Dr. Temesvári Éva - ügyvéd mediátor

A legnagyobb bátorság önmagaddá válni, miközben a világ azt várná töled, hogy olyan légy, mint bárki más.

~Idővel rájössz, hogy ami megmaradt, az kétszer annyit ér, mint ami eltűnt.

Először mindig fáj a veszteség. Csend lesz ott, ahol előtte zaj volt. Üres szék, elmaradt nevetés, félbehagyott történet. Azt hiszed, szegényebb lettél. De idővel kiderül, csak tisztább lett a kép. Ami megmaradt, az nem ragadt itt véletlenül. Kitartott a nehéz napokban is. Nem kért sokat, csak jelen volt. És a jelenlét a legritkább kincs.

A belső béke pont itt kezdődik. Amikor abbahagyod a számolást. Nem méred többé, miből mennyi hiányzik. Inkább megfigyeled, mi az, ami még itt van veled reggelente. Egy csésze tea csendje. Egy fa, ami minden évben visszahajt. Egy ember, aki nem kérdezi, miért vagy fáradt, csak leül melléd. Ezek nem tűnnek soknak, mégis mindent megtartanak. Mert nem követelnek, csak vannak.

És egyszer csak rájössz: a béke nem az, hogy minden megmarad. A béke az, hogy amit az idő nem vitt el, azt a szíved sem engedi el. Ami megmaradt, az már átment a próbán. Nem csillog, nem hangos, de biztos. Idővel nem többre vágysz. Mélyebbre. És ami megmaradt, az pont elég mély hozzá.

Az idő nemcsak elvesz. Az idő megszűri az életet. És ami fennmarad ezen a szűrőn, az többnyire az, ami valóban értékes. 🤍

A múló gyermeki tekintet

Van egy tekintet,
amit az ember csak egyszer lát igazán.

Gyerekkorban.

Nem azért, mert később eltűnik —
hanem mert közben
lassan átalakul valamivé,
amit már más néven hívunk.

A gyerek szeme még
nem a világot nézi.

Hanem csodálkozik rajta.

Úgy néz egy homokórára,
egy falevélre,
egy hópehelyre az ablakon,
mintha az egész világegyetem
éppen ott
és akkor
születne meg előtte.

Nincs benne sietség.

Nincs benne számítás.

Nincs benne az a fáradt tudás,
amit mi felnőttek
tapasztalatnak nevezünk.

Csak egy tiszta kérdés:

„Mi ez?”

És ebben a kérdésben
még benne van minden.

Az idő lassúsága.
A világ első íze.
Az élet első csendje.

De a gyermeki tekintet
nem marad örökké.

Lassan megtanul
feladatokat nézni,
órát figyelni,
határidőket látni,
elvárásokat olvasni
az emberek arcán.

És egyszer csak
már nem csodálkozik.

Csak tud.

A szülő ilyenkor
nem mindig veszi észre,
mikor történt meg.

Nincs nagy pillanat.

Csak egy nap
a gyerek már nem úgy néz
a világra.

És aki egyszer látta
azt az igazi gyermeki tekintetet,
az tudja:

nem a gyerek nő fel túl gyorsan.

Hanem az idő halad túl gyorsan
azon a csodán,
amit gyerekkornak hívunk.

Ezért van az,
hogy sok év múlva
egy régi fényképet nézve

nem a ruhákon
nem a háttéren
nem a helyszínen

akad meg a szemünk.

Hanem a szemen.

Mert ott még
látszik valami.

Valami, ami később
már csak emlék.

Egy tekintet,
amely még nem tudta,
milyen gyorsan
múlik az idő.

És talán ezért
volt benne annyi fény.

Arthur Dunbar
https://ko-fi.com/post/A-mulo-gyermeki-tekintet-Q5Q51YTV6X

A gyermek biztonságérzete: hogyan teremti meg a felnőtt?

A gyermek biztonságérzete nem arról szól, hogy minden tökéletes körülötte:
csendes, sima, nyugodt, rendezett.

A gyermek biztonsága belül születik meg.
És ezt a belső biztonságot a felnőtt teremti meg a saját energiájával, jelenlétével, tartásával, következetességével.

A gyerek akkor érzi magát biztonságban, ha érzi:

- elbírod őt,

- elbírod a helyzetet,

- rendezett vagy,

- kapaszkodója vagy,

- nem ijedtél meg,

- nem veszted el a türelmedet,

- ott vagy, ahol lenned kell.

A biztonság nem hely,a biztonság kapcsolat.

1. A gyermek biztonságérzete a felnőtt idegrendszeréből nő ki

A gyermek idegrendszere a felnőtt idegrendszerének ritmusába hangolódik.

Ha a felnőtt:

- nyugodt,

- lassú,

- stabil,

- rendezett,

- kiszámítható,

- jelenlévő,

akkor a gyermek idegrendszere is így rendeződik.

De ha a felnőtt:

- kapkod,

- túl erős,

- türelmetlen,

- szétszórt,

- ideges,

- ingerült,

akkor a gyermek idegrendszere ezt fogja tükrözni:

- feszültség,

- félelem,

- túlpörgés,

- sírás,

- dac,

- nyugtalanság.

A gyermek energiája tükör.
A felnőtt energiáját tükrözi.

2. A biztonság négy alappillére, amit a felnőtt teremt

A gyermek biztonságérzete négy tartópillérre épül:

1. Kiszámíthatóság

„Tudom, mire számíthatok tőled.”

2. Következetesség

„Ugyanúgy reagálsz ma, mint tegnap.”

3. Jelenlét

„Itt vagy nekem, nem tűnsz el.”

4. Nyugalom

„Elbírod a helyzetet, és én maradhatok gyerek.”

Ez a négy együtt olyan, mint egy láthatatlan ház, amely körülveszi a gyermeket.

A gyermek ebben a házban él, mozog, fejlődik, és ezt a házat a felnőtt tartja össze.

3. Hogyan teremti meg a felnőtt a gyermek belső biztonságát?

Harminc év tapasztalatom szerint
a felnőtt öt egyszerű mozdulattal máris biztonságot ad:

1. Lassú mozdulatok

A lassúság jelzi a gyermeknek:
„Nem veszélyes a világ.”

A lassúság nem fáradtság, hanem erő.

2. Finom tekintet

A gyermek a szemünkből érti meg a világot.
A nyugodt, meleg tekintet az egyik legerősebb biztonságjel.

3. Stabil tartás

A test tartása – vállak, mellkas, légzés, lábak –
mind üzen a gyermeknek:
„Erős vagyok. Nyugodt vagyok. Itt vagyok.”

4. Méltó hang

Nem kiabálás, nem ridegség,
de nem is túlzott „cukiság”.
A méltó hang egyszerre erős és meleg.

5. Elérhetőség

A gyermek azt kérdezi:
„Hozzád fordulhatok?”
Ha a válasz igen,
akkor a lelke megnyugszik.

Ez az öt mozdulat együtt:
biztonságot teremtő, vezetői jelenlét.

4. A gyermek biztonsága a felnőtt reakcióiban mutatkozik meg

A gyerek minden helyzetben azt figyeli:

„Hogyan reagál a felnőtt?”

Amikor baj van:

- elesik,

- megijed,

- megdöbben,

- veszekednek körülötte,

- váratlan dolog történik,

a gyermek ilyenkor nem a helyzetet nézi, hanem a felnőttet nézi.

Ha a felnőtt nyugodt,
a gyerek is megnyugszik.
Ha a felnőtt pánikol,
a gyerek még jobban megijed.

A gyerek nem a világtól fél!

A gyerek attól fél, ha azt érzi, hogy a felnőtt fél!

5. A biztonság érzése a gyermekben a testén keresztül születik meg!

A gyermek nem fejben érzi a biztonságot.
A gyermek testben érzi:

- belassul a légzése,

- feloldódik a váll,

- felenged a kar,

- megszűnik a feszülés,

- kisimul a tekintet.

Ezek mind annak a jelei, hogy a felnőtt energiája „átfolyt” a gyerekre.

Aikidóban pontosan ezt látjuk egy jó mester mellett:
a tanítvány mozgása rendeződik,
mert a mester energiája rendezett.

A gyermeknél ugyanez történik.

6. A gyermek biztonságérzete és a szabadság kapcsolata

Ez egy mély igazság:

A gyermek akkor lesz szabad, ha előtte biztonságot kapott!

A gyerek akkor tud:

- játszani,

- nevetni,

- felfedezni,

- túrázni,

- koncentrálni,

- tanulni,

- figyelni,

- kötődni,

ha belül stabil.
És a belső stabilitást a felnőtt adja neki.

A biztonság tehát nem korlátozza,
hanem felszabadítja a gyermeket.

7. Amikor megrendül a gyermek biztonsága – mit látsz?

Amikor egy gyermek biztonsága megrendül,
az mindig viselkedésben mutatkozik meg:

- túlzott mozgékonyság,

- sírás,

- düh,

- szégyenreakciók,

- elbújás,

- túlzott ragaszkodás,

- visszahúzódás,

- figyelemhiány,

- erős érzelemkitörések,

- vagy játék elmaradása.

A gyermek soha nem „rossz”.
Csak éppen nem érzi magát biztonságban.

A viselkedés a lélek jelzőtáblája.

8. A gyermek akkor érzi magát igazán biztonságban, ha tudja:

„A felnőtt elbír engem.
Elbírja az érzéseimet.
Elbírja a világot körülöttem.
Elbírja önmagát.
És elbír minket együtt.”

Ez a gyermek ősbizalma.
Ez a ragaszkodás mély magja.
Ez a tisztelet gyökere.
Ez a szeretet egyik legfinomabb formája.

A fejezet summája:

A gyermek biztonságérzete nem véletlen,
nem adottság,
nem temperamentum kérdése.

A gyermek biztonságát ezek teremti meg:

- a felnőtt nyugalma,

- a következetessége,

- a jelenléte,

- a tartása,

- az energiája,

- és az a csendes üzenet:

„Itt vagyok neked. Nyugalom.
Elbírjuk együtt.”

A gyermek ebben a térben nő fel lélekben,
testben,
erőben,
bizalomban.

😊

🍫 𝐇𝐚́𝐧𝐲 𝐞́𝐝𝐞𝐬𝐬𝐞́𝐠 𝐦𝐚𝐫𝐚𝐝𝐭 𝐦𝐞́𝐠 𝐳𝐚𝐜𝐬𝐤𝐨́𝐝𝐛𝐚𝐧?
Hányszor érezzük úgy a mindennapok rohanásában, hogy olyasmire pazaroljuk a drága időnket, ami valójában nem is számít? Megfelelni mások elvárásainak, stresszelni apróságokon, vagy órákig rágódni felesleges szabályokon... közben pedig elfelejtjük „ízlelni” az életet.
Mario de Andrade sorai ma különösen aktuálisak: emlékeztetnek minket arra, hogy az időnk véges, és a legfontosabb dolgok nem a papírokon, hanem a szívekben dőlnek el. Olvassátok el ezt a gyönyörű gondolatsort:
„Megszámoltam az éveimet, és rájöttem: kevesebb időm van hátra, mint amennyit eddig éltem. Úgy érzem magam, mint a gyerek, aki kapott egy zacskó bonbont: az elején még csak falta őket, de ahogy fogy az édesség, elkezdi minden egyes falat ízét mélyen kiélvezni.
Már nincs időm végtelen, felesleges vitákra. Nincs időm olyan szabályokra és bürokráciára, aminek nincs értelme. És nincs időm olyan felnőttekre sem, akik a koruk ellenére sosem nőttek fel. Az időm túl drága: a lényeget keresem. Sietek, mert a lelkem siet.
Olyan emberekre vágyom, akik mernek önmaguk lenni. Akik tudnak nevetni a saját hibáikon, akiket nem tesz gőgössé a siker, és akik vállalják a felelősséget. Mert ez az emberi méltóság alapja.
Olyanokkal akarom körbevenni magam, akik tudják, hogyan érintsék meg a szíveket. Akiket az élet pofonjai nem megkeserítettek, hanem megtanítottak a lélek finomságára.
Igen, sietek. Azzal a mélységgel akarok élni, amit csak az érettség adhat meg. Egyetlen szem édességet sem fogok elpazarolni – biztos vagyok benne, hogy ezek lesznek a legfinomabbak. A célom? Hogy békében érjek az út végére: békében a szeretteimmel és a lelkiismeretemmel.
Két életünk van, és a második pontosan akkor kezdődik, amikor rájössz, hogy valójában csak egy van.”
/Mario de Andrade/

"A kisgyereknek nem azért kellene művészetet, zenét, táncot, verselést, színjátszást tanítani, hogy ebből éljen - mert ebből egyre kevésbé lehet megélni -, nem is azért, hogy mutogassa magát, hanem azért, hogy boldogabb ember legyen.
Valójában még a sport is arra való: nem diadalt elérni, hanem a testet erőssé, széppé, egészségessé tenni. És a lelket is.
Közöttük a legtöbb a derűs ember, a jó barát.
"Profi" szempontból ki lehet mondani, hogy egy gyereknek ehhez vagy ahhoz nincs tehetsége.
Ez csak annyit jelent, hogy nem ez lesz a kenyere. Nem ez a fontos.
Hanem az, hogy megőrizze a lélekszerűségét. Másból fog élni, de azért meg kell építeni a testét, és meg kell tanulni hangolni a lelkét.
Tehetségtelen gyerek nincs.
Nem az a lényeg, hogy kiből lesz világbajnok, híres művész, és mennyire lesz majd eladható a piacon.
Milyen boldog sok felnőtt, mert gyerekkorában zenélt, szavalt, vagy valamiféle harcművészetet tanult!Akkor is, ha később egy hivatalban él, és soha nem tudja "gyümölcsöztetni" a tudását.
Az igazi iskolának a kérdése nem az, hogy "Mi leszel, ha nagy leszel?" hanem ez: "Ki leszel, ha nagy leszel?"
Milyen ember?
Milyen anya?
Milyen barát?
Milyen férfi, és milyen nő?
Jó, ha értesz a kibernetikához. Az is, ha jó rendszergazda, cégvezető, közgazdász leszel, de végső kérdés mindig az volt és az marad, hogy:
Milyen ember vagy?
Mennyire sivár vagy gazdag a lelked?
Kibontott tartalmai nélkül, játéktalanul, az önfeledtségre való képesség nélkül az ember garantáltan boldogtalan lesz.
Akármilyen sokra viszi."
Müller Péter