Kovács Márta, a pályaváltás szakértője

„Én csak csendben dolgozom. A munkám majd beszél helyettem.”

Sokáig hittem ebben.

Aztán egyszer ott ültem egy megbeszélésen, és majdnem lefordultam a székről.
Mert visszahallottam a saját ötletemet.
Valaki a csapatomból elvitte, továbbgondolta, kidolgozta a megvalósítási tervet — és bevitte a vezetőség elé.

Őszintén?

Az első reakcióm a döbbenet volt. Aztán jött egy sokkal kellemetlenebb felismerés.

Az illető ugyanabban a csapatban dolgozott, mint én, de teljesen másképp működött.
Míg én csendben végiggondoltam az ötleteimet, ő láthatóvá t***e a saját gondolkodását.

Míg én vártam a megfelelő pillanatra, ő vitte az ügyet előre.
És ott hirtelen nagyon világossá vált számomra valami:

A munka világában a jó ötlet önmagában kevés.
Az számít igazán, ki áll mögé, ki dolgozza ki, ki vállalja fel, és ki meri megmutatni.

Sok 40pluszos nő elképesztő tudással ül a háttérben.

- Tapasztalattal.
- Értékes gondolatokkal.
- Érett szakmai látásmóddal.

Csak közben túl sokáig tanultuk azt, hogy:

- maradj szerény
- ne told magad előtérbe
- dolgozz csendben
- majd észrevesznek

Csakhogy a munkahelyek többsége nem így működik.
Aki láthatóbb, arról hamarabb jut eszükbe egy lehetőség.

Aki felvállalja a gondolatait, arra könnyebben emlékeznek.
Aki kiáll az ötlete mögé, arról vezetőként is könnyebb dönteni.

Az a helyzet akkor fájt.

Utólag viszont az egyik legfontosabb karrierleckém lett.
Mert ott ért***em meg igazán: a rejtőzködésnek ára van.

És sokszor nem a tudásunk szab határt a karrierünknek, hanem az, hogy mennyire merünk jelen lenni benne.

Erről írtam most hosszabban a cikkemben is.
👉 Mi van valójában a rejtőzködés mögött?
👉 Miért maradnak háttérben sokszor kiváló szakemberek?
👉 És hogyan lesz a szerénységből önszabotázs?

Kéred a cikket? Elküldöm pdfben, vagy LIn linkként!

"Ha a lehetőség nem kopogtat be hozzád, csinálj magadnak egy ajtót."
Milton Berle

Ha úgy érzed elfogytak a lehetőségeid, vagy túl sok opció közül kell választanod - ugyanarról a tőről fakad.

Nem a lehetőségek száma határozza meg a haladást, hanem az, hogy képesek vagyunk-e egy irány mellett – legalább ideiglenesen – elköteleződni.

Olvasd el a cikkem itt: https://bit.ly/41n4nK , hogy elkerüld a döntésképtelenség csapdáit!

„Ha kiállok magamért, elveszíthetem azt, ami már nem is az enyém.”

Ezt mondta nekem egy vállalkozást tervező ügyfelem.
Megvolt a stabil állása, korrekt fizetése, jó pozíciója.

Belül viszont már rég nem volt az övé.

A munka már régen nem hozta lázba.
---- Az évek során változunk, csak ezt észre kell venni, hogy mást akarunk!

Az értékrend is megváltozott, a főnöke már azt a kis csitrit támogatja, aki múlt évben jött.
---- Más értékek kerültek előtérbe. A besúgás, elvtelen suttogások felhangosítása a vezetői erőtérben.

Ez nem az a közeg, amiben nap mint nap működnie kellett.

Már nem érezte jól magát, mégis maradt.

Nem azért, mert szerette.
Hanem mert félt attól, mi történik, ha kimondja, hogyan gondolkodik valójában.

Azt hitte, a kiállás konfliktus.
A láthatóvá válás veszély.
A vélemény felvállalása kockázat.

Pedig az igazi veszteség nem az, amit elveszíthet.
Hanem az, amit nap mint nap felad, amikor hallgat.

Feladja a saját hangját.
Feladja a saját álláspontját.
Feladja a beosztottait, akiket idáig támogatott.

Amikor elkezdett nyíltabban beszélni arról, hogyan látja a munkát, a felelősséget, a pénzt, a szabadságot –
nem mindenki maradt mellette.

De végre megjelentek azok, akik ugyanígy gondolkodnak.

Ez az ára és ez a nyeresége is a kiállásnak:
nem mindenkinek fogsz tetszeni –
de végre nem kell többé mindenkinek megfelelned.

A kérdés nem az, hogy mit veszíthetsz el, ha láthatóvá válsz.
Hanem az, hogy meddig vagy hajlandó láthatatlan maradni a saját életedben.

A kiállás, a saját véleményünk vállalása sokszor kockázat, de új közeget, véleményközösséget hozhat.
Az érzést, hogy nem vagy egyedül.
Sőt támogatásra is lelsz, ha szükséged van rá.

Nem kell mindig menni, elég ha beszélsz, elmondod, ami mellett már nem tudsz szó nélkül elmenni!

Mi az a legfontosabb dolog, amiért biztosan kiállsz és szót emelsz?

Ha erőt merítenél ehhez, itt vagyok, nyújtom a kezem.

Idöpont kommentben.

𝐀 𝐦𝐚𝐣𝐝 𝐚𝐤𝐤𝐨𝐫, 𝐡𝐚 … 𝐛𝐢𝐳𝐭𝐨𝐬 𝐥𝐞𝐬𝐳𝐞𝐤 𝐛𝐞𝐧𝐧𝐞 gondolat nem óvatosság. Halogatás.
„Majd akkor váltok, ha biztosan sikerül!

Ez az egyik leggyakoribb mondat, amit 40 plusszos nőktől hallok. És egyben az egyik legbiztosabb módja annak, hogy ne történjen semmi.

Volt egy ügyfelem, aki 8 éve mondogatta: „Most még nem alkalmas. Majd ha tisztábban látok.”

Nyolc év alatt három főnöke cserélődött le. Két átszervezésen ment át.
Egy dolog nem változott: ő maradt ugyanabban a helyzetben.

A „garanciát akarok” valójában nem racionalitás, hanem halogatás, biztonságba csomagolva.

Mert a váltáshoz nem jár garancia, mint az airfryeredhez!
Ahogy abban sincs, hogy ott maradva nem égsz ki végleg.

Csak erről kevesebbet beszélünk.

Sokan úgy kérnek biztosítékot az új útra, mintha a régi út biztosan a megoldásod lehetne.

Pedig a legnagyobb kockázat sokszor nem a lépés.
Hanem az, hogy évekig vársz egy olyan jelre, ami nem fog megérkezni.

Ebben a carouselben 7 olyan okot szedtem össze, ami miatt sokan azt érzik: nincsenek lehetőségeik.

Az egyik leggyakoribb: garanciát akarnak a váltáshoz.

Ha magadra ismersz, lapozz tovább – lehet, hogy nem a lehetőségek hiányoznak, hanem a döntés.

Neked mi segített, hogy meglásd a lehetőségeidet, amikor váltottál?

Ha a "LEHETŐSÉG" szót kommentbe teszed, megírom neked privátban, hogy a saját utad hogyan válhat lehetőséggé!

A minap az egyik ügyfelem, aki a próbaidő alatt lett újra munkanélküli, így összegezte a mindennapjait:

"Még hálás is vagyok, mert végre megvalósíthatom az ötleteimet!"

Fantasztikus nézőpontváltás!

Ez a fajta szemlélet az, ami megkülönbözteti azokat, akik újraépülnek - azoktól, akik csak túlélnek.
Néha az állásvesztés nem elvesz valamit, hanem visszaadja az időt, a szabadságot és a kreatív teret.

Jómagam is jártam már így, van, ahol 3 hónap után küldtek el, van ahol én mondtam fel 2 hónap után, mert nem nekem való volt a munka.

Minden egyes alkalommal felszabadultam és ugyanezt éreztem.

Volt már olyan, hogy a kudarc érzése - nem szeretem ezt a szót, de az első napokban ezt éreztem - átváltott nálad a lehetőségek szabadságába?

Fotó: Én egy Matisse kép előtt

Egy kérdés, amitől elkezdett szétesni a biztosnak hitt karrierem.

Kereki Krisztina posztja előhozta bennem az egykori váltásom sztoriját.
Egy többnapos képzésen voltam. Akkoriban még meg sem fogalmaztam magamnak, hogy váltani szeretnék.
Csak annyit éreztem, hogy valami nincs rendben velem a munkában.
Már nem vagyok annyira lelkes. Nem érzem bent jól magam.

Halvány, motoszkáló érzésfoszlányok.
Aztán BUMMMMM, beütött az egyik alkalommal egy feladat:
Írd leg az utóbbi 2 évben mire vagy büszke!
Hosszú percekig semmi sem jutott eszembe. Csak magánéleti célok teljesítése.
A gyerekeim.
A családom.

Na és végre egy egyéni teljesítmény:
Elvégeztem egy szakirányú továbbképzést: felnőtt oktatási szakértő lettem.
Na itt kezdtem elgondolkodni azon, hogy mi is motivál engem abban a munkában, amit ott és akkor csináltam.
Itt kezdett el felfejleni a körülöttem élő biztonság szövete.
Ebből aztán kb 4 év múlva pályaváltás lett!

Te mire vagy büszke, amely a munkáddal kapcsolatos?

„A kávégép, ahol végre észrevettek…

Marika 56 éves, és a HR szerint „stabil háttérember”.

A valóságban?
- Ő volt az, aki minden projektet megmentett, minden határidőt betartott, és mindenkit összerakott, amikor már mindenki szétesett.
Csak épp… senki nem vette észre.

Egy reggel a kávégépnél állt, amikor két fiatal kolléga arról beszélgetett, hogy fogalmuk sincs, miért állt le az egyik folyamat.

Marika hallgatta őket, majd halkan megszólalt:
— „Szerintem azért, mert rossz a jogosultsági beállítás. Meg kellene nézni a 3-as modulban.”
A két kolléga döbbenten nézett rá.
— „Tényleg? Honnan tudod?”
— „Csak 14 éve csinálom ezt…” — mondta mosolyogva.
Aznap délután az egyikük odament hozzá:
— „Marika, te mindent tudsz! Miért nem mondod el gyakrabban?”
Marika nevetett:
— „Mondani? Én azt hittem, ti kérdeztek…”

Marika pedig rájött, hogy néha elég egy félmondat a kávé fölött ahhoz, hogy végre észrevegyék.
A láthatóság nem mindig a megbeszélésen kezdődik.

Néha a kávégépnél….

𝗛𝗮́𝗻𝘆𝘀𝘇𝗼𝗿 𝗽𝗿𝗼́𝗯𝗮́𝗹𝘁𝗮́𝗹 𝗺𝗮́𝗿 𝘃𝗮́'𝗹𝘁𝗼𝘇𝗻𝗶 𝗰𝘀𝗮𝗸 „𝗳𝗲𝗷𝗯𝗼̋𝗹”, 𝗲́𝘀 𝗻𝗲𝗺 𝗺𝗲𝗻𝘁?

Nincs 2 egyforma ember, így nekünk segítőszakembereknek kihívás lehet az, hogy az egyik módszerrel pillanatok alatt eredményre jutunk, a másikra meg sem moccan az ügyfelünk.

A kognitív módszerek sok esetben más módszerekkel kombinálva működnek hatékonyan.

A vizuális módszerek más részt hoznak működésbe az agyban - képkártyák használata, művészetterápia módszerei, artcoaching módszerek.

Az érzelmek érzékelése, a saját testünkre figyelés ismét kihívás lehet, ugyanis sokan nem szeretik/nem tudják kimondani az érzéseiket. (Akár azért mert el is fojthatják, ez meg aztán rejtett elakadásokat okozhat!) - itt az önmagunkra figyelés módszerei, a Wholeness Work módszer, fókuszolás, kineziológia, Theta healink adhatja a megoldás irányát.

Jómagam többféle módszert is magaménak tudhatok. Ennek ellenére olyan érdekes módszereket olvastam a Magyar Coachszemle legújabb részében, a Módszertani sikszínűség számban.

Holnap este 18 órától a szerzők beszélgetnek az általuk alkalmazott módszerekről, coachoknak, segítőknek ajánlom figyelmébe. Kommentbe teszem a regisztrációt.

Jómagam a DÉT-ről írtam cikket, amelyeknek elsősorban azoknak ajánlok, akik nem tudják jelenleg, milyen irányba váltsanak, új kihívásokra vágynak.

Ennek okai lehetnek:
- szülők választottak pályát
- megunják, amit jelenleg csinálnak
- nem tudják a saját igényeiket, szükségleteiket
- túl sok minden jön szóba, nem tudnak választani.

10 éve használom a Digitális Életpálya Térkép módszert (DÉT).
10 év tapasztalatával írtam meg a cikket, amelyben jó pár eset tapasztalatait is elemzem.

Csak néhány visszajelzést idézek meg ide:

"𝚂𝚎𝚐ɪ́𝚝𝚎𝚝𝚝 𝚊𝚋𝚋𝚊𝚗, 𝚑𝚘𝚐𝚢 𝚊 𝚏𝚒𝚐𝚢𝚎𝚕𝚖𝚎𝚖𝚎𝚝 𝚊𝚣 𝚎𝚛𝚘̋𝚜𝚜𝚎́𝚐𝚎𝚒𝚖𝚛𝚎, 𝚊 𝚙𝚘𝚣𝚒𝚝ɪ́𝚟 𝚝𝚞𝚕𝚊𝚓𝚍𝚘𝚗𝚜𝚊́𝚐𝚊𝚒𝚖𝚛𝚊 𝚒𝚛𝚊́𝚗𝚢ɪ́𝚝𝚜𝚊𝚖, 𝚜𝚎𝚐ɪ́𝚝𝚎𝚝𝚝 𝚜𝚊𝚓𝚊́𝚝 𝚖𝚊𝚐𝚊𝚖𝚊𝚝 𝚓𝚘𝚋𝚋𝚊𝚗 𝚎𝚕𝚘̋𝚝𝚎́𝚛𝚋𝚎 𝚑𝚎𝚕𝚢𝚎𝚣𝚗𝚒. " (𝙼.𝙼𝚘́𝚗𝚒𝚔𝚊)

"𝙻𝚎𝚐𝚒𝚗𝚔𝚊́𝚋𝚋 𝚊𝚣𝚝 𝚝𝚊𝚗𝚞𝚕𝚝𝚊𝚖 𝚖𝚎𝚐, 𝚑𝚘𝚐𝚢 𝚊𝚑𝚘𝚕 𝚊 𝚏𝚘́𝚔𝚞𝚜𝚣𝚘𝚖, 𝚘𝚝𝚝 𝚟𝚊𝚐𝚢𝚘𝚔 𝚎́𝚗 𝚒𝚜. 𝙼𝚒𝚗𝚎́𝚕 𝚒𝚗𝚔𝚊́𝚋𝚋 𝚊 𝚌𝚎́𝚕𝚘𝚖𝚛𝚊 𝚔𝚘𝚗𝚌𝚎𝚗𝚝𝚛𝚊́𝚕𝚘𝚔, 𝚊𝚗𝚗𝚊́𝚕 𝚔𝚘̈𝚣𝚎𝚕𝚎𝚋𝚋 𝚔𝚎𝚛𝚞̈𝚕𝚘̈𝚔 𝚑𝚘𝚣𝚣𝚊́. " 𝙶𝚊́𝚕 𝚉𝚜𝚞𝚣𝚜𝚊𝚗𝚗𝚊

"𝙷𝚊𝚜𝚣𝚗𝚘𝚜 𝚎𝚜𝚣𝚔𝚘̈𝚣, 𝚊𝚖𝚎𝚕𝚢 𝚔𝚎𝚛𝚎𝚝𝚎𝚝 𝚊𝚍 𝚎𝚐𝚢 𝚌𝚘𝚊𝚌𝚑𝚒𝚗𝚐 𝚏𝚘𝚕𝚢𝚊𝚖𝚊𝚝𝚗𝚊𝚔. 𝚂𝚎𝚐ɪ́𝚝 𝚏𝚎𝚕𝚝𝚊́𝚛𝚗𝚒 𝚊𝚣 𝚎́𝚕𝚎𝚝𝚞́𝚝 𝚊𝚣𝚘𝚗 𝚝𝚘̈𝚛𝚝𝚎́𝚗𝚎́𝚜𝚎𝚒𝚝, 𝚔𝚊𝚙𝚌𝚜𝚘𝚕𝚊𝚝𝚊𝚒𝚗𝚔𝚊𝚝, 𝚊𝚖𝚎𝚕𝚢𝚎𝚔 𝚜𝚎𝚐ɪ́𝚝𝚑𝚎𝚝𝚗𝚎𝚔 𝚎́𝚜 𝚊𝚖𝚎𝚕𝚢𝚎𝚔 𝚑𝚊́𝚝𝚛𝚊́𝚕𝚝𝚊𝚝𝚑𝚊𝚝𝚗𝚊𝚔 𝚋𝚎𝚗𝚗𝚞̈𝚗𝚔𝚎𝚝 𝚎́𝚕𝚎𝚝𝚞̈𝚗𝚔 𝚔𝚒𝚝𝚎𝚕𝚓𝚎𝚜𝚎𝚍𝚎́𝚜𝚎́𝚋𝚎𝚗. 𝙴𝚣𝚎𝚔 𝚝𝚞𝚍𝚊𝚝𝚘𝚜ɪ́𝚝𝚊́𝚜𝚊́𝚟𝚊𝚕 𝚊́𝚝𝚜𝚎𝚐ɪ́𝚝𝚑𝚎𝚝 𝚖𝚒𝚗𝚔𝚎𝚝 𝚊𝚣 𝚎𝚕𝚊𝚔𝚊𝚍𝚊́𝚜𝚘𝚔𝚘𝚗, ɪ́𝚐𝚢 𝚝𝚊́𝚖𝚘𝚐𝚊𝚝𝚟𝚊 𝚎𝚕𝚗𝚢𝚘𝚖𝚘𝚝𝚝 𝚟𝚊́𝚐𝚢𝚊𝚒𝚗𝚔 𝚎́𝚜 𝚎𝚛𝚘̋𝚏𝚘𝚛𝚛𝚊́𝚜𝚊𝚒𝚗𝚔 𝚊𝚣𝚘𝚗𝚘𝚜ɪ́𝚝𝚊́𝚜𝚊́𝚋𝚊𝚗, 𝚎𝚣𝚣𝚎𝚕 𝚝𝚘𝚟𝚊́𝚋𝚋𝚒 𝚌𝚎́𝚕𝚘𝚔 𝚔𝚒𝚝𝚞̋𝚣𝚎́𝚜𝚎́𝚋𝚎𝚗.
𝙴𝚐𝚢 𝚘𝚕𝚢𝚊𝚗 𝚛𝚎𝚖𝚎𝚔 𝚜𝚣𝚊𝚔𝚎𝚖𝚋𝚎𝚛 𝚝𝚊́𝚖𝚘𝚐𝚊𝚝𝚊́𝚜𝚊́𝚟𝚊𝚕, 𝚖𝚒𝚗𝚝 𝙼𝚊́𝚛𝚝𝚊, 𝚊𝚔𝚒 𝚎́𝚛𝚝𝚘̋ 𝚏𝚒𝚐𝚢𝚎𝚕𝚎𝚖𝚖𝚎𝚕, 𝚎𝚖𝚙𝚊́𝚝𝚒𝚊́𝚟𝚊𝚕 𝚎́𝚜 𝚊𝚣 𝚘̈𝚗𝚛𝚎𝚏𝚕𝚎𝚡𝚒𝚘́𝚝 𝚜𝚎𝚐ɪ́𝚝𝚘̋ 𝚛𝚎𝚖𝚎𝚔 𝚔𝚎́𝚛𝚍𝚎́𝚜𝚎𝚒𝚟𝚎𝚕 𝚒𝚛𝚊́𝚗𝚢ɪ́𝚝𝚓𝚊 𝚊 𝚏𝚘𝚕𝚢𝚊𝚖𝚊𝚝𝚘𝚝, 𝚗𝚊𝚐𝚢𝚜𝚣𝚎𝚛𝚞̋ 𝚎𝚜𝚣𝚔𝚘̈𝚣 𝚖𝚒𝚗𝚍𝚎𝚗 𝚘̈𝚗𝚖𝚊𝚐𝚊́𝚝 𝚎́𝚜 𝚞́𝚝𝚓𝚊́𝚝 𝚔𝚎𝚛𝚎𝚜𝚘̋ 𝚎𝚖𝚋𝚎𝚛𝚗𝚎𝚔. " 𝙶𝙼𝚘𝚗𝚒𝚌𝚊

A cikket kérheted itt, vagy messengeren.

A cikk a Magyar Coachszemle Módszertani sokszínűség számában jelent meg. (2025/2)

👠 Volt már olyan munkád, amitől sokat vártál… de kényelmetlennek bizonyult?

Olyan, mint egy gyönyörűnek ígérkező cipő, ami végül szorít, feltör és minden lépést fájdalmassá tesz.

Elviseled egy darabig. Reménykedsz, hogy majd jobb lesz.
De a nap végére nemcsak a lábad, hanem a lelked is sajog.

👉 A felismerés: nem veled van a baj.
Csak nem a megfelelő „cipőt” választottad.

És amikor megtalálod azt, ami valóban passzol hozzád – kényelmes, könnyű, öröm benne járni – minden nap másképp telik.

✨ A szerelemmunka pont ilyen: nemcsak jól mutat, hanem illik rád, támogat, és minden lépésedet könnyebbé tesz

Te is érzed, hogy szűk cipőben jársz?
Itt az ideje megtalálni azt a munkát, ami tényleg a tiéd.

Online SEGÍTŐBESZÉLGETÉS AZ ÚJRAKEZDÉSRŐL szept. 30-án.
Ha szeretnél résztvenni, kommenteld: jövök