24/08/2026
🦘 Üdvözlet ㆍ A u s z t r á l i á b ó l !
🧩 N Á D A S D Y verzitás, avagy mindannyian érdekesek vagyunk!
🇦🇺 B O K O R ㆍ A n c s a ㆍ eddigi életútja... 🏄
"Amikor Csepreget választottam, még nem teljesen tudtam ki és mi szeretnék lenni. De a legjobb döntés volt ott tanulni és élni a kollégisták életét.
Ezt követően elvégeztem a főiskolát Veszprémben, a mai Pannon Egyetemen, ahol a közgázon vállalkozói szakirányt választottam. Csodás évek voltak azok is.
Amikor kikerültem a munkaerőpiacra, épphogy akasztott ember nem voltam, mindenféle munkát végeztem. Sajnos nem fizették meg a diplomát Magyarországon, így Ausztriában kezdtem legalulról. Nehéz évek voltak, de rengeteget tanultam, magamról, és az életről is.
Mindeközben férjhez mentem, aztán meg el is váltam. Ezután új élet kezdődött számomra, megismerkedtem az új társammal, aki a férjem lett, és eldöntöttük, hogy Ausztráliába költözünk. Persze nem volt könnyű menet, de így 9 év után Permanent Resident-ként végre tudjuk, hogy nem csak maradni akarunk, de maradhatunk is.
A nővérem már itt élt 8 éve, amikor mi kijöttünk, ez is nagyban közrejátszott a döntésünkben. Rögös út vezetett idáig, de minden perc, kihívás megérte, hiszen ezek nélkül nem lennénk azok, akik ma vagyunk.
Mikor kijöttünk nulla angoltudással, nem tudtuk még, hogy mi vár ránk, de azt igen, hogy bármi is jöjjön, együtt megcsináljuk. Dupla mester képzést kezdtem (Master of Professional Accounting and Business Administration) egy gyorstalpaló angol kurzus után, első padban ülve ittam a professzorok minden szavát, akcentust nem értve a mai napig nem tudom, hogy hogy bírtam egyáltalán jegyzetelni.
De azt is elvégeztem. Eközben ismét mindenféle munkát végeztem, takarítás, konyhai kisegítő, felszolgáló. Tanulóként ott limitált a munkaidő, amit hetente végezhetünk. Örültem, hogy dolgozhattam, egyébként sosem bántam és most sem bánom a munkát.
A dupla mesterivel kilépve a munkaerőpiacra találkoztam valakivel, aki hitt bennem, adott egy esélyt, és behívott interjúra. Így történt, hogy Vezetői asszisztens állást kaptam egy mentálhigiénés magánkórházban. Ezt követte egy másik hasonló pozíció, közben pedig kerestem magam, az én utam. Így találtam rá a Coaching-ra.
Elvégeztem a tanfolyamot, fantasztikus emberekkel ismerkedtem meg, ismét rengeteget tanultam magamról. Lelkesen kezdtem neki az új karrieremnek munka mellett, de még mindig úgy éreztem, nekem van szükségem erre, magam miatt elsősorban. Így másodállásként maradt ez meg és jelenleg is így van, főállásban pedig igazgatóhelyettesként dolgozom egy idősek otthonában.
Egyet mindig is nagyon jól tudtam, hogy mennyire hálás voltam minden apró segítségért, amikor a legkiszolgáltatottabb helyzetben voltam. Így ez egyfajta küldetéssé vált számomra, segíteni az embereket, ott lenni számukra, mikor úgy tűnik, nem tudnak egyedül megbirkózni az élet kihívásaival. Jelenleg a munkahelyemen is mentorálok, és közben a következő lépést tervezem, a következő célt tűzöm ki. De közben hálás vagyok, minden lehetőségért, a mostért, és hogy ide eljutottunk.
Egy biztos, hiszek benne, hogy bármit is akarunk elérni az életünkben, ha teszünk érte, kitartunk, elérjük a várt eredményt. Ahogy Apukám szokta volt mondani: “Tudsz te, ha akarsz!” És ez pontosan így van!
Ausztrália csodálatos, az életérzés itt a föld másik felén egy kicsit más. Nem jobb, nem rosszabb, más. És én nagyon szeretem ezt a mást. Ami nagyon furcsa, az a karácsony. Itt az emberek bikiniben, és 40 fokban ünnepelnek a beach-en. Nekem azért hiányzik a hideg, a hó, amikor a szél megcsípi az arcomat télen. De minden évszak csodás itt is.
Hihetetlenül csodásak a napfelkelték, a naplementék, az égbolt is egy csoda! A holdat a másik irányból látjuk, miközben ugyanaz az égbolt van felettünk. Nálunk a kenguruk az őzek, itt a papagájok, kookaburra-k ébresztenek reggel (kacagó János), és az emberek nagyon humánusak. Nem foglalkoznak egymással, értem ezalatt az ítélkezést, viszont amikor baj van, azonnal egymás segítségére sietnek.
Rengeteg különböző nemzetiség képviselteti itt magát. Bárkivel beszélek, mindenki dolgozott már magyarokkal, vagy ismer valakit, aki Magyarországról jött ide, és mindenki egyetért abban, hogy mindannyian keményen dolgozunk, jó emberek vagyunk. Ez mindig büszkeséggel tölt el.
Nálunk a BBQ a menő, mindenféle alkalommal lehet BBQ-zni (grillezni), amit persze jó kis sörözés színez. A pool-partik is gyakoriak, ahogy a hétvégi óriási sportesemények. Parkok vannak minden kerületben, több is. Minden este tele emberekkel, hétvégente főként, és itt az esőben focizás, teniszezés sem idegen.
Ha már az esőnél tartunk, itt általában nem érdemes esernyőt húzni, mert a szél úgysem enged nyugisan sétálni vele, így hát marad az esőkabát. Néha elfog az érzés, amikor itt este van, otthon pedig nappal, hogy igazából 24 órányi repülőútra vagyunk csak egymástól, mégis milyen távolinak tűnik, miközben közel vagyunk egymáshoz. Such a paradox
Azt gondolom, bárhol is legyünk ezen a csodás bolygón, mindenhova magunkat visszük magunkkal, így hát fontos megérteni, mindenhol magunkkal is fogunk szembesülni. Bármilyen szakmában helyezkedünk el, bármelyik kontinensen is legyünk, bármilyen emberek vegyenek körül, mi magunk, mi vagyunk."
🌏 Drága Ancsa, nagyon örülünk, hogy hallhattunk felőled, köszönjük az érdekes, tartalmas és színes beszámolódat, és kívánunk Nektek egészségben eltöltött hosszú, boldog életet, szakmai sikereket választott hazátokban!
