17/06/2026
Boldog gyermekkor?
Nekem még volt, mert az 1960-as évek gyermeke vagyok. Pszichológusok azt mondják, hogy az 1960-as, 70-es évek gyerekeinek volt még boldog gyermekkora.
Ha visszaemlékszem arra az időre, tudod mi jut eszembe? Nem a szülinapok. Dehogy.
Hanem az, amikor elmentünk barkát szedni, meg árvalányhajat. Csínytevéseink is voltak. Beszabadultunk egy búzamezőre és ott rohangáltunk és hemperegtünk, letiportunk egy jó nagy területet. Lett is balhé belőle.
Vagy amikor télen csúszkálni mentünk, jól hasra estem, bevertem a fejem, és elrepedt a metszőfogam. Mégse mentem haza sírva, hanem szánkózni mentünk a dombra. Mikor estefelé hazaértem, és anyu meglátta a feldagadt fejemet, majd elájult. Rohant velem az orvoshoz.
Sorolhatnám ezeket a történeteket.
Együtt voltunk „szabadtartásban” és megoldottuk a problémáinkat. Gyakran el sem mondhattuk azokat a szülőknek, mert lett volna nemulass. Összevesztünk? Naná, de ki is békültünk. Magunk hoztuk a játékszabályokat, nem vártunk arra, hogy a szülő megoldja.
Mi változott?
A gyereknek nincs szabad tere, szabadideje. Agyonnyomja a különóra a szervezett programok. A digitális tér megcsonkítja a gyerek testi és lelki lényét. Még soha nem voltak gyerekek ennyire felügyelet alatt, mint manapság. Reggelente annyi autó áll az iskola előtt, mint egy rendezvényen. Nem akkora a falu, hogy ne lehetne gyalog iskolába járni.
Mi van mögötte?
A túlféltés, a szülői aggodalom. A félelem azonban nem szeretet, hanem inkább kontroll. A szülő fél valójában, és a saját félelmét vetíti ki a gyerekre. Még baja lehet, biztonságban kell tartanom, vigyáznom kell rá.
Ezért is van az, hogy a mai szülő végtelenül fáradt, mert mindent is a kezében akar tartani. A túlzott kontrollal azonban elveszi a gyerektől a fejlődés lehetőségét, nem lesz képes felnőttként problémát megoldani, nem kap lehetőséget a hibázásra, és nem tanulja meg, hogy az az élet tanítómestere. Alacsony önbecsülése miatt nem fog érvényesülni
Azzal, hogy nem engedik unatkozni a gyereket, és úgy gondolja a szülő, hogy folyton neki kell kitalálnia valamilyen játékot, elfoglaltságot a gyereknek, azzal elveszi a kíváncsiságát, az sem derül ki soha, hogy mi érdekli, mit szeret. Alkotni, mozogni, sportolni, felfedezni, gondoskodni? Hogy tudhatná meg felnőtt korában, hogy mi a hivatása, ha gyerekkorban nem próbálta ki önmagát?
Soha annyi szorongó gyerek nem volt még, mint manapság. Erre pszichológusok hívják fel a társadalom figyelmét.
Itt a nyári szünet.
Arra szeretném a szülőket kérni, hogy szeressék jól a gyermeküket. Nem kell visszaállítani azt a gyerekkort, ami nekünk volt. Nem is lehet. De nem szabad elvenni a gyerek elől a fejlődési lehetőséget sem.
Adj a gyereknek több önállóságot, kapjon feladatot, amit felelősségteljesen el kell végeznie. Engedd, hogy felfedezze a világot, vállaljon kockázatot, oldja meg a kihívásokat.
Hidd el, sokkal többre képes a gyereked, mint amit kinézel belőle.
