visszaköszön az, hogy féltek a változástól.
Az egészben az az érdekes, hogy vajon változásként kell e megélni a változást?
Benne van e valójában a dráma, vagy csupán haladsz tovább az utadon és elkezdesz élni?
Nem kell ahhoz azt képzelni, hogy most mindent feladok és átlépek egy határt.
Itt nem hagyunk ki lépcsőfokokat.
Jellemzően a változás/változtatás, ami magunkban történik pozitívan hat ki a környezetünkre is. Csak gondoljunk bele, ha egy bögrét egy plénum előtt kiteszünk az asztalra és azt kérem mindenkitől, hogy rajzolja le, vajon hány rajz fog arra a bögrére hasonlítani. Nagyon kevés, ugye? Nagyjából ilyen az, amikor a változást a környezeted is tapasztalja, amikor transzparensé válik a számukra az, hogy már másként mennek a dolgaid.
Fejlődsz, haladsz, boldog vagy!
Felszabadulnak a gátak/elakadások, más szemszögből látod magadat és lát téged a világ is. Ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, nem kell, nem törvényszerű a drasztikus szakítás az eddigi életeddel, sőt.

Szóval, hogy melyik stílus az amit leginkább használok?
Az a stílust, amely a biztonságot jelenti a kliensem számára, amiben megnyílik, és amivel célt tudunk elérni.