Nagyobb Tudatosság

A düh és a harag akkor keletkezik, amikor jön egy olyan elfojtott érzelem a bensődben., amit be kéne engedned, amit meg kéne élned magadban.

A düh kezelése, kontrollálása éppen ezért értelmetlen, hiszen ez olyan, mintha lángolna a házad, és te a füst elvezetésén gondolkodnál.

A düh - és a félelem - csak melléktermék. A félelem sem valódi, az is csak füst, ami akkor keletkezik, amikor valamivel nagyon nem mersz azonosulni magadban.

Például meg kéne élned, hogy valójában van benned olyan, hogy szeretsz másokat bántani kicsit... vagy néha szeretsz uralkodni.... vagy elképesztően kritikus vagy... és még a végtelenségig sorolhatnám az elfojtott negatív és pozitív érzelmeket.

Ezek az elnyomások hozzák létre a dühöt, a haragot és a félelmet. S az emberek milliárdjai élnek félelemben és haragban.. a világra haragszanak, pártokra, ideológiákra, öntudatlanul félnek és gyűlülködnek. Ez igazából csak a füst. A mélyben ott ég a házad már sok ezer év óta, és folyamatosan emészt téged. S amivel táplálod ezt a képletes pusztító tüzet, hogy újra és újra etetned kell...

Tudati gyógyítás

Amit megteszek egyéni szinten, az hat az Egészre. Ami az elmémben van, az hat a testemre és a környezetemre is. Amit kimondok, az az én egyéni valóságom. Az egyetlen valóságom az, amit érzek és érzelemként tapasztalok. Én vagyok a forrása a kollektív változásnak. Felelősséget vállalok.

Aggodalom – elvesztettem a lelkemmel a kapcsolatot
Fájdalom – szembesülés azzal, hogy mit művelek magammal
Félelem – még mindig kiszolgáltatott vagyok, nem élem át Önmagam teljességét
Hibáztatás – a megosztottság és elkülönültség világát tapasztalom
Harag – kiszolgáltatottnak érzem magam és a megosztottság és elkülönültség világát tapasztalom
Kétségek – még mindig a bizonyosság-keresés fogságában vagyok

Emeld meg a tudatodat! Gondolkozz Egységben! Ébreszd fel minden és mindenki iránt a benned rejlő Szeretetet! Kérdezd meg mindennap: Mit tehetek? Legyen bármilyen apró, hétköznapi mozdulat, tett, szó – ebből a magasabb rendű látásból indítsd. Így tudod elhagyni a fent felsorolt érzéseket és meggyógyítani testedet, környezetedet. Ezzel a látással kilépsz a személyes én töredezettségéből és egy magasabb rezgésű lényt hozol létre, akit már nem érinthetnek meg a félelemalapú tapasztalatok.

Elfogadni valami olyat, amit senki sem kíván másnak, nemhogy magának, megérteni a rossz jelenlétét a világban – több mint spirituális vállalás. Elfogadni a betegséget azzal jár, hogy megszűnik minden, ami eddigi hiteddel együtt járt. A mélyére nézel a létezésnek és kilépsz egy olyan energiatérből, ami eddig meghatározott.
A betegség és a szenvedés nem jár együtt. A betegség, a fájdalom önmagában van. A szenvedés abból fakad, hogy nem akarod. A betegség nem akar mást, mint azt, hogy állj meg! Most ebben a pillanatban ne akarj mást! Ne állj ellen! … érezd, ahogy kezed megmarkol egy puha plédet, ahogy nehezedre esik a lélegzésed. Érezd, hogy gyenge vagy… maradj ebben a pillanatban és fogadd el. Ebben a pillanatban minden rendben van! Szeresd a törékenységed, a tehetetlenséged, sőt még a dühöt is, mely belülről éget. Szeresd önmagad!

Amikor elengedünk minden ellenállást, akarást… ez annyit tesz, mint kiadjuk kezünkből az irányítást. A szellemi részünknek, magasabb egészünknek adjuk át életünket, és olyan energiákat mozgósítunk ez által, ami meghozza a gyógyulást.

Akkor mégis hogyan lehetsz gazdag, egészséges? Sehogy! De tényleg sehogy. Ha lehetne, akkor nem fogyna le mindenki azonnal?

Azon múlik, hogy megérted-e azt, hogy erre az energiára, amit ezáltal tapasztalsz, neked tényleg szükséged van. Ha megengeded magadnak, hogy megéld, hogy te EZ vagy, akkor abban a pillanatban automatikusan létrejön a változás, és azt veszed észre, hogy ott állsz a futópadon, és jólesik. És egyszerűen nem lesz átmenet.
(...)
Ez a játék mindig egy nagy szétszakításból ered, aminek van egy nagyon pozitív oldala, meg egy nagyon negatív oldala. Van benned valami, amit el akarsz takarni és nem akarsz érezni, és azért teremted meg ezt a pozitív-negatív játékot, mert be tudod vele tömni ezt a lyukat. Az energiamegmaradás törvénye alapján igazából nullára jössz ki: épp annyi pluszt kapsz, mint amennyi negatívat.

Ha hagyod ezt az egészet kiegyensúlyozódni, akkor meg tudod találni mindenben a pozitív meg a negatív tartalmat is. Ne elmével találd ki, hanem keresd meg, ahogyan benne vagy! Amikor például eszel egy salátalevelet, akkor azt fogod érezni, hogy ebben minden íz benne van, és elég lesz egyetlen salátalevelet megenned valami kis öntettel, meg eszel egy szem csokit, és nem fogod érezni a hiányát, hogy ebből még több kellene neked. A csokit helyettesítsd be bármilyen energiával - nem fogod érezni a hiányát, mert abban az egyben benne lesz minden.

Azért érzed a kövérséget és a vele járó „nem szeretem” érzést, mert fel van borulva az egyensúly. Nagyon mély az elfojtás, ezért nagyon nagy energiákkal kell ellensúlyozni, például az ennivalóval. És amikor elfogadod, hogy te ez vagy, akkor az egész megszűnik.

Ezt megint félreértik a spirituális gondolkodók… Nem azt kell elfogadni, hogy kövér vagy, vagy hogy így is szép vagy - mert abban a pillanatban már ítélkeztél, nincs benned elfogadás.

Amíg látod magadon a súlyfelesleget, amíg látod, hogy kövér vagy, addig nincs benned elfogadás, mert te nem vagy kövér, csak VAGY.

(Kiss Balázs Kunó: A megengedés művészete)

Minden gondolati labirintust úgy tudunk elhagyni, ha nem gondolkodunk. Rengeteg technika és meditáció szól arról, hogy hogyan lehet ezt megtenni. A legfontosabb tudati gyakorlat a következő: Jelen kell lenni! Nem gondolni semmire, csak lenni az adott pillanatban. Ha elragadna egy gondolat, akkor légy éber rá és csak figyeld, ahogy érkezik, ahogy téma után kutat, ahogy felvillantja a „gondolkodni valókat”… csak figyeld a folyamatot és ne engedd, hogy bármelyik zsákutcába is bevigyen. Ha kilépek – és ezt egyre többször tesszük - akkor kirajzolódik egy másfajta létállapot, amelyben már átadom magam egy könnyedebb állapotnak. Bátorságot merítek ahhoz, hogy csak a létezésemre figyeljek következmények nélkül. Megengedem magamnak a természetes állapotomat, hogy csak úgy vagyok, értelmezés nélkül.

A kezdeti feszengések után szépen lassan kirajzolódik a megkönnyebbülés tapasztalata arról, hogy a dolgok sok esetben maguktól megoldódnak. Sőt! Ezzel a kilépéssel talán még kedvezőbben is alakulnak a dolgaink, mert teret kapnak egy pozitívabb megvalósuláshoz. Azzal, hogy szó szerint kiadjuk a kezünkből az irányítást, igazából a bennünk eltört ős-bizalmat gyógyítjuk és a tiszta kapcsolódás megélését erősítjük meg magunkban. Ekkor kerülhetünk bele abba az áramlásba, ami megoldja, feloldja vagy oldottá teszi az élet különböző aspektusait, a test állapotát és előidézi a lélek harmóniáját. Kilépünk abból a világunkból, amit a fent tárgyalt alapfélelmek behálóztak, és amelyek igazából megbetegítettek bennünket. Lehetőségünk nyílik arra, hogy átírjuk a tudatalatti programokat, rögzített generációs mintákat, tanult sémákat, elképzeléseket, ítéleteket. /részlet a Megbetegítő mátrix című könyvemből. A könyv megrendelhető az Angyali Menedék Kiadónál/