Siklós Katalin

A parentifikált gyermek olyan gyermek, akinek túl korán kellett felnőnie.
Arra kényszerült, hogy felnőttként viselkedjen, miközben még maga is gyerek.

Kívülről ráadásul lehet, hogy csomó dicséretet kap, hiszen mindenki azt látja, milyen ügyes, érett és felelősségteljes...

Honnan tudod, hogy érintett lehetsz?
* Gyakran mondták neked, hogy „nagyon érett vagy a korodhoz képest.”
* Bevontak a szüleid közötti konfliktusokba, sokszor kellett békéltetőként vagy bíróként beállnod kettőjük közé.
* A szüleid érzelmi támaszként számítottak Rád; Neked panaszkodtak akár a házassági vagy pénzügyi gondjaikról.
* Gyermekkorod nagy részét a családtagjaidról való gondoskodással töltötted, Rád hárult a kisebb testvér(ek) gondozása, masszív részt kellett vállalnod a háztartásból.
* Mélyen belül úgy érezted, Te vagy felelős mások érzéseiért és jóllétéért.
* Gyakran éltél át szorongást, bűntudatot és szégyent.

Miért baj ez?
Mert gyerekként az lenne a dolgunk, hogy gyerekek legyünk, nem pedig kis növésű felnőttek.
• A parentifikált gyerek nem tud úgy játszani, felfedezni és fejlődni, mert folyamatos stresszben él.
* Túlzott megfelelés: Csak akkor érzi értékesnek magát, ha teljesít és hasznos.
* Felnőttkori terhek: Később sem tud nemet mondani, és a saját kapcsolataiban is csak mások megmentője tud lenni.
--------
MEGHÍVÓ
--------
Ha szeretnéd végre megérteni, hogyan alakítják a gyermekkori érzelmi sérülések a mai kapcsolataidat és működésedet, akkor figyelj:

A „Szabadulj ki a trauma fogságából” ingyenes, 3 napos bootcampen megmutatom:
🧠 mi történik valójában az idegrendszeredben egy trauma után, és miért reagálsz sokszor automatikusan úgy, ahogy.
🔎 hogyan alakítják a régi érzelmi sérülések a mai kapcsolataidat, önbizalmadat és döntéseidet.
✨ hogyan kezdheted el átírni azokat a tudatalatti mintákat, amik ma is ugyanazokat a köröket futtatják Veled.

Időpont: 2026. augusztus 11–13.
🕗 Minden este 20:00-tól, élőben, online
A szvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött.
Szóval ha régóta érzed, hogy valami nem stimmel, lehet, hogy ez a három este sok kérdésedre választ fog adni.

Írd kommentben, hogy “TRAUMA” és küldöm a regisztrációs linkedet.

Ott találkozunk! 🤗

Ha van mondat, ami után igazán hosszú csendek következnek, az az, amikor megkérem a klienseimet, hogy fogalmazzák meg:
“Vajon milyen a valódi személyiséged? Ki lennél TE a traumáid nélkül? ”

Gyerekként rengeteg mindenhez megtanulsz alkalmazkodni - nem csak a jóhoz.
• Ha sokat kritizáltak, ha mindig azt hallottad, hogy "ne hisztizz", "viselkedj már normálisan”, "ne idegesíts már a hülyeségeiddel" stb, akkor előbb-utóbb rájöttél, hogy jobban jársz, ha hallgatsz és megfelelsz az elvárásoknak.
Mert ha kimondod amit akarsz meg amit érzel, azért leszidnak… vagy csak senki nem kíváncsi a mondandódra.

Úgyhogy csendesebb leszel, visszafogod magad, lecsavarod azt, aki amúgy lennél. Mert az úgy tűnt, nem kell. Beleszaladsz a people-pleasingbe, mert megtanultad, hogy amíg mások kedvében jársz, addig nem lesz baj. Sőt, akkor szeretnek.

Aztán már észre sem veszed. Csak azt mondod magadról:
"Én ilyen csendesebb típus vagyok. Magamban rendezem le a dolgaimat."
Érted? Nem azért hallgattál el, mert nincs mondandód. Csak már magadban tartod. Inkább lenyeled, ami bánt, csak nehogy balhé legyen.
Nem azért jársz mindenki kedvében, mert annyira kedves vagy (bocsi). Hanem azért, mert ez lett az eszközöd az elfogadásra.

És mivel ez bevált, ezért tudat alatt beépítetted ezt a működést és szépen elhoztad magaddal a felnőttkorodba.
----
• Vagy úgy nőttél fel, hogy túl hamar kellett önállóvá válnod. Nem igazán volt, akire számíts, sőt, lehet hogy egyértelműen láttad már gyerekként, hogy a körülötted lévő emberek kiszámíthatatlanok és maguk se képesek kézben tartani az életüket. Gyakoriak voltak otthon a balhék, vagy éppen túlterheltek voltak a szüleid… te meg csak a kis szobád becsukott ajtaja mögött találtál nyugalmat.

Felnőttként meg azt mondod magadról: “Én független vagyok. Nincsen szükségem senkire ahhoz, hogy megoldjam az életem.”

Ami amúgy nem egy rossz gondolat, csak túl sok embernél vált ez át magányosságba, kötődési nehézségekbe, meg abba baromi kényelmetlen érzésbe, hogy akkor én most tényleg senkire nem számíthatok?
----
• Ha a hibáidnak túl nagy ára volt, mert megbüntettek érte, kikaptál, megszégyenítettek, kigúnyoltak vagy soha nem felejtettek el hangot adni neki, hogy épp mekkora csalódást okoztál a szüleidnek… könnyen lehet, hogy felnőttként akár kicsit büszkén is azt mondod: "Én maximalista vagyok."

Szerintem nem vagy az. Csak a rendszered a mai napig képtelen megengedni, hogy ne tökeletesítgess mindent a végletekig, mert beleégett a félelem. Hogy mi lesz, ha nem jól sikerül.

Érted már?
Te azt mondod ilyen vagyok. Én meg azt, hogy hmmm…ilyen lettél. Vagy hogy ez csak egy verziód, aki annak idején kitalálta, hogyan tud a legjobban boldogulni a családban, ahol felnőtt.

Csak közben úgy sejtem már nem ott élsz. 🙂 Mégis egy csomó működést megtartottál, még akkor is, ha ez semennyire nem jó Neked.

Fontos‼️
A traumáid gyógyítása nem azt jelenti, hogy akkor mindent le kell hámoznod magadról, mintha végre lefújnának egy hosszúra nyúlt farsangi bulit.

De ha egy kicsit érdekel a téma;
• ha azt mondtad magadnak a poszt olvasása közben, hogy "Basszus... lehet, hogy én nem is ilyen vagyok."
• ha Te vagy az, aki háromszor átfogalmaz egy üzenetet, mielőtt elküldi.
• mindenkinek azt mondod, hogy neked tényleg jó bármi... aztán otthon puffogsz magadban, hogy senki nem törődik a te igényeiddel,
akkor van egy meghívóm!
👇
»»» Gyere el a 3 napos ingyenes online bootcamp-emre és megmutatom, hogy Te is le tudod tenni azt, amit anno muszáj volt felvenned ahhoz, hogy biztonságban érezd magad, de ma már csak beszűkíti az életedet.

3 élő hívás alatt remekül fel fogod tudni ismerni azt, hogy mi az, ami tényleg TE vagy, és mi az, ami már rég nem kéne, hogy Te legyél, mégis minden nap csinálod.
Jelentkezési linket találsz a biomban vagy csak írj annyit kommentben, hogy "IGAZI" és küldök Neked is egy meghívót, hogy le tudd foglalni a helyed.
Várlak szeretettel!

A MindGym klubban elkezdünk az Anyaseb kicsit sem könnyű, de annál fontosabb témáján dolgozni.

Mielőtt azonban belevágunk, fontos valamit nagyon világosan kimondanom:

Ez a sorozat nem arról fog szólni, hogy hibáztassuk az édesanyáinkat. Nem arról fog szólni, hogy eldöntsük, ki volt jó anya és ki volt rossz anya. És végképp nem arról, hogy ítélkezzünk bárki felett.�

Sőt. Minél mélyebben megértjük az anyaseb jelenségét, annál inkább meglátjuk, hogy a legtöbb anya nem azért okozott fájdalmat, mert ne szerette volna a gyermekét.
(Ez esetben NEM tisztelve a kivételt.)

Hanem azért, mert ő maga sem kapta meg azt az érzelmi biztonságot, szeretetet, elfogadást vagy megértést, amire gyerekként szüksége lett volna.

Nagyon kevés ember kel fel reggel azzal a szándékkal, hogy ma rossz szülő szeretne lenni. A legtöbben egyszerűen abból tudnak adni, amit valaha ők maguk is kaptak.
�És ami az én megközelítésem:
Az anyasebbel való munka nem arról szól, hogy elkészítsük a magunk vádiratát. Minek?
Szerintem az a lényeg, hogy szabadságot találjunk a jelenben.

De csak azt tudjuk meggyógyítani, amire hajlandóak vagyunk őszintén ránézni.

És sokszor éppen az a legnagyobb szeretet a szüleink felé, ha nem ismételjük tovább azt a fájdalmat, amit ők is cipeltek.
———
Ha készen állsz egy új megközelítésből ránézni Te is a saját Anyasebedre, tarts velünk a MindGym Klubban.
Felszabadító lesz. 🙏

Több mint 4.000-en hallgattatok élőben, amiért végtelenül hálás vagyok. És annyian kattintottatok egyszerre az oldalamra, hogy az meg lányos zavarában lefagyott. 🥺

Szóval ha részt vettél a konferencián és szeretnéd letölteni az ajándék hanganyagodat, csak kövesd a kommentben található hivatkozást; és fogadd szeretettel azt a vezetett belső utazást, ami segít elindulni a "Reparenting" útján!

És ha van kedved, írd meg, hogy tetszett az előadás, milyen kérdéseket, gondolatokat hozott fel Benned.

Keep in touch! 🥰

-----

Milyen hanganyaggal készültem Neked?

Ez a meditáció egy szeretetteljes belépő a belső gyermekkel való önmunka világába.

Egy könnyed vezetett belső utazás, finom zenei aláfestéssel, ami elkalauzol egy kisebb kori verzióidhoz és segít abban, hogy kapcsolódj vele.

Hogy elkezdd megismerni őt, meghalld, mire van szüksége és a bölcs szerető szülői verziódban elkezdhesd megadni neki ezeket a dolgokat.

Hallgasd meg mindig, amikor:
- úgy érzed fontos lenne erősíteni Magadban az “elég vagyok” érzését,
- az önértékeléssel, önszeretettel kapcsolatban vannak kihívásaid
- gyerekkori traumáid gyógyításán dolgozol
- jól esne egy bensőséges hangulatú relaxáció

Lehet, hogy elsőre egy kicsit furcsának, nyálasnak vagy akár teljesen hülyeségnek tűnik azt mondani Magadnak, hogy:

„Jó, hogy itt vagy.”

„Nem vagy teher.”

„Én vigyázok Rád.”

Főleg akkor, ha gyerekként nem ezt hallottad.

Ha inkább azt tanultad meg, hogy ne sírj, ne hisztizz, ne okozz gondot, legyél ügyes, viselkedj rendesen… és lehetőleg gyorsan nyugodj is meg, hogy másoknak ne legyen kellemetlen.

Ilyenkor teljesen normális, ha ezek a szeretetteljes mondatok eleinte nem találnak célba. Sőt, lehet, hogy feszengsz tőlük.
Vagy azonnal megszólal Benned egy ilyen legyintve tiltakozó hang:

„Jó, jó… de azért ne túlozzunk.”

Na, pont ezért van szükség rájuk.

Mert amit hosszú éveken keresztül tanultál meg Magadról, azt nem mindig írja át egyetlen szép felismerés.

Újra és újra meg kell tapasztalnod, hogy most már nem vagy bajban. Hogy nem fogsz kikapni, ha hibázol. Hogy lehetsz fáradt, bizonytalan, érzékeny vagy éppen egy kicsit nehéz eset… és közben sem hagyod el Magad.

Szívem szerint ezt a Daily Dose hanganyagot receptre írnám fel mindenkinek, aki belső bizonytalansággal küzd.

Tedd el ezt a posztot azokra a napokra, amikor szükséged van rá, a teljes vezetett hanganyagot pedig meghallgathatod a MindGym Klubban.