Párkapcsolatreform

Ennyi idő után már ismerhetne annyira, hogy tudja mire van szükségem! Gondolatok a gondolatolvasásról.

Beszéljünk!

„A mindennapi élet tulajdonképpen vándorlás két pokoli, de mindenképpen ijesztő végpont között. Az emberben ugyanis él egy hatalmas vágy, hogy tartozzon valakihez, ne legyen magányos. A "MI" élményére vágyik, ami nemcsak szerelem lehet, hanem vallás, politikai fanatizmus és sok más is. De ha ez a "MI" nagyon közel jön, és sikerül beépülni egy közösségbe vagy egy másik emberbe, akkor jön a rémület, hogy jaj, mi lesz velem!? Énvelem, az ÉN-emmel?! Meg lehet figyelni, hogy az ember az ilyen nagy beolvadási kísérletek után elkezd távolodni és a másik végpont felé menni, ahol a magány, az egyedüllét, a semmi található. Annak a hidegsége viszont annyira megcsapja, hogy elindul visszafelé, és megint azt keresi, hova tartozhatna. Az egész lét egy ilyen ingajárat: ha már nagyon forró, kihúzódni egy hidegebb szférába, ha pedig nagyon hideg, akkor a melegebbe. Thomas Mann Doktor Faustusában nem véletlenül mondja a Sátán a zeneszerzőnek, akit megkísért, hogy a Pokol nem lesz olyan nagy meglepetés, mert az valójában nem más, mint az elviselhetetlen forróság és az elviselhetetlen hidegség közötti kétségbeesett menekülés – egyikből a másikba, a másikból az egyikbe. A legtöbben pedig már a földi életükben is ezt élik, csak kisebb intenzitással. Persze gyanús, hogy ez leginkább azokra igaz, akiknek az életében valami baj van a szeretet körül. Én ugyanis azt gondolom, hogy a szeretet az érzelmi élet levegője. Egészséges ember nem foglalkozik folyton azzal, hogy van-e levegője, vagy nincs: egyszerűen lélegzik. Egészséges ember nem beszél állandóan a szeretetről, nem fontolgatja, méricskéli, hiszen benne él. Ha elkezd azzal foglalkozni, hogy van-e elég levegője, vagyis, hogy kap-e elég szeretetet, akkor már biztos, hogy valami baj van.” Popper Péter

Manapság szinte mantra lett a "határhúzás". De miért is beszélünk róla ennyit? Valóban ennyire fontosak az énhatárok?🚦
A válasz röviden: igen. ✅️
Hosszabban: a személyes határok a kiteljesedett, kiegyensúlyozott élet alapfeltételei. Ezek nélkül az emberek könnyen elveszíthetik magukat, integritásukat, temérdek idejüket a munkájukban, baráti kapcsolataikban, családi kötelezettségeikben. Az énhatárok tehát a saját döntéseink feletti önrendelkezés és a szuverenitás érzését adják. Azok az emberek, akik megfelelő határokkal rendelkeznek, általában alacsonyabb stressz-szintet és magasabb önbecsülést tapasztalnak meg, mert a jól-létüket helyezik előtérbe - termeszetesen nem másoknak ártva. A határok nélküli emberek könnyen rábeszélhetőek azon dolgokra, amelyeket igazából nem szeretnének megtenni. Ennek hátterében meghúzódhat a bűntudat érzése, az a megfelelési kényszer, a szeretet elvesztésétől való félelem, így akaratlanul is engedik, hogy mások kihasználják őket.
HÚZZUNK HATÁROKAT!
VAN JOGUNK NEMET MONDANI ✋️
Szeressük magunkat is!

Hétfő van. Nagyon hétfő. Az év leghétfőbbike. Annyira, hogy külön neve is van a szakirodalomban: blue Monday. Ez az év legnyomasztóbb napja. Miért is? Cliff Arnall kutatása volt az első, amely bizonyítja, hogy ezen a napon mélypontra tud kerülni a kedélyünk. Sokan marketingfogásnak tartották a felfedezést, de annyi bizonyos, hogy ezen a napon vagyunk a leginkább pesszimisták, kedvetlenek, motiválatlanok, leörtek. A karácsonyi hangulatnak nyoma sincs, a pénztárcánk, kiürült, már látjuk, hogy az újévi fogadalmainkat sem feltétlenül tudjuk tartani... És még az idő is pocsék: szürke, ködös, nyálkás. Viszont a jó hír, hogy holnap már kedd lesz! De viccet félretéve, ezen időszakban az öngondoskodás fontosabb, mint bármikor. Mit tehetünk magunkért:
• Menjünk ki a szabadba, sétáljunk egy nagyot!
• Aludjunk eleget!
• Kényeztessük magunkat: egy jó film, hangulatos borozás, finom falatok csodát tesznk!
• Találkozzunk a barátainkkal, szeretteinkkel!

A magányos farkasok kötődése.

Következzen a talán legfrusztrálóbb és legfájdalmasabb kötődési stílus, a bizalmatlan-elkerülő.

Másodikként a szorongó (ambivalens) kötődési stílus jellemzőit gyűjtöttem össze. Ez a kötődési mód nagyon sok szenvedést tud okozni, emiatt javallott a terápiás feldolgozás.

Folytassuk a legideálisabb esettel: a biztonságos kötődési stílussal. Te hogyan kötődsz?

Íme a négy alapvető kötődési stílus, amelyeket gyermekkorban, az elsődleges gondozónkkal (ideális esetben az apa/anya) kialakított érzelmi kapcsolatunk határoz meg. Te melyikbe tartozol? És miért, azzal is tisztában vagy? Bár itt inkább az a legfőbb kérdés, hogy boldog vagy-e így? Mert ha nem, lehet rajta változtatni!