11/06/2026
VILÁGBAJNOKSÁG ’26 [TLDR]
WORLD CUP ’26 [TLDR]
Ma este, közép-európai idő szerint 21:00-kor, a legendás mexikóvárosi Azték Stadionban a Mexikó - Dél-afrikai Köztársaság mérkőzéssel elstartol a 23. világbajnokság, a világ négyévente legjobban várt sporteseménye. Nem kell leírni, hogy labdarúgás, nem kell leírni, hogy FIFA, hiszen a világ messze legrajongottabb sportját (ami sokkal több, mint sport, természetesen) még az sem tudja ignorálni, aki úgy gondolja, hogy igen. Három ország (Kanada, Mexikó, USA), tizenhat város, tizenkét csoport, negyvennyolc csapat száznégy meccse vár ránk a július 19-i döntőig.
Bár a létszámbővítést nagyon sokan kritizálják, és e sorok szerzője a legkevésbé sem híve a legjobb harmadik helyes továbbjutásoknak (1986-ból nincsenek jó emlékeink róla), a VB a valódi futballromantika, a futballhősök talán utolsó menedékhelye (ha nem számoljuk az Oldham Athletic – Rochdale meccseket az angol 4-5. ligában, vagy a Dabas-Monor „elklasszikót” a magyar NB3-ban) a szépen lassan teljesen globálissá és kommercializálttá váló, a helyi identitások és hagyományok tiszteletét pénzre váltó foci-univerzumban.
Persze ne legyenek illúzióink, hiszen a FIFA is részese ennek, pontosan ezért hígították a mezőnyt: több pénz és persze több szavazat reményében. Van, akit persze a Kongói DK - Üzbegisztán meccstől is csak az 1:30-as hajnali kezdés fog eltántorítani. Az európaiaknak hajnali kezdések, a hőség, a magasság (pl. maga az Azték Stadion is 2 200 méteren van) nem fogja könnyűvé tenni a meccseket, de kétségünk ne legyen: ezúttal is fognak új hősök, szimpatikus kiscsapatok, legendás gólok születni.
Egy igazságosabb univerzumban a magyar válogatott legalább kétszeres (1938 és 1954) világbajnokként, a sport állócsillagaként, az esemény esélyeseként érkezne az Újvilágba, na és természetesen meg is nyerné a tornát. Sajnos azonban a részvételre is minimum 44 évet kell majd várnunk 1986 után, és ugye Mexikó neve is rosszul cseng (Irapuato-nál csak Trianon és Mohács hangzik balsorsszerűbben a magyar szurkolónak). Ennek hiányában marad a „szokásos” második csapat (van, akinek a Bosznia ellen kieső olaszok hiányában harmadik) kiválasztása, csak hogy lehessen egymást zrikálni a barátokkal. Na és persze a tippversenyek és a sportfogadás.
Itt jönnek be a szokásos pénzügyes szempontjaink, hiszen bármennyire is imádjuk a futballt, még a 10 millió szövetségi kapitány országában sem szeretnénk azt színlelni, hogy értünk hozzá (persze egy pénzügyes igazából mindenhez ért, amihez meg nem, azt megtippeli).
Három nézőpontból vizsgáltuk meg a torna erősorrendjét. Az első a válogatottak ranglistája. Két komolyan vehető lista létezik: a FIFA-világranglista, és a sakkból ismert Élő-pontrendszer. Előbbi egy merevebb, talán stabilabb lista, utóbbi (amire magyar kidolgozója, Élő Árpád fizikus miatt különösen büszkék vagyunk) a versenyzők egymáshoz viszonyított aktuális játékerejének mérésére megalkotott, volatilisebb szisztéma. A két ranglista eltér egymástól sok esetben, ezért a helyezések átlagával dolgoztunk.
A második nézőpont a Transfermarkt értékelése, ami euróban adja meg a játékosok, így a keretek értékét is. A validitása erősen vitatott a szakmában (hiszen egy játékos valós értéke az, amennyiért ténylegesen megvette egy csapat), de ordinálisan jól használható, és jelen elemzéshez csupán a sorrendet vesszük figyelembe. Nem is beszélve arról, hogy nem áll rendelkezésre más adat a témában.
A harmadik szempont a fogadóirodák véleménye, az oddsok, vagyis igazából az a szorzószám, ami megmutatja, hogy egy egységnyi pénz megtétele, és a várt eredmény bekövetkezése esetén hány egységnyi pénzt kapunk vissza. A végső győzelem szorzószámait néztük meg (egy olyan oldalon, ami listázza az egyes irodák átlagát, hiszen irodánként is eltérő), ebben is a sorrend számított, nem az abszolút értékek. Mivel a két előző mérőszámmal ellentétben ez kizárólag piaci alapon kerül meghatározásra (a fogadóirodák profitja múlik rajta), ezért általában véve ez tekinthető a legkomolyabban vehető előrejelzésnek.
Tehát a ranglisták mutatják a vélt sportszakmai értéket, a Transfermarkt a pénzügyi értéket, a fogadás szorzószáma pedig tulajdonképpen a győzelmi esély árazását adja (minél kisebb, annál nagyobb az esély az irodák szerint). Ezekből indultunk ki. Mindhárom esetben sorrendbe tettük az VB-re kijutott válogatottakat (1-től 48-ig), utána pedig első körben a korrelációt, a másodikban pedig az eltéréseket vizsgáltuk. Az ordinális skála nyilván nem a leginformatívabb, viszont nagyon jól lehet vele csoportosítani és különbségeket megmutatni egyszerű és érthető módon.
Először röviden az esélyekről a három sorrend alapján. A ranglisták átlagai szerint a három esélyes: Spanyolország és Argentína (holtversenyben 1.) és Franciaország (3.). A sor végén Haiti (46.), Új-Zéland (47.) és Curaçao (48.). A keretértékek listáját ezúttal kivételesen nem Anglia, hanem Franciaország vezeti, mögötte Anglia és Spanyolország. A „legolcsóbb” csapatok: Irak, Jordánia és végül Katar. A francia keret értéke a katari 76-szorosa (!).
A fogadóirodák szerint az a legvalószínűbb, hogy Spanyolország nyeri a vébét, esetleg Franciaország (2.) vagy Anglia (3.). A hazai pálya Mexikónak a tizedik legjobb esélyt árazza, az USÁ-nak a 11.-et, Kanadának pedig csupán a 22.-et. Ugyanakkor nem árt tudni, hogy fogadások árazásánál az is számít, hogy hányan fogadnak egy kimenetelre: minél többen, annál lejjebb megy szorzószám (tehát drágul a fogadás közgazdasági értelemben). A legkevésbé esélyesek a piac szerint Haiti és Curaçao.
A három lista természetesen erősen korrelál. A legjobban az oddsok és a keretértékek (0,92), aztán az oddsok és a ranglisták (0,91), végül pedig a keretértékek és a ranglisták (0,82). Utóbbi egyébként kevésbé, mint a két évvel ezelőtti Európa bajnokságon. A korreláció az eltérésekről szóló ábráinkon is látszik, általában nem jelentősek a differenciák, de pont ezért érdekes, ha egy csapat helyezései valamiért jobban eltérnek. A behúzott piros vonalak az 1-1-es megfelelést, tehát a két sorrendben elfoglalt azonos helyet jelentik (amikor pl. egy csapat ugyanazon a helyen áll érték és ranglista szerint) – az eltéréseket ehhez a vonalhoz képest kell értelmezni.
Az első ábrán a keretértékek és a világranglisták viszonya látható. A vonaltól feletti országok esetén a ranglistás helyezés jobb (alacsonyabb), mint a keretérték listán elfoglalt hely. Ezek a – legalábbis a Transfermarkt alapján – alulértékelt csapatok. A torna legalulértékeltebb csapata Irán (22 hely eltérés), majd Mexikó (14), Ausztrália és Kolumbia (mindkettő 13). A legtúlértékeltebb csapat (vonal alattiak) Elefántcsontpart (23 hely a másik irányban), Ghána (20) és Svédország (18).
A második ábra a fogadási szorzószámok és a világranglista-helyezések kapcsolatát mutatja. A vonal felett a ranglistás helyezésükhöz képest esélytelenebbnek tartott csapatok (az odds helyezés a világranglistásnál rosszabb) vannak, a vonal alatt pedig a fogadóirodák relatív favoritjai. Az eszerint legkomolyabban vehető „sötét ló” (underdog) nem más, mint Kolumbia (14 hely eltérés), utána pedig Irán (13) és Panama (10). Az irodák által legjobban favorizált – tehát vonal alatti – csapat az Egyesült Államok (14 hely eltérés, a hazai pálya előnye nagyon hangsúlyosan), Svédország (12 hely, kicsit nehezen értelmezhetetlen módon), illetve Ghána (11).
A harmadik ábrának, ahol a keretértékek és oddsok listáit hasonlítottuk össze, két olvasata is lehetséges. Az első szerint ahol az érték szerinti hely rosszabb (magasabb), mint a szorzószám alapján számolt, ott vagy alul van értékelve a csapat a győzelmi esélyeihez (odds) képest, vagy túl van árazva a győzelmi esélye az irodáknál, az értékéhez képest. Mivel a túl-és alulértékeltségről már az első ábránál volt szó, így a második narratívát választottuk. Tehát a vonal feletti csapatok (odds szerinti helyezés jobb, mint a keretérték szerinti) túlárazottnak számítanak (fogadási értelemben), mivel ugyanarra a keretértékre alacsonyabb szorzószámot (tehát rosszabb, drágább árat) kapunk az irodáktól. A fogadóirodáknál legtúlárazottabb csapat az VB-n eszerint érdekes módon Mexikó (17 hely eltérés, valószínűleg itt a hazai pálya mellé a tengerszint feletti magasság is bejött), Japán (10) és végül Irán (9). Lehet, hogy fél Mexikó fogadott a végső győzelemre? A legalulárazottabb fogadást (vonal alattiak) pedig Elefántcsontpartra (14-es eltérés), Ghánára és Haitire (mindkettő 9) lehet tenni.
Összességében semmiképpen sem fogadnánk az USÁ-ra, és talán Mexikóra sem – utóbbi ugyan erősebb csapat, de túl is van árazva, előbbi pedig – hazai pálya ide vagy oda – még messze van attól, hogy valódi kihívó legyen. A valódi esélyesek közül Argentína van talán kicsit alulértékelve (de nem alulárazva sajnos), az igazi fekete lónak pedig elsőre Kolumbia tűnik. Reméljük, nem járnak úgy, mint 1994-ben.
Ha valaki hangulatba akar kerülni, annak egy sorozatajánlóval is tudunk szolgálni. A valaha volt legjobbnak tartott (de nem a magyarok által, mert mi tudjuk, hogy az 1954-es magyar csapat az) 1970-es brazil válogatottról készült egy játékfilm-sorozat „Brazil 70 - A saga do Tri” címmel amit nemrég lehetett streamelni (link a forrásoknál).
Csupán öt rész, még pont meg lehet nézni este kilencig!
(Póra András)
---
Tonight, at 21:00 CET, the 23rd World Cup, the world's most anticipated quadrennial sporting event, kicks off at the legendary Azteca Stadium in Mexico City with Mexico against South Africa. There is no need to write 'football' or 'FIFA', as the most far-adored sport in the world (which is much more than a sport, of course) cannot be ignored, even by those who think they can. Three countries (Canada, Mexico, USA), sixteen cities, twelve groups, forty-eight teams, and one hundred and four matches await us until the final on July 19.
Although many people criticize the expansion of teams, and the author of these lines is least of all a fan of the best third-place advancements (we do not have good memories of it from 1986), the World Cup is perhaps the last refuge of true football romance and football heroes (if we do not count the Oldham Athletic against Rochdale matches in the English 4th or 5th division, or the Dabas-Monor "El Clásico" in the Hungarian NB3) in a football universe that is slowly becoming completely globalized and commercialized, trading respect for local identities and traditions for money.
Of course, let us have no illusions, because FIFA is also a part of this, which is exactly why they diluted the field: in the hope of more money and, of course, more votes. There are those, of course, whom only the 1:30 early morning kickoff will deter even from the DR Congo against Uzbekistan match. For Europeans, the early morning kickoffs, the heat, and the altitude (for example, the Azteca Stadium itself is at 2,200 meters) will not make the matches easy, but let us have no doubt: new heroes, likeable underdogs, and legendary goals will be born this time as well.
In a fairer universe, the Hungarian national team would arrive in the New World as at least a two-time world champion (1938 and 1954), a fixed star of the sport, and a favorite for the event, and, naturally, they would win the tournament too. Unfortunately, however, we will have to wait at least 44 years after 1986 to participate, and indeed the name of Mexico sounds tragic (only Trianon and Mohács sound more ill-fated to a Hungarian fan than Irapuato). In the absence of this, what remains is choosing the "usual" second team (for some, in the absence of the Italians eliminated by Bosnia, a third team), just to be able to tease each other with friends. And, of course, prediction contests and sports betting.
This is where our usual financial perspectives come in, because no matter how much we love football, even in the country of 10 million national team managers, we do not want to pretend that we understand it (of course, a financial professional actually understands everything, and what they do not, they guess).
We examined the tournament's power rankings from three perspectives. The first is the ranking of the national teams. Two lists can be taken seriously: the FIFA World Ranking and the Elo rating system used in chess. The former is a more rigid, perhaps more stable list, while the latter (of which we are particularly proud due to its Hungarian developer, physicist Árpád Élő) is a more volatile system designed to measure competitors' current playing strength relative to one another. The two rankings differ in many cases, so we used the average of the positions.
The second perspective is Transfermarkt's evaluation, which assigns values to players and, by extension, to squads in euros. Its validity is heavily debated in the profession (since the real value of a player is the amount a team actually paid for them), but in practice, it can be used effectively, and for this analysis we only consider the ranking. Not to mention that no other data is available on the subject.
The third aspect is the bookmaker's opinion, the odds, which is actually the multiplier that shows how many units of money we get back if we bet one unit and the expected result occurs. We looked at the multipliers for the ultimate victory (on a site that lists the average of individual bookmakers, since it varies by bookmaker), and in this case, too, the ranking mattered, not the absolute values. Since, unlike the two previous metrics, this is determined purely on a market basis (the bookmakers' profits depend on it), it can generally be considered the most serious forecast.
So the rankings show the perceived professional sports value; Transfermarkt gives the financial value; and the betting multiplier essentially prices the chance of victory (the smaller it is, the greater the chance, according to the bookmakers). We started from these. In all three cases, we ranked the national teams that qualified for the World Cup (from 1 to 48), then examined the correlation in the first round and the deviations in the second. The ordinal scale is obviously not the most informative, but it can be used effectively to group and show differences in a simple, understandable way.
First, a brief overview of the chances based on the three rankings. According to the rankings' averages, the three favorites are Spain and Argentina (tied for 1st) and France (3rd). At the end of the line are Haiti (46th), New Zealand (47th), and Curaçao (48th). Exceptionally, the list of squad values is led not by England, but by France, followed by England and Spain. The "cheapest" teams are Iraq, Jordan, and finally Qatar. The value of the French squad is 76 times (!) that of the Qatari squad.
According to the bookmakers, Spain is most likely to win the World Cup, followed by France (2nd) and England (3rd). The home pitch prices the tenth-best chance for Mexico, the 11th for the USA, and only the 22nd for Canada. At the same time, it does not hurt to know that when pricing bets, it also matters how many people bet on an outcome: the more people do, the lower the multiplier goes (so the bet becomes more expensive in an economic sense). The least likely to win are Haiti and Curaçao.
The three lists, of course, correlate strongly. The odds and squad values correlate the best (0.92), followed by the odds and rankings (0.91), and finally the squad values and rankings (0.82). The latter, by the way, is less correlated than at the European Championship two years ago. The correlation is also visible in our charts of deviations; generally, the differences are not significant, but that is exactly why it is interesting when the position of a team differs for some reason. The drawn red lines represent the 1-to-1 correspondence, meaning the same position occupied in both rankings (when, for example, a team stands in the same place according to value and ranking) – the deviations must be interpreted relative to this line.
The first chart shows the relationship between squad values and world rankings. For countries above the line, the ranking position is better (lower) than the position occupied on the squad value list. These are the undervalued teams – at least based on Transfermarkt. The most undervalued team of the tournament is Iran (22 places difference), followed by Mexico (14), Australia, and Colombia (both 13). The most overvalued teams (those below the line) are Ivory Coast (23 places in the other direction), Ghana (20), and Sweden (18).
The second chart shows the relationship between betting multipliers and world ranking positions. Above the line are the teams considered to have less of a chance compared to their ranking position (the odds ranking is worse than the world ranking), and below the line are the relative favorites of the bookmakers. According to this, the dark horse to be taken most seriously is none other than Colombia (14 places difference), followed by Iran (13) and Panama (10). The teams most favored by the bookmakers – and therefore below the line – are the United States (14 places difference, with the home pitch advantage very emphatically), Sweden (12 places, a bit difficult to interpret), and Ghana (11).
The third chart, which compares the lists of squad values and odds, can be interpreted in two ways. According to the first, if the position based on value is worse (higher) than the one calculated using the multiplier, the team is either undervalued relative to its chances of winning (odds), or its chance of winning is overpriced at the bookmakers relative to its value. Since overvaluation and undervaluation were already discussed in the first chart, we chose the second narrative. Therefore, the teams above the line (the ranking according to odds is better than according to squad value) are overpriced (in a betting sense), since for the same squad value, we get a lower multiplier (meaning a worse, more expensive price) from the bookmakers. According to this, the most overpriced team at the bookmakers at the World Cup is, interestingly, Mexico (17 places difference, probably here altitude came in alongside the home pitch), Japan (10), and finally Iran (9). Could it be that half of Mexico bet on the ultimate victory? And the most underpriced bet (those below the line) can be placed on the Ivory Coast (14 places difference), Ghana, and Haiti (both 9).
Overall, we would definitely not bet on the USA, and perhaps not on Mexico either – the latter is a stronger team, but it is also overpriced, while the former – home pitch or not – is still far from being a real challenger. Among the real favorites, Argentina is perhaps a little undervalued (but unfortunately not underpriced), and the real dark horse appears to be Colombia at first glance. Let us hope they do not end up like in 1994.
If anyone wants to get into the mood, we can also recommend a series. A mini-series was made about the 1970 Brazilian national team, which is considered the best ever (but not by Hungarians, because we know that the 1954 Hungarian team is the one), titled "Brazil 70 - A saga do Tri," which could recently be streamed (link in the sources).
It is only five episodes, you can still just watch it by nine tonight!
(András Póra)
17/06/2026
16/06/2026
15/06/2026
12/06/2026