Iránytű - kismama, frissanya és life coaching

Tökéletes karácsonyi ajándék az 1-5 éves korosztálynak. Szerszámok nélkül, másodpercek alatt rollerré alakítható, gumikerekű, hangtalan kismotor és rollerré alakítható futóbringa.
www.scootandride.hu

Az, hogy igazad van, még nem jelenti azt, hogy én tévedek...csupán nem láttad az életet az én szemszögemből. :)

Bárki, aki keményen és lelkiismeretesen tanul/dologzik/edz, lehet rossz formában.
Okozhatja akár egy szúnyog a szobában, ami a bizonyítás előtti napon nem hagy aludni, a biológia (egy másik időzónában szellemi munkát is nehéz végezni, a fizikait csak elképzelni tudom), aggodalom közeli hozzátartozóért/barátért, szerelmi bánat, vagy egyszerűen balszerencse.

A legfontosabb viszont, hogy mindenki tiszteletet érdemel, aki napi szinten küzd, feszegeti a határait, kilép a komfortzónájából és nyilvánosan versenyre kél a világ legjobbjaival, akik ugyanolyan kitartóan felkészültek, mint ő maga.

Végezetül Apukámat idézem:
"Mindent megtettél, hogy sikerüljön?"

Biztos vagyok benne, hogy az olimpikonjaink egytől egyig igent válaszolnának. Tiszta lelkiismerettel és büszkén térhetnek haza, szívből gratulálok nekik.:)

A "Mindent megtettél, hogy sikerüljön?"-kérdést pedig tegyétek fel magatoknak, mielőtt elkezdtek keseregni egy kudarchelyzeten. Ha őszinte igen a válaszotok, akkor -eredménytől függetlenül- büszkén folytassátok!:)

Pásztory Dóri csatolt cikke is erről szól, minden egyes leütésével egyetértek.

Pásztory Dóri: Kritizálás helyett menjetek inkább sportolni! Ma éjjel véget ér a riói olimpia. Voltak nagy pillanatok és komoly mélypontok, fényes győzelmek és bosszantó kudarcok. Már az első napon megmutatkozott szurkoló nemzetünk mindkét arca. Katinka első aranyát euforikusan ünnepelte a tömeg, a repkedő hunbelivable hashtagek... meg a rengeteg megosztott k

(majd') /selfie
Ezt a mosolygós-szelfizős polipot 1967-ben rajzolta a Tesz-vesz városok alkotója. Vele kívánok szép hétvégét :)

(Forrás: Richard Scarry's: Storybook dictionary)

Ablakzsiráf - egy csipetnyi anyahumor

A coaching szerintem:

Alma vagyok.

A szüleim gyereke, a férjem felesége, a kisfiam és a kislányom édesanyja. A kutyám gazdája, a barátaim barátja, a kórusban alt kettő, a diplomámon közgazdász, a boltban vásárló, a konyhámban szakács, az utcánkban a mosolygós szomszédasszony, a bölcsődében a cserfes anyuka, az autóban sofőr (ha ügyetlen vagyok, akkor persze szőke nő), a buliban egy táncoló csaj, a hivatalban „Hölgyem”.

Anyává válásom első hónapjaiban döntöttem el, hogy coach leszek. Rengetegen – hozzáértők és dilettánsok – próbálták megmondani/tanácsolni, hogy mit és hogyan kellene tennem. Szerencsére elegendő önbizalommal és jó kommunikációs készséggel vérteztek fel, így többnyire könnyedén reagáltam ezekre a helyzetekre.

Ugyanekkor láttam meg azt is, hogy velem ellentétben rengeteg friss szülő elveszetten, kétségbeesetten és értetlenül áll a rengeteg jó szándékú, de egymásnak ellentmondó tanács hallatán. Pedig biztosan utánajárt, megkérdezte, meghallgatta, ösztönösen érzi és tudja is, hogyan kéne, de ebben a teljesen új helyzetben elvékonyult az önbizalma, és azt kezdi hinni, mindenki más jobban tudja, mint ő.

Ugyanez igaz lehet egy új munkahelyen, kezdődő párkapcsolatban, túl rég óta tartó egyedüllétben, barátságokban, versenyzésben…

Én nem adok tanácsokat. Hiszen én nem te vagyok, nem azzal a DNS-sel születtem, nem ugyanúgy szocializálódtam, nem éltem meg az érzelmeidet, nem ugyanazt tanultam és valószínűleg a mindennapjainkat is különbözően éljük.

Viszont kérdezlek. Kíváncsian és átgondoltan. Azzal a céllal, hogy a görbe tükreidet együtt kiegyenesítsük és megszeressük.

A coaching segít azoknak, akik alapvetően érzik és élvezik a boldog, nyugodt, vidám, optimista, elégedett, büszke, kiegyensúlyozott pillanatokat, és akik elhatározták, hogy ezeket szeretnék minél jobban megélni. Őszintén hiszek abban, hogy ehhez nem kell más, mint ismerni önmagad, tisztában lenni az igényeiddel, és figyelni azokra. Ha változnak, változz te is bátran! Ez a fajta egészséges tudatosság segíti állandósítani benned az önbizalmat, magabiztosságot, a nehézségeken átsegítő öniróniát. Jobban kezeled majd a stresszt, több szerepet nyer a spontaneitás, hatékonyabban fogsz tudni kommunikálni.

Néhány dolgot kérek tőled: nyitottságot, kitartást, feltétlen őszinteséget és szándékot arra, hogy néha elhagyjuk a komfortzónádat. Együtt találjuk meg a testhezálló eszközöket, amiket aztán önállóan alkalmazhatsz; a jó coaching garantáltan nem okoz függőséget, a jó coaching téged ad magadnak.

"Itt van rögtön a facebook.
Gyakori jelenség (sajnos még a privát falamon is), hogy a valóságban egymást egyáltalán nem kedvelôk lelkesen like-olgatják a másik posztjait; netán szíveket kommentelnek. Vajon miért?"

Az önazonosság fontossága

Szeretem, ha valakinek vannak elvei.
Nem azt a fajtát, amikor az illetô folyamatosan hangsúlyozza, hogy "Nekem vannak elveim.", hanem ha észreveszem, hogy próbál
következetesen, a saját maga által meghatározott értékeknek megfelelôen elkezdeni, reagálni és befejezni.

Saját tapasztalatból tudom, hogy ez egy nehezebb, folyamatos önvizsgattal, konfliktusokkal és értetlen pillantásokkal tarkított út, összehasonlítva azzal, ha csak simán sodródunk az árral.

Itt van rögtön a facebook.
Gyakori jelenség (sajnos még a privát falamon is), hogy a valóságban egymást egyáltalán nem kedvelôk lelkesen like-olgatják a másik posztjait; netán szíveket kommentelnek. Vajon miért? Kinek jó? Kit csapnak be? Ès mennyire lesznek/maradnak hitelesek egy-egy ilyen akcióval, amirôl többen (sokan) tudják, hogy nem igaz(i).

A munka világában számtalan fônök úgy tolmácsolja a beosztottja ötleteit a vezetôség felé, mintha a sajátja lenne. Sajnos, anno, amikor ilyen velem is elôfordult, pályakezdô voltam, ès négyszemközt sem mertem neki feltenni egy udvarias miért?-kérdést. Pedig higgyétek el, hogy egy sima miért alkalmanként maga a VARÁZSLAT! Ha a másik nem nyitott a gondolkodásra/együttmûködésre/magába tekintésre, akkor persze az ô szempontjabol mindegy, de legalább te megpróbáltad. Ha viszont a fentiek közül bármelyikre hajlandó, akkor egy szelíd kérdés gondolkodásra, motiváció keresésre sarkallja.

A pozitív példa szinte ugyanolyan fontos a munkahelyi szocializációban, mint a gyereknevelésben. A második fônöknôm szakmailag es emberileg is követendô: tanított, kiállt értem, támogatta az elômenetelemet, és ha a helyzet megkívánta, emberi tanácsokat adott, terelgetett (köszönöm, Szilvi:)). Azóta eltelt több mint egy évtized, és igyekszem ezt átadni a mellettem serénykedôknek. Bízom benne, hogy aki eddig a csapatomban dolgozott, érzi ezt.

A magánéleti vonalon mind barátságokban, mind párkapcsolatban teljesen mást tartottam fontosnak tizen-és huszonévesen, mint most, a 30-as éveimben.
Ami a legfontosabb, hogy már nem töltöm az értékes szabadidômet olyannal, akinél egy pillanatig is azon gondolkodom, hogy vajon kamuzik-e, irigy-e valamire, most éppen beszólt vagy építô kritikát fogalmazott-e meg...stb. Nem mondanám, hogy a barátaim száma lett kevesebb, csak az évek során megváltozott bennem a barátság definíciója.

Az elveink természeresen a korral, és a megélt tapasztalatokkal együtt változhatnak, tehát semmi sem kôbe vésett.

Ami viszon fontos, hogy legalább a saját fejetekben tiszta legyen, hogy mi tartozik a "belefér" kategóriába, és mi az, ami "egyáltalán nem fér bele". Ehhez képest érdemes figyelni az egészen apró hétköznapi cselekedeteket, megnyilvánulásokat.

Próbáljátok ki, mi változik, ha tudatosan és hitelesen reagáltok a világra. Én például nyugodtan alszom és - a néhány plusz kiló látványától eltekintve ;)- tükörbe is elégedetten nézek.

(A párkapcsolati és gyereknevelési elvek, valamint az élet minden területén felbukkanó, és számomra kiemelten fontos lojalitás saját posztot igényelnek, hamarosan írok róluk, ígérem.:)

A változás mindennapjaink szerves része; változnak
a szerepeink,
az évszakok,
a közlekedés szabályai,
a törvények,
a menetrendek,
az életkörülményeink,
a kapcsolataink,
a nevelési elvek.
Változik
a nyelv és a helyesírás,
az időjárás,
az érdeklődési körünk,
a divat,
az ízlésünk,
a véleményünk,
a klíma, és
az életkorunk is.
Mi is változunk.
Amennyiben ezt tudatosan tesszük, a külső tényezők, és a saját igényeink figyelembe vételével, az alábbi szereplőkkel gazdagodhat életünk:
önbizalom,
magabiztosság,
önismeret és a nehézségeken átsegítő önirónia :),
stresszkezelés,
spontaneitás
hatékony kommunikáció.
A változ(tat)ás elkezdéséhez elengedhetetlen, hogy megtaláljuk a célt, melynek eléréséhez biztosan szükség lesz őszinteségre, nyitottságra, kitartásra, és arra, hogy elhagyd a komfortzónádat.
Ezekre mindenki képes. Kérdés, hogy te akarod-e. Ha igen, tarts velem. :)