01/09/2026
„Mi jár a fejemben?”- kérdezi a Facebook. Elárulom…. ❤️
Ma éppen 40 éve, 1986. szeptember 1-jén léptem át a forrói Általános Iskola kapuját, mint napközis nevelő. Hosszú utat tettem meg ez idáig, de boldogan emlékezem életemnek ezen csodálatos napjaira!
Pályámat képesítés nélküli nevelőként kezdtem. Abban az időben is nagy volt a pedagógushiány, úgy, mint a mostani időkben. A szakma, a létra minden egyes fokát végigjártam, 3 diplomát szereztem és igyekeztem mindenből a lehető legjobbat kihozni.
Most gondolataimban a 4 évtizedes munkám számba veszem, amit ide leírni lehetetlen lenne, de mégis egy rövid „leltárt” készítek. Sokat tanultam ezen az úton .., kiváló „mesterekkel” találkoztam…
Minden megélt esemény, történés egy-egy pillanat, döntés következménye, az akkori és mostani énem, élethelyzetem befolyásoló tényezője, melyekről csak szubjektíven lehet gondolkodni. Befolyásolták oktatásirányítási változások, környezetemben élő, dolgozó emberek és nem utolsó sorban a családom. Ahogyan számba veszem, hogy mi minden fért bele a 40 évbe, sokszor gondolkodóba esem, rácsodálkozom, meglepődöm, örülök a szép eredményeknek, a tartalmas életpályának. A sok változás, probléma, nehézség, kihívás ellenére meggyőződésem, hogy jó helyen vagyok, a pedagógus pályán van a helyem, és ha újra kezdeném a szakmát, a pályát most is ugyanezt a hivatást választanám. Szívesen járnám ugyanezt az utat újra és újra. A szakmai életutamra visszatekintve időnként a csodálkozás, az öröm, kevésbé a szomorúság, de annál inkább a büszkeség tölt el. Ami inspirált ezen az úton, az elhivatottság, a szenvedélyesség, a kitartó munka és nem utolsó sorban a mérhetetlen gyermekszeretet.
„A jó pedagógus nem csupán tudást ad át, hanem nyomot hagy a szívekben.
Negyven évnyi tanítás: ez már nem csupán munka, hanem életre szóló örökség.”❤️