GyerekekHáza

"Amikor Margaret Mead-től, az antropológia nagyasszonyától megkérdezték, szerinte mikor és mivel kezdődött az emberi civilizáció, mindenki arra számított, az eszközkészítéssel vagy a mezőgazdaság, a vallás kialakulásával hozakodik elő. Ehelyett egy sok tízezer éves, összeforrt, meggyógyult emberi combcsontot vett a kezébe. Azt mondta, az a tény, hogy egy törött combú előember meggyógyulhatott, azt jelenti, elesettsége több hete alatt társai gondoskodtak róla, etették, ápolták, megvédték. Ő innen számítja az emberré válás valódi kezdetét.
Aki a törött csontot sínbe t***e, az első orvos volt, aki et***e és itatta, az első ápoló – aki ezt a gyerekeknek megmutatta, a tudást továbbadta, az első pedagógus.
Azóta nagyon sok minden megváltozott. De az alapok nem. Egy csoport, nép hosszabb távú túlélését és fejlődését, civilizációjának fokát ma is meghatározza, hogyan örökíti tovább a tudást, hogyan gondoskodik az elesettekről, betegekről – és hogyan, mennyire becsüli meg az ezt a feladatot végző oktatókat és gyógyítókat.
Sajátos módon ma Magyarországon a fejlődésben leginkább megrekedt, az ország általános fejlettségéhez képest leginkább elmaradott két terület éppen az oktatás és az egészségügy.
S noha lenne bőven teendő az egészségügyben is, a kettőből a nagyobb pofonokat e pillanatban az oktatás, s benne a pedagógusok kapják.
Ez pedig nagyon nem jó így. Oktatás nélkül nincs fejlődés, nincs alkalmazkodás – pedig ezekre hatalmas szükségünk lenne felgyorsulva változó, válságok sújtotta világunkban.
Tanár nélkül nincs jövő.
Ezért mi, a Magyar Orvosi Kamara vezetősége ezúton kinyilvánítjuk szolidaritásunkat minden, a diákjaiért, az oktatás színvonaláért, így végső soron önmagáért és értünk is kiálló pedagógussal!
Budapest, 2022.10.05.
A Magyar Orvosi Kamara Országos Elnöksége"

Annyira szeretem ezt az idézetet. Azok a gyerekek jutnak róla eszembe akik nem brilliroznak az iskolában. Akik fejlesztésre szorulnak, akik egy- két apróbb lemaradás hiányát szenvedik, de kaptak újabb esélyt.

Most pedig jöjjön a pihenés!

Meg kell tanítani a gyerekeknek azt, hogy önmagáért élvezzék a tanulást, ne csak azért, hogy jó jegyeket kapjanak. Azok a gyerekek, akik élvezik a kihívások legyőzését, felnőtt életükben is keresni fogják a kihívást jelentő helyzeteket. Nagyobb valószínűséggel ragadnak meg új lehetőségeket, keresnek új módszereket, dolgoznak olyan feladatokon, amelyeknek nincs egyértelmű megoldása, és ösztönöznek másokat arra, hogy nehéz problémákon dolgozzanak. Csíkszentmihályi Mihály

Fekete István ❤️.

Iskolakezdésre ❤
" - Öregapám is elgyün az iskoláig?
- Ha akarod.. Ámbár aki éjjel meg meri járni a határt, aki meg meri állítani az idegön kocsit.. És te meg merted..
- Nem félek én!
Az öreg szőlőt rak ki a pokrócra, meg almát, pirosat.
- De azért elmegyek veled; mert mért ne mennék? Ilyen meg - int a gyümölcsök felé - ilyen nem lesz ott senkinek.
A varjú elhallgatott már, a tűz is eltűnt a nap ragyogásában, némán érik a határ, és csak az öreg ballag az unokával a csendes dűlőúton. Most a kezét fogja, mert nagy út a mai. Szó nincs, de a kézfogásban minden benne van. Ennél többet mondani úgysem lehetne.
Az égen gólyák repülnek dél felé, s amikor az öreg feltekint, egy pillanatra elereszti a gyerek kezét.
Elereszthetem már én is - gondolja, de azért mégiscsak újra megfogja a kis kezet.
Aztán eltűnnek a fordulónál, és mögöttük az édes, meleg, aranyló őszi csend marad az úton."
(részlet, Fekete István - Ősz táján, 1951)

Hamarosan kezdődik az iskola. Készítjük a felszerelést, hogy gyermekeink belevethessék magukat a tanulásba. Szülőkként érdemes eldöntenünk, hogy a tanulásra vagy a jegyvadászatra készítjük a gyerekeket.

Az egyik spanyolországi iskola igazgatója írt a szülőknek a diákok vizsgáztatása előtt. Magyarul így szól:

"Tisztelt szülők!
Hamarosan kezdődnek a vizsgák, amelyen gyermekeik felkészültségükről adhatnak tanúbizonyságot, így mindannyian aggódva remélik a lehető legjobb eredményeket.
Ez teljes mértékben érthető is.
Ezzel együtt én mégis arra kérem Önöket, tudatosítsák a következőket: a már említett vizsgán résztvevő diákok között akad művész, akinek nem a matematika megértése a legfontosabb, van szabad szellemű úttörő, akit nem érdekel a történelem vagy éppen a spanyol irodalom, van zenész, akinek a fizika érdemjegyei éppenséggel nem számítanak, van sportoló, akinek a fizikai erőnléte a mérvadó és nem a kémia...
Amennyiben az Ön gyermeke kitűnő jegyeket szerez, az zseniális! Örüljenek neki együtt!
Ha viszont nem így történik, kérem, ne fossza meg a méltóságától, az önmagába vetett hitétől.
Beszélje meg vele, hogy semmi gond. Ez csak egy vizsga volt.
Az Önök gyermekei sokkal fontosabb feladatokra is készen állnak az életben.
Kérem, magyarázza el neki, a szerzett érdemjegyek nem igazán fontosak. Mondja el neki, mennyire szereti, és hogy egyáltalán nem ítéli el.
Nem az az igazán fontos az életben, hogy minden területen tökéletesek legyünk, sokkal inkább fontos megtalálnunk és kiteljesednünk abban, lelkesednünk azért, ami valóban feltölt bennünket.

Tisztelettel,
Amalio Gutiérrez Álvarez -igazgató"

Nem új, ám tartalmas gondolatok.
https://merce.hu/2018/03/01/mindig-azt-tanitod-ami-te-magad-vagy-interju-a-demokratikus-oktatasrol/

Fotó: pixabay

https://www.facebook.com/218334168190681/posts/5450967198260659/

"A mesékben a nők és a férfiak a hősök. A valóságban az anyák."

A.J.Christian