28/04/2022
PIZZA JÓGA
Ma rendeltem a kedvenc pizzámból.
Gondoltam úristen de jó lesz végre enni belőle, hiszen olyan régen ettem már.
Meg is érkezett és elkezdtem enni, közben a gépen csináltam a dolgomat, flörtöltem a macskával, aki az ágy végében feküdt, kalandoztak a gondolataim.
Amikor ránéztem a pizzára, már majdnem a fele hiányzott. ÚRISTEN! Hát nem is emlékszem rá, hogy mikor, mennyi idő alatt ettem meg és a legtragikusabb, nem emlékszem az ízére pedig szeretem!
Nos, hát akkor itt a remek alkalom, élvezzük ki minden morzsáját ennek a mannának.
Figyelek az ízekre, állagra, a harmóniára, illatra, látványra, csak az étellel és az étkezéssel vagyok elfoglalva.
A tészta picit túl sós, az ízek nem harmonizálnak annyira, az állaga már nem az igazi (de ez nem a pizza hibája, hiszen kihűlt, ki tudja mennyi ideje nyammogtam), rájöttem, hogy ez a pizza mégsem annyira király, mint amilyennek hinni akartam. Mindezek ellenére észrevettem a ragaszkodást magamban, hogy ez a pizza márpedig finom, közben nem is ízlett annyira.
Szemet hunytam volna az aktuális tények fölött, pusztán azért, mert az kényelmesebb, hogy az a pizza, amit eszek a "finom" kategóriában van , azért, mert egyszer valamikor odaraktam.
Egészen rosszul esett, hogy tudatosítottam magamban, hogy nem, ez most nem olyan finom vagy pont ez a darab nem olyan vagy lehet sose volt olyan, amilyennek gondoltam, mert sosem figyeltem oda eléggé mikor ettem. Ki tudja...
De a tények azok, hogy most nem finom annyira számomra.
Hát ennyire ragaszkodunk a múltbeli tapasztalásainkhoz, legyen az jónak vagy rossznak minősített, amit egyszer felállítottunk magunkban azt akarjuk éltetni, de miért is?
Csökken a jelenlét, nem figyelünk, azt akarjuk hinni, hogy mindig ugyanazt kapjuk, adjuk, látjuk, tapasztaljuk, arról az adott helyzetről, dologról, élőlényről. Ez a tapasztalás megvan, p**a, nincs vele több dolog. Egyrészről az elménknek ez egy csodálatos képessége, hogy tud automatizmusokat létrehozni és így nem kell minden izomszálunkra külön odafigyelni. Jól jön ez a képesség bizonyos helyzetekben, például mikor futunk.
Na de mennyivel több az élet akkor, ha visszalassulunk picit és figyelünk és befogadjuk az élményt, amit éppen tapasztalunk?
A jóga órákon azt szoktam mondani, hogy próbáld a benned zajló élményeket, a testedet úgy tapasztalni, mintha egy újjszülött lennél és most mozdítod meg életedben először a kezed, lábad, bármid. Nézd így!
Így milyen érzés az ászanázás, a légzés, a matrac tapintása, a bőröd érintése, az izmok feszülése, a határaid tapasztalása, az izzadság gördülése a bőrödön, az érzelmek szivárvány skálája a szívedben és a gondolatok sokszínűsége a fejedben?
Engedd be az élményt!
Tapasztalj!
Láss!
Csak figyelj, ne ugorj, lépj sehova!
Rá fogsz érezni!
Jó étvágyat! :)