Változtass, hogy változhass

Január 5-én 10 órától Szöszmötölő az irodánkban.
Január 7-én 9:30-tól Mini Manó - Mondókázó klub a Belvárosi Plébánián

5 lépés a boldogság felé
Coaching tanárom, Sari osztotta meg velünk Gretchen Rubin által inspirált 5 lépés a boldogsághoz projektjét, amit szeretnék én is továbbadni. Talán evidenciának tűnhetnek, de érdemes belegondolni, hogy mennyire éljük így az életünket, és persze soha sem késő változtatni.
1. Csökkentsd azokat a dolgokat az életedben, amik boldogtalanná tesznek. Ez lehet bármi, a WC-takarítástól a kellemetlen „barátságoktól” való megszabadulásig. Ettől a lépéstől nem leszel boldogabb, de legalább kevésbé boldogtalan.
2. Csináld többet azokat a dolgokat, amik boldoggá tesznek. Magától értetődőnek tűnik, de sokan nem is tudják, hogy mi tenné őket boldoggá. A kutatások azt mutatják, hogy általában a másokkal közösen végzett dolgok boldogabbá teszik az embereket.
3. Tedd a helyes dolgot. Sokan panaszkodnak arra, hogy nem jó munkahelyen vannak, vagy nem a legjobb párkapcsolatban. Ha ez a helyzet a te esetedben, akkor radikális változtatásra van szükséged.
4. Találj egy fejlődési területet. Iratkozz be tréningre, tanulj új dolgokat, bármit, ami kihívást jelent és fejlődésre ösztönöz.
5. Legyen célja az életednek. Ez arra ad választ, hogy miért csinálod azt, amit csinálsz. Tudjuk, hogy olyan célkitűzés tesz minket boldogabbá, ami valamilyen módon kapcsolódik a másoknak való segítéshez. Hogyan lesz a világ egy jobb hely attól, hogy benne vagy?

Mikor is fogsz elindulni a boldogsághoz vezető úton?

Mi is az a coaching?
Erről most jutott eszembe a másodpilóta. Ugye milyen bonyolultnak tűnik néha egy helyzet, amikor nyakig benne vagyunk? Ilyenkor sokszor nem látjuk a fától az erdőt, azt érezhetjük, hogy nincs kiút, és úgy érezhetjük magunkat, mint egy utas amikor meglátja a műszerfalat egy pilótafülkében. Persze saját életünkben nem vagyunk "laikusok", általában tudjuk, hogy hogyan kell kormányoznunk, és az is igaz, hogy általában nincs is szükségünk másodpilótára életünk irányításához. Viszont lehetnek olyan helyzetek, amikben jól jön a segítség, ha úgy érezzük, hogy nem jó irányba tartunk, vagy éppen valamiért elakadtunk, vagy mintha eltévedtünk volna. A másodpilóta is ott van fel- és leszálláskor, vagy az egyéb kényes manővereknél. Egy coach kívülálló szemmel - mint egy jó GPS - tud viszonyítási alapot adni, ránézni a helyzetünkre, és egyúttal tükröt tart a számunkra, értékes visszajelzéseket adhat, amit általában a barátainktól sem feltétlenül kapunk meg, vagy ha igen, csak ritka meghitt pillanatokban.
Az igaz, hogy miközben egy utasszállító repülőgépen mindig kell másodpilóta, addig a coach-nak az is feladata, hogy célirányosan egy folyamatban segítsen megoldani egy konkrét helyzetet, elakadást, és segítse a "kapitányt" abban, hogy utána jobban tudja egyedül is "vezetni a gépet". Lehet felszállni :-).

"Egyetlen probléma sem oldható meg azon a tudatossági szinten, amelyen keletkezett" Polgár Natália business és executive szabadúszó coachcsal beszélgettünk, arról, hogy mégis mi az ördög az a coaching, és hogyan is kell elképzelni a gyakorlatban.

Péntek este van itt az ideje, hogy megnyomjátok a KIKAPCSOLÓDÁS gombot
És igen - kezdődhet a hétvége!

Egy jó beszélgetés néha csodákat tesz velünk, a gondolataink letisztulnak, az érzéseink megszelídülnek, a kimondatlan kérdéseink kimondhatóvá válnak, a problémák bonyolult halmaza egyszerű feladattá válik, a megoldás kézenfekvő lesz, a kapcsolataink kibogozódnak. Csak egy jó beszélgetés.
Egyszerű és mégsem az. Néha elég hozzá egy váratlan örömteli találkozás vagy egy rég látott ismerős a buszon, máskor a jól megszervezett hosszú együttlét, az ideális környezet sem elég.

Szexterápia, avagy tulajdonképpen min is múlik egy kapcsolat?
Egy hete megnéztük az ausztrál vígjátékot, és tényleg sokat nevettünk rajta. A több szálon futó cselekményű filmben egy utcában lakó párok életébe nyerünk betekintést, különös tekintettel a házaspárok, együtt-élők különböző párkapcsolati problémáira. Az egész azért is érdekes, mivel amellett, hogy sok poén és vicces jelenet van a filmben, tulajdonképpen arra keresi a választ, hogy van-e valódi esély a változtatásra, a párkapcsolatokban új perspektívák megtalálására. A kérdés nagyon mély, viszont inkább csak felszínes próbálkozásokat látunk az egyes pároknál a kapcsolatuk javítására, és sokszor a megoldás helyett csak még zavarosabb helyzetekbe sodorták saját magukat. Bennem végig az a feszültség volt, de valószínűleg ettől is működik a film, hogy miért nem próbál meg a filmben legalább egyvalaki igazán őszintének lenni a párjához. Legyen szó akár a szexről, vagy egyéb konfliktushelyzetről rendszerint abból adódtak a bonyodalmak, hogy valamit titkolni "kellett" a másik elől, és ettől kezdve már nagyon nehéz volt a visszatérés a bizalmi kapcsolathoz, ha lehetséges egyáltalán. Ezért is tűnt hitelesnek a sokféle élethelyzetet, és ezáltal jó kis görbe tükröt mutató film, melynek kapcsán új szempontok alapján gondolkodhatunk el azon, hogy saját kapcsolatunkban mi vajon próbálunk-e javítani, és ha igen, akkor ezt mennyire vesszük komolyan és ebben a partnerünket is igazán partnernek vesszük-e.

Neked is nehezen indult az év?
Igaz, hosszú volt a "téli szünet", de talán épp ezért is olyan nehéz a januári visszarázódás a munkába, az iskolába, ahol épp félévzárás előtti hajrá fogadta a diákokat. Nem is beszélve az esetleges ambíciózus újévi fogadalmakról, melyek még nagyobb terhet rónak ránk, hiszen ilyenkor általában valamely berögzött rossz szokásunk megváltoztatása szokott lenni a célkitűzés, pl. hogy az Új Évben rendszeresen fogok sportolni, leadom az ünnepek alatt - és korábban :-) - felszedett plusz kilókat, leszokom a dohányzásról, satöbbi. Az igazat megvallva én is elhatároztam a rendszeres jógázást, de egy időpont elnézése miatt elmaradt a nagy újrakezdés, és már egy hete a kocsiban van a bekészített felszerelésem. De azért még nem adtam fel :-).
Szóval tényleg különösen nehéz a január eleje, ezt el kell ismerni. Mit tehet ilyenkor az ember fia/lánya, hogy könnyítsen a helyzetén?
Hasznos lehet egyrészt a reális célkitűzés, másrészt az, hogy már a kisebb eredményeket is megünnepeljük a nagy elhatározások területén. Pl. ne mindjárt a félmaratont tűzzük ki, ha egyébként nem szoktunk rendszeresen futni, vagy legalábbis adjunk megfelelő időt magunknak az adott cél elérésére. Írjuk fel a megtett lépéseket, és tervezzük meg, hogy hogyan fogjuk elérni a kitűzött célunkat. Legyenek úgynevezett mérföldkövek, melyekkel biztosíthatjuk a "célratartást". Hasznos lehet, ha van B terv is, és nem esünk mindjárt kétségbe, ha valami nem sikerül egyből. Legyünk saját magunkkal is toleránsak és megértőek. A lényeg úgyis fejben dől el. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha valamit igazán elhatározunk, akkor előbb-utóbb úgyis elérjük. A célunk érdekében következetesen befektetett erőfeszítésünknek meglesz az eredménye, és akkor majd igazán büszkék lehetünk magunkra :-).

Az év utolsó napján átgondoljuk, hogy mi is történt velünk, hogy mennyi minden jó dolgot tettünk, vagy mi az, amit esetleg tehettünk volna jobban vagy másképp. És akkor jönnek az újévi fogadalmak, amikor adunk magunknak egy esélyt az újrakezdésre. Mindig hasznos ilyenkor leltárt csinálni, nemcsak a boltokban, hanem magunkban is. Átgondolni, hogy hol tartunk, hogy mit szeretnénk a következő évben ehhez képest elérni. És ehhez sokszor jól jöhet egy kis segítség is, hiszen a berögzült szokásainkat nehéz megváltoztatni, és sokszor annyira beszorulhatunk egy helyzetbe, hogy nem is látjuk tisztán, hogy mi is az, amit másképp csinálhatnánk. Ehhez is jó eszköz a coaching, mert segít eltávolítani magunkat a problémánktól, és egy kicsit tárgyilagosabban nézni. Ha érdekel, gyere el beszélgetni velünk erről a nyílt napunkra, amit 2015. február 11-én szerdán tartunk a Batthyány u. 10. III. em. 2. címen. A részvétel ingyenes, de kérjük jelezd nekünk üzenetben itt az oldalon a részvételedet. Várunk sok szeretettel, és addig is Boldog Új Évet kívánunk, de persze előtte még egy jó bulizást/beszélgetést/olvasást/tévézést, stb. is mára, hogy jól teljen az év utolsó napja!

Boldog Karácsonyt kívánunk!

Játsszunk együtt!
Ma este a Két Úr Szolgája című előadást láttam, ami egy igazi komédia volt. Öröm volt nézni, ahogy a színészek néha szinte követhetetlenül bohóckodnak, viccelnek, és közben mennyire jól érzik ők is magukat. Ebbe alkalmanként a nézőközönséget is bevonták, lejöttek a nézőtérre, átmentek a nézők között, sőt már kint az előtérben is elkezdték az "előadást". Az egész tele volt kikacsintásokkal a nézők felé, és magával ragadóan derítette jókedvre a nézőket. Először nem igazán örültem, hogy pont december 23-ára esett a bérletes előadásunk, de aztán rájöttem, hogy ez nem is baj, hiszen igazi szín-JÁTÉK volt.

Holnap szenteste, már meg vannak számlálva az órák, amit még főzéssel, sütéssel, ajándékcsomagolással, díszítéssel, és egyéb felkészüléssel tölthetünk. Biztosan sűrű volt az elmúlt időszak, és valószínűleg már kicsit - vagy nagyon - bele is fáradtunk a készülődésbe. Most már jöhet a várva várt ünnep, ha még marad energiánk erre is. De hogyan is ünnepelünk? MI jelenti számunkra az igazi ünnepet?
Ez valószínűleg minden családban más és más lehet, de abban egyetérthetünk, hogy a központi téma ilyenkor persze általában az ajándékozás és különösen az evés, és főleg lehetőség szerint a különféle változatos ételek és sütemények felvonultatása a család számára. Családonként különböző lehet a szereposztás, hogy ezeket ki állítja elő, de sokszor az édesanya az, akire ezek a feladatok várnak. Anyaként, nőként hajlamosak vagyunk "beszorulni" a konyhába még az ünnepek alatt is, ahelyett, hogy másképp is együtt lennénk szeretteinkkel, nemcsak oly módon, hogy főzünk és együtt eszünk velük, aztán meg elmosogatunk és rendet rakunk.
Az evésen és annak elkészítésén túl hogyan tölthetnénk el minőségi időt a családunkkal, rokonainkkal, barátainkkal?
Először is fontos, hogy mi is tudjunk pihenni, leülni, beszélgetni és főleg kijönni a konyhából. Ha mégis fontos, hogy bent legyünk, akkor pedig vigyük be a családtagokat, a barátokat, és bátran vonjuk be őket a különböző feladatokba. Ez is lehet egy jó játék, és mindenki jobban örül az elvégzett munka eredményének, ha az közös erőfeszítéssel jött létre.
Halász Judit is énekelte, hogy "játsszunk most együtt, amíg csak lehet", és a Karácsonynál erre jobb alkalmat nehezen találunk. Egy szülőnek ilyenkor szinte kötelező játszani - bár a legjobb, ha ezt nem kötelességtudatból teszi - a gyermekével vagy gyermekeivel, és itt mindkét szülő részvétele fontos. Ráadásul, ha szülőként bele tudunk mélyedni egy-egy társasjátékba a gyerekünkkel, akkor közben mi is kikapcsolódunk, és a gyerekünket is új oldaláról ismerhetjük meg. Felemelő érzés egy kis emberke számára, hogy a szülője partnerként játszik vele. Ja és anyaként is lehet legózni, vagy kisvasúttal játszani, és apaként lehet segíteni a Barbie-ház felépítésében :-). Nem beszélve a kitalált egyéb szerepjátékokról; ma délután nálunk a "horgász és a hal" szerepjáték volt műsoron, természetesen beöltözve kiegészítőkkel, és csokimikulás csalival.
A legnagyobb élményt ajándékozhatjuk a gyerekeinknek, ha nemcsak megvesszük neki a játékot, hanem együtt mindjárt ki is próbáljuk vele, és nemcsak az új játékokat. Ezt meg lehet próbálni még felnőtt családtagjainkkal rokonainkkal is. Lehet, hogy elsőre nem gondolnánk, hogy hajlandóak beszállni egy társasjátékba, de mindig érhetnek minket meglepetések.
Jó és sok közös játékot mindenkinek!