Csermely Fejlesztőkuckó

Ma van a nemzetközi gyereknap. :) Csodaszép, élményekkel teli napot kívánunk a gyerekeknek! 🌏🌞🎇🎉🎈

A Nikkelbolha posztja is megmutatja, hogy miért fontos a jó képességű, integrációban tanuló, látszólag "magasan funkcionáló" autista és ADHD-s gyerekek minél korábbi diagnózisa, önismerete, és támogatása/fejlesztése.

Életem egyik legfontosabb posztja ez. Elképesztő különbségek vannak a várható életkilátásokban attól függően, hogy adunk-e megfelelő támogatást, vagy sem! Még támogatással is túl magasak a kockázatok... Szülők, pedagógusok, gyógypedagógusok, pszichológusok, MUSZÁJ autizmusspecifikus támogatást adni, függetlenül az érintettség mértékétől.

Köszönöm olvasómnak, Susanne Ptrk -nak, hogy megosztotta velem ennek a táblázatnak az angol változatát, én csak lefordítottam. Részletes hivatkozások kommentben.
Niki Zelend SNI SULI hálásan köszönöm a színmódosítást, aminek köszönhetően már látszik is a mondanivaló. (Némi képzavarral...)

Szeretettel köszöntjük az édesanyákat ANYÁK NAPJÁN!🥰❤️

Ismét egy nagyon fontos poszt:

'OLYAN OKOS ÉS JÓL BESZÉL, NEKI NEM KELL TÁMOGATÁS AZ ISKOLÁBAN..." - Te jó, ég, DEHOGYNEM❗

A neurodivergens gyerekek az iskolában erőn felül kompenzálnak. Minden. Egyes. Pillanatban.

Próbálják megérteni a társas helyzeteket, miközben a mentalizációs képességeik nem úgy működnek, mint a többségnek.

Próbálnak nyugton ülni, nem közbeszólni (vagy legalábbis ritkábban...), miközben az idegrendszeri gátló funkciók nem az elvárásoknak megfelelőek.

Próbálnak rendet tartani, odafigyelni, végigcsinálni a feladatokat, miközben a végrehajtó működéseik kevéssé segítik őket ebben.

Lehet, hogy kívülről úgy tűnik, hogy ez könnyű, hogy "kompenzálják a nehézségeiket" a jó értelmi képességeikkel...

Pedig ez minden, csak nem könnyű... Embertpróbáló munka!

Ezért muszáj, amiben csak tudunk, támogatást adni. És van egy csomó olyan dolog, amiben nagyon könnyen tudunk! Ha adunk vizuális támogatásokat, ha kiszámíthatóvá, érzelmileg biztonságossá tesszük a környezetet, ha felkészítjük a gyerekeket a várható változásokra, akkor nem kell elfecsérelni az energiájukat ezekre a dolgokra, és marad arra, ami igazán fontos: hogy tudjanak kapcsolódni, tanulni, hogy jól lenni a suliban.

Szeretettel ajánlom ezt a tábort a családok figyelmébe! Odafigyelést, élményt, elfogadást és fantasztikus programot kapnak a gyerekek. :)

Szeretettel ajánlom Reni és Zsófi által szervezett nyári tábort az 5-7 éves korosztály számára Gödön.

A PDA értelmezése kapcsolati keretben. Izgalmas írás a Neurodiverz Műhelytől 🤩

Körtükör - A PDA lehetséges értelmezése neuroaffirmatív és kapcsolati keretben 🪞🌱

A PDA (Pathological Demand Avoidance / Pervasive Drive for Autonomy) fogalma az utóbbi években egyre gyakrabban jelenik meg szakmai és laikus diskurzusokban, különösen az autizmus spektrumához kapcsolódóan. Megjelenése egyszerre válasz egy valódi klinikai jelenségre, és tünete annak a bizonytalanságnak, amely az atipikus fejlődés, az autonómia, a szorongás és az alkalmazkodás kérdéseit övezi. A PDA körüli diskurzus egyik legnagyobb nehézsége éppen az, hogy miközben sokak számára végre megnevez egy ismerős működésmódot, tudományos értelemben nem tekinthető stabil, jól körülhatárolható diagnosztikus kategóriának.

A jelenlegi szakirodalom alapján nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy a PDA az autizmuson belül önálló alcsoportként lenne értelmezhető. A különböző kutatások (O’Nions, Woods, Kildahl, Kamp-Becker és mások) inkább egy olyan komplex, tranzakcionális mintázatra mutatnak rá, amely az egyéni idegrendszeri sajátosságok, a környezeti elvárások, a kapcsolati tapasztalatok és a megküzdési stratégiák kölcsönhatásában alakul ki. Ebben az értelemben a PDA „nem valami, ami a gyermekben van”, hanem egy olyan működésmód, amely egy adott rendszerben válik láthatóvá és értelmezhetővé.

Különösen fontos hangsúlyozni, hogy az elvárások kerülése önmagában nem patológiás jelenség. Minden ember kerüli azokat a helyzeteket, amelyeket túlterhelőnek, fenyegetőnek vagy értelmezhetetlennek él meg. Autista személyek esetében azonban ez a reakció gyakrabban, intenzívebben és tartósabban jelenhet meg, mivel az idegrendszeri működés sajátosságai miatt a környezet kiszámíthatatlansága, az implicit elvárások, a szociális szabályok árának és nyereségének számítása és az érzelmi önszabályozás eleve nagyobb erőfeszítést igényel.

A PDA-hoz társított viselkedések, az elutasítás, halogatás, ellenállás, humorba fordítás, provokáció, látszólagos együtt nem működés, önmagukban nem specifikusak. Megjelenhetnek szorongás, trauma, kimerülés, végrehajtó funkciós nehézség, szégyen, túlzott teljesítménykényszer, hosszú ideje fennálló érzelmi túlterheltség és ezek minden kombinációja következményeként is. A klinikai munka egyik legfontosabb feladata ezért nem a viselkedés címkézése, hanem annak megértése, hogy milyen funkciót tölt be az adott viselkedés az adott személy életében.

A PDA kapcsán gyakran említett három viselkedési csoport - az antiszociálisnak tűnő megnyilvánulások, az autonómiát védő kontrollviselkedések, valamint a túlterhelésből fakadó dezintegráció - valójában mind ugyanarra a belső tapasztalatra vezethetők vissza: a kontrollvesztés élményére. Amikor egy gyermek vagy felnőtt úgy érzi, hogy elveszíti az irányítást saját teste, érzelmei vagy döntései felett, az idegrendszer védekező üzemmódba kapcsol. Ilyenkor a cél nem az együttműködés, hanem a túlélés, még akkor is, ha ez kívülről érthetetlennek, szélsőségesnek vagy indokolatlannak tűnik.

A prediktív idegrendszeri működés szempontjából - érthető módon - az agy mindenáron meg akarja őrizni a belső modell koherenciáját. Egy kérés, egy elvárás, egy váltás ilyenkor nem egyszerű feladat, hanem identitást érintő esemény lehet. A kérés könnyen alakul át belső könyvelési tétellé: tartozássá, kudarccá, kontrollvesztéssé, szégyenné. A szociális interakciók ilyenkor nem kapcsolódásként, hanem terhelésként, kiegyenlíthetetlennek tűnő, bonyolult költségvetési dilemmaként jelennek meg.

Ebben az értelemben a PDA sokkal inkább az autonómia védelméről szól, mint az együttműködés hiányáról. A „pervasive drive for autonomy” elnevezés pontosabban ragadja meg a jelenséget, mint a patologizáló megfogalmazások. Az autonómia itt létbiztonságot jelent, annak az élményét, hogy a személy nem tűnik el a másik elvárásaiban, nem veszíti el önazonosságát, nem szorul ki saját döntéseiből.

Különösen fontos ezt a szempontot figyelembe venni akkor, amikor a gyermek környezetében maguk a szülők is neurodivergensek, traumatizáltak, és sokszor korábban meg nem értett módon, minden támogatás nélkül küzdenek. Az ilyen családokban a túlélési stratégiák generációkon át öröklődhetnek: megjelenhet túlkompenzálás, folyamatos megfelelésre való törekvés, elkerülés, érzelmi visszahúzódás, önhibáztatás is. Ilyenkor nem egy „problémás gyermekről”, hanem egy érzékeny rendszer működéséről beszélünk, amely támogatás híján könnyen túlterhelődik.

A PDA ezért nem egyéni hiba, nem egyéni diagnózis, hanem kapcsolati jelenség. A gyermek viselkedése sokszor tükre annak, hogy a rendszer mennyire képes megtartani őt érzelmileg, mennyire érthetők számára az elvárások, és mennyire biztonságos számára a kapcsolódás. A valódi kérdés nem az, hogyan lehet megtörni az ellenállást, hanem az, hogyan lehet olyan környezetet létrehozni, amelyben erre az ellenállásra a rendszer egyik tagjának sincs szüksége.

A segítségnyújtás kulcsa így nem a kontroll fokozása, hanem a megtartás. Nem a szigorítás, hanem a szabályozás megosztása. Nem a követelés, hanem az együtt gondolkodás. A gyermek - a szülő, és mi mindannyian - akkor tudunk tanulni, fejlődni és alkalmazkodni, ha biztonságban vagyunk. A biztonság pedig nem következményrendszerből, hanem kapcsolati jelenlétből, kiszámíthatóságból, elfogadásból születik.

A PDA-t tehát ebben az értelmezésben diagnózisként kevéssé, inkább jelzésként érdemes kezelnünk. Jelzi, hogy az idegrendszer egyedül túlterhelt, és szüksége van a szabályozásban segítségre, amit a kapcsolaton keresztül tudnánk megadni. Jelzi, hogy ez a kapcsolati tér - az atipikus idegrendszeri fejlődés, az eleve eltérő szociális jutalomérzékenység és fokozott fenyegetettség-érzékenység miatt másként alakul, szűkebb: így azon keresztül ez a szabályozás sokkal nagyobb kihívást jelenthet. És azt is jelzi, hogy ahol a nyomás csökkenthető, a kapcsolatot pedig nem adjuk fel, ott a biztonság, életminőség javulni tud. Ez pedig nem csak a rendszer egy elemére, hanem az egész rendszerre (családi, egészségügyi, oktatási, társadalmi rendszereinket beleértve) igaz. Így, mint egyes elemek, a jelenlegi helyzetünk miatt nem lehetünk hibásak, viszont felelősek lehetünk a változásért.

10 megértést segítő gondolat, tanács PDA témában...

1. A PDA-s gyerek nem direkt ellenkezik. Amikor nem hajlandó megmosni a fogát vagy felvenni a cipőjét, az sokszor nem szándékos ellenállás, hanem pánikreakció.

2. A „nem” gyakran azt jelenti: „túlságosan szorongom ahhoz, hogy meg tudjam csinálni”. Nem arról van szó, hogy nem akarja, hanem hogy nem tudja.

3. Minél fontosabb valami, annál nagyobb a blokk. Ezért nem tud megírni egy dolgozatot, aminek témáját amúgy kívülről tudja, vagy bocsánatot kérni, ha nagyon szeret valakit.

4. A PDA-s ember saját magát is irányítani akarja, csak nem megy. És ettől még jobban szorong, ami újabb blokkokat okoz. Ez egy ördögi kör, amiből nehéz kiszállni.

5. A büntetés súlyosbítja a helyzetet. Minél jobban szankcionálod, annál jobban fog tiltakozni. Ezért nem működnek a klasszikus nevelési eszközök.

6. A pozitív elvárások is triggerelhetnek. Ha azt mondod: „Ügyes vagy, ezt meg tudod csinálni!”, attól még jobban lebénulhat, mert elvárásként érzékeli.

7. A PDA nem lustaság, hanem idegrendszeri reakció. A PDA-s emberek agya szó szerint blokkol stresszhelyzetben. Nem oldható meg könnyen motiválással.

8. A PDA-sok gyakran nagyon empatikusak. Néha túlzottan is, és ez is szorongást kelt bennük, főleg, ha mások elvárásait nem tudják teljesíteni.

9. Sok PDA-st félrediagnosztizálnak. Magatartászavarosnak, borderline-osnak könyvelik el őket, pedig csak rossz eszközökkel közelítenek hozzájuk.

10. A PDA-s ember is tud fejlődni, de nem nyomás alatt. Nem kell "megnevelni" őket. Csak érteni, segíteni, és hagyni, hogy biztonságban legyenek.

Ismerős jelek? 👇

🗓️ Időpontfoglalás online konzultációra: [email protected]

Ingyenesen letölthető tantervi és módszertani útmutató autista tanulók részére!

Hiánypótló segítség az oktatásban! 💙
Megjelent az autista tanulók nevelését és oktatását segítő tantervi és módszertani útmutató. Praktikus útmutatás pedagógusoknak és szülőknek egyaránt.
Ingyenesen letölthető az Oktatási Hivatal honlapjáról. Link az első kommentben.

🎄🍾🥂🍬🍫🌠🧬🎉🎄