21/09/2020
Amikor kitűzünk egy célt, legszívesebben azonnal el akarnánk érni. Hiszen ki akar heteket, hónapokat, esetleg éveket várni és folyamatosan küzdeni, hogy végre elérje, amit akart? Én biztos nem. :)
Tegyük fel, hogy le kéne fogynom, ehhez diétáznom kell és edzenem. Ha 20 kg-ot akarok fogyni, akkor ez bizony nem lesz meg sem 2 hét, sem 2 hónap alatt. Hosszú távra kell berendezkednem a cél eléréséhez.
Ilyenkor szokták mondani, hogy nem is a cél számít, hanem az út, amit megteszel a célig. Ez mondjuk engem nem vigasztal, téged igen?
Vagyis az számít, ahogyan küzdök nap mint nap? Amikor betartom az összes étkezési szabályt, mégis többet mutat másnap reggel a mérleg és ezt kell feldolgoznom? Amikor futok kétnaponta, de kiszakad a tüdőm és vonszolom magam minden alkalommal, biztos, hogy ez az, ami számít, és nem az, hogy a végén csak elérem azt a célt, ha kitartok?
Pár hete eldöntöttem, hogy leadom a felesleges kilóimat. Akkor nagyon mély elhatározással kezdtem neki, a kezdeti motiváció és lelkesedés nagyot tud lendíteni. Néhány hét után azonban - ha próbáltál már súlyt leadni, akkor te is biztosan tapasztaltad - hanyatlik a lelkesedés, kezdenek elveszni a miértek és előjönnek a kísértések, a csalónapok, a hétköznapok, vagy épp a kihagyhatatlan ünnepi étkezések. Bármi közbejöhet, igazából már várunk is rá, hogy megérkezzen, hogy kiszedjen minket ebből a megszorításokkal teli, fegyelmezett, hosszú távon semmiképp sem kívánatos állapotból. És ha eljön 2-3 ilyen alkalom, akkor annyi is a fogyásnak. Hogyan lehet ezt kivédeni, illetve én hogyan próbálok túllendülni a nehézségeken?
Lehet olyanokat is olvasni, hogy mindig csak a mai napra gondolj, csak azt "éld túl". Azt is szokták javasolni, hogy a célt bontsd le részcélokra, hogy ne tűnjön olyan távolinak a feladat vége.
Én ezt a kettőt összeraktam és a következőképp alkalmazom:
Tudom, hogy sok apró lépés visz a győzelem felé. 1+1+1+1+1+1+1+1+1+1+1+1+1+1+1+1+1+1+1+1+1+1= SOK
Minden nap teszek egy lépést a célom felé. Elkezdeni nehéz, de ilyenkor nem gondolkodom a jövőben, csakis a jelenre, az adott napra koncentrálok, hogy a mai napon mit fogok tenni azért, hogy ma is hozzátehessem a saját kis 1-emet az egyenlethez. Óriási erőfeszítéseket követelünk meg gyakran magunktól, de ezekre semmi szükség. Éppen elég, ha a mai 1 megvan. Holnap majd ráérek foglalkozni a holnapi 1-emmel.
Nekem ma már megvolt a futás. Az étkezésre még odafigyelek, de így már sokkal könnyebb ez is, hiszen tudom, a fele már megvan.
Te hogy állsz neki a nehéz célok megvalósításának?