Szilágyi Zsuzsanna

Áldott és Békés Húsvétot kívánok Nektek! 🌷🌸🪻

A Kő és a Tenger

Hol volt hol nem volt, élt egyszer egy ember, aki mindennél jobban vágyott arra, hogy csodálják és tiszteljék. Egy különleges, értékes követ talált, és úgy érezte, ez a kő a lehetőség, hogy lenyűgözze a körülötte lévőket. Ígéretet tett mindenkinek: „Ebből a kőből egyszer egy gyönyörű szobrot faragok.” Az emberek csodálkozva és elismeréssel tekintettek rá, hiszen tudták, hogy valami nagy dolgot készül megalkotni. Az ember pedig élvezte az elismerést és a figyelmet, amit a szavainak köszönhetett.

Minden egyes ígéretével csak nőtt benne az az érzés, hogy fontos és különleges ember. Ahogy teltek a napok, az elismerés és a figyelem egyre kellemesebb érzéssel töltötte el – de lelke mélyén tudta, hogy nem ez a valóság. Nem volt benne elég bátorság ahhoz, hogy valóban hozzá fogjon a szobor megformálásához. Ígéretei súlya alatt lassan egyre nehezebb lett tükörbe néznie.

Ahogy múltak a hetek és hónapok, az emberek konstatálták, hogy a szobor nem halad, a kő változatlanul ugyanott hevert. Egyenként kezdtek hátat fordítani azok, akiket oly’ nagyon szeretett volna lenyűgözni. Azok a barátok, akik csodálták, a kedvese, aki feltétel nélkül hitt benne, és a munkatársai, akik mélységesen tisztelték – elfordultak tőle.

Mikor végül egyedül maradt, és csak a kő maradt társaságként mellette, mély csalódottságot érzett. Szíve egyre nehezebb lett, és megjelent benne egy ismeretlen, sötét érzés: az üresség. Ekkor már tudta, hogy nemcsak másoknak okozott csalódást, de saját magát is becsapta. Azok a szavak, amelyekkel másokat próbált lenyűgözni, végül az ő magányának építőköveivé váltak.

Egy nap, amikor már képtelen volt tovább viselni az ígéretek súlyát, felkapta a követ, és a tengerbe dobta. Ahogy a kő eltűnt a hullámok között, úgy érezte, hogy elsűlyedt az önmagáról alkotott képe. Rádöbbent: az igazán értékes dolog nem az a kő volt, hanem saját hitelességége, szavahihetősége, amit eljátszott – nekilátott hát az elveszett bizalom visszaépítéséhez. 🌱

ui: Oszd meg ✅ ezt a posztot azzal, akit jó szívvel bátorítani szeretnél vele VAGY nyomj egy szivecskét ❤ha megérintett a tartalma.

“A pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve.”

Találkoztál már olyan helyzettel, amikor a hozzád közel állók a legjobb szándékkal próbálnak tanácsot adni vagy segíteni téged?

Nézzük csak meg, hogy mi is történik valójában, ha ezek a tanácsok féltéséből vagy féltékenység bölcsőjéből kúsztak elő.Hogyan éljük meg azokat a megjegyzéseket, amelyeket szeretetből mondanak nekünk, de valójában félelmet és a kétség magját ültetik el bennünk.

Amikor egy hozzánk közel álló ember tanácsot ad nekünk, tudd hogy abban az ő érzelmi állapota és tapasztalatai is meghatározóak! Mondataikban sok esetben benne vannak a félelmeik, saját feltételezéseik is. Magyarul belehelyezte magát a te cipődbe, mindtha róla lenne szó és már el is indult a “vetítőgép”.

Ezért fontos, hogy beszélgetés közben tudatosan figyeljünk magunkra is és a hallott információkat folyamatosan szortírozzuk. Ne engedjük meg, hogy a szeretet álarca mögé bújva, akár a legjobb szándékkal is, valaki a saját félelmeit, kish*tűségét vagy akár a sikertelenség magját elültesse bennünk.

Szerencsére mindannyiunkban van egy remekül működő belső iránytű, ami minden helyzetben velünk van: A TESTÜNK 🙂. Fiziológiai reakciók – mint például a szívverésünk gyorsulása, a gyomrunkban érzett pillangók vagy éppen a hányinger, a megmagyarázhatatlan “na ezt én nem akarom már hallgatni” érzés – mind fontos jelzések.

Használjuk a megkülönböztető képességünket, saját iránytűnket és ne féljünk tetten érni a nem rólunk szóló hamis reakciókat, mások aggodalmait.

A nap süssön rád! 😊

📧 E-mail: [email protected]
📞 Telefonszám: +36308712920
Várlak szeretettel! 🌸
Zsuzsi

ui: Oszd meg ezt posztot azzal, akit jó szívvel bátorítani szeretnél vele VAGY nyomj egy szivecskét ha megérintett a tartalma. ÉS ha idáig végig olvastad, akkor nyomj egy like-ot és szólj hozzá. ❤️👍