Képességfejlesztés Flórával

🔎 keso ban mar esti bagossy brothers company - Google Search

Megerteni, elfogadni, segiteni!🙏

Pataki Klára vagyok, szenvedélyes gyógypedagógus. Nagyobbik, 26 éves autista csodalányom révén érintett szülő. Kedves Pápám mondatát idézem: azoknak a hangja akarok lenni, akiknek nincs hangja. Segítő foglalkozású, Teréz-anyai attitűddel bíró énem egyaránt kiállna a 0-24-ben szolgálatot teljesítő, otthonápolásban valóban teljes életüket otthon töltő anyatársaimért, akik nem restek félóránként turmixolni az ételt, egyszemélyben szülők, fejlesztők, gyógytornászok, dietetikusok, és szinte teljesen láthatatlanok a magyar társadalom nagy egésze számára.

Autista gyereket nevelő szülőként tudom, és innen is mondom, hogy tudom milyen érzés, amikor leszegett fejjel osonsz be az óvodába attól rettegve, hogy ma véglegesen közlik veled, holnaptól ne hozd a gyerekedet. Autista gyerekeket tanítva tudom, igen innen is mondom, hogy tudom, milyen érzés, amikor az éles eszű, kreatív gyerekedet csak azért nem veszik fel a középiskolába, mert nem vesznek fel sajátos nevelési igényű tanulót, és tudod, hogy nem elégedhetsz meg ezzel. Csak azzal, ami jár, neki is!

Gyógypedagógusként tudom, igen, innen is mondom, hogy tudom, milyen érzés egy végigtanított nap után otthon még 2-3 órát készülni úgy, hogy banyatankkal mész másnap munkába, mint egy jobbfajta hajléktalan. Otthon már profin felszerelt munkaállomásod van, nyomtató és lamináló kombóban, mert a munkahelyeden örülhetsz, ha szobád van a fejlesztésre. Ha utazó gyógypedagógus vagy, a nevedhez abszolút hűen állandóan úton vagy, hol a kémiaszertárban hol a titkárságon kapsz helyet, hogy taníthass.

Ugyan leginkább érintett szülőként vagyok most itt, de a saját bőrömön tapasztalom, hogy a szent, elhivatott, megszállott őrültek tartják a vállukon az egész omladozó rendszert, legyen szó oktatásügyről, egészségügyről, vagy a szociális szféráról!

Halkan, de határozottan mondom, nem tudom, mert mégis mennyi terhet bírnak még el a civil szervezetek, az egyházi intézmények és persze a családok, akik eddig is számos feladatot átvállaltak az államtól. Az idő szerintem fogy erősen. Van azonban egy állandóan visszatérő gondolatom. Nagyon fontosak a jókor, felelősen meghozott törvények, de az az érzésem, hogyha a tömeg, nevezzük egyszerűen népnek, a nép lelke és szellemisége , gondolkodása nem változik, akkor jöhet kívülről bármilyen kedvező jogszabályozás, nem lesz igazi változás. Pedagóguskollégákkal beszélgetek, szinte mindegyikük kiemeli, hogy a bérkérdés közel sem a legfontosabb problémájuk. Amit a legnehezebben élnek meg, az az utca emberének a véleménye rólunk. Elhangozhat az, hogy ismét „tüntikézünk”, vagy hogy miért problémázunk három havi nyári szabadsággal?

Sérült gyereket nevelő szülők megküzdenek számos bürokratikus szörnyűséggel, de a legégetőbb, legfájóbb pontjuk az utca embere, a beszólások, az „átnézek rajtad”, a „megnevelném a gyereked”. A döntés a mi kezünkben van: el tudjuk-e engedni végre a sok kis egó országát, ahol elhangozhat egy olyan mondat, hogy engem a kata nem érint? Felfogjuk-e végre, hogy minden mindenkit érint, mert egy közösség, egy ország vagyunk?

Megnyomorító törvények, kifizethetetlen rezsi, hetenként emelkedő árak, ezek mind nyomasztóan hatnak az amúgy is szürke hangulatunkra. Az igazi lassan ölő méreg azonban a közönyünk, az elfordulásunk, a kapcsolataink kihűlése.

Minden évben április 2-án az Autizmus Világnapján az Akadémiától indul az Autizmus Napi felvonulás. Mindenkin egy kék kitűző, rajta három szóval: megérteni, elfogadni, segíteni. Ha mindannyian képesek lennénk így gondolkodni, nem skatulyákban és címkékben, ha mernénk kérdezni, mielőtt kritizálunk, csak azért, mert valamit nem értünk, akkor ez itt egy sokkal élhetőbb hely lehetne.

Az elején azt mondtam, hogy szenvedélyes anya és gyógypedagógus vagyok, de leginkább és egyszerre szenvedélyes magyarnak is tartom magam. Nagyon mélyen szeretem ezt az országot. A legnagyobb fájdalom számomra ezt a helyet az embereit ennyire szürkének, érzéketlennek és indulatosnak látnom. Ezen csak mi tudunk változtatni, fentről hiába várjuk.

Megérteni, elfogadni, segíteni! Nemcsak a pedagógusokat, nemcsak a sérülteket, hanem mindenki mindenkit, egymást!
::::::::::::::::::::::::
💖Pataki Klára beszéde 2022. nov. 26-án a Kossuth téri pedagógustüntetésen - KÖSZÖNJÜK!
👁 A PSZ videóján 1:00:17-től: https://www.facebook.com/pedagogusok.szakszervezete/videos/677543534062716?t=3617
👉A Szülői Hang önsegítő privát csoportja szülőknek, pedagógusoknak - csatlakozz itt: szuloihang.hu/csoport
📷Fotó: merce.hu

Fantasztikusan szep!

Kapualj a Hajós utcában
Molnár Endre felvétele

https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=10217238149465830&id=1834255882

Hogyan motivaljad a gyermekedet?
Nem akar tornazni, tanulni.....etc.
Jutalmazas, motivalas a kulcs!
Sokszor tobbet elerunk egy kus furfanggal, mint eroskodessel!😊🥰

Tanitsuk a gyerekeket szeretetre...🙂