Nagy Szilvia - Lámpaláz Tréner & Coach

Nem tudod elnyerni a bizalmát, de még a figyelmét sem.

Szigorú, merev arccal ül a pénztárban, sosem változik az arckifejezése. Mindenkinek mond egy jónapotot, de ha bepakoltál a kosárba, elköszönni már nem fog, feleslegesen próbálkozol. Esélytelen vele beszédbe elegyedni, egyszerűen nem reagál. Sem kedvességre, sem bunkóságra, se kérdésre, se kijelentésre. Semmire.

Néha duzzanatok, véraláfutások vannak az arcán. Lilák, zöldek.

A viselkedése mindig minden körülmények közt tökéletesen ugyanolyan: üres. A szükséges minimumra szorítkozó, érzelemmentes fekete felhő. Akinek nem állsz be a sorába, csak akkor, ha nincs nyitva másik kassza.

Sokáig kísérleteztem vele. Végül azt hiszem, leginkább saját magammal.

Volt, hogy köszöntem. Volt, hogy nem. Hol meleg, barátságos hangon üdvözöltem, hol hidegen, hol semlegesen. Hol ránéztem, hol kerültem a tekintetét. Hol lelassultam, hol felgyorsultam. Hol összehúztam a lényem, hol kiterjesztettem.

Soha semmi nem hatott rá, ahogyan másokra sem reagált soha semmit.

Ma is ott ül a kasszánál. Mereven, üres tekintettel, a semmibe révedve. Épp fizet az előttem lévő, várjuk, hogy előszedje a kártyáját.

Ő ül némán, én állok előtte némán. Várunk.

És akkor átrobog rajtam egy felismerés, egy minden sejtet kitöltő testérzet kíséretében, amihez társul egy gondolat. Hagyom, hogy elárasszon.

És abban a pillanatban a pénztárosnő rám néz. A szememben felejti a szemét. Nézzük egymást. Melegség árad szét az arcán. Elmosolyodik. Lecsippant, adja a blokkot, fizetek. Megint rám néz. Szép napot kíván, még mindig mosolyog. Nem veszi le rólam a szemét. Érzem, ahogy beleenged a lelkébe. És én beleúszom. Ott a kíváncsiság, az Élet a tekintetében.

Néz. Nézem. Örökké tart a pillanat.

Valahogy végre kizökkenek, kisétálok.

Ahogy arcon vág a kinti hőség, akkor tudatosítom, mi szaladt át rajtam, mikor megláttam és odaléptem elé, és amit ő abban a pillanatban fölfogott:

„Nem
akarok
tőled
semmit.”

🌊

--------------------------------------------------
🔵Egyéni foglalkozások (coaching, lámpaláz tréning, idegrendszer újraalapozás): nagyszilvi.com

🔵A nyár utolsó idegrendszer regeneráló nagyrelax csoportos órája:
https://www.facebook.com/events/2441295936280792

Te milyen gyakran használod serpának a tested? Ami elszállítja A-ból B-be a fejed?

A fejed az, amiben központosulsz: elemzel, aggódsz, ide-oda csapódsz a gondolataid közt. Ami pedig nyaktól lefelé van, általában nem kap energiát, figyelmet. A nap nagy részében egy közlekedési eszközzé redukálódik, ami eljuttat egyik helyről a másikra.

Te ki tudod tölteni a testedet? Jelen vagy a bőrödben?

Lefordítva: Érzed az izmaid tónusát? Érzed a gravitációt? Érzékeled a légzésed ritmusát? Érzed, ahogy emelkedik, süllyed a mellkasod, hasad? Képes vagy ennél finomabb figyelemre is: érezni tudod a lábujjad hegyét, a fejtetődet, bele tudsz bújni a térdhajlatodba?
Az izmaidnak mindig van tónusa, a légzésednek ritmusa, mindig van lábujjad hegye és fejtetőd, de vajon hányszor kapcsolódsz hozzájuk tudatosan?

ÉS MIÉRT TENNÉL ÍGY???

A figyelmed beleereszkedése a testedbe nem egy misztikus, szellemi teljesítmény, hanem horgonyvetés a mostban. Velünk ellentétben a testünk mindig a jelenben van.

Hidd el, kívülről mindig látszik, amikor a fejedben vagy és a tested üres!

Te vagy éppen egy múltbeli emléken tipródsz, vagy a holnapi napodtól szorongsz, de a szíved itt, ebben a pillanatban dobban. A véred épp most áramlik keresztül a testeden. A talpad épp most ér hozzá a talajhoz. Nem tudja ezt tegnap tenni, sem holnap. Mindig csak most. A tested egy csendes kapu, amihez ha tudatosan kapcsolódsz, mindent megmutat, ami VAN. Rajta keresztül besétálhatsz a jelen pillanat erejébe, tisztaságába, nyugalmába és szavak nélküli bölcsességébe.

De ha pont nem érdekel a jelen, meg a tudatosság, 3 dolgot akkor is kapsz, ha megtanulod kitölteni a testedet a figyelmeddel:

1. GYÓGYULÁST 💎

Megtanulsz együttműködni a testeddel, mélyebben és gyorsabban megérzed a határaidat. Nem kell megvárnod, míg megbetegszel vagy kiégsz.

2. VITALITÁST 💎

Az állandó mentális túlpörgés hihetetlen sok energiát emészt fel. Ha a figyelmeddel be tudod lakni a testedet, fel tudod számolni az energiaveszteséget és lecsendesedik a fejzaj.

3. STABILITÁST 💎

Ha le tudsz horgonyozni a testedben, nem sodornak el folyton az élet feszültségei és az érzelmi viharaid. Az idegrendszered képessé válik megtapasztalni a biztonságérzetet és regenerálódni. Végre át tud kapcsolni a folyamatos stressz állapotából egy pihentetőbb hullámhosszra.

ÉS MÉG:

- Végre tisztán megérzed, mi a különbség a fejben gyártott pánik és az intuíció közt. 🌳

- Tisztábban és gyorsabban megérzed a szükségleteidet (pihenés, mozgás, egyedüllét, kapcsolódás) 🌳

- Mások számára is valóban jelen tudsz lenni, mert jelen vagy a testedben. Ez pedig biztonságot sugároz. 🌳

A test válhat otthonná, amit nem mereven szabályozni, kontrollálni, fegyelmezni kell (ez az elme mániája). Ha megtanulod a tested nyelvét beszélni, egy áramló térbe kerülsz, aminek végre mered és tudod érezni minden szegletét, rezdülését, beleértve a kényelmetlen érzeteket is (feszültség, szomorúság). Ezt szinte mindenki szeretné lespórolni az önismereti útjából! De amíg erre nem vagy képes, addig örök menekülésre, elfojtásra ítéled magad és mindig félni fogsz a tested (és az érzelmeid) működésétől. Ha megtanulod beleengedni a figyelmedet a testedbe, végre biztonságban lehetsz önmagadban és már nem kívülről kell azt összetákolni, várni, remélni, irányítgatni.

Kitölteni a testünket a figyelmünkkel, tudatosságunkkal, jelenléttel: napi gyakorlat.

🗺TIPP: Ha legközelebb rángatni kezd a rohanás, a stressz, a félelem, választhatod, hogy egy kérdéssel kiemeled magad a fejedből:

„Hol van most a figyelmem?” - és miközben lélegzel egy jó mélyet, beleengeded a figyelmedet a talpadba.

🌳🌊2 nyári program, ahol újrakapcsolódhatsz és új módon kapcsolódhatsz a testeddel és a figyelmed erejével:

🔵Augusztus 8. Mozgásmeditáció és Nagyrelax:
https://www.facebook.com/events/28302787045996172/

🔵Augusztus 29. Idegrendszer regeneráló és relax óra a Városligetben:
https://www.facebook.com/events/2441295936280792/

🔵Ha pedig megtanulnád és begyakorolnád az alapokat, jöhetsz egyéni órákra: https://nagyszilvi.com/

„Szilvi, maradj velem, amíg nem találsz jobbat. Addig érd be velem. Legyél velem.”

Szavak, amelyekből érzed, hogy épp most vágott arcon a szeretetfüggőség százcsápú energiája, amiből ha kettőt is lélegzel, rád tekeredik és nem enged. Futásnak eredtem. Eltartott egy darabig, amíg a csápok már nem kapaszkodtak belém.

Futottam, ahogy bírtam, de csak hogy évekkel később, gyanútlanul besétáljak a szeretetfüggőség még rémisztőbb erdejébe: oda, ahol én vagyok a függő. És észre sem veszem.

Oda, ahol adok. Mindent. Adok és adok, ettől remélve, hogy tartozhatom végre valakihez. Nincs ebben semmi meglepő, onnan érkezem, ahonnan te is: a múltból, ami azt tanította minden percben, hogy a szeretet az nem csak úgy van, azt nem csak úgy adjuk, és nem csak úgy kapjuk.

Azért keményen meg kell dolgozni. Azt ki kell érdemelni.
Ehhez pedig figyelni kell, mert mindenkinek más a fontos, más a szükséglete és hogy jusson a másik törődéséből, felém fordulásából, idejéből, elismeréséből, hogy érezzem, van helyem, létjogosultságom mellette, ahhoz adnom kell. Meg önfeladnom.

És jönnek jobb évek és jönnek rosszabbak, hol több, hol kevesebb sikerrel alkalmazom az elsajátított függő játszmát és egy ponton eldöntöm, hogy most aztán másképp lesz. Most sikerülni fog. Most minden eddiginél nagyobbat fogok nyílni, kockáztatni, lépni. Életemben először felvállalom a személyiségemnek azon részeit is, mint természetes tartozékaimat, melyeket addig lenémítva tartottam, mert valakinek mindig túl sok volt, valakit mindig irritált. Fura kombót tolok, mert egyszerre teszem láthatóvá az addig láthatatlant, de közben még magasabb fokozatra kapcsolok, ami a mindent odaadást illeti. Érzem, ahogy napról napra fáradok, de nem bírok leállni, annyira akarom, hogy egyszer az életben végre sikerüljön. Az a kényszerképzetem, ha még többet adok, már erőmön felül, a másik végül rájön, hogy mekkora egy főnyeremény vagyok, és soha nem enged el többé.

A másik fürdőzik egy ideig ebben a napi 24 órás törődésben, trónra emelésben, aztán ahogy annó én is, ő is futásnak ered és keres mást. Tartozni akar valakihez. Csak nem hozzám. Pontosan tudja, mit akar kapni és azt nem tőlem. Függő ő is, a szeretet, a biztonságérzet egy másik formáját kergeti. Ahogy te is.

Nehéz ezeket a függőségeinket elcsípni, még akkor is, ha valakinek egészen az extremitások szférájáig jut a belső hiánya (étel, drogok, szex, alkohol, gyógyszerek, stb.) és iszonyatos ön- és környezetpusztításba kezd.

Nehéz elcsípni, mert mégis mi rossz van abban, hogy szeretetre vágyunk?
Ki ítélhet el azért, mert szeretetet szeretnénk adni és kapni?
Hol lépünk át egy olyan zónába, ahol elkezdjük feladni magunkat egy másik ember kedvéért és megpróbáljuk őt rávenni, hogy szeressen minket? Például azzal, hogy megpróbáljuk megmenteni. Saját függőségeitől, belső démonaitól, sikertelenségeitől, fájdalmaitól, nehézségeitől, szégyenétől, önbecsülés hiányától.

Mennyi embert próbáltunk már megmenteni! Gyermekeinket, szüleinket, társunkat, barátainkat, testvéreinket, ismerősöket és ismeretleneket. Ki meddig merészkedik el ebben. Ki milyen mértékig szorítja háttérbe önmagát. Kiben mennyire veszi át az irányítást a szeretetkoldus.

Hol a határ ebben az emberi szeretet játékban? Az adok-kapokban. A bennünk lüktető hiányokban, amelyek megszüntetéséhez időről időre kiszemelünk valakit.

A határ ott van, ahol az életed azt jelzi. Mert mindenkinek jelzi. A kapcsolatok minőségében, a belső feszültségek, félelmek felerősödésében, a konfliktusokban, a nem szűnő „éhségben”, az elfáradásban. Az élet felfedi mindezt a korlátok, a határok hiányában. A test jelzéseiben. A lélek és az elme szüntelen nyugtalanságában. Abban, hogy évről évre több energiába kerül a maszk fenntartása. És közben csak a távolság nő és a káosz, meg az üresség. A „nem kellek”, a „nem vagyok elég” sebe elfertőződik, teljesen elgennyesedik.

Mindenki igyekszik. Mindenki próbálkozik. Jobb, rosszabb eszközökkel, fényesebb, sötétebb ösvényeken próbál kikecmeregni a múlt ködéből, próbál horgonyt vetni, megnyugodni, megpihenni valahol, valakivel.

És közben mindenki csinál hülyeségeket. Ki kisebbet, ki végzeteset.
Van, akit a hülyesége, összeomlása visz el a kiegyensúlyozódásig, van, aki végleg elmerül a mocsárban. Van, aki végül rehabilitálja az önbecsülését és megtanul felelősséget vállalni önmagáért. És van, akinek már csak arra marad ereje, hogy magához vegyen valamit, ami tompítja a fájdalmat, vagy a rombolásban éli ki az elviselhetetlent.

Minél többet látok, tapasztalok, annál inkább szeretem az embereket „csak úgy”-ból. Pedig a lélek sötét oldala, játszmái, önhazugságai elég ragacsos lápvidék. Mégis. Embernek lenni, embernek maradni, egyensúlyt, harmóniát, derűt találni, ezt elég sok bolyongás, kín előzi meg. Én azért tudom szeretni a másik embert a sötétjével együtt is, mert végül igent tudtam mondani saját árnyékrészeimre, saját belső sötétségeimre és hidd el, van ott még abból, ahol feketén lüktet bennem a lét és még nem fértem hozzá. Épp csak már nem a rettegés van bennem, hanem a kíváncsiság. És ez elmondhatatlanul felszabadító és megnyugtató. Hogy nem félek már saját magamtól.

🗺Ha te, vagy körülötted bárki szeretetfüggő, adrenalinfüggő, élményfüggő, kapcsolatfüggő, szexfüggő, drogfüggő, alkoholfüggő, ételfüggő, gyógyszerfüggő, akármilyenfüggő, ajánlom az Ízek, imák, szerelmek írónőjének új könyvét, a Várlak a folyónál-t. Elizabeth Gilbert műve radikális, mindenfajta határt feszegető könyv, mert míg az első könyve és a belőle készült film puha, spirituális fényköntösbe, romantikus kalandokba csomagolt újjászületés volt (Ó spagetti, Róma, India, az ashramok világa, vagány szerelmek, kalandok, óóóó), addig ez itt a tömény és mindent, mindenkit elpusztító sötét emberi oldal kíméletlen önfelvállalása.

Ez a könyv végre megmutatja, hogy ha valaki tényleg elindul az úton, akkor az egy ponton túl nem az önmegtalálást, hanem önelvesztést hozza, és ha ezt az egészet komolyan gondolod tényleg, nem kerülheted el a szembenézést mindazzal, ami elől menekülsz, amit letagadsz magadban.

És megérzed, hogy ez nem büntetés, kicseszés, vezeklés, hanem a valódi szabadság felé vezető út, ahol nem kell választani jó és rossz, könnyű és nehéz, világos és sötét közt, hanem egységbe olvasztani ezeket önmagadban.

Akkor emelkedhetsz ezek fölé, ha először bátran, vagy félve, de alámerülsz bennük és engeded, hogy végre összerendezze magát benned a Lét. 🙏💎🌊🌳
------------------------
🗝Ha kibillentél és elindulnál vissza a stabilitás felé, szombaton újra Nagyrelax és idegrendszer regeneráló foglalkozás a Városligetben:
https://www.facebook.com/events/865500166250342

🗝És ha összerendeződnél, jöhetsz egyéni folyamatba. Itt találod a lehetőségeket: https://nagyszilvi.com/

A MEDITÁCIÓRÓL EGYSZERŰEN 4/4.

A magát megismerni vágyó ember előbb-utóbb kipróbálja a meditációt. Sokan aztán frusztráltan el is engedik: „Ez nem nekem való”. Ha te is elbizonytalanodtál már, akkor itt és most jó helyen vagy: a héten körbejárjuk a témát.

4/4. MIBEN MÁS A MOZGÓ MEDITÁCIÓ MINT AZ ÜLŐ?🤸‍♀️

A mozgásos meditációnál (pl.: tudatos séta, szabad tánc, tai chi) a testhelyzet és a fókusz az, ami más.
Itt a tested a kapu: a mozdulataid, testérzeteid segítségével meditálsz. Nem kevesebb és nem több ez, mint bármely más meditáció, egyszerűen dinamikusabb módon juthatunk el általa a középpontunkba. A mozgás itt horgonyként szolgál (pl. lépések ritmusa, a mozdulatok koordinációja): a figyelem ezeken nyugszik és nem a gondolatokon pörög.

🌊Én azért szeretem a mozgó meditációt, mert közelebb hoz a való élethez: megmutatja, hogyan tudok nyugodt, áramló maradni mozgás, „akció” közben is, nem csak egy meditációs párnán, steril környezetben ülve. Márpedig a hétköznapok állandó mozgásban vannak, mindig adódik valamilyen inger, helyzet. Ha ahhoz szoktatom a figyelmem, a testem és az idegrendszerem, hogy az kapcsolódni tudjon a stabil középponthoz és a nyugalomhoz akkor is, amikor mozog közben a test, akkor egy kibillentő mindennapi élethelyzetben is sokkal hamarabb visszatalálok a lélekjelenlétemhez és kisebb az esélye, hogy lefagyok.

🌊Ha pedig azt tapasztalom, hogy ülő helyzetben folyton zsibbadok, bemerevedik a hát, a váll, fáj a derék, akkor könnyebb finom mozgásban végezni a meditációt. Nem folyik el az energia a kényelmetlenségek kiküszöbölésére. Nemcsak a fizikai, de a mentális feszültséget is könnyebb elvezetni, ha legalább a meditáció első felét nem mozdulatlan testhelyzettel indítom.

🗝A meditációtól általában azt várjuk, hogy majd lenyugtat, kisimít. De nagyon más minőségű megtapasztalást hoz, ha már eleve úgy ülök le meditálni, hogy előtte átmozgattam a testem és az elmém és kioldottam az izmokból, idegrendszerből a feszültségeket!

🌳Szombaton tartok egy MOZGÁSMEDITÁCIÓ ÉS NAGYRELAX foglalkozást 2 órában, ahol megtapasztalhatod, hogyan tudsz beleragadás helyett átlépni egyik állapotból a másikba: kihozzuk az idegrendszert, az elmét a pörgésből, különböző jelenlét- és séta gyakorlatokkal felébresztjük a figyelmünket, megérezzük, milyen az, amikor a finom mozgás segíti az utat befelé, végül pedig relaxációval zárjuk le az órát. Ezeket a gyakorlatokat aztán tovább is viheted a hétköznapjaidba.

Infók és jelentkezés (Bejelentkezés szükséges!):
https://www.facebook.com/events/1948031302541659

Várlak szeretettel,

Szilvi

🗺Az eddigieket itt olvashatod el:

1. rész: Mi egyáltalán a meditáció?https://www.facebook.com/photo/?fbid=1673638391429580&set=a.492496966210401

2. rész: Ha nem megy, miért nem megy? https://www.facebook.com/reel/1977155786500743

3. rész: Mi van a vannal? A mosttal? Mi van ott egyáltalán? És mit lehet ott csinálni? Kinek van egyáltalán ideje rá? Miért jó ott lenni? https://www.facebook.com/photo/?fbid=1675196164607136&set=a.492496966210401

A MEDITÁCIÓRÓL EGYSZERŰEN 4/3.

4/3. Mi van a vannal? A mosttal? Mi van ott egyáltalán? És mit lehet ott csinálni? Kinek van egyáltalán ideje rá? Miért jó ott lenni?

Az agyunk időutazó: minden nap a múltban, jövőben ugrál ide-oda, és amikor megérkezik végre a jelenbe, azt eleinte üresnek, unalmasnak találja a mindennapi pörgés után. És ez ijesztő is lehet.

Az egyik relax órán azt kértem a résztvevőktől, hogy csak üljenek és nézzék a kék eget. Nézzenek bele a kék semmibe. Az egész nem volt több 3 percnél. Volt, akinek ez nagyon nehéz volt. Unalmas, üres, idegesítő, érthetetlen. És volt, aki azt élte meg, hogy végtelen ideig tudna belebámulni a semmibe.

Bármi is van a Te most-odban, azt neked kell felfedezned, átélned, kitágítanod. Ha hív, előbb-utóbb úgyis megindulsz. Ha nem, előbb-utóbb akkor is ott kötsz ki, épp csak utóbb.

Megállni, körülnézni a mostban: szokatlan. Majd ezt az állapotot, jelenlétet átemelni a hétköznapi pillanatokba, még szoktalanabb. Az elme nehezen kezd azzal bármit is, hogy ott élje és élvezze az életet, ahol az valójában történik:

a mostban.

A meditáció életre kelti a figyelmet és rengeteg pozitív élettani hatása van. De ha nem viszem át a hétköznapi tevékenységeimbe az ott megtapasztalt tudatos figyelmet, valójában nem sok minden fog változni. Ha ott, ahol az életem történik, ott nem vagyok jelen, akkor továbbra is a gondolataim és idegrendszerem túszaként sodródom.

🌳Mit ad a tudatos jelenlét a mindennapokban?

🗝 Ettél meg már egy tábla csokit úgy, hogy észre se vetted? Értél már úgy haza kocsival, hogy nem emlékszel, hogy vezettél le 20 kilométert? A jelenben újra elkezdesz látni, ízeket érezni, hallod a hangokat, észreveszed a részleteket. A valóság színesebb, intenzívebb lesz. Volt olyan kliensem, aki egy jelenlét gyakorlat után rácsodálkozott a szőnyegemre a talpa alatt, amit egy éven át nem vett észre.

🗝 Ha megtanulsz megérkezni a mostba, képes leszel csak a kézzelfogható problémákkal foglalkozni. Érezni fogod, mikor kell cselekedni és mikor csak lenni és hagyni. Mikor van szükség valamiféle kontrollra és mikor a megengedésre.

🗝 Kontrolvesztett reakció helyett kialakul a valódi válaszkészséged. Egy-egy impulzus nem ragad el, le tudsz horgonyozni, jelen vagy, tudsz dönteni a viselkedésedről, válaszodról. Nem az érzelmek rángatnak és döntenek helyetted.

🗝 Amikor beszélgetsz valakivel és a másik a telefonját nézegeti fél szemmel, fejben épp egy listát ír: m.i.n.d.i.g érezhető a távolság. A jelenlét a kapcsolatainknak adható legnagyobb ajándék: valóban ott vagy a másiknak, nemcsak úgy teszel.

📍Szombaton tartok egy MOZGÁSMEDITÁCIÓ ÉS NAGYRELAX foglalkozást 2 órában, ahol megtapasztalhatod, hogyan tudsz beleragadás helyett átlépni egyik állapotból a másikba: kihozzuk az idegrendszert, az elmét a pörgésből, különböző jelenlét- és séta gyakorlatokkal felébresztjük a figyelmünket, megérezzük, milyen az, amikor a finom mozgás segíti a meditációt, végül pedig relaxációval zárjuk le az órát.

🔵Infók és jelentkezés:
Bejelentkezés szükséges. https://www.facebook.com/events/1948031302541659

Várlak szeretettel,

Szilvi

🤸‍♀️Holnap olvashatsz arról, hogy miben más a mozgó meditáció, mint az ülő.

🗺Az eddigieket itt olvashatod el:

1. rész: Mi egyáltalán a meditáció?https://www.facebook.com/photo/?fbid=1673638391429580&set=a.492496966210401
2. rész: Ha nem megy, miért nem megy? https://www.facebook.com/reel/1977155786500743

A MEDITÁCIÓRÓL EGYSZERŰEN 4/1.

A magát megismerni vágyó ember előbb-utóbb kipróbálja a meditációt. Sokan aztán frusztráltan el is engedik: „Ez nem nekem való”.
Ha te is elbizonytalanodtál már, akkor itt és most (😉) jó helyen vagy: a héten körbejárjuk a témát.

4/1. Mi egyáltalán az, hogy meditálni?
4/2. Ha nem megy, miért nem megy?
4/3. Miért lesz nekem jó a jelenbe kerülni? Mi van ott???
4/4. Miben más a mozgó meditáció, mint az ülő?

1. MI A MEDITÁCIÓ? 🌊

A gondolataink és idegrendszerünk túszai vagyunk.
Mindennapi stresszünk, szorongásunk 90%-a 2 probléma köré összpontosul.

1. probléma: Mi volt? – A múlt újrajátszása, megbánása, nehogy újra megtörténjen, kudarcok, csalódások, be nem teljesülések.

2. probléma: Mi lesz? – Jövőn pörgés, hogyan lehetne elkerülni, megszerezni, a „mi lesz, ha” szorongás-zónája.

A meditáció hatása: hozzásegít, hogy kiszabadulj ezekből. Növeli az érzelmi és mentális stabilitást, csökkenti a stresszt, lehozza az idegrendszeredet a magasfeszültségről.

A meditáció maga: a figyelem megtartása, tágítása.

Meditációban a figyelmedet szelídíted: újra meg újra visszatalálás az elterelődésből. Horgonyvetés a jelenben.

Meditációban nem fog gondolatmentesre ürülni az elméd.
Amikor szakad az eső (gondolat zápor), állhatsz benne és bőrig ázhatsz.

Vagy beállhatsz a fa alá. Meditációban megérzed, hogy neked nem az esőt kell megállítanod, hanem a hátralépést gyakorolnod: beállsz a fa alá. Attól az eső még esik tovább. Hadd essen.

Persze, ez eleinte fárasztó és sokszor unalmas tudati gyakorlat. Sokat számít, megtalálod-e azt a formát, amibe tényleg bele tudod engedni magad.

Egy példa: a lámpaláz tréningen résztvevő klienseimnél 10-ből 9 embernek nem szokott működni az ülő meditáció (nem témája a tréningnek, viszont szóba szokott kerülni). Esetükben a légzés-, vagy mozgásos meditáció az, ami lenyugtatja, lelassítja a túlpörgött testet és elmét.

🗝Holnap olvashatsz arról, hogy mi az a 4 leggyakoribb ok, ami miatt nem megy a meditálás.

💎Te hogy fogalmaznád meg? Számodra mi a meditáció?

🔵Lehet, hogy érdemes saját mozgásod vezette meditációval indítanod, hogy le tudj csendesedni?
Ehhez egy lehetőség most szombaton: https://www.facebook.com/events/1948031302541659

Egy alkalom: old, nyugtat, regenerál, kisimít.

Rendszeresen: kitágítja az idegrendszered kapacitását. Kiépül az alap stabilitás. Mélyül a figyelem. Test, lélek, elme elkezdi egyensúlyba rendezni magát.

Szeretettel várlak a nyári foglalkozásaimon. 🍉🍊

Szilvi

🌾🌊Most szombaton MOZGÁSMEDITÁCIÓ ÉS NAGYRELAX 2 órában: https://www.facebook.com/share/1BNfz1S4g2/

nagyszilvi.com

PÉNTEKRE: Az alábbiak közül Neked melyik megy már stabilan?🤸‍♀️

1. Eszem, még mielőtt farkaséhes leszek.
2. Tudok (bűntudat nélkül) pihenni és nem várom meg, míg kimerül, megbetegszik a testem.
3. Észreveszem, ha feszes az állkapcsom és a vállaim és le tudom őket lazítani.
4. Ha bekapcsol az agyalás, szorongás, fel tudom lazítani a belső feszültséget légzéssel, sétával, testem átmozgatásával.
5. Képes vagyok beazonosítani az aktuális érzelmeimet és a mögöttük meghúzódó szükségletet.
6. Képes vagyok elviselni és érezni a kényelmetlen és erőteljes érzelmeket (harag, bánat, csalódottság) anélkül, hogy összeomlanék, vagy elveszíteném a kontrollt.
7. Váratlan helyzetben képes vagyok szünetet tartani inger és reakció között. Nem reflexből csattanok fel, hanem tudok tudatosan dönteni a válaszról.
8. Tudok nemet mondani, anélkül, hogy magyarázkodnék.
9. Képes vagyok fogadni a kedvességet és elismerést.
10. Képes vagyok elengedni a belső kényszert, hogy mindig irányítsam a dolgok alakulását, kimenetelét.
11. Ki tudok állni mások elé, anélkül, hogy megbénítana a feszültség, az izgulás és elveszíteném önmagam.
12. Képes vagyok a dolgokat a maguk valójában látni, nem pedig a félelmeim torzításán keresztül.

Ez nem egy optimalizált működésmód teszt, sem pedig az ideális önismeret fokmérője.

Ez 12 szempont, ami rávilágít, hogy idegrendszeri lények vagyunk:

testi, lelki működésünket alapjaiban határozza meg a környezet és az arra adott reakciónk. Minél tudatosabbak vagyunk ezekre, annál nagyobb egyensúlyt és szabadságot tudunk elérni és annál stabilabban leszünk képesek a harmonikus mindennapi életre.

Volt idő, amikor a 12-ből egyetlen egyre sem voltam képes és mindet ma sem tudom hozni folyamatosan. Például nem várni ki a farkaséhségig: ebben sokszor elbukom. 😄A kontrollal is megvannak a köreim és egy-egy félelem időről időre képes leárnyékolni a valóságlátásomat. De amikor valamelyikkel elakadok, mindig azok a helyzetek hozzák végül a legfontosabb tapasztalást és tovább mozdulást.

Ezek a szempontok a mindennapok fontos öngondoskodás horgonyai.

A 12 szempont rávilágít: ha

- a határaink ismerete és meghúzása elmarad
- önbecsülésünk gyenge
- megküzdési stratégiáink robotpilóta üzemmódban rángatnak
- feldolgozatlan történeteink, sebeink a mélyben szivárognak,

akkor testünk, idegrendszerünk a maga szabályai szerint fog kapcsolgatni, túlműködni.

🙄Önismeretet pusztán gondolkodás és megértés alapon tanulni,
🙄Idegrendszer szabályozást tanulni önismeret nélkül, csak a test szintjén,
🙄Csak a mozgásra és a táplálkozásra odafigyelni:

mind eltolja a hangsúlyt egyetlen irányba.

Egy ponton túl fel fogunk borulni, ha nincs bevonva mindhárom lét-elemünk: testünk, elménk, lelkünk.

❤Mindhárom Te vagy, három csodálatos kifejeződési formában.❤

💎Melyik az az egy a 12 pont közül, amire ha jobban odafigyelnél, elmozdítana a változás felé?

‼✨MÉG JELENTKEZHETSZ! Szombat délelőtt másfél órás idegrendszer regeneráló NAGYRELAX a Városligetben!
https://www.facebook.com/events/1340839007540941/