RF Coaching- Csináld másképp

Tudom, hogy messzire eltűntem, de amíg az ember nem érzi, hogy ténylegesen segíteni tudna másokon, adni másoknak, én úgy gondolom, nincs is értelem.

Életem egyik legnehezebb periódusán vagyok túl, de ez is csak tanított és rádöbbentett dolgokra, amivel csak több lettem!

A nárcisztikusság folyik a csapbol azóta is, úgyhogy merően más szintre fogom helyezni a feladatom, hitvallásom.

Egy kis kitérő...

Társadalmi szinten hatalmas elvárásoknak kell megfelelnünk a nap minden órájában, percében. Folyamatosan kínozzuk magunkat a másik ember diagnosztizálásával, jeleivel. A mintáink, a traumáink jelen lesznek örökké az életünkben, ezért, mikor a másik felet nézzük, akarva-akaratlanul hajt a kíváncsiság ezek felfedezésében.

Az, hogy hogy dolgozod fel, az nem csak rajtad múlik, hanem, hogy hogy állnak hozzád és hogy állsz hozzá a közeledben lévő emberekhez. Mind a pozitív, mind a negatív visszacsatolások építenek, előrébb visznek, még ha nem érzed, akkor is. Vannak olyan események sorozata, ahol, amikor döntést hozol, az nem jó, nem rossz, hanem döntés.

Az ember tud olyan élethelyzetbe kerülni, amiből nagyon nehéz kikecmeregni, van, amikor arra van lehetőséged, hogy megpróbáld elviselni azt a helyzetet. Nem tudsz mindenből egyik pillanatról a másikra kilépni. Nem, nem mindig minden csak rajtad múlik. Nem csak a saját válladon kell, hogy legyen minden.

De Te éled az életed, magadat és az igényeidet kell előtérbe helyezned, különben nem tudsz mindent belerakni egy másik emberrel való kapcsolatodba. A léleknek idő kell, ami egy komoly, pszichés önismereti folyamat.

Erről szól a szabad akarat.
inspired by Orvos-Tóth Noémi

Az első veszekedés, nézeteltérés talán láthatóan nem tűnik „másabbnak”, mint egy átlagos veszekedés. Csak itt sajnos a Te érveid, véleményed csak nagy ritkán vagy egyáltalán nem lesznek figyelembe véve. Miáltal már a függő kapcsolat a szeretet, szerelem révén kialakult, így elképzelhető, hogy elhiszed, amit mondanak, hogy mindenben Te vagy a hibás, mindenről Te tehetsz.

Egy normálisan működő párkapcsolatban egy veszekedés során szerintem szükséges, hogy mindkét fél érvei meghallgatásra kerüljenek és a veszekedés mivoltától függetlenül a két fél közös nevezőre, egy kompromisszumos megoldásra törekedjen, ahol senki sem „sérül” és nem alakul ki egy alá-fölérendeltségi viszony.

Azonban ez egy nárcisztikus szemléletű embernél a legkevésbé valósítható meg. Neki sajnos, bármilyen érveket is sorolsz fel, ha úgy gondolja, hogy az ég zöld, akkor az szerinte úgy is van. Hiába próbálod észérvekkel meggyőzni, rávezetni, kompromisszumot kötni, lassanként rájössz, hogy mindenben neki kell igazat adnod, hiszen kialakult benned a ragaszkodás vágya és igénye…

És ha ellent is szeretnél mondani, nos, az igazi problémák csak akkor kezdődnek el…

Folytatás következik…

Sziasztok! Ma a nárcisztikusság fogalomkörét kezdeném boncolgatni.

Kezdjük a tankönyvi fogalommal: „A nárcizmus a nárcisztikus személyiség által mutatott tulajdonságok és viselkedés absztrakciójának a neve. A nárcizmus beképzeltség, hiúság, önhittség vagy egyszerűen az önzés személyiségvonása. Alkalmazzák az elnevezést társadalmi csoportra, gyakran használják utalásként elitizmusra, vagy közönyösségre mások nehéz helyzete iránt.”
Amit én sem tudtam, hogy a nárcizmus kifejezést Sigmund Freud alkotta meg a görög mitológiai alakra, Narkisszoszra utalva, aki egy betegesen önhitt fiatal férfi volt, aki beleszeretett saját tükörképébe. Freud úgy gondolta, hogy egy bizonyos szintű nárcizmus mindannyiunkban születésünktől fogva jelen van.

Vajon tényleg bennünk van?

Az utóbbi héten sok-sok podcastot hallgattam, többek között ebben a személyiségzavarban szenvedők vonatkozásában. Őszinte leszek, mint mindig: a saját élettapasztalataim, a jelzések, a sok mindenre kiterjedő figyelmem miatt egyik sem tudott túl sok újat mondani.

Mint minden, sajnos ez is leginkább a gyerekkorra vezethető vissza, de szerintem ezzel nem mondok újat, de ezt ettől függetlenül többször ki fogom hangsúlyozni. Mindenkinek vannak traumái, csak nem mindegy, ki milyen formában tudja ezt feldolgozni és továbbvinni a felnőtt létbe.

Egy nárcisztikus személy is mélyebb traumákon ment keresztül, ezzel nyilván nem szeretném őket felmenteni, mert senki nem érdemel lelki és fizikai abúzust semmilyen emberi kapcsolatban!

Sajnos kevés ember vallja be a hibáit és hagyja azt, hogy a múltjában áskálódjunk vagy esetleg a problémáit bevallja egy másik fél felé. Ezt a világot éljük, hogy visszafojtjuk az érzéseinket, kevés időt töltünk a családunkkal, nem ápoljuk a kapcsolatainkat, és legkevésbé foglalkozunk önmagunkkal, önmagunk fejlesztésével.

A nárcisztikus embertípus vonatkozásában is több posztra számíthattok tőlem, hiszen órákat lehet róla beszélni, sajnos „trendi” lett erről beszélni, de ettől függetlenül, hogy „trendi” ezt a témát elővenni, sajnos az egyik legnagyobb negatív és legrombolóbb fogalom manapság.

Érdekes az a tény, hogy arányaiban a nárcisztikus személyek 4/5-e férfi, de ettől függetlenül sok nő nem csak elszenvedő, hanem ő maga a bántalmazó fél. Ha bekapcsoljátok a tévét, a nárcisztikusságot leginkább azzal azonosítják, hogy „szerelemféltésből megölte párját”. De mi vezetett ide?

Kezdjük az alapoknál. A legtöbb nárcisztikus ember tökéletesnek láttatja magát az elején, mert ő szeretné a főszereplő szerepét betölteni. Nem általánosítva, de vagy felelősségteljes munkakörben dolgoznak, vagy abban szeretnék magukat feltüntetni. Ajándékokkal halmoznak el, a tenyerén hordanak, mint a tiniknél a „rózsaszin köd” fogalma, ahhoz tudnám hasonlítani. Mindenben Neked adnak igazat az elején, ki akarják vívni a bizalmadat, de ezzel együtt a visszacsatolásodra is szükségük van, hogy amit Ők csinálnak és tesznek, az úgy van rendjén és helyén. És mi történik az első nézetellentét, ellentmondás, veszekedés alkalmával?

Innen folytatjuk a téma boncolgatását! :)

Köszönöm mindenkinek, aki elolvasott!

Nagy erőkkel megindultunk...:)

Sziasztok!

Ma egy nagyon érdekes előadáson fogok részt venni vendégként, ami pont azt a témát feszegeti, ami folyamatosan szembejön velem és én is sokszor kerültem hasonló helyzetben.
„Baj van a munkahelyeden? Baj van a kapcsolatodban? Nem tudsz mégsem szabadulni? Úgy érzed, valami fogva tart? Nem tudsz vagy nem akarsz változtatni? Miért nem tudsz kilépni? Milyen hatással van Rád a másik fél? A bűvkörében vagy? Mi ez az egész??? Mit lehet csinálni???
Segítünk megérteni az ilyen szituációkat! Rávilágítunk, miért történik mindez?
Ilyen és ehhez hasonló kérdésekben, témákban merülünk el pénteken Antal Gábor szakpszichológussal…”

Előadás címe:
Bántalmazók és bántalmazottak

Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam, hogy személyes tapasztalataim alapján jelenleg mit tartok a legégetőbb problémának a mai társadalmunkban…

A napokban jövök majd összefoglalóval és kicsit el is kezdem boncolgatni ezt a témát.

Köszönöm, hogy elolvastatok!

Sziasztok!

Pontosan két éve, hogy sikeresen mélyít***em az emberi pszichológiára vonatkozó tudásomat.
Akkor azt hittem, hogy mindent IS átéltem már, ami alkalmassá és képessé tesz arra, hogy másokat meghallgassak, támogassak, segítsek a mostani egyre kegyetlenebb, ridegebb társadalmunkban, ahol az emberek nagy része sajnos nem talál befogadó és meghallgató közegre.
De nem így volt és ezt nekem is furcsa belátnom, átélnem, átéreznem.

Azóta sok minden történt az életemben, ami egyértelművé t***e számomra azt, hogy a jogtudomány helyett a lélek világa áll hozzám a legközelebb.

Amikor elindultam a coach képzésem útján, rengeteget tanultam önmagamròl és az emberi kapcsolatokròl.
Megtanultam, hogy mi az az aktív hallgatás és az értő figyelem.
De nem gondolom, hogy ez elég ahhoz, hogy valaki segíteni tudjon.

Nagy valòszínűséggel jártam már abban a cipőben, amiben Te vagy. Ha pedig nem, felfedezzük együtt!:)
Fontosnak tartom,hogy megértsem az összes aprò jelet, amit küldesz felém, mert úgy gondolom, ez tesz valakit hitelessé.

Fekete Réka vagyok, segíthetek?