Medock-Párkapcsolati tanácsadás

Nem azt kívánom Neked, amit magadnak kívánsz.
Hanem azt, amire szükséged van.

Zoli utálta a karácsonyt. Gyerekkorában nagyon feszült, rossz hangulatú karácsonyai voltak. Arról ábrándozott, hogy felnőtt korában lesz egy trabantja, amivel karácsony este kimegy az erdőbe. Egyedül. És ott végre nyugalom lesz, feszültség, veszekedés nélkül.
Ez első évben megkért, hogy ha lehet, mellőzzük a karácsonyi felhajtást. Én meg arra kértem, próbálja ki, hogy zajlik ez nálunk, aztán a következő évben úgy változtatunk, ahogy ő akarja.
Már sok évvel azelőtt, a válásom évében áthelyeztem a karácsony estét december 23-ra, és ez azóta is így maradt. Az eredeti cél csak annyi volt, az első férjem együtt ünnepelhesse a karácsonyt a gyerekeivel, és 24-én nyugodtan ünnepelhessen az új családjával. Ez meg is valósult - de nemcsak ez. Dec. 23-a még nem ünnep, és a barátaink - és még a felnőtt gyerekeim barátai is eljöttek. Főleg olyanok, akik - Zolihoz hasonlóan - nem élvezték annyira az otthoni karácsonyi feszültséget. Elég sokan voltunk, 10-12-en, volt amikor 16-an.
Nem vagyok egy igazi háziasszony típus (mondhatni eséllyel pályázom a "Világ legrosszabb háziasszonya" megtisztelő címre), hideg tálak voltak, és egy saját készítésű somlói galuskának csúfolt édesség. Az egyetlen stressz a nap folyamán az volt, hogy vajon sikerül-e felverni a tejszínhabot, amibe előző este kakaót oldottunk. (Mindig sikerült, de azért a következő évben megint aggódtam. Úgy látszik, mégiscsak kell egy kis stressz.)
Ajándékozás nem volt. Megbeszéltük, hogy az erre szánt pénzt összegyűjtjük egy sapkában, és odaadjuk valakinek az ismerősök közül, akinek épp nagyon nagy szüksége van rá.
Beszélgettünk, nevettünk, és főleg játszottunk. Hajnalig, mindenféle társasjátékot.
Talán nem kell mondanom: Zoli is nagyon élvezte.

Call now to connect with business.

Mit adj karácsonyra?
Nekünk talán Oren Arnold amerikai iró, újságíró javaslatai tetszettek a legjobban:
„Karácsonyi ajándékötleteim: az ellenségednek megbocsátás, az ellenfelednek türelem, a barátodnak szeretet, a partnerednek szívesség; mindenkinek jóindulat, minden gyermeknek egy jó példa, és végül magadnak tisztelet.”

Az adventi időszaknak pont arról kéne szólnia, amiről legtöbbször egyáltalán nem szól, a befelé figyelésről, a számvetésről, a szeretetről. A hatalmas kapkodásban és „anyuka, munkatárs, egyedülálló, háztartásvezető stb.” üzemmódban sokszor észre se vesszük, hogy mit éreznek, mit élnek át a szeretteink. Sőt: azt se, hogy mi hogy érezzük magunkat. Tiszteljük meg az ünnepeket, másokat és saját magunkat azzal, hogy az idegeskedés helyett megpróbálunk békét teremteni, szeretetet és legfőképpen önmagunkat adni.

"Lehet boldogabb a párkapcsolatunk?" - Ezt a kérdést bontja ki sok történeten és párbeszéden keresztül a Párkapcsolat-simogató. Lepd meg magadat, magatokat vagy barátaitokat egy olyan ajándékkal, ami amellett, hogy szórakoztató, szebbé is teheti a holnapot.

Ne a hóban, csillagokban,
Ne ünnepi foszlós kalácson,
Ne díszített fákon, hanem
A szívekben legyen karácsony!
Szilágyi Domokos

Elszakadt a fürdőszoba-papucsom. Sürgősen szükségem volt egy másikra. De buta fejemmel elfeledkeztem a "black fryday-ról", úgyhogy elmentem egy plázába. Attól, ami ott volt eszembe jutott Victor Borge dán humorista cinikus szösszenete:
„A Mikulásnak teljesen igaza van, hogy évente csak egyszer megy az emberek közé.”

Mikulásra? Felnőtt könyvet? Na ne...!
De igen. A legnagyobb ajándék a gyerekednek a szeretet.
Hogy érezze: szereted őt.
De azt is éreznie, látnia kell, hogy a szülei szeretik EGYMÁST.

Tele van a hócipőm az ünnepekkel… hallani egyre gyakrabban mostanában. (Igaz, hócipőre manapság egyre ritkábban van szükség.)
Az „elegem van a karácsonyból életérzés” annyira elterjedt, hogy már neve is van a pszichológiában: karácsony-fóbiának hívják. Sokan vannak, akik nem tudják a szeretet ünnepének érzelmi mélységét összeegyeztetni a kötelező ajándékozás, - sőt az egyre inkább kötelező ajándék-licit - tényével, a sokfogásos vendéglátások fáradságával. Akik testileg-lelkileg elfáradnak a kapkodástól és tolongástól, és kivéreznek az erőn felüli költekezéstől.
Gondoljátok meg, tényleg muszáj? Tényleg nem lehet másképp?

Álmodik a nyomor. Azt vizionálom, hogy már nyár van, a kertben lehet teregetni. Napfény, virágillat... (Szerintem köztetek is vannak, akik ilyesmire vágynak.)
És persze már mind elolvastátok a könyvemet, és napról napra egyre jobb a kapcsolatotok