07/08/2026
54 éves voltam, amikor felmondtam. Sokan gratuláltak a bátorságomhoz. Az igazság azonban az, hogy nem bátor voltam. Egyszerűen jobban féltem attól, hogy ugyanígy élem le a következő tíz évemet.
Ma már tudom, hogy az 54 éves kori döntésem nem azért volt fontos, mert vállalkozó lettem.
Hanem azért, mert végre megtapasztaltam ugyanazt a bizonytalanságot, amivel ma nap mint nap találkozom az ügyfeleimnél.
Én sem könyvből tanultam meg, milyen érzés újrakezdeni.
Átéltem.
Ezért amikor valaki azt mondja nekem:
„Félek.”
Nem biztatom. Nem mondom, hogy minden rendben lesz.
Csak annyit mondok:
– Ismerem ezt az érzést. Menjünk végig rajta együtt.
És talán éppen ettől működik a coaching - nem attól, hogy tudom a válaszokat.
Azóta tudom, hogy nem az életkor dönti el, mikor kezdődik egy új történet.
Hanem az a pillanat, amikor végre te írod tovább.
30/06/2026
Az önsegítő könyvek többsége nem azért nem segít, mert rossz, hanem mert rosszul használjuk őket.
Valójában a könyvek elsősorban megértést adnak, miközben az emberek változást várnak tőlük. A kettő nem ugyanaz.
Néhány ok, amiért sokan csalódnak:
1. A felismerés nem egyenlő a viselkedésváltozással.
Attól, hogy rájössz, miért halogatsz vagy miért félsz, még nem fogsz másképp viselkedni. A pszichológiai kutatások szerint az insight önmagában ritkán vezet tartós változáshoz. A változáshoz ismételt cselekvésre és gyakorlásra van szükség.
2. A könyvek motiválnak – de a motiváció elmúlik.
Egy jó könyv elolvasása után úgy érezzük, hogy "holnaptól minden más lesz". Ez az érzelmi lendület néhány nap alatt elhalványul, ha nincs konkrét terv arra, hogyan építjük be az új viselkedést a hétköznapokba.
3. Olvasni könnyebb, mint cselekedni.
Az agy jutalmazza a tanulás érzését. Már attól is elégedettebbnek érezzük magunkat, hogy elolvastunk egy könyvet, pedig valójában még semmi sem változott.
4. Mindenki más.
Egy könyv egy szerző tapasztalatát írja le. Ami neki működött, nem biztos, hogy neked is működni fog, mert más a személyiséged, a környezeted és az élethelyzeted.
5. Nincs visszajelzés.
Egy könyv nem tudja megkérdezni:
Miért akadtál el?
Mitől félsz?
Mit próbáltál már?
Mi működött?
Pedig a fejlődés nagy része ezekben a beszélgetésekben történik.
A változás kényelmetlen.
A legtöbb könyv arról szól, mit kellene csinálni. A valódi nehézség azonban az, hogy akkor is megtegyük, amikor kellemetlen, bizonytalan vagy félelmetes. Ezt nem lehet átolvasni.
Akkor feleslegesek?
Nem.
A jó önsegítő könyv három dologra kiváló:
- új nézőpontot ad,
- segít megérteni önmagad,
- szavakat ad arra, amit eddig csak éreztél.
De a változás általában akkor történik meg, amikor az olvasást kiegészíti:
- gyakorlás,
- önreflexió,
- elszámoltathatóság (coach, terapeuta, mentor vagy csoport), és sok apró ismétlés.
Az önsegítő könyv nem változtat meg. Legfeljebb megmutatja, merre érdemes elindulni. A változást mindig az a néhány apró döntés hozza létre, amit a könyv becsukása után meghozol.
Te melyik könyv olvasása után léptél?
08/05/2026
„Én csak csendben dolgozom. A munkám majd beszél helyettem.”
Sokáig hittem ebben.
Aztán egyszer ott ültem egy megbeszélésen, és majdnem lefordultam a székről.
Mert visszahallottam a saját ötletemet.
Valaki a csapatomból elvitte, továbbgondolta, kidolgozta a megvalósítási tervet — és bevitte a vezetőség elé.
Őszintén?
Az első reakcióm a döbbenet volt. Aztán jött egy sokkal kellemetlenebb felismerés.
Az illető ugyanabban a csapatban dolgozott, mint én, de teljesen másképp működött.
Míg én csendben végiggondoltam az ötleteimet, ő láthatóvá t***e a saját gondolkodását.
Míg én vártam a megfelelő pillanatra, ő vitte az ügyet előre.
És ott hirtelen nagyon világossá vált számomra valami:
A munka világában a jó ötlet önmagában kevés.
Az számít igazán, ki áll mögé, ki dolgozza ki, ki vállalja fel, és ki meri megmutatni.
Sok 40pluszos nő elképesztő tudással ül a háttérben.
- Tapasztalattal.
- Értékes gondolatokkal.
- Érett szakmai látásmóddal.
Csak közben túl sokáig tanultuk azt, hogy:
- maradj szerény
- ne told magad előtérbe
- dolgozz csendben
- majd észrevesznek
Csakhogy a munkahelyek többsége nem így működik.
Aki láthatóbb, arról hamarabb jut eszükbe egy lehetőség.
Aki felvállalja a gondolatait, arra könnyebben emlékeznek.
Aki kiáll az ötlete mögé, arról vezetőként is könnyebb dönteni.
Az a helyzet akkor fájt.
Utólag viszont az egyik legfontosabb karrierleckém lett.
Mert ott ért***em meg igazán: a rejtőzködésnek ára van.
És sokszor nem a tudásunk szab határt a karrierünknek, hanem az, hogy mennyire merünk jelen lenni benne.
Erről írtam most hosszabban a cikkemben is.
👉 Mi van valójában a rejtőzködés mögött?
👉 Miért maradnak háttérben sokszor kiváló szakemberek?
👉 És hogyan lesz a szerénységből önszabotázs?
Kéred a cikket? Elküldöm pdfben, vagy LIn linkként!
