06/08/2025
Tanárként hiszem, hogy egy tanuló sokkal több annál, mint amit a központi felvételi vizsgán szerzett pontszámai megmutatnak. Több annál, hogy felismeri-e a mássalhangzók törvényszerűségeit. A vizsgára készülő tanuló nem egy pontgyűjtő robot egy helyesírási versenyben, hanem egy érző, gondolkodó, saját útját kereső fiatal – tele kérdésekkel, álmokkal, néha persze egy kis káosszal. ⛈
Éppen ezért a központi felvételit nem tartom mindenható mércének. Ugyanakkor megkerülhetetlen. Hiszem, hogy a felvételi lehet jó élmény is, ha nem arról szól, hogy lepkehálóval idegesen kergetjük a összegyűjthető pontokat. Sokkal többet kaphatunk ettől a "kényszerhelyzettől" akkor, ha foglalkozunk azzal is, hogy az első vizsgahelyzetben mit tanul meg a tanuló saját magáról. 🕵️♂️
Például azt, hogy mit csinál, ha valami nem sikerül elsőre. Hogy hogyan lehet tanulni akkor is, ha épp semmi kedve hozzá. Hogy elfáradni rendben van – de érdemes újrakezdeni. Hogy a kudarc nem a vége, hanem egy állomás. Hogy a tudás apró építőkockákból áll össze, és ha a megfelelő módszerekkel halad, egyszer csak összeáll a rendszer. Mert nem vele van a baj, ha elsőre nem világos. 🌤
01/08/2024