07/06/2026
Mindig a szülőtől indulunk. 🥰
Nagyon sok szülő keres fel minket azzal, hogy a gyermeke viselkedésével kapcsolatban kérjen segítséget. Azt kérdezik, mit tegyenek, hogyan kezeljék a hisztiket, a dühkitöréseket, az ellenkezést, a figyelmetlenséget vagy éppen a szorongást...
Na várjunk csak... a szülők részéről mi hangzik el oly gyakran? "Folyamatosan rohanok”, "állandóan stresszelek”, "úgy érzem minden az én feladaton”, "alig van időm magamra”, "már reggel fáradtan kelek”.
A legtöbb szülő így él, így érez... nem igaz?
Na de akkor ha egy gyermek nap mint nap olyan légkörben él, ahol a felnőttek túlterheltek, feszültek, kimerültek és folyamatos készenléti állapotban működnek, akkor vajon mit várunk az ő idegrendszerétől? Hogyan várhatnánk el tőle a nyugalmat, az érzelmi egyensúlyt vagy a könnyű együttműködést, amikor ő egy olyan közegben fejlődik, amelyben a feszültség szinte állandó jelenlévő?
A gyerekek idegrendszere nem elszigetelten működik. Sokkal szorosabban kapcsolódik a körülöttük lévő felnőttekhez, mint azt elsőre gondolnánk. Ez nem valamilyen spirituális elképzelés, hanem nagyon is hétköznapi tapasztalat. Gondoljunk csak arra, amikor belépünk egy társaságba, és szinte azonnal érezzük, hogy "harapni lehet a levegőt” a feszültségtől. Nem kell senkinek semmit mondania, mégis érzékeljük. A testünk reagál rá. Egy idő után mi is halkabban beszélünk, visszafogjuk magunkat, feszültebbé válunk, vagy egyszerűen eltűnik a jókedvünk. Ugyanez történik akkor is, amikor egy nyugodt, biztonságos légkörbe érkezünk: ellazulunk, könnyebben mosolygunk, megnyugszunk.
A gyerekek erre még érzékenyebbek. Ők nemcsak érzékelik a szülő idegrendszerének állapotát, hanem folyamatosan igazodnak is hozzá. Ezért hangsúlyozzuk olyan gyakran, hogy amikor egy gyermek nehézségével találkozunk, az első munka szinte mindig a felnőtteknél kezdődik. Nem azért, mert a szülő hibás, és nem azért, mert minden probléma oka ő lenne, hanem azért, mert ő az, aki a legnagyobb hatással van a családi légkörre. Amikor a szülő több nyugalmat, biztonságot és belső egyensúlyt talál magában, annak hatása szinte mindig megjelenik a gyermek működésében is.
A gyerek viselkedése mindig egy jelzés, amely arra hívja fel a figyelmünket, hogy az egész rendszernek szüksége van több figyelemre, pihenésre, kapcsolódásra és megértésre. És amikor ezt a jelzést nem csak a gyermek felől, hanem a család egésze felől kezdjük nézni, gyakran olyan változások indulnak el, amelyekre korábban nem is számítottunk...🤷♀️
Nem szégyen őszintén ránézni arra, hogyan működünk mi, felnőttek a mindennapokban. Sokszor a legnagyobb segítséget nem az jelenti, hogy a gyermeket próbáljuk megváltoztatni, hanem az, hogy önmagunkkal kezdünk el dolgozni, és megengedjük magunknak a felismeréseket. Amikor ezek az alapok megszületnek, akkor tudunk igazán ránézni arra is, amit a gyermek egyéni szinten hordoz, és ott már sokkal tisztábban, hatékonyabban tudunk segíteni neki.
Szerző: Léterő
Kép: Védett tartalom