Nagyboldogasszony Katolikus Általános Iskola és Óvoda

10/06/2026

🇹🇯Hatalmas siker!🇹🇯
Csanádapáca ismét büszke lehet! 🤩
Domján Nándor, 7. osztályos tanuló ma Kecskeméten, a diákolimpia országos döntőjében 5. helyezést ért el kislabdahajításban a 63,65 méteres dobásával.
Büszkék vagyunk rád, Nándi! 🥰 Ez nem a kisiskolák versenye, itt igazolt sportolók mellett álltál helyt.
Szeretettel gratulálok neked és Feri bácsinak is. Gyönyörű eredmény! További szép eredményeket kívánok, hisz tudom, benned van a jövő évi dobogós hely!
Bea néni ❤️

07/06/2026

05/06/2026

Sártaposó túrán a rosszcsontok ❤️
Gyereknek lenni jó! Anyukák, elnézést! 🤗😇

03/06/2026

HAT-KP-1-2025/1-000224
Hamar elérkezett hazautazásunk napja. Reggeli után bepakoltunk a buszba, elköszöntünk vendéglátóinktól és Kolozsvár felé vettük az irányt. A Fellegvár tetején parkoltunk majd Erzsébet királyné lépcsőjén közelítettük meg Mátyás király szülőházát, ami most művészeti egyetemként funkcionál. Voltunk a Szent Mihály székesegyházban, ami stílusában teljesen más volt, mint az eddig meglátogatott templomok. Ma a gótika jegyeivel ismerkedtünk. A templom előtti téren megnéztük Mátyást és a négy hadvezérét ábrázoló szoborcsoportot.
A városban tett látogatásunkkor szó esett a tudományokról, a Bolyai testvérpárról. Buszból láttuk a Házsongárdi temetőt, ahol Kolozsvár nagy szülöttei és számos fejedelmi család nyugszanak.
A Királyhágón fogyasztottuk el délutáni ebédünket, majd Nagyvárad felé utaztunk tovább, ahol a szecessziós stílusban épült belvárost tekintettük meg. Elsétáltunk Ady szobrához, ahol számos érdekes információt osztott meg velünk Márton Alpár, az idegenvezetőnk.
Ezt követően a Kanonok sornál szálltunk le a buszról, s helyeztük el koszorúnkat Szent László király szobránál. A bazilikában hálát adtunk az eltelt hat napért és a barokk templomok építészeti jegyeit is felelevenítettük. Izgatottan vágtunk neki az utolsó 120 kilométernek.
19:01 perckor gördültünk be az iskola elé. Hálásan köszönjük a Feke Busz Travelnek, Feke Istvánnak, hogy egy kényelmes járművet biztosított a számunkra. Köszönjük Létai Sándornak, hogy végig biztos kezekben tartotta a kormánykereket.
Istennek hála, valamennyien épségben hazaértünk! Köszönöm a szülőknek, hogy ránk bízták legféltettebb kincseiket és hozzájárultak ahhoz, hogy a gyerekek telefon nélkül vágjanak neki a nagy útnak. Bevallásuk szerint nem is hiányoztak oly nagyon a készülékek.
Június 4-én, a megemlékezésen, ez a 20 fiatal már biztosan érteni fogja, mit is jelent egy másik országban magyarnak lenni.
Véróné Erzsiák Beáta

02/06/2026

HAT-KP-1-2025/1-000224
5. nap
Utolsó előtti napunkhoz érkeztünk. S, hogy mivel is telt a keddi napunk? Lássuk csak. Reggeli után Gyergyószentmiklósra látogattunk. Az utazás közben áthaladtunk Fenyéden, láttuk a zetelaki víztározót, megtudtuk, hogy több környékbeli település ivóvízkészletét is innen táplálják. Megismerkedtünk az örmény népcsoporttal, akikről már Aradon is hallottunk, hisz két vértanú is örmény származású volt. Az örmény templomban a barokk stílusjegyekkel ismerkedtünk. Kiderült, hogy az örmények rendkívül szorgalmas és gazdag emberek voltak, akik vigyáztak minden garasra. Voltak köztük huncutabbak is, akik kihasználva a magyarok pálinkaszeretetét gyakran jogtalanul jutottak akár nagyobb birtokokhoz is. Az örmény és római katolikus szentmise közti különbséget ma már többnyire az adja, hogy ők megmaradtak a híveknek háttal történő szertartásnak és a liturgiában vannak örmény nyelvű dalok, melyeket többnyire fonetikusan tanulnak meg a mai emberek.
A következőkben végigsétáltunk a Békás-szoroson, majd a Gyilkos-tó legendájával és a torlasztó valódi keletkezésével ismerkedtünk. A Békás-szoros hatalmas szurdokfalai mindenkit lenyűgöztek a szitáló eső ellenére is. A valóságban is láthattuk a V és U alakú völgyeket, amiket a földrajzkönyv lapjai nem adnak így vissza.
Míg odafele a Libán hegységen át utaztunk, hazafelé a Bucsin-tetőn keresztül vezetett az út. Bár nagyon szerettünk volna a buszból igazi, élő medvét látni, ez most nem adatott meg nekünk.
Következő megállónk Korond volt, ahol a fazekasmesterségről és a taplászmesterségről hallhattunk sok fontos információt.
Farkaslakán megálltunk Tamási Áron sírjánál és számos olyan történetet hallhattunk róla, amelyeket az irodalomkönyvek nem említenek. Például, hogy az író szeretett úgy megérkezni valahova, hogy késett és így mindenki őrá figyelt, amikor betoppant valahova. Ezt életében olyannyira tökéletesre fejlesztette, hogy a végén még saját temetéséről is elkésett. Ezt egy félreértés és két azonos nevű településnév okozta. A Budapesten elhunyt Tamási koporsóját nem a magyarlakta Farkaslaka (Lupeni) településre szállították, hanem a Bukarest melletti Lupeni községbe. Így történhetett meg, hogy elkésett a saját temetéséről.
A késő délutánra tervezett terepjárós kiruccanás a Jézus szíve kilátóhoz sajnos elmaradt az akkor már szakadó eső miatt.
Vacsora után a gyerekek ismerkedtek a berhidai társaikkal, akik szintén a nyikómalomfalvi ErSa Panzióban szálltak meg.
Szerda reggel búcsút intünk a Lakatos családnak, hogy estére már mindenki a saját ágyában hajthassa nyugovóra a fejét, miután elmesélte élményeit az otthoniaknak.
Bár ma rendkívül csapadékos volt az időjárás, amikor programunk volt, kegyesek voltak hozzánk az égiek.
Hálásak vagyunk, hogy mindenki épségben várja a hazautazás napját.
V.E.B.

01/06/2026

HAT-KP-1-2025/1-000224
4. nap
Hétfőn korán reggeliztünk, hogy már 8 órakor ismerkedhessünk a juhsajt-készítés fortélyaival Farkaslakán a Lászlókert biogazdálkodásban. Zita és Gyuri nagyon kedves fiatal gazdák, akik bemutatták nekünk, hogy lehet élni televízió és internet nélkül. Az az életmód, amit követnek, azt eredményezte, hogy Zita meggyógyult súlyos chron betegségéből, három gyermekük pedig még soha nem szedett orvosságot. A tiszta, saját maguk által megtermelt ételek eredményeként egészségesek. Megtanultuk, hogy sokat kell dolgozni a boldogulásért, de így is lehet. 12 éves nagyfiuk nyulakat nevel, büszkén mutatta be ő is kis gazdaságát.
Miután visszasétáltunk az autóbuszhoz, a Szent Anna-tóhoz utaztunk. Menet közben megismerkedtünk Csíkszereda városrészeivel, a jégkorong-ütő alakú buszmegállókat jelző táblákkal.
Nagyon bíztunk benne, hogy láthatunk igazi medvét, de ez eddig nem adatott meg. A Mohos tőzegláp élővilága mindenkit elvarázsolt. Közelről vizsgáltuk meg a húsevő növényeket, ismerkedtünk a tengerszemek eredetével. Érdekes élmény egy kráter belsejében sétálni egy igen mocsaras, lápos területen, ahol nincs helye a bolondozásnak, hisz egy rossz lépés, és már el is süllyedünk a mocsárban. Gyermekeink fegyelmezetten követték az idegenvezető utasításait.
Ezzel az élménnyel a hátunk mögött indultunk a szomszédos vulkánban található Szent Anna-tóhoz. Aszfaltúton sétáltunk le is, fel is. A tó csodálatos zöld színével fogadott bennünket. Bár a szín szép, mégis problémát jelentenek az algák. Sok évvel ezelőtt ezüstkárászokat telepítettek a tóba, ami egy invazív halfaj. Sajnos túlságosan elszaporodtak, megeszik az algaevő planktonokat, így az algák elszaporodnak és felborul a tó ökológiai egyensúlya.
A teremtett világ szépségeinek megtekintése után egy modern gyárat látogattunk meg, mégpedig a Csíki csipszgyárat. A gyártás folyamatát követhettük végig. Valamennyien egy zacskó csipszet is kaptunk ajándékba a látogatás végén.
A program itt még nem ért véget. Miután visszaértünk szállásunkra, a Boróka táncegyüttes fiataljai tartottak táncházat a gyerekeknek. Megtanulták a pálmácskát, az ördög útját, a szederindát. Nem könnyű a hetedikes fiúkat és lányokat párba állítani, de osztályfőnökük hatására megtört a makacsságuk és még jól is érezték magukat együtt, bár ezt nem biztos, hogy bevallják.
A napot ma is megkoronázta a fenséges vacsora, ami ezúttal csorbaleves, sajttal töltött rántott karaj, fasírt, zöldséges rizs, káposztasaláta volt, ami mellé még egy szelet mennyei mákos sütit is kaptunk.
Egyre kevesebb dolgunk van az altatással, Lassan rááll a szervezetük az időben való lefekvésre ebben a telefonmentes övezetben.
Hálásak vagyunk a mai napért, a szép időjárásért!
V.E.B.

31/05/2026

HAT-KP-1-2025/1-000224
Harmadik nap, 2026.05.31.
A mai napon, vasárnap, már túl is vagyunk itt töltött napjaink felén. A programok sokszínűsége jellemezte a mai napot is.
Szentháromság vasárnapja lévén reggel szentmisén vettünk részt Csíksomlyón a kegytemplomban, melyet követően a kegyszobor előtt is fohászkodtunk a Szűzanyához közbenjárásért. Az odafelé vezető úton a székelykapukkal ismerkedtünk és gyönyörködhettünk Máréfalva híres kapuiban.
A szentmisét követően találkoztunk idegenvezetőnk kedves feleségével és másfél hónapos kisfiával is.
Csíksomlyóról Gyimesbükkre vitt bennünket a Feke Busz sofőrje. Mire odaértünk, beborult az ég, és szakadó esőben másztunk fel az alig egy hete átadott Rákóczi várhoz. Nem igazán vár, inkább egy őrtorony. Nagyon szépen felújították. A torony földszintjén kiállítás, az emeletén egy kis kávézó üzemel. Ezt követően megnéztük a 30-as számú őrházat és az alatta lévő bunkert. A 91 éves Guszti bácsi helyett a fia beszélt a helyről. Hangsúlyozta a gyerekeknek, hogy legyenek nyitottak, akarják megismerni a történelmet, s ne feledjék, Istennek, a hazának és a családnak legyen mindig hely a szívükben.
A Gyimesek látványa csodálatos mesevilágot tár a szemünk elé. A lekerekített hegyhátak hívogatóan hatnak az utazóra, és aki egyszer látta őket, vágyik az újabb találkozásra.
Szejkefürdőn álltunk meg legközelebb, ahol a székelykapuk motívumvilágával ismerkedtünk. Megtudtuk, mit jelent az, ha valakit faképnél hagynak és azt is, hogy honnan ered az udvarlás kifejezés. Orbán Balázs, a legnagyobb székely életével is ismerkedtünk, s sírjánál egy szalag formájában hagytuk ott iskolánk nevét, s fejeztük ki tiszteletünket.
Elsétáltunk a Mini Erdély Park mellett, s a borvíz forrásánál a „fingóvízzel” ismerkedtünk. Az itt csörgedező borvíz rendkívül kénes és olyan, mintha gázolaj lenne az üvegben. Valószínűleg innen kapta a nevét az egyébként gyomorpanaszokra, gyomorsav és másnaposság ellen is hatásos természetes ásványvíz.
A nap itt még nem ért véget. Papp Jenő fafaragómester a székelykapu készítésre tanította a fiatalokat, akik saját táblákat is véstek, ismerkedve az ehhez használt eszközökkel. Remek alkotások születtek.
Vacsorára finom bableves és bolognai spagetti volt a menü, amit egy finom grízes-mézessel folythatott le a társaság.
Az esti levegőzés után valamennyien épségben hajthatják le a fejüket.
Istennek legyen hála a mai napért, a találkozásokért, s a lehetőségért a pályázat megírásához!
V.E.B.

30/05/2026

HAT-KP-1-2025/1-000224

Kirándulásunk második napján reggeliztünk, majd Brassó – Poianára utaztunk. Hamar kiderült, hogy az előre eltervezett út hosszabbra fog nyúlni, egy autóverseny miatt ugyanis hatalmas kerülővel értük el úticélunkat.
Felvonóval mentünk fel a Keresztény Havasok tetejére, ahonnan gyalog indultunk az 1799 méter magasan fekvő csúcs meghódítására. Páran az altáborokban maradtak, de a többségnek sikerült a csúcshódítás.
Ezt követően megtekintettük Brassó belvárosát, a hatalmas evangélikus templomot, a Fekete templomot.
Elutaztunk Apácára, Csanádapáca testvértelepülésére, ahol megnéztük az iskolát. Nagyon szépen felszerelt tantermek fogadtak bennünket. A lelkész úr mesélt az evangélikus közösségről, a templomról és bemutatta a helyi kis múzeumot is. Szemtanúi voltunk egy gyönyörű eljegyzési menetnek is.
Székelyudvarhely felé egyszer csak elfogyott az út és egy izgalmas ideiglenes hídon is át kellett kelnünk. A buszról leszálltunk biztos, ami biztos. Természetesen minden rendben volt. A szoborparkban megkoszorúztuk Hunyadi János mellszobrát és megismerkedtünk Erdély híres történelmi, irodalmi alakjaival. Egy finom fagyit követően az este 8 órára megrendelt vacsorára értünk haza a szálláshelyünkre. Ma is hosszú és tartalmas nap után hajthatjuk a párnára a fejünket.
Kegyelmesek voltak hozzánk az égiek, így programjainkat többnyire jó időben tudtuk megvalósítani.
Hálásak vagyunk sofőrünkért, Létai Sándorért és idegenvezetőnkért, Márton Alpárért.
Ezúton is köszönöm fáradhatatlan munkájukat!
V.E.B.

29/05/2026

HAT-KP-1-2025/1-000224 (május 29-től június 3-ig)

Határtalanul kirándulásra indultunk a hetedikesekkel, hogy felfedezzük Erdély természeti kincseit.
Az első napunkon Aradon álltunk meg, hogy elhelyezzük koszorúnkat az Aradi vértanúk vesztőhelyén. Ezt követően Máriaradnán kértük a Szűzanya közbenjárását jó időért, egészségért. Megemlékeztünk a csanádapácaiak Illés napi zarándoklatáról, valamint arról a stációról, melyet hajdan az apáczai hívek állíttattak a templom melletti kálvárián.
Egy hosszabb buszozást követően a Tordai-hasadéknál elevenítettük fel Szent László legendáját és tanultunk a szurdokvölgyek kialakulásáról. A hasadékot teljes hosszában átszeltük. A túra egyben volt izgalmas és ámulatba ejtő, olykor félelmetes is. Türelemre, odafigyelésre tanította a résztvevőket. Rengeteget megtudtunk a hasadék állat-és növényvilágáról. Rácsodálkoztunk a teremtett világ szépségeire.
Legközelebb Szovátán álltunk meg, hogy a Medve-tó, Európa legnagyobb heliotermikus tavának keletkezésével ismerkedjünk. Tanultunk a sóhegyről, a vörös és zöld tó különleges állatvilágáról.
Este nyolc órára érkeztünk meg az ErSA-Panzióba, Nyikómalomfalvára, ahol finom ragulevessel, sült húsokkal, petrezselymes burgonyával, káposztasalátával és süteménnyel vártak bennünket.
Lassan elcsendesednek a szobák és mi magunk is nyugovóra térünk.
Istennek legyen hála ezért a gyönyörű, balesetmentes napért!
(Megtett távolság 550 km.)

Bódánné Tóth Anikó, kísérőpedagógus és Véróné Erzsiák Beáta, projektvezető