21/06/2026
KÖVEK ÚTJÁN – ERDÉLY TITKAI
Határtalanul kalandunk Edélyben
Már nagyon vártuk június 8-át, mert ezen a napon indultunk a Határtalanul kirándulásunkra Erdélybe. Reggel hatkor még álmosan, de izgalmakkal teli gyülekeztünk az iskolánál. Hosszú utazás után megérkeztünk Nagyváradra. Nagyon tetszettek a színes, régi stílusú épületek. Átsétáltunk a Szent László hídon, a főtéren pedig kaptunk egy kis szabadprogramot, ahol fagyizhattunk. Délután a Révi-szoros felé vettük az irányt, ahol a Sebes-Körös mellett sétáltunk. Délután Körösfőn megcsodáltuk a református templomot. Belül tele volt gyönyörű, színes kalotaszegi hímzésekkel és festett motívumokkal. Este fáradtan, de izgatottan érkeztünk meg Magyarlónára, ahol a Bálint gazda és Ibolya vendégházban szálltunk meg. Nagyon kedvesen és szeretettel fogadtak minket, a szobák otthonosak voltak, a vacsora pedig finom és bőséges. A két osztály külön szálláson lakott, ami elég távol volt egymástól.
Kedden, a második napon igazi föld alatti birodalomba léptünk: meglátogattuk a Tordai Sóbányát. Már a bejáratnál megcsapott minket a hűvös, sós levegő, és ahogy leértünk a hatalmas Rudolf-tárnába, teljesen elámultunk. Elképesztően óriási volt a mélység, a falakon pedig mindenhol fekete-fehér csíkokban csillogott a tiszta só. A csodálatos látvány feledtette velünk a rengeteg lépcsőt, amin lejutottunk. Nagyon izgalmas volt, mert a bánya alja olyan, mint egy kisebb vidámpark. Ezután még mélyebbre mentünk, a Terézia-tárnába, ahol egy föld alatti tó található. A tó közepén lévő kis sószigetről indultak a csónakok, és a sötét vízben tükröződő fények miatt úgy éreztük magunkat, mintha egy sci-fi filmben lennénk. Alig akartunk feljönni a felszínre! Délután a Tordai-hasadékban kirándultunk. A hatalmas, égig érő sziklafalak között sétálni egyszerre volt félelmetes és csodálatos, a patak feletti függőhidakon pedig nagyon izgalmas volt az átkelés.
A szerdai napunk nagyon sűrű és élménydús volt. Délelőtt Kolozsvárra utaztunk, ahol rengeteg történelmi látnivalót néztünk meg. Először ellátogattunk a Házsongárdi temetőbe Dzsida Jenő sírjához, majd megnéztük a híres Babeș-Bolyai Tudományegyetemet. Láttuk Bolyai János szülőházát, a hatalmas Szent Mihály-templomot, és a monumentális Mátyás király lovasszobrot is, amivel mindannyian fotózkodtunk. Innen elsétáltunk Mátyás király szülőházához. Aztán élveztük a szabadidőt, amit kaptunk. Délután Korondra mentünk, ami a fazekasságáról híres. Itt bemehettünk egy igazi fazekasműhelybe, és megnéztük, hogyan formálódik pillanatok alatt egy ügyes kézben az agyag, hogyan kerülnek az edényekre a minták. A rajzolást mi is kipróbálhattuk. Aztán boldogan nézelődtünk és vásároltunk a vásári forgatagban. Út közben a szállás felé, Farkaslakán megkoszorúztuk Tamási Áron író sírjának emlékművét. Este hat óra körül érkeztünk meg Székelyszentlélekre, a Becsali panzióba. Itt is fantasztikus volt a fogadtatás, igazi székely vendégszeretetet kaptunk, a szobáink kényelmesek voltak, és a hosszú nap és a vacsora után egy jót beszélgettünk, játszottunk, itt már együtt volt a 2 osztály.
A csütörtöki nap volt a legnagyobb kaland. Szentegyházáról nem busszal, hanem traktorral indultunk fel a Madarasi-Hargitára! Egy hatalmas, átalakított pótkocsin ültünk, és a hegyi utakon elképesztő módon zötykölődtünk. Néha majdnem egymás ölébe estünk a bukkanóknál, de ezt mindannyian nagyon élveztük. A felfelé tartó út majdnem két órán át tartott, és igazi túlélőtúrának tűnt. Szerencsére útközben kaptunk meleg, friss, illatos kürtőskalácsot is, ami az erdő közepén, egy pihenőnél még finomabbnak tűnt. A traktor felvitt minket a menedékházhoz, innen gyalog mentünk tovább egészen a csúcsig. Esőfelhők gyülekeztek felettünk, de ez nem vette el a kedvünket a túrától, igaz ekkor még nem tudtuk, milyen út vár ránk. Voltak pillanatok, amikor majdnem feladtuk a meredek, sáros, köves ösvényeken. A tetőre feljutva fantasztikus volt a kilátás, csodás panoráma tárult elénk, és büszkék voltunk, hogy felértünk a székelyek Szent Hegyéig. Ráadásul az idő is csodálatos lett. Délután Székelyudvarhelyen tettünk egy városnéző sétát, ahol megnéztük a Vasszékely szobrot, Orbán Balázs emlékművét és az Emlékezés Parkját, ahol sok híres magyar történelmi személyiség szobra áll.
Pénteken reggel elindultunk hazafelé. Útközben megálltunk Segesváron, és bár az idő elromlott és esett az eső, a hangulatunkat ez sem rontotta el, miközben bejártuk a mesebeli középkori óvárost. Megnéztük a hatalmas Óratornyot, amelynek színes tetőcserepei a borús időben is ragyogtak. Különösen tetszett, hogy a torony oldalában lévő óramű kis bábui mozogni tudnak! Megtudtuk, hogy a híres Diáklépcső amelyet teljesen fából ácsoltak és fedett 175 foka van. Ez vezet dombtetőn álló gótikus Hegyi templomhoz és a régi líceumhoz. Az esős időnek köszönhetően ezt csak az idegenvezetőtől hallottuk. Útközben még Drakula gróf, vagyis Vlad Țepeș szülőházát is láttuk a macskaköves utcákon sétálva.
Ezután visszaültünk a buszra, hisz nagyon hosszú útállt előttünk. Rövid megállókkal este 7 órára értünk vissza Dorogra az iskola elé, ahol már vártak minket a szüleink. Nagyon elfáradtunk, de ez a kirándulás örök élmény marad, és remélem, egyszer még visszatérhetünk Erdélybe!
Köszönjük a szervezést a Rozetta Toursnak, a szállítást a FETÁZ Bt.-nek és az idegenvezetést Varju Zoltánnak!
7.a és 7.b tanulói
