Gondolkodj SZÍVszerűen

Amikor a pokolban kalandozol, minél hamarabb fordulsz vissza, hisz már eleget láttál, annál több valóság marad feltáratlanul.

A világunk csak akkor fog megváltozni, ha elkezdjük a megértés szemüvegén keresztül vizsgálni azt.

Ha sok olyan ember van az életedben, akit szeretsz, de nem tudod megmagyarázni, hogy miért, akkor talán ideje elgondolkodnod. Szeretni valakit a legnemesebb, ugyanakkor a legsebezhetőbb állapotunk, amit jobb ha kétszer meggondolunk, kivel is osztjuk meg. Ha mindenkinek felkínálod azt, hogy szereted, olyan lelkek fognak rádtalálni, akiknek feltűnik, hogy megismerés nélkül is képes vagy szeretet adni és az ember minduntalan próbál előnyt kovácsolni ebből, vagy tapintatosan visszautasít, ha nem szeret játszmázni, mert az ember egy racionális lény és úgy tudja, hogy szeretik, ha figyelnek rá, ha megismerik, nem pedig úgy, hogy valaki csak úgy rázúdítja, anélkül hogy erőfeszítést tenne, hogy közelebb kerüljön hozzánk. Ám sok esetben az első állítás tűnik bizonyosnak. Ezért fontos, hogy tisztába legyünk vele, mennyire is tudunk szeretni és úgy gondolni erre, mint valami, amit ki kell érdemelni. Nem jön csak úgy magától. A szeretetnek oka és ára kell legyen. Ha valakit szeretsz, akkor tudd is felsorolni a jó tulajdonságait, hogy mit szeretsz benne. Ha a szeretteid nem hordoznak magukban elég jó tulajdonságot, akkor talán rossz helyre fekteted a szereteted. Valaki mást szolgál a szereteted, önmagad helyett, ami még önmagában nem lenne baj, de amikor azon kapod magad, hogy a szeretteid keserítik meg az életed, akkor itt az ideje elfogadni őket olyannak amilyenek és átcsoportosítani az energiáid valahova, ahol te is szeretve érzed magad, olyan emberek között, akiknek sokáig tudnád sorolni, hogy mit szeretsz bennük.

Mielőtt abba a pozícióba helyeznéd magad, hogy az életet hibaztasd az életedben felmerülő szenvedésért, először kérdezd meg magadtól, hogy valóban minden eléd táruló lehetőséget kihasználtál-e maximálisan a szenvedés minimalizására?

Nem az számít, hogy szerezzük meg, amit akarunk, hanem az, hogy mit adunk át? Mit hagyunk örökül? Az önzés, ami végső soron ellehetetleníti az ember életét.

Életvezetési tanács: Úgy éld az életed, hogy ha holnap mindenki elveszítené minden birtokát és vagyonát, azok nélkül is legyen értéke és minősége a létezésednek. Az emberi igazi felelőssége ebben rejlik. Ezért érdemes tanulni, bővíteni ismereteinket és tapasztalatainkat mert így teremthetünk igazi tiszta minőséget az emberi létünknek. Azok az egyének, akik formálják a jelent és a jövőt, pontosan eszerint a nézőpont szerint mérik fel egy ember értékét, hisz a felhalmozott anyagi dolgok csak a kapitalizmus kitermelésének része, tehát aki közben elfelejt belül is gyarapodni, ők fogják a tömeget jelenteni a rendszerben, nem pedig a kivételt.

Megértés nélkül nem születhet együttműködés. Sajnos, a mai ember világnézete és a modern oktatási rendszer a birtoklás fontosságának tanításán alapul, ami gátolja a feltörekvő generáció igazi megértő készségének kifejlesztését. Egy példa erre: A felsőoktatásban rend szerint a hallgatók motivációja a tanulásban egy diploma birtoklása, nem pedig a diplomához felérő tudás megszerzése. Ámbár ez elősegíti a hatékonyabb probléma megoldást. Hihetetlen, hogy ősrobbanásról tanítottak bennünket meg véletlenszerűségről, mikor nem győzik a tanárok bemutatni az emberek által megfigyelt törvények többségének megdönthetetlenségét. A káoszban kialakult rendszer igazán rendkívüli és rengeteg figyelmet igényel annak megértése ami által könnyedén beilleszkedhetünk és funkcionálhatunk annak teljességében. A megértés által pedig együttműködés jön létra az értő szem-triók között ami már teremtő erővel is bír.

Minden ember életében eljön legalább egyszer az a pont, amikor egyedül kell leküzdeni egy nálunknál hatalmasabb akadályt. Az ilyen helyzetekben könnyen összeroskad az egyén a helyzet súlyosságának nyomása alatt. Ilyenkor az egyén egyedül már kevés, hogy sikeresen felül kerekedjék az akadályon. Szükség van másokra, segítségre, de senki nincs ott. Mit lehet ilyenkor tenni? Az ilyen helyzetek a legvalódibb visszajelzések affelől, hogy milyen életet éltünk addig, mennyit tettünk magunkévá, mennyit sikerült beépitenünk az emberi erényekből, mennyire tükröződik lényünkből isteni mivoltunk? Az érvényesség mértékével arányos a száma azon egyénekkel, akik belénk vetették hitüket, kezdve önmagunkkal. Ha önmagában sem képes hinni az ember, más hogy lehetne képes arra? A legnagyobb harcoknál csak az nem bukik el, akibe többen hisznek, ezáltal megerősítve önmagában és az életben való hitét. Higgyünk hát egymásban, támogassuk egymást és figyeljünk egymásra, mivel ez segíti leginkább elő az egyén sikerét!

Nem tudod mi lenne egy helyénvaló cél az életedben? Gondolkozz el mi a legjelentősebb dolog, amit lehetséges, hogy emberként elérhetsz, majd válj önmagad legjobb verziójává!

Ahhoz hogy transzformáljuk magunkat egy jobb verziójába önmagunknak, fel kell adnunk a dicsőséget. Fel kell adnunk a büszkeségünket, a tévedhetetlennek tetszelgésünket, mert a fejlődés csak úgy manifesztálódik, ha bele vetjük magunk az újba. Az újba, ami attól új, hogy még sosem csináltuk korábban, tehát nincs semmi lényeges tapasztalatunk vagy ismeretünk a dologgal kapcsolatban. Aki a minden tudás álcáját hordja, soha nem kapja meg az igazán velős anyagot, melyet valódi tudássà lenne képes alakítani. Be kell vállalni a bolond szerepét ahhoz, hogy az újat teljes valónkkal éljük át, hogy az anyagból áradó információ, melyet a gravitációs erő koncentrál egy helyre, valódi tudássà transzmutálódjon a befogadó fejében.

Minden alkalommal mikor azt mondjuk "tudom", elvesszük a lehetőségét annak, hogy megértsünk valamit egy másik szemszögből.

A végzet nem más, mint a döntéseink eredménye.