31/08/2026
„ErdeiVándorok” a Bakonyban
A tavalyi tábor élményei után nem volt kétséges, hogy idén is megszervezzük a vándortábort. A Vasi-Hegyhát lankáin megedződve már meredekebb útvonalat is bevállaltunk, így a Bakonyra esett a választás. A hosszas előkészületek után végül teltházzal, 40 fővel indíthattuk el a programot. A júniusi bakancsbetörő túra jó alkalmat adott arra, hogy az új jelentkezők is kipróbálják magukat, ekkor a Pomáz környéki Csikóvárak magaslatait (564 m) hódítottuk meg.
Júliusban mindenki kipihente magát, így már nagyon vártuk a tábor kezdetét. Augusztus 7-én egy hosszú, de szerencsére eseménymentes utazás végén kora délután megérkeztünk az első szálláshelyünkre, Bakonybélre. A sátrak elfoglalása után kicsit pihentünk, majd a vacsorát követően a falu feletti kilátópontra sétáltunk el, ahonnan az első magaslati panorámában gyönyörködhettünk. Többen már az első éjszaka a szabad ég alatt aludtak. Ez a lehetőség a hét során végig adott volt, és sokan éltek is vele, élvezve az otthoni megszokástól eltérő új kalandot.
A második napra terveztük a leghosszabb és legnehezebb szakaszt, azonban a nagy melegre való tekintettel a csúcstámadást kihagytuk. Így egy rövidebb, de szintén remek kaptatókat tartalmazó körtúrát jártunk be, melynek csúcspontja az Odvaskői-barlang volt. Számtalan lépcsőt megmászva kellemes hűvösség várt minket a barlangban, a sziklákra kiállva pedig ismét csodálatos panoráma tárult elénk. Táborhelyünkre visszatérve vízicsatával hűtöttük le magunkat.
A harmadik nap reggelén összepakoltuk a hátizsákjainkat, majd meglátogattuk a Pannon Csillagdát, ahol érdekes csillagászati előadásokat hallgattunk. A Csillagda hűvöse után nem esett jól a tűző napon útnak indulni, azonban az erdőbe érve már sokkal nagyobb kedvvel tettük meg az első szálláshelyváltó túránkat, és késő délutánra átértünk Huszárokelőpusztára. Ez a bázisunk már jóval komfortosabbnak bizonyult a bakonybéli focipályánál: volt játszótér, kényelmes, felújított fürdőház, és még mosogatnunk sem kellett. Az éjszakáink nyugalmát időnként csak a sünök túlzott aktivitása zavarta meg.
A negyedik napot pihenőnapnak neveztük ki. A gyaloglást persze ekkor sem úsztuk meg, de a Nagyteveli Strand hűsítő vize valóban mindenért kárpótolt. Az ötödik nap ismét a költözésről szólt, egy rövid túrával Hubertlakra mentünk át. Mivel ez a szakasz nem vett igénybe egy egész napot, itt meleg ebéddel leptek meg minket. Délután elsétáltunk a közeli bakonyi Gyilkos-tóhoz, majd az elszántabbakkal a forrasztókői exótakertet is felfedeztük. Mind közül ez a táborhely bizonyult a legromantikusabbnak: ágakból épült kunyhókban játszhattunk, szarvasokat láttunk testközelből, sötétedés után pedig csillagnézésre indultunk. Éjszaka meglehetősen hideg (kb. 10 fok) volt, de a kitartó kinnalvókat ez sem rettentette el.
A hatodik napon ismét egy egész napos kihívás várt ránk: a Szárhegyi-kilátó meghódítása. Fentről nemcsak a Bakonyra nyílt remek kilátás, hanem a Somló-hegyig és a Kisalföldig is elláttunk. A tűzgyújtási tilalom miatt este sajnos nem rakhattunk tábortüzet, azonban a közös éneklés és játék így is méltó lezárása lett az együtt töltött hetünknek. A lépésszámlálóm alapján több mint 100 km-t tettünk meg a hét folyamán!
Az utolsó nap reggelén gumikerekes kisvonattal indultunk el Hubertlakról, és a műúton haladva örömmel ismertünk rá azokra a helyszínekre, amelyeket a túráink során gyalogosan érintettünk. A hazaút is szerencsésen telt, a tervezetthez képest csak egy járattal később értünk haza.
Köszönjük a Ceglédberceli Iskoláért Alapítvány támogatását, amelyet a strandbelépőkre és a kisvonatra fordítottunk. A tábor nem valósulhatott volna meg a segítők munkája nélkül, ezért hálás köszönettel tartozom nekik: Konfárné Fazekas Teréznek, Berecz Angélának, Vas Viktornak és Havasi Zsanett diáksegítőnek.
Jövőre veletek újra!
Novák Károly, táborvezető
A tábor képei:
Shared album · Tap to view!
