BEszédművelő Központ

2015 április 15-től Beszédjóga indul!

Sok éves tapasztalatom alapján tanítványaim életében a legnagyobb kihívást a rendszeres gyakorlás jelenti. Most ebben kívánok segítséget nyújtani.

Mindennapi rendszerességgel lehet kapcsolódni. A foglalkozáson ugyanazokat a gyakorlatsorokat fogjuk ismételni. A legnagyobb hangsúlyt a testtudatosságra - hiszen a beszédhez az izmainkat használjuk - és a légzéstechnikára helyezem. Úgy találtam, hogy itt a legnagyobbak a hiányosságok. Természetesen lesznek hanggyakorlatok is, mert az pedig a legizgalmasabb terület :)

Azért jóga, mert a testtudatosság gyakorlatok leginkább keleti technikákra épülnek, és azért is jóga, mert szeretném, ha olyan szeretetté válna ez a tevékenység a tanítványaim életében, mint a jóga szerelmeseinek a mindennapos gyakorlás.

Hamarosan jön az "esemény" is, amely a pontos paraméterekről tudósít majd.

Miért fontos a testtudatosság, mi is az egyáltalán?

Általában 70-80 évet eltöltünk a testünkben. Lélegzünk, megyünk, ülünk, állunk stb. A légzés nem akaratlagos tevékenység, a többi az. Viszont ezeket utánzással, próbálgatással tanuljuk meg. Tudatosan nem rögzítjük, hogy most melyik izom is dolgozik. Sikerül, ahogy sikerül, és általában örülnek neki. Legalábbis az elején. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy apró gyermek első lépéseinek nem örülnek a környezetében lévők. DE AZTÁN az már előfordul, hogy a szaladgáló, mindig láb alatt lévő gyereknek nem örülnek. Sőt, rászólnak. Olyat is gyakran hallok az utcán, hogy megszidnak egy gyereket, mert lassan megy. Aztán az is előfordul, hogy ő felállna, mondjuk ebéd közben, akkor azt a parancsot kapja, hogy üljön vissza. Ha pedig üldögél, amikor menni kéne - esetleg egy kiflit majszolva -, akkor meg fel kell állnia. Ez nagyon zavaros egy kisgyereknek. Mivel ő a szüleit szereti-imádja-szinte istennek tartja, ezért szeretné, ha dicsérnék, örülnének neki, így igyekszik megfelelni az elvárásaiknak. Csak éppen szorong közben, hisz nem tudja, hogy éppen mi fog örömet kiváltani. Nos, ez a szorongás bizony nyomot hagy. A tudatalattit nem látjuk, de látjuk a gyereket menni, mozogni. A hangon is nyomot hagy a félelem. Ez rögtön nem látható, hallható, de iskoláskorban már igen.
Aztán felnövünk és cipeljük a nyomokat. Mert nem tudjuk, hogyan végezzük, csak lépünk, ülünk, állunk, beszélünk....
A testtudatosság lényege, hogy elkezdjük megfigyelni, hogy amit csinálunk, azt hogyan tesszük. Hogyan is lépünk? A talpunk mely része érintkezik pontosan a talajjal? Amikor leülünk, akkor melyik izmok dolgoznak? És így tovább...
Nem ördöngösség, kifejezetten szórakoztató! :)
A tanulási folyamat eredménye az, hogy mintegy bekerülünk a testünkbe. Megtanulunk figyelni a jelzéseire és hatalmas örömet tapasztalunk, amikor ráébredünk, hogy mi vagyunk a főnökök.
Ha erre a tudásra nem teszünk szert, akkor csak annyit tapasztalunk, hogy fáj, nem fáj, de segíteni nem tudunk rajta. Ha elkezdjük megtanulni a testünk működését, akkor nagyon sok problémát mi magunk tudunk orvosolni, illetve ha megtanuljuk jól használni a testünket, akkor ezek a bajok elő sem jönnek.
Van ennek a testtudatosságnak még egy vetülete, erről majd legközelebb írok.

Az oldalon található képek Szigeti Laura Lili munkái :)