Lengyel Gyula Kereskedelmi Szakközépiskola

Június első vasárnapja.
Pedagógus nap van ma! Köszönöm, de nem csupán a magam nevében, hanem kollegáim nevében is a köszöntéseket, kedves szavakat, rám-írasokat!
Jó, hogy Ti voltatok, vagytok és maradtok nekünk!

Emlékeztek még erre a képre? Két evtizeden keresztül a reneszansz festészet haromszög kompozícióját ezen a festményen tanítottam meg Nektek...!

Múzeum-látogatás. Drezda képtar.
Azon vihogok, hogy mennyit szenvedtetek annak idején a kötelező múzeumoktól...!
Ha lehetett, bujkáltatok előlem a zeg-zugos termekben, és minél előbb kilógtatok a kertbe, mialatt én álmatagon ballagtam képtől képig...
Jártok-e néha Múzeumba...?
Viszitek-e a kicsi gyereketeket, unokátokat képtárba...?
Hej, ha most itt lennétek, mennyit tudnék mesélni...!
Hiányoztok!
Hianyzik a tanítás, az a sok haszontalan kölyök!
Hol vagytok...?

Ballagás és érettségi(k).
A mi Iskolánk hagyományai szerint május első vagy második szombat déli 12.00 órakor ballagunk. Az aktuális pedellus (utoljára Gyuri bacsi 2008-ban) megrázza a csengőt, és énekelve vegigjárjuk a suli folyosóit, tantermeit, kimegyünk az utcára és beérkezünk az udvarra...
Himnusz, beszéd(ek), éneklés és lufik felengedése: "...szállj, szállj sólyom szárnyon...!
Aztán a viragok alatt roskadozva vissza a tantermekbe, és következik az eredmenyhirdetés: ki jöhet hétfőn a magyar érettségire.
Amikor harmadikos osztályként és osztályfőnökként termet díszítettünk, a táblára idézet került, kedvencem
Rejtő Szőke ciklon címü könyvéből ez volt:
"A tisztesség olyan, mint egy angol úriszabó: nem ismer alkut..."

Irodalom óra...

„Igen tisztelt Uram!

Körülményeim arra kényszerítenek, hogy megkérjem Önt, mint a Baumgarten Irodalmi Alapítvány gondnokát, legyen segítségemre az Alapítvány anyagi erejével. Kérésem okát – szinte a költői szemérem maradványa nélkül – a következőképpen vélem előadhatónak:
Feleségemmel együtt hosszabb idő óta a szó szoros értelmében éhezünk. Ellenőrizhető adat: az írók Gazdasági Egyesülete ebéd gyanánt egy kávét és egy zsömlét utalt ki számomra a Club Kávéházban, ezt a segítséget hónapokon át igénybe vettem, azonban ez év jan. 1-ével ez megszűnt. Feleségem házi munkák fejében rokonoknál ebédelt. Ez már kínossá vált.»Jövedelmem« ez évben 15, tizenöt pengőt tett ki. Ezt az összeget – mint a kávét – az I. G. É-től kaptam.
Majdnem minden holmink – beleértve az ágyneműt is! – zálogban van. Lakbérhátralék miatt aggódnom kell és féltenem ezt a barátságtalan szoba-konyhát, amelyben még lakunk. – Szeptember 8. óta nem tudtam villanyszámlát fizetni. Ma kaptam négy havi áramfogyasztásról szóló P 19'35-t kitevő egyesített számlát, amelyet hétfőig – ma szombat van – ki kellene fizetnem, különben nem kapok világítást.
Nem fütünk. Nincs cipőm. Azaz egy 43-as, gombos, betétes lakkcipőben járok. 39-es lábam van. Szobánk ajtajának kilincse féléve le van törve.
Nem takart seb kell, hanem festett vérzés, – mondhatnám, hogy száraz kenyérhéjon rágódunk. Az igazság az, hogy pl. tegnap este vacsora és cigaretta nélkül lévén, olyan száraz kenyérdarabokat szopogattam, amelyet a feleségem prézlinek rakott el régen. Tartozom azzal, hogy nem az éhség vitt erre, hanem a cigarettahiány. Az éhséget megszoktam.Megszoktam. Hogy miért ezt a pillanatot választom ki, hogy e kissé keserű pohár után nyúljak? Egy hétig majdnem negyven fokos lázban feküdtem. Egyetlen közönséges keskeny diványunk van, azon alszunk ketten. Lázas beteg mellett, vele egy takaró alatt aludni, kevés a szerelem. Feleségem a földön csinált fekhelyet magának derékaljul összehajtott egy pokrócot és kabátokkal takaródzott. Mire a lázam 38 alá csökkent, a feleségemnek volt 39. Ő feküdt a díványra és én a földre. Most nap mint nap, az fekszik a díványon, aki rosszabbul van. Aki lázasabb, aki jobban köhög, vagy aki jobban izzad. – És így tovább.
Nagyon sajnálom, hogy Öntől, akit megbántottam, pénzt kell kérnem. Nagyon sajnálom ezt a festett vérzést is.

Kérem, fogadja tiszteletem kifejezését.

József Attila”

József Attila levele Babits Mihályhoz, 1933. június 17. – Kézirattár

Itt vagyok...

Egypt 🇪🇬

Kereskedők utcája Old Cairoban. Alul van a bolt, fent a lakás. Ha elkészült a tea vagy az ebéd, leengedték fentről egy kosárban...
Béke legyen...!

Költészet Napja lesz holnap, április 11-én. Tudjátok-e még, hogy miért...? Emlékeztek-e még a sok-sok kötelező memoriterre? A gyötrelmes vers tanulásokra?
És a fő kérdés, lett-e valamilyen haszna a verseknek az életetekben...?
Emlékeztek még Balzacra és a Goriot apóra? Harmadikban tanultunk róla. Írt egy gyönyörű novellát Sivatagi szenvedély címmel, abban van ez a mondat:
"Tudja, Uram, a sivatagban minden van, és semmi sincs, Isten maga van ott emberek nélkül..."
Bár ezt is kötelezővé tehetném...!

Ne tudjátok meg, milyen nehéz egy sonkát megfőzetni itt, Egyiptomban! Nekem sem sikerült, mert nem találtam keresztény csaladot vagy szakácsot, vagy csak egy keresztény lábast...!
De megoldottuk...! Isteni volt nyersen...!!!!
Boldog Húsvet vasárnapot Nektek...!!!
Pecsi Ágnes