Pillekert Családi Bölcsőde - Fót

Miért ennyire figyelemzavarosak ma a gyerekek?
Tényleg a mai világ tehet róla? És tényleg nem lehet ezt elkerülni?

Talán te is úgy érzed, hogy a gyereked nehezebben figyel, hamarabb szétesik, könnyebben túlpörög, egyik játékból a másikba csap és mintha egyre nehezebb lenne igazán lekötni valamivel.

De vajon mi ennek az oka? A képernyők? És miért ilyen sok kisgyerek akkor is, ha egyáltalán nem használnak még kütyüket, nem néznek mesét?

Mert nem csak a képernyők terhelik a gyerekek figyelmét.

A mai gyerekek idegrendszerét már egészen kicsi kortól rengeteg inger éri: több program, több tárgy, több zaj, ingerlőbb játékok, zaklatottabb napirend, kevesebb alvás, és sokszor még a nyilvános terekben is állandó a mesterséges ingeráradat.

A kérdés tehát nem csak az, hogy mennyit képernyőzik a gyerek, hanem az is, hogy milyen világ veszi körül nap mint nap.

🌪️ Mik is azok?

1. Játékok: Ma már sok kicsiknek való játék is úgy készül, hogy villog, zenél, mozog, hangokat ad ki, folyamatosan ingerel. Egyre több olyan tárgy veszi körül a babákat is, amely azonnali reakciót vált ki belőlük, de nem segíti a valódi elmélyülést.

Pl. egy összerakós játékot számtalan módon felfedezhet, pakolászhat egy baba. Egy nyomogatós játékot többnyire csak 1-2 féle módon tud használni.

2. Túl sok tárgy: manapság sokkal több tárgy van a gyerekek körül, mint korábban. Több játék, több szín, több lehetőség, több inger. Ez elsőre jónak tűnhet, valójában viszont gyakran szétszórja a figyelmet. A gyerek egyik dologtól sodródik a másikig, de semmiben nem tud igazán elmélyülni.

3. Túl sok program: ehhez jön még a túl sok program, a rohanás, a zajos környezet, a fények, a bevásárlóközpontok, a játszóházak, a hangos közösségi terek világa. Az idegrendszernek ebből egyszerűen túl sok lehet.

🧸 Mit ronthatnak el a felnőttek?

Nagyon sokan jó szándékból szinte folyamatosan szórakoztatni akarják a gyereket:

- ha unatkozik, gyorsan kap egy új játékot,
- ha nyűgös, jön egy új program,
- ha várni kellene, előkerül valami figyelemelterelés.

Közben sok családban annyira sűrű lett az élet, hogy a gyerek szinte állandóan alkalmazkodik: indulni kell, menni kell, időre oda kell érni, program van, foglalkozás van, valami mindig történik.

Csakhogy a figyelem nem attól fejlődik jól, hogy a gyerek körül mindig történik valami, hanem attól, hogy van ideje elmélyülni egy játékban, feltalálni magát, ha unatkozik, próbálkozni és újrakezdeni, saját ötleteket megvalósítani.

Ha a gyereknek alig van zavartalan szabad játékideje, ha mindig valaki leköti, irányítja, szórakoztatja vagy sietteti, akkor egyre nehezebben tanul meg belülről figyelni.

🧠 Mi történik ilyenkor a gyerek figyelmével?

A figyelem nem egyszerűen akaraterő kérdése, hanem a gyerek idegrendszerének meg kell tanulnia:

- kiszűrni a zavaró ingereket,
- megtartani a fókuszt,
- elviselni a csendesebb, lassabb helyzeteket,
- és kitartani valamiben akkor is, ha nem elég izgalmas minden másodpercben.

Ha a gyerek idegrendszere hozzászokik a sok, gyors, erős ingerhez, akkor a hétköznapi tevékenységeket unalmasnak fogja érezni:
- nem lesz türelme a kirakóhoz,
- nem ül le veled mesét olvasni,
- belevág a szavadba,
- egyik játéktól a másikig rohangál,
- folyton téged nyúz, hogy játssz vele.

⚠️ Milyen jelei lehetnek annak, hogy túlterhelt a figyelme?

- nem bír egy percre se megülni,
- egyik játékból a másikba kap,
- mindent elővesz, de semmivel sem játszik hosszan,
- nehezen hallgat végig egy mesét,
- hamar kibillen,
- gyakran nyugtalan vagy ingerlékeny,
- nehezen viseli a várakozást,
- sok külső inger kell neki ahhoz, hogy lekösse magát,
- látszólag mindent hamar megun.

Fontos: ez nem feltétlenül ADHD vagy diagnosztizálható figyelemzavar!

Sok esetben inkább arról van szó, hogy a gyerek idegrendszere túl sok ingerhez alkalmazkodott és emiatt nehezebben találja meg a nyugalmat, az elmélyülést, a belső fókuszt.

😴 Mennyit számít az alvás, a pihenés és a nyugodtabb életvitel?

Nagyon sokat.

A kialvatlanság önmagában is rontja a figyelmet, növeli a nyűgösséget, az impulzivitást és a szétesettséget.

Ha ehhez még hozzáadódik a rohanás, a túl sok program, a folyamatos készenlét és a túl sok inger, akkor az idegrendszernek szinte nincs is ideje rendeződni.

🌿 Tényleg nem lehet ezt elkerülni a mai világban?

Teljesen nem lehet kizárni a modern világ hatásait, de nagyon sokat számít, milyen közeget teremtesz otthon.

Már az is sokat segít, ha tudatosan csökkented a felesleges ingereket, azaz kevesebb a program, a háttérzaj. Ha elpakolod a felesleges játékokat, amikkel nem játszik a gyerek. Ha nem szórakoztatod, hanem bevonod abba, amit te csinálsz.
Ha adsz neki bőven időt a pihenésre, szabad játékra. Ha van sok nyugodt, ráérős időtök.

A figyelem egyik legfontosabb táptalaja ugyanis nem a még több inger, hanem a nyugalom.

Ilyen fejlesztő könyv, olyan fejlesztő játék, egyik foglalkozás a másik után, szinte már külön nyelvet beszélünk arra, hogyan lehetne „a legtöbbet kihozni” a gyerekeinkből. Az internet tele van ötletekkel, módszerekkel, ajánlásokkal, és nagyon könnyű belecsúszni abba az érzésbe, hogy mindig lehetne még egy kicsit többet adni, még egy kicsit jobban csinálni.

Furán néznek, ha nem mész mondókázós délutánra... nem jársz, mert otthon mondókázol, anélkül, hogy bárki látná a gyerekeden kívül. Néha ritmusra, néha teljesen összevissza. Néha elnevetitek a végét, néha kitaláltok hozzá valami teljesen értelmetlen. És közben „állatkodtok”, kergetőztök, hangokat adtok ki, nevettek.

És egy kicsit, mintha ez ma már szokatlan lenne.🤷‍♀️ Mintha az egyszerű, örömteli együttlét magyarázatra szorulna, ha nincs mögötte „fejlesztési szándék”.

Pedig lehet, hogy pont ezekben a pillanatokban történik a legtöbb...

A gyerekek nem célok mentén élnek, hanem kapcsolódások mentén. Nem azt érzik meg, hogy egy játék mennyire fejleszti a finommotorikát vagy a logikát, hanem azt, hogy közben mennyire vagyunk ott velük. Figyelünk-e rájuk, válaszolunk-e a tekintetükre, bele tudunk-e lépni abba a világba, amit éppen kitalálnak. És ez a világ sokszor teljesen irracionális, de pont ettől működik.

Amikor egy gyerek bújócskázik, nem csak eltűnik és előkerül. Átéli, hogy el lehet távolodni és vissza lehet találni. Hogy a másik keresni fogja, és örül neki, amikor megtalálja.

A fogócska pedig kívülről nézve csak rohanás és nevetés, de közben idegrendszeri szinten nagyon összetett folyamatok zajlanak. Az üldözés - menekülés váltakozása segít a gyereknek megtapasztalni és szabályozni az izgalmi állapotait: hogyan emelkedik a feszültség, majd hogyan csillapodik, amikor „biztonságba ér”. Fejlődik a testtudata, a reakcióideje, az egyensúlya, miközben folyamatosan olvassa a másik jelzéseit is... és az élmény, az élmény, hogy tényleg játszol vele.

És ott van a birkózás is, amit sokszor félreértünk vagy túl gyorsan leállítunk, mert hangos, mert vadnak tűnik, mert attól tartunk, hogy „elfajul”. Pedig a játékos birkózás az egyik legősibb kapcsolódási forma. Itt a test beszél: határokat próbálgat, erőt mér, visszajelzést kap. A gyerek megtapasztalja, milyen az, amikor nekifeszül valaminek, amikor ellenállást kap, amikor ő maga is hatással van a másikra. Közben pedig folyamatosan tanulja az önszabályozást is: mikor sok, mikor kell megállni, hogyan lehet visszavenni. Ha ebben jelen vagyunk, ha keretet adunk neki, nem tiltással, hanem figyelemmel, akkor ez nem agresszió, hanem biztonságos gyakorlótér az erőhöz, a határokhoz és a kapcsolódáshoz.

Ezeket nem lehet kipipálni egy listán, nem lehet mérni, hogy „ma mennyit fejlődött”. Mégis ezek azok a pillanatok, amikor a gyerek ténylegesen épül. Ahol megtanulja, hogy a kapcsolatok nem teljesítményen alapulnak. Hogy lehet úgy együtt lenni valakivel, hogy nem kell megfelelni, nem kell jól csinálni semmit. Hogy a másik nem azért van ott, mert „fejleszt”, hanem mert egyszerűen vele akar lenni.🥹🤍

A szabad játékban ráadásul történik valami, amit semmilyen előre megtervezett tevékenység nem tud ugyanígy létrehozni: a gyerek saját belső világából kezd el építkezni. Nem kap kész kereteket, nem mondjuk meg neki, mi a jó megoldás. Kipróbál, elront, újrakezd, variál. Ez az a közeg, ahol a kreativitás nem feladat, hanem természetes állapot. Ahol a problémamegoldás nem gyakorlat, hanem következmény. Ahol a rugalmasság nem tananyag, hanem élmény.

És talán az egyik legfontosabb... ezekben a közös, „haszontalannak” tűnő játékokban születik meg az a fajta kötődés, ami később megtart. Nem az, amit szavakkal tanítunk, hanem az, amit átél. Az a tapasztalat, hogy jó együtt lenni. Hogy van egy hely, ahol lehet hangosnak lenni, furának lenni, túlzónak lenni. Hogy nem kell visszafogni magát ahhoz, hogy elfogadják.

Nem arról van szó, hogy minden fejlesztés felesleges, kell az is és vannak helyzetek, hogy elengedhetetlen, hanem arról, hogy nagyon könnyű elcsúszni egy olyan irányba, ahol a gyerekkor elkezd folyamatos előkészítéssé válni valami későbbire. És közben pont az tűnik el, ami miatt az egésznek értelme lenne.

Lehet, hogy a legfontosabb kérdés nem az, hogy ma mit tanult a gyerek. Hanem az, hogy volt-e olyan pillanat, amikor együtt nevettünk. Amikor nem siettünk sehová. Amikor nem akartunk semmit kihozni a helyzetből.🤍

Mert ezekből a pillanatokból nem lesz facebookra kirakható eredmény. Nem lehet őket megmutatni, nem lehet velük dicsekedni. De ezekből lesz az a belső biztonság, amire később minden más rá tud épülni.

És talán ez az, amit nem lehet helyettesíteni semmilyen „fejlesztő” játékkal...

Szerző: Léterő
Kép: Védett tartalom... egész délután a gyerekeim kerestem, úgy elbújtak🤷‍♀️🤗Mi az a lábujj?🤣

Hintázás hatása: Hogyan fejleszti a hinta a kisgyerek idegrendszerét? | Kölöknet A hintázás sok gyerekek kedvenc játszótéri tevékenysége, amely nem csak remekül szórakoztat, hanem a mentális, érzelmi és fizikai fejlődésének is...

A döntésképesség fejlesztéséről tart előadást Pécsi Rita a Búzaszemben.
Vigyázat! Sodródásveszély!! Tömegember vagy önálló egyéniség? A gyermeknevelés legnagyobb kihívása a tömegtársadalomban: engedelmesség és/vagy döntésképesség? Legyen a ti beszédetek: igen-igen, nem-nem - avagy nevelhető-e a döntésképesség? Alapok, amelyek már gyermekkorban lerakhatók. A janicsár-jellem kialakulásának veszélye.
Szeretettel várunk mindenkit!

Pöltl Ákos: A gyereknek digitális kapudrog az okostelefon | Mindenségit! 149 El sem tudtuk képzelni, mennyiféle veszély leselkedik a gyerekeinkre az állandó netezés közben! 😰📱 Napi 8-10 óra képernyőidő - ez már függőség!🎭 Sz*****is...

Hétvégi Ringató a Pesti Vigadóban 🌟

Vedd ölbe, ringasd, énekelj! 🎵💕
Szeretettel várjuk a kisgyermekes családokat három év alatti gyerekekkel egy különleges zenei élményre a Pesti Vigadóban.

A Ringató nem csupán zenei foglalkozás: énekelni és játszani tanít, örülni a szépnek, és segít közösséget formálni. 🌈🤱

👩‍🏫 Foglalkozásvezetők: Gróh Ilona, a Ringató alapítója, és lánya, Gáll Viktória Emese.
💰 A részvétel gyermekeknek ingyenes!

🎶 Jöjjenek, énekeljenek, ringassanak, és élvezzék a közösen átélt zenei pillanatokat!

📅 Időpont: 2025.10.19. 11:00
📍 Helyszín: Pesti Vigadó

✨ Jegyvásárlás:
https://vigado.hu/programok/-/event/10184/hetvegi-ringato-a-pesti-vigado-19/20697

Ugyan nem vagyunk a téma szakértői, de tudjuk, milyen témák foglalkoztatják a kisgyermekes szülőket. Október 1-jétől igényelhető a 3 gyermekes anyák adómentessége. Tehát nem automatikusan jár, hanem igényelni szükséges. " Az adómentességet kétféleképpen lehet igényelni: ahhoz, hogy már az októberi fizetésben megjelenjen, érdemes még október elején módosítani az adóelőleg-nyilatkozatot a munkáltatónál vagy a NAV honlapján. A másik lehetőség, hogy májusban az adóbevallásban érvényesítik az adómentességet." Ebben az esetben egy összegben kapja meg a család az adóvisszatérítést. Reméljük segítettünk ezzel az infóval.További részletek a www.csalad.hu-n

Régen a gyerekeket hagyták önállóan játszani, unatkozni, "semmittenni". Manapság sokan érzik úgy, hogy attól jó szülők, ha a gyereket folyton szórakoztatják, program-hegyeket gyártanak, nehogy unatkozzon szegény gyerek. Pedig ezzel a fejlődését akadályozzák, mert ezt a 3 fontos dolgot az unatkozás hatására tanulnák meg: https://szuloklapja.hu/nem-kell-a-gyerekeket-folyton-szorakoztatni-ha-hagyjak-oket-unatkozni-onallo-kreativ-felnott-lesz-beloluk