04/05/2026
"Képzeld el, hogy az elméd egy hatalmas színházterem.
A legtöbb ember egész életében a színpadon áll a reflektorfényben, és sodródik a darabbal: sír, nevet, dühöng, ahogy a forgatókönyv diktálja.
Az önismeret ott kezdődik, amikor felmész a nézőtér tizedik sorába, leülsz, és elkezded figyelni a lenti színészt. Rájössz, hogy nem te vagy a düh, hanem te vagy az, aki érzi a dühöt. Ez a kis távolság a szabadságod záloga: innentől te döntheted el, hogy tapsolsz a jelenetnek, vagy átírod a dialógust."