22/06/2026
OPROŠTAJNA SVEČANOST NAŠIH OSMAŠA
NYOLCADIKOSAINK BALLAGÁSI ÜNNEPSÉGE
Pozivnicu na oproštajnu svečanost osmoga razreda HOŠIG-a kitile su misli Tene Desae: „Ostanite pozitivni i sretni. Radite naporno i nikad ne gubite nadu. Budite otvoreni za kritiku i nastavite učiti. Okružite se sretnim, toplim i iskrenim ljudima.” Lijepo sažeta doživotna poruka za ljude koji stoje tek na pragu srednjoškolskog obrazovanja. U petak, 19. lipnja 2026. osnovnoj školi su rekli zbogom: Balázs Bazan, Dániel Berecz-Tippel, Dorottya Dér, Jovan Hajduković, Elizabet Anna Halász, Andrej Lajtman, Branko Majoroš, Viktor Majoroš, Viktória Anna Pap, Bendegúz Imre Poczók, Rózsa Szabó Rácz, Bertalan Révész, Adrián Tamás Simon, Mia Manna Vám. U ljetnom povjetarcu miješale su se razne emocije: tuga, nostalgija, sreća. Pojedini učenici su u HOŠIG-ovom vrtiću započeli učenje hrvatskih pjesmica, a svoje hrvatsko rječničko blago i carstvo znanja obogatili u osnovnoj školi ove ustanove. U nižim razredima razrednica bila im je Katica Šokac, a u višim razredima Anita Bándy.
Prigodni govor 7. razreda na hrvatskom jeziku čitale su Zoe Dimić i Inez Guljaš. Zoe i Inez prisjetile su se veselih trenutaka školske svakodnevice, rađanja prijateljstva, druženja, zajedničkih nastupa ili izleta. U putnu torbicu osmaša djevojke su stavile i po koji dobri savjet, primjerice da ponosno nose prošlost, jer sve ono znanje koje su stekli u ovoj ustanovi bit će najsigurniji štit u srednjoj školi; da na putu nikada ne koračaju sami jer je gimnazija pravi timski rad i potreban je netko s kim mogu podijeliti uspjehe i tko će pomoći prebroditi teške trenutke, i da raširenih ruku dočekaju nove suputnike. (...) „Znamo da novo poglavlje koje je pred vama donosi bezbroj nepoznatih izazova, i potpuno je prirodno da promjena ponekad može donijeti nesigurnost. Ali nemojte ni na trenutak posumnjati u sebe: ona snaga i ustrajnost koje su vam potrebne za ostvarenje vaših ciljeva već su sada u vama“, poručile su Zoe i Inez svečarima. Uslijedio je nastup školskog sastava, čiju su članovi većinom polanici 7. razred: Goran Đurić, Nimród Polgár, Vilmos Rácz Szabó i Božidar Šindik. Oni su pod vodstvom profesora Balinta Horvata izvodili poznate hrvatske melodije. Stihove mađarskog pjesnika Miklósa Radnótija „Hajnal“ kazivao je Nimród Polgár. Generacijsku vrpcu na školsku zastavu vezala je Mia Vám, zastavu je nosio Dániel Berecz-Tippel, a zastavu su preuzeli Fanni Berki i Vilmos Rácz Szabó.
Glavna ravnateljica HOŠIG-a Ana Gojtan u svom prigodnom govoru osvrnula se na posebnost HOŠIG-a budući da u ovoj školskoj godini već je jedna generacija, maturanti, imala svoju svečanost opraštanja. Taj čin, kako je rekla ravnateljica Gojtan, uobičajeno je povezana sa rastankom, no u slučaju svečara samo je djelomično točno. (…) „Onima koji će svoj obrazovni put nastaviti u drugim školama želimo zahvaliti što su bili dio naše zajednice. Nadamo se da će sa sobom ponijeti lijepe uspomene i ljubav prema hrvatskom jeziku, kulturi te da će se uvijek rado sjećati škole u kojoj su proveli važne godine svojega djetinjstva. Za one koji ostaju s nama ova je svečanost poseban razlog za radost. Za nekoliko mjeseci vratit ćete se u ovu istu zgradu, ali već u novoj ulozi – kao gimnazijalci. Iako će vam okruženje biti poznato, pred vama započinje novo životno razdoblje”, naglasila je glavna ravnateljica Ana Gojtan, dodašvi kako gimnazijske godine donose drukčije mogućnosti i nove izazove.
Govore osmaša na mađarskom jeziku čitali su: Elizabet Anna Halász i Bendegúz Imre Poczók, a na hrvatskom jeziku Balázs Bazan i Bertalan Révész. Učenici su se zahvalili svojim roditeljima i učiteljima koji su pratili njihovu osmogodišnju naobrazbu. Naglašivši kako su im bili podrška, a ujedno i primjer. (…) „Put koji je pred nama nepoznat je, ali pun mogućnosti. Na nama je kako ćemo živjeti s njim. Nemojmo se bojati sanjati velike stvari i nemojmo se bojati pogriješiti. Svaki korak i svaka odluka oblikuju nas. Ponesimo sa sobom sve ono što smo ovdje naučili: znanje, prijateljstva i uspomene jednih na druge”, istaknuli su Lizi, Bendegúz, Balázs i Berci. Potom su osmaši recitirali stihove Ratka Zvrka „Tvoja staza”. Nakon zajedničke pjesme na mađarskom jeziku, svečanost je završena plesom osmaša.
Tekst i foto: Kristina Goher
NYOLCADIKOSAINK BALLAGÁSI ÜNNEPSÉGE
A HOŠIG nyolcadik osztályosainak ballagási meghívóját Tina Desai gondolatai díszítették: „Maradjatok pozitívak és boldogok. Dolgozzatok keményen, és soha ne veszítsétek el a reményt. Fogadjátok nyitottan a kritikát, és tanuljatok tovább. Vegyétek körül magatokat vidám, melegszívű és őszinte emberekkel.” Szép és időtálló üzenet ez mindazok számára, akik éppen a középiskolai évek küszöbén állnak. 2026. június 19-én búcsút vett az általános iskolától Bazán Balázs, Berecz-Tippel Dániel, Dér Dorottya, Hajduković Jovan, Halász Elizabet Anna, Lajtman Andrej, Majoros Branko, Majoros Viktor, Pap Viktória Anna, Poczók Bendegúz Imre, Rácz Szabó Rózsa, Révész Bertalan, Simon Adrián Tamás és Vám Mia Manna. A nyári szellőben sokféle érzés keveredett: szomorúság, nosztalgia és öröm. Többen már a HOŠIG óvodájában megismerkedtek az első horvát mondókákkal, majd az intézmény általános iskolájában tovább gazdagították horvát nyelvi tudásukat és ismereteiket. Az alsó tagozaton Sokacz Katalin volt az osztályfőnökük, felső tagozaton pedig Bándy Zoltánné kísérte őket.
A hetedik osztály ünnepi búcsúbeszédét horvát nyelven Dimity Zoé és Gulyás Inez mondta el. Beszédükben felidézték az iskolai hétköznapok vidám pillanatait, a barátságok születését, a közös programokat, fellépéseket és kirándulásokat. Útravalóul néhány jó tanáccsal is ellátták a nyolcadikosokat: büszkén őrizzék meg múltjukat, hiszen az itt megszerzett tudás biztos támaszt jelent majd számukra a középiskolában; soha ne járják egyedül útjukat, mert a gimnáziumi években is fontos a közösség és az együttműködés; valamint nyitott szívvel fogadják az új társakat. „Tudjuk, hogy az előttetek álló új fejezet számtalan ismeretlen kihívást tartogat, és teljesen természetes, hogy a változás olykor bizonytalansággal jár. De egyetlen pillanatra se kételkedjetek önmagatokban: az a kitartás és belső erő, amely céljaitok megvalósításához szükséges, már most bennetek van” – üzenték Zoé és Inez a ballagóknak. Ezt követően az iskola zenekara lépett fel, amelynek tagjai többségében hetedik osztályos tanulók: Gyurity Goran, Polgár Nimród, Rácz Szabó Vilmos és Šindik Božidar. Horváth Bálint tanár úr vezetésével ismert horvát dallamokat adtak elő. Radnóti Miklós „Hajnal” című versét Polgár Nimród szavalta el. A generációs szalagot Vám Mia kötötte fel az iskolazászlóra, a zászlót Berecz-Tippel Dániel vitte, majd Berki Fanni és Rácz Szabó Vilmos vette át.
A HOŠIG főigazgatója, Gojtán Anna ünnepi beszédében arra is kitért, hogy az intézmény életében különleges ez a tanév, hiszen a végzős gimnazisták után most az általános iskola nyolcadikosai is búcsút vesznek az iskolától. Ahogy fogalmazott: a ballagás általában az elválásról szól, ám a HOŠIG esetében ez csak részben igaz. „Azoknak, akik más iskolában folytatják útjukat, szeretnénk megköszönni, hogy közösségünk tagjai voltak. Bízunk benne, hogy szép emlékeket, valamint a horvát nyelv és kultúra iránti szeretetet viszik magukkal, és mindig szeret***el gondolnak majd arra az iskolára, ahol gyermekkoruk meghatározó éveit töltötték. Az itt maradók számára pedig külön öröm ez az ünnep. Néhány hónap múlva már gimnazistaként térnek vissza ugyanebbe az épületbe. Bár a környezet ismerős lesz, mégis új korszak kezdődik az életükben” – hangsúlyozta az igazgatónő, hozzátéve, hogy a gimnáziumi évek egészen új lehetőségeket és kihívásokat tartogatnak.
A nyolcadikosok magyar nyelvű búcsúbeszédét Halász Elizabet Anna és Poczók Bendegúz Imre mondta el, horvát nyelven pedig Bazan Balázs és Révész Bertalan búcsúzott. A tanulók köszönetet mondtak szüleiknek és tanáraiknak, akik végigkísérték nyolcéves tanulmányi útjukat, támogatást nyújtottak számukra, és példát mutattak nekik. „Az előttünk álló út ismeretlen, de tele van lehetőségekkel. Rajtunk múlik, hogyan élünk velük. Ne féljünk nagyot álmodni, és ne féljünk hibázni sem. Minden lépés és minden döntés formál bennünket. Vigyük magunkkal mindazt, amit itt kaptunk: a tudást, a barátságokat és az egymással közös emlékeket” – hangsúlyozták Lizi, Bendegúz, Balázs és Berci. Ezt követően a nyolcadikosok Ratko Zvrko „Tvoja staza” című versét szavalták el. A közös magyar nyelvű ének után az ünnepség a nyolcadikosok táncával zárult.