Lévai Kata Purity

Most kezd igazán láthatóvá válni, hogy eddig fordítva próbáltuk megoldani az életet: a szekeret tettük előre, és a lovakat hátra. Cselekedtünk, erőltettünk, kontrolláltunk, javítani próbáltuk a világot – miközben sokszor még azt sem tudtuk, milyen belső állapotból tesszük mindezt. Mégcsak nem is gondoltunk erre, hiszen nem így tanították. "Haladjunk/ Csak csináld/Ne agyalj, dolgozz"
Most azonban eljött az ideje annak, hogy megfordítsuk a sorrendet.
Előbb kapcsolódni. Előbb jelen lenni. Előbb megtalálni önmagunkban azt a frekvenciát, amelyből valóban élni és cselekedni szeretnénk – és csak ezután mozdulni.
Hívd meg a Forrásod a mindennapokban, kérj segítséget Tőle. Fedezd fel, milyen vele együttműködve létezni.
Ne csak a nagy pillanatokban keresd Istent, hanem a hétköznapjaid apró döntéseiben, a testedhez való viszonyodban, a szokásaidban, abban, ahogyan magaddal bánsz, ahogyan reagálsz, ahogyan jelen vagy.
Mert amikor a külvilág egyre kevésbé kínál biztos kapaszkodót, egyre fontosabbá válik, hogy megtaláld a saját belső vezetődet.
A megtisztult Oroszlán a szívén keresztül kapcsolódik ahhoz, ami nála nagyobb. A Vízöntő pedig arra tanít, hogy ezt az egyéni kapcsolódást egy új, közösségi valóság szolgálatába állítsuk. És talán éppen ez az ébredés következő lépcsője: nem a világot kell előbb megjavítanunk ahhoz, hogy harmónia szülessen, hanem nekünk kell előbb harmóniába kerülnünk azzal, amiből születtünk. Ebből a kapcsolódásból aztán megszülethet a helyes cselekvés. A ló végre a kocsi elé kerül. És akkor valóban elkezdhetjük gyógyítani mindazt, ami körülöttünk és bennünk megsebesült.
Levaikata.hu

Az elveszett szeretet megtalálása: Hosszabb videóban a YouTube-on nézhető. https://youtu.be/ET2sy3DSKzQ

Mi van, ha a túlélési stratégiáid mögött végig ott volt a szeretet?
Sokszor úgy tekintünk a sebeinkből kialakult működéseinkre, mint valamire, amitől meg kell szabadulnunk.
Meg kell változtatni a hiedelmet.
Fel kell oldani a mintát.
Másképp kell gondolkodni.
De közben van egy részünk, amelyik még mindig ott van abban a régi történetben. Annak a kisgyereknek a helyén, aki akkor még csak az életkorának és a lehetőségeinek megfelelő eszközökkel tudott alkalmazkodni.
És mi van, ha nem azzal kezdjük, hogy meg akarjuk változtatni őt?
Hanem odafordulunk hozzá.
„Látom, mit éltél át. Értem, miért csináltad ezt. És köszönöm, hogy megpróbáltál megvédeni.”
Mert a túlélési stratégiáink nem azért születtek, mert baj van velünk.
Hanem mert valamikor szükségünk volt rájuk.
Akkor talán nem is az a kérdés, hogyan szabaduljak meg attól a régi énemtől.
Hanem az:
hogyan tudok végre szeretettel kapcsolódni hozzá?
Itt kezdődik el az a szeretet, amelyhez nem kell többé kívülről bizonyítékot kapnunk.
Mert rájövünk:
végig ott voltunk magunknak, és van bennünk szeretet, először önmagunk felé.

sebek

Hol az elvesztett szeretet?
Mostanában sokat dolgozom egy kurzuson és hogy abban, hogyan tudom átadni a berögzült sémákat, fájdalmas hiedelmeket és automatikus működéseket valóban feloldó technikát –ahol nem pusztán megértitek őket.

Egyik fontos lépése, hogy megnézzük:
Mit tanultam meg a múltamból?
Mit hiszek emiatt magamról vagy a világról?
Mit szeretnék már másképp választani?
És mi a bizonyítékom arra, hogy az új működés is lehet igaz?
Nagyon jó módszer.
De miközben saját magamon kezdtem el alkalmazni, éreztem valami hiányt.
Mert lehet, hogy felnőttként már pontosan tudom, hogy egy régi hiedelmem nem igaz.
De ettől még a bennem élő gyermek nem feltétlenül érzi magát szeretve.
És akkor valami megfordult bennem.
Nemcsak azt kell megértenem, mit tanultam meg a múltból.
Hanem vissza kell kapcsolódnom ahhoz a kislányhoz is, aki mindezt átélte.
Meg kell néznem az ő szemével:
Mit érzett?
Mitől félt?
Mire lett volna szüksége?
És mit tett azért, hogy túlélje azt, amit akkor még nem tudott megváltoztatni?
És itt történt bennem valami nagyon mély.
Elkezdtem más szemmel nézni a saját túlélési stratégiáimra.
A szorongásra.
A kontrollra.
A megfelelésre.
A visszahúzódásra.
A kompenzációkra.
Mindarra, amit ma már könnyű lenne „hibás működésként” látni.
És egyszer csak megértettem:

EZek akkor segítségek voltak.
Nem tökéletes segítségek.
Nem felnőtt megoldások.
Hanem azok az eszközök, amelyekhez akkor hozzáfértem.
Az életkoromnak, a tudásomnak megfelelően, amit akkor fel tudtam használni.
És ha így nézek rájuk, valami egészen más jelenik meg.
Nem az, hogy:
„Miért csináltam ezt magammal?”
Hanem:
„Úristen… mennyire próbáltál vigyázni rám.”
És ekkor egyszer csak nem a hibát látom.
Hanem a szeretetet.
Mert a gyermek minden alkalmazkodása mögött ott volt egy elemi törekvés:
maradjak életben.
bírjam ki.
tartozzak valahová.
legyek biztonságban.
legyek szerethető.
És lehet, hogy a stratégia később már akadállyá vált.
De attól még nem kell gyűlölnöm azt a részemet, amelyik egykor létrehozta.
Sőt.
Megköszönhetem neki.
„Köszönöm, hogy akkor ezt megtetted értem.”
És talán ez az a pont, ahol a változás már nem önmagunk megjavításáról szól.
Hanem arról, hogy a felnőtt énünk végre visszanyúl ahhoz a gyermekhez, és azt mondja:
„Most már itt vagyok.
Most már látlak.
Most már értelek.
És nem kell többé ugyanúgy védened engem.”

A szüleink sokszor nem tudták megadni azt az érzelmi kapcsolódást, amire szükségünk lett volna.
És nem feltétlenül azért, mert nem szerettek.
Ők is abból gazdálkodtak, amit kaptak.
A nagyszüleink háborút és nélkülözést éltek át.
A szüleink egy újjáépülő világban nőttek fel.
Az életben maradás, a munka, a biztonság megteremtése sokszor mindent megelőzött.
A gyermek lelkének finom megfigyelése egyszerűen nem volt az első helyen.
Ma viszont már van lehetőségünk arra, hogy valamit ebből visszavegyünk: a jelenből új kapcsolatot teremteni önmagunkkal.
Itt találjuk meg azt a szeretetet is, amit olyan sokáig kívül kerestünk.
Nem azt, amit valaki másnak kell bizonyítania.
Hanem azt, amelyik akkor is ott van, amikor senki más nem ad visszajelzést.
Mert egyszer csak rájössz:
nem az volt a baj, hogy nem voltál szeretve.
Lehet, hogy csak túl sokáig nem láttad, hogyan próbáltad te magad szeretni magadat.
És amikor ezt meglátod, valami nagyon mélyen megérkezik.
Nem kell többé önmagad ellen harcolnod.
Hazatalálsz magadhoz.

Levaikata.hu

2026 július 26. és 2028. március 26. között a Holdcsomópontok az Oroszlán–Vízöntő tengelyre lépnek. Legutóbb 2008 márciusa és 2009 szeptembere között haladtak ezen a tengelyen.
Érdemes visszagondolni arra az időszakra.
Mi változott akkor az életedben? Milyen döntések elé állított az élet? Milyen életterületed került nyomás/változás alá?
Ehhez a Holdcsomópont tengelyhez csatlakozik most a Jupiter és a Plútó is.
A Jupiter felnagyítja mindazt, ami eddig is jelen volt. A Plútó pedig könyörtelenül lebontja azt, ami már nem életképes.
Ezért érezzük ennyire intenzívnek ezt az időszakot.
A Vízöntő Plútó árnyéka
A technológia önmagában sem nem jó, sem nem rossz.
A kérdés az, hogy ki gyakorolja rajta keresztül a hatalmat.
Digitalizáció. Mesterséges intelligencia. Adat. Megfigyelés. Kontroll.
Ha ezek kizárólag kevesek érdekeit szolgálják a közösség rovására, akkor ez a Plútó legalacsonyabb megélése.
Ez a legrosszabb forgatókönyv.

De ugyanennek az energiának van egy magasabb szintje is.

Olyan közösségek születhetnek, amit valamilyen közös lelkesedés tart össze. Mondhatni szívügyük az az irány, amit képviselnek.
Nekik nagyon kedvez a helyzet.

Az emberek egyre inkább olyan ügyek mellé állnak, amelyek valóban fontosak számukra.
A jövő közösségeit nem a megfelelési kényszer, hanem a közös értékrend fogja összetartani.

Robbanásszerű fejlődés
A következő évek a tudomány, a technológia és az innováció elképesztő fejlődését hozhatják.
De közben ugyanilyen fontos kérdés lesz:
Mitől maradunk emberek?
A technológia szolgálja az embert...
vagy az ember szolgálja a technológiát?

Az Oroszlán üzenete:
A jövő nem a másolatokat keresi.
Azokat keresi, akik merik képviselni önmagukat.
A valódi egyéniség most nem önzés, hanem hozzájárulás.
Amit szívből alkotsz, az nemcsak téged emel, hanem a közösséget is gazdagítja.
Ez azonban önszeretet nélkül nem fog működni.

A szabadság ára
A következő időszak forradalmi hangulatot is hozhat.
Egyre többen kérdőjelezik meg azokat a rendszereket, amelyek nem az embereket szolgálják.
A szabadság, az emberi jogok és az önrendelkezés újra központi témává válhatnak.
Minden olyan rendszer, amely hosszú ideig egy szűk kör érdekeit szolgálta a közösség rovására, komoly átalakulás előtt áll.
Idolok bukhatnak el.
Régi tekintélyek elveszíthetik az erejüket.
És ezzel együtt új értékrend kezdhet megszületni.

Nyakig benne vagyunk a változás energiájában.
Mindenki máshogy éli meg. Mindegyikünket máshol talál el a hullám. Van, hogy elmerülünk, megforgat és irányt vesztünk. Van, hogy visszaállunk a deszkára, és végül megtanuljuk meglovagolni a változást.
Az ég most nem suttog. Hangosan beszél.
július 26. és 2028. március 26. között a Holdcsomópontok az Oroszlán–Vízöntő tengelyre lépnek. Legutóbb 2008 márciusa és 2009 szeptembere között haladtak ezen a tengelyen.
Érdemes visszagondolni arra az időszakra.
Mi változott akkor az életedben? Milyen döntések elé állított az élet? Milyen életterületed került nyomás/változás alá?
Ehhez a Holdcsomópont tengelyhez csatlakozik most a Jupiter és a Plútó is.
A Jupiter felnagyítja mindazt, ami eddig is jelen volt. A Plútó pedig könyörtelenül lebontja azt, ami már nem életképes.
Ezért érezzük ennyire intenzívnek ezt az időszakot.

A legtöbbször úgy gondolunk magunkra, mint egy személyiségre, egy történetre, aki ebben a testben korlátozódik. Pedig ennél sokkal többek vagyunk.
Amikor csak emberi szemmel nézzük az életünket, gyakran ugyanazokba a félelmekbe, konfliktusokba és szenvedési körökbe ragadunk.

De amikor kapcsolatba kerülünk a bennünk élő mélyebb tudatossággal, egészen más nézőpont nyílik meg. Több elfogadás, megértés, megérkezés és több lehetőség születik.

Számomra ebben lett az Asztro-Alkímia egy különleges nyelv: segít emlékeztetni arra, hogy soha nem voltunk elszakítva attól a Forrástól, amely életre hívott minket.

Amikor vicces hangulata van a barátomnak...😁💚

A kenyér üzent nekem...😁
Sztem szeret! De lehet, hogy szeretettel készült, és ezt ettem meg.. Legyetek szeretettel magatok felé! 💚