Izsák Norbert coachtréner és mentorcoach

Milyen nehéz ezt megállni coachként!

Néha még most is nehéz megállni, hogy ne adjak jelentést, értelmezést annak, amit látok, hallok az ügyfélnél.

Tegyük fel, az ügyfél hangja megremeg. Coachként könnyen mondhatjuk: „Hallom, hogy ez megérint. Nehéz lehet.” Udvarias. Empatikus. PCC-szinten teljesen védhető.

Csakhogy lehet, hogy ezzel éppen elvettem valamit az ügyféltől. Lehet, hogy még nem tudta, mit jelent számára az a megremegő hang. Lehet, hogy még csak most kezdett volna megszületni benne a felismerés, hogy milyen érzések tapadnak ahhoz, amiről beszél.

Néha túl hamar elhiszem magamnak, hogy már értem, mi történik. Pedig lehet, hogy éppen akkor veszem el az ügyféltől a saját felismerését. Erről írtam az e heti Ars Sophiae – Coaching: a bölcsesség művészete hírlevelemben.
Volt már olyan coachingülésed, amikor utólag rájöttél, hogy túl hamar adtál jelentést valaminek?

A feliratkozási link az első hozzászólásban.

A csend nekem sokáig büntetés volt.

Amikor végre csend lett körülöttem, túl sok minden kezdett el megszólalni bennem. Ennek valószínűleg köze lehet az ADHD-mhoz is. ADHD ide vagy oda, inkább csináltam valamit. Ha volt 5 szabad percem, ösztönösen dolgozni kezdtem, híreket olvastam, felhívtam valakit vagy csak terveket szövögettem. Mindent és bármit, csak ne kelljen csendben várni.

Később jöttem rá, hogy részben attól szorongtam, hogy túl sokáig kell csendben várnom a válaszokra. Bizonytalanul, kiszámíthatatlanul, tervezhetetlenül sokáig. Jó sokáig ezt szimplán betettem a „türelmetlenség” fiókba. Holott, inkább valamilyen szorongás állhat mögötte, mintha tartanék attól, hogy mi történik velem, amíg várok.

Illés története ezért talált újra nagyon el. Illésnek jó türelmesnek kellett lennie, kibírnia a szelet, a földrengést, a tüzet. Isten csak ezek UTÁN szólt hozzá halk és szelíd hanggal.

Érdekes módon, Illésnek ugyanazzal a kérdéssel kell szembenézni a természeti jelenségek előtt és után. Furcsa, de nem a kérdések változtak meg, hanem Illés ment át valamilyen transzformáción, így minden bizonnyal már másképp hallotta meg ugyanazt a kérdést. Ezért IS fontos a csend.

Erről a folyamatról írtam a heti Spiritusz – Egzisztenciális levelek hírlevelemben.
Te mit csinálsz, amikor végre csend lesz körülötted?
(Feliratkozási link az első hozzászólásban)

Több, mint 5 éve kezdődött a Tudatmódosító-sorozat a PAX Tv-n. Most már elég idő telt el ahhoz, hogy újra végiggondoljam az egyes részeket - talán nem árulok el titkot azzal, hogy nem minden nap nézem végig én sem az összes részt…

Szóval, kíváncsi vagyok, mi történik akkor, ha megnézem újra egyesével a száz részt, előveszem a munkafüzetet, és válaszolok a saját kérdéseimre. Ebben a szemlélődésben szeretnék társulni veled. Nézd meg velem újra az egyes adásokat, nézd meg, hogyan reflektálok én a kérdések alapján a saját életemre, és tarts velem abban is, hogy utána kitöltöd a Tudatmódosító munkafüzet aktuális oldalát.
Amennyiben 100 napon át velem tartasz, nemcsak egy új, igazán hasznos szokást alakítasz ki, hanem garantáltan mélyülni fog az ismereted, élet-megélésed, és közelebb fogsz kerülni önmagadhoz, és mindahhoz, amit igazán szeretnél az élet(ed)ben.
Tarts velem!
🎫 Jelentkezés: https://tudatmodosito.hu/kihivas/

A coachok egyik leggyakoribb hibája?
Túl hamar elhiszik az ügyfél első kérdését.
Amikor az ügyfél azt mondja: "Szeretném jobban beosztani az időmet”, a kezdő coach gyakran rögtön az időgazdálkodásról kezd beszélgetni vele.
Ezzel szemben az érett coach kíváncsi lesz.
Miért fontos ez most? Mi mindenre nincs ideje? Mi történne, ha végre arra fordítaná az idejét, amire igazán vágyik?
Gyorsan kiderül, hogy már nem is az időbeosztásról beszélgetnek, hanem például arról, hogyan lehetne végre fontos saját maga számára.
A coaching egyik legszebb paradoxona, hogy az ügyfél jobb válaszért érkezik, de végül egy jobb kérdéssel távozik.
Erről írtam a heti Ars Sophiae hírlevelemben.
Feliratkozási link az első hozzászólásban.

Ez nem egy hétvégi motivációs löket. Ez egy 100 napos, belső áthangolódás, ahol:
📌 Megtanulsz naponta figyelni magadra
📌 Lesz, aki támogat, ha elakadnál
📌 100 napig kapsz inspirációt, tudást, önreflexiót
🔗 Jelentkezz most, legyen csinálj személyes rendszerváltást szeptember 1-jén! https://tudatmodosito.hu/kihivas/

A legtöbb bizonytalanságunk nem abból fakad, hogy nincs válaszunk, hanem abból, hogy rossz kérdésre keressük a választ.
Nagyjából tíz évvel ezelőtt ezt fájdalmasan megtapasztaltam.
Évekig azt hittem, hogy a legfontosabb kérdésem ez:
Miből fogok megélni?
Tévedtem.
A svájci frankos hitelek miatt parkolópályára tettem a coachingot, és egy sikeres marketingügynökséget építettem. Jó munkát végeztünk, kiváló ügyfelekkel dolgoztunk, a csúcson hét-nyolc embernek adtam munkát. Aztán egy színházi szünetben hirtelen megértettem valamit.
Nem az volt a legfontosabb kérdésem, hogy miből fogok megélni.
Hanem az: Hol vagyok?
Amikor erre őszintén válaszoltam, a bizonytalanságom, bár nem szűnt meg, de „rendeződött”.
Az irány világossá vált. És ettől a kisebb döntések is sokkal egyszerűbbek lettek.
Szép lenne azt írni, hogy mindez azóta „végleg” kisimult. Ez, sajnos, nincs így. Újra és újra találkozom ezzel a dilemmával – magamban és a coachingbeszélgetéseimben is. Sokszor nem azért szorongunk, mert túl kevés információnk van, hanem mert a legfontosabb kérdést halogatjuk, így a második vonalbeli kérdésekkel foglalkozunk.
Erről írtam a tegnapi Spiritusz – Egzisztenciális levelek hírlevelemben. Ábrahám története mellett arról gondolkodom, hogyan rendezi át az életünket egyetlen őszintén megválaszolt kérdés. Talán neked sem több válaszra van most szükséged, hanem egy jobb kérdésre. Ha most egyetlen kérdést kellene feltenned magadnak, melyik lenne az?
A Spiritusz – Egzisztenciális levelek feliratkozási linkje kommentben / első hozzászólásban.

Judittal elfogult vagyok. Például azért, mert tanult nálunk a PTF-en. Aztán azért is, mert egyetemi ember, és hát, igen, rám hat az, ha valaki akadémiai szinten művel valamit. No meg azért is, mert vizet prédikál és többszörösen tisztított vizet iszik: egyetemi kurzusaira rendszerszinten bevitte a megoldásfókuszú coachingot, annak a szemléletét, ezzel is megkönnyítve a hallgatók életét. Legkiváltképpen pedig azért nézek fel rá, mert rengeteg energiával folyamatosan azon töri a fejét, hogyan lehetne valami jó kis kutatást végezni, ami tudományos, hozzájárul a szakma elismertségéhez, ráadásul, ebbe folyton társakat, partnereket keres. Soha nem azt nézi, hogyan járhat ő jól, hanem mindig azt keresi, hogyan tud még nívósabb lenni a szakmánk. Köszi, Judit! Csak így tovább!

https://youtu.be/UZ-vCMILPP8?si=GjwGVHYHFAedMUHE

😅 „Majd holnap elkezdem…”

Ez a mondat ismerős? Az ideális időpont sosem jön el!
Ezért hoztuk létre a 100 napos Tudatmódosító-kihívást, ami:
✔ napi 5-6 perces videókkal
Norbi friss, napi videós példamutatásával
✔ rövid feladatokkal
✔ közösségi támogatással
Segít abban, hogy újra fontos legyél önmagad számára.

Ma utoljára Early-bird áron!
🎫 Jelentkezés most: https://tudatmodosito.hu/kihivas/