Tőkés Henrietta-Life Coach

Mit jelent az érzelmi biztonság kapcsolatainkban?

Az érzelmi biztonság azt jelenti, hogy a társam megért, elfogad és érzelmileg támogat. Biztonságot jelent, hogy ő ott van, jelen van, amikor baj van, amikor szükségem van rá. Ragaszkodását nem köti feltételekhez. Akkor sem hagy magamra, ha hibázom, ha rossz napokat élünk, ha a hűség talpig nehéz, ha nehéz szeretni, ha önmagamat sem szeretem. A legrosszabb valóságomban is szerethetőnek tart. Érzelmi biztonság az is, ha az egymás társaságában megélt csend nem tűnik szorongatónak. És érzelmi biztonságot jelent, ha egy vita nem kérdőjelezi meg a szerelmünk létjogosultságát, és a düh, a harag nem tud kapcsolatunkban elsöprő pusztítást végezni.

☺️
"Akinek rendben van az élete és a lelke, annak csak a szeretetre, meg a jóra van ideje és energiája. Nem bánt másokat, nem irigykedik, nem köt bele senkibe és nem aláz meg senkit. Mert jól van. Mert szeret. Mert boldog. És hálás az életéért. És tudja, hogy a jóság az egyetlen, amivel a legtöbbet teheti a saját lelkéért."

"Ahogyan öregszel, és az évek múlása mind erősebb és erősebb lenyomatot hagy a testeden, úgy gyűl benned az élettapasztalat. Egyre tisztábban látod, hogy kit és mi célból sodort utadba az élet, kihez van közöd és ki az akihez nincs. Ki az aki a lelked simogatja, és ki az aki fájdalmas leckéket osztogat...
Az évek múlásával tisztán látod, hogy hol van az a hely ahol szeretnek, és ahol béke van... S azt is hamar észreveszed honnan kell minél hamarabb tovább állni.
Nem másért, másokért teszel meg dolgokat mint annyiszor régen, hanem önmagadért.
Az évek múlásával édesebbé, ízesebbé válik az élet..."

Sokszor nem értem, hogy emberek miért maradnak együtt, ha látják, hogy a sokadik eljátszott, eldobott, összetört esély után sem működnek a dolgok. Igen, nehéz észnél lenni, ha valakit szeretsz, főleg elengedni... De ha nem voltál boldog mellette, vajon mitől lenne másabb, ha újrakezdenétek? Pár hétig nyilván minden működne, de ha két ember nem ugyanazt a puzzle-t rakja, akkor felesleges egymás idejét húzni. Forgathatod, próbálgathatod, hátha beleillik a képedbe, de nem fog. Egyszerűen csak annyi van, hogy a saját kirakósodat kell kiraknod. Nem a máséval foglalkozni, hanem a sajátodéval. Nem beleerőszakolni egy darabot, hogy illeszkedjen már végre, mert ott a helye, hanem felfogni és elfogadni, hogy valami teljesen más illik oda.
==========
Oravecz Nóra

"Megbocsátani valakinek nem jelenti azt, hogy elfogadod a viselkedését.
Nem jelenti azt sem, hogy elfelejted, hogyan bántott meg,
és azt sem, hogy engeded, hogy ismét fájdalmat okozzon neked.
A megbocsátás azt jelenti, hogy békét kötsz azzal, ami történt.
Azt jelenti, hogy felismered a sebedet,
megengeded magadnak, hogy fájdalmat érezz,
és megérted, hogy erre a fájdalomra már nincs szükséged.
Azt jelenti, hogy elengeded a fájdalmat és a neheztelést,
hogy meg tudj gyógyulni és továbblépni.
A megbocsátás egy ajándék saját magadnak.
Megszabadít a múlttól, és lehetővé teszi, hogy a jelenben élj.
Amikor megbocsátasz magadnak és másoknak, valóban szabad vagy.
A megbocsátás azt jelenti, hogy elengedsz egy foglyot,
és rájössz, hogy az a fogoly te voltál."

"Pont a félelem miatt veszíti el az ember az életét… apró darabokban… Amit a félelemnek adunk, azt a hittől vesszük el…"

(Mitch Albom)

"Az embernek megváltozik az élete, ha megváltoznak a gondolatai. Ha más töltést kap a gondolat, akkor más irányt vesz az akarat, a cselekvés, hiszen cselekedeteink: láthatóvá vált gondolataink. Ha pedig más irányt vesz a cselekedet, más irányt vesz az élet is - és így másképpen alakul és alakít."

Gyökössy Endre

☕
"Mama, feladom. Nem vagyok elég erős ahhoz, hogy tovább harcoljak. Minden rosszra fordul és ha végre sikerül egy problémát megoldanom, jön egy másik, ami tízszer rosszabb. Esküszöm, feladom."
Ekkor a nagymama rám nézett, letörölte a könnyeimet az arcomról, majd bevitt a konyhába. Három tálba vizet töltött, majd felrakta a tűzhelyre. Amikor elkezdtek forrni, mindegyikbe mást rakott. Az elsőbe sárgarépát, a másodikba tojást, a harmadikba pedig kávébabot tett. Húsz perc múlva a nagymama elzárta a gázt mindegyik edény alatt, majd egyenként kivette tányérra, ami megfőtt bennük.
– Mondd el, mit látsz – kérdezte tőlem.
– Répát, tojást és kávét.
– Fogd meg a répát, törd össze a tojást, majd igyál egy korty kávét.
Nem nagyon értettem mire megy ki a játék, de belementem, mert tudni akartam.
„Látod, édesem, mindegyiket ugyanaz a csapás érte, mégis teljesen máshogy reagáltak. A répa erős, kemény és könyörtelen. Azonban miután a forró vízből kivettük lágy és gyenge lett. A tojás először törékeny volt, hiszen csak egy vékony héj védi. A forró víz hatására viszont a belseje megkeményedett. A kávé viszont teljesen máshogy reagált. Ahelyett, hogy megváltozott volna, ő változtatta meg a vizet."
„Te melyik vagy?” – kérdezte. „Amikor csapás ért, hogyan reagáltál? Egy répa vagy, aki erősnek tűnik, de a fájdalom hatására meggyengül és elveszíti az erejét, vagy a tojás, ami alkalmazkodik, de idővel megváltozik, és megkeményedik belülről?”
Itt egy kis ideig szünetet tartott. Látni akarta, hogy értem-e amit mond.
"A szellemiség bennünk egy folyadék, éppúgy, mint ezekben. Ha valami rossz történik, attól edzettebbek és rugalmatlanabbak leszünk. Kívülről ugyanúgy nézünk ki, de belül megkeseredünk és megkeményedünk."
„Olyan vagy, mint a kávébab? Amikor a víz felforrósodik, szabaddá teszi a kávét. Mindent eláraszt a csodálatos illat, és a víz íze is teljesen megváltozik. Kávé lesz belőle. Ha te olyan vagy, mint a kávé, a legrosszabb helyzetekben ahelyett, hogy feladnád, jobb és erősebb leszel és te magad változtatod meg a körülményeket magad körül. Legyél kávé, édesem. Mindig próbálj meg a kávé lenni!"
Ekkor végre megértettem, a legboldogabb emberek nem attól boldogak, hogy minden tökéletes körülöttük, hanem attól, hogy próbálják a legjobbat kihozni mindenből, ami az útjukba kerül.
Ne hagyjátok, hogy a rossz dolgok megtörjenek titeket. Próbáljatok meg tanulni belőle, bocsássatok meg, ha tudtok. A próbálkozások segítenek, hogy erőssé váljatok. A szomorúság emberré tesz, a boldogság pedig kedvessé.
(Tanmese)

"Lassan haldokolni kezdesz, ha nem utazol, ha nem olvasol, ha nem hallgatod az élet hangjait, ha nem értékeled magad.

Lassan haldokolni kezdesz, ha megölöd önbecsülésed, ha nem hagyod, hogy mások segítsenek rajtad. Lassan haldokolni kezdesz, ha szokásaid rabja leszel, minden nap ugyanazt az utat járod…ha nem változtatsz a rutinodon,

ha nem viselsz különböző színeket, vagy ha nem beszélsz ismeretlenekkel. Lassan haldokolni kezdesz, ha nem érzed a szenvedélyt és a velejáró viharos érzelmeket, melyek megcsillogtatják szemeidet és szíved dobbanásait meggyorsítják. Lassan haldokolni kezdesz, ha nem változtatod meg életed, mikor munkád, vagy a szerelmi életed, vagy a környezted nem ad kielégülést. Ha nem kockáztatod a biztosat a bizonytalanért, ha nem hajszolsz egy álmot, ha legalább egyszer az életben nem engeded meg magadnak, hogy elrohanj az értelmes tanácsok elöl.”

(Pablo Neruda)