Milestone Institute

Milestone Institute

Megosztás

Located in the heart of Budapest the Milestone Institute of advanced studies inspires gifted students század legjelentősebb kihívásaira.

Our mission is to act as catalyst of societal progress through a twofold approach; a center for exemplary research, social action and entrepreneurial initiatives and an internationally recognised programme of education designed to nurture a community of future leaders within Hungary. We have the vision of Hungary transformed into a country known for contributing pioneering solutions to the princip

Nyissa meg, mint általában

20/12/2024

📈 Azouz Mraddal a Milestone Intézet matematikai tudományok tanszékének új vezetőjével beszélgettünk, többek között arról, hogy miért döntött Budapest, a BME, majd a Milestone Intézet mellett egy elég kalandos Tuniszt, Párizst, és Wisconsint is érintő tanulmányi körutazás után. Azouz lelkesen áll bármilyen programozásban vagy matematikában felmerülő kihívás elé, az informatika és a gépi tanulás rajongójaként már egészen korán tudta, hogy ebben az irányban szeretne karriert építeni. Olvassátok el vele készített interjúnkat.

Miért éppen az informatika?

Mindig is lenyűgözött a számítástechnika és az informatika világa, és már nagyon korán tudtam, hogy ezen a területen szeretnék karriert építeni. Már egészen gyerekkoromban érdekelni kezdtek a számítógépek, és kíváncsi voltam, hogyan működnek. Ez a kíváncsiság arra ösztönzött, hogy kísérletezzek az otthoni számítógéppel. Kivettem egy alkatrészt, megpróbáltam bekapcsolni nélküle, és megfigyeltem, mi történik. Ezután visszaszereltem az alkatrészt, majd eltávolítottam egy másikat, és ismét megismételtem a folyamatot, hogy megértsem, hogyan járul hozzá minden egyes komponens a rendszer működéséhez. Idővel ez a gyakorlati kísérletezés mélyebb megértés iránti vággyá alakult. Egyszerű programokat kezdtem készíteni, majd szenvedélyemmé vált ezek fejlesztése további funkciók hozzáadásával. Ezek az élmények alapozták meg a számítástechnika iránti szeretetemet.

Már fiatalon is volt érzéked ehhez a területhez?

Gyerekként nem igazán ért***em az informatika, mint tudományterület összetettségét, de megtetszett a problémamegoldás és a programkészítés gondolata. Úgy vélem, a számítógépek megértése és megismerése iránti kíváncsiságom volt a fő mozgatórugó. Élveztem, hogy megérthetem a dolgok működését, még akkor is, ha nehézségekbe ütköztem, és ez a kitartás segített abban, hogy idővel fejlődjek és bővítsem a tudásomat.

Miért választottad a BME-t a mesterképzés elvégzésére?

Sok helyre jelentkeztem, de itt volt a legjobb ösztöndíj lehetőség és nagyon erős a számítástechnikai (Computer Engineering) képzés. Bár lehetőségem lett volna a ranglistákon előkelőbb helyen álló egyetemre is menni, a kalandvágy égett bennem, fel szerettem volna fedezni Magyarországot. Elfogadtak néhány francia egyetemre is, de Franciaországról már sokat tudtam, Magyarország viszont ismeretlen volt számomra, ezért döntöttem úgy, hogy ide jövök.

Milyen tapasztalataid voltak, amikor Tunéziából új országba költöztél a tanulmányaid miatt, és milyen kihívásokkal szembesültél?

Jártam az Egyesült Államokban, a Wisconsin-Madison Egyetemen cserediákként és ez volt az első külföldi tanulmányi tapasztalatom. Ezután visszamentem Tunéziába, hogy befejezzem az alapképzésemet, majd újra elkezdtem iskolákba jelentkezni, és elnyertem egy ösztöndíjat, amivel Magyarországon, a BME-n folytathattam a tanulmányaimat. Úgy érzem, hogy a magyar nyelvet kivéve, minden simán ment. Gyorsan és könnyen barátkoztam, Budapest pedig egy szórakoztató és élhető város. Itt viszonylag könnyű a belvárosban élni, közel az egyetemhez. Könnyebb órákra járni, szocializálódni és programokat szervezni. Más városokban, például Párizsban, sokkal nehezebb központi helyen élni a nemzetközi diákoknak. A magas megélhetési költségek miatt sok diák kénytelen messze, a külvárosban lakást keresni, és az ingázás a városba akár egy órát is igénybe vehet.

Miért lettél tanár a PhD fokozatod megszerzése után?

Mindig is egy nagy álmom volt, hogy taníthassak, különösen a doktori befejezése után. Eredetileg csak a kutatásra szerettem volna összpontosítani, mivel mindig is szenvedélyesen érdekeltek az új és innovatív ötletek. Az volt a tervem, hogy miután befejezem a mesterképzést, máshol jelentkezem PhD-ra. A mesterprogram során viszont olyan kényelmesen éreztem magam a tanszéken, hogy amikor felajánlották a PhD lehetőséget, ott maradtam.

A számítástechnika területén szerezted a legtöbb tapasztalatodat. Mi az, ami manapság a legérdekesebb számodra a gépi tanulás területén?

Nagyon lenyűgözőnek tartom, hogy a számítástechnika mennyi különböző területen alkalmazható. A kutatásomban péládul a gépi tanulási algoritmusokat, az adatfeldolgozást és más IT-eszközöket a gyógyszeriparra alkalmaztam, ami nagyon különbözik az eredeti szakterületemtől. Mindezek mellett sok olyan dolgot meg kellett tanulnom, amelyekkel IT mérnökként nem voltam tisztában, például a gyógyszeripari gyártási és minőségbiztosítási folyamatokat, illetve a tesztelési eljárásokat. Meg kellett értenem őket, hogy alkalmazni tudjam az algoritmusokat és elősegítsem az ipari folyamatok fejlesztését. Izgalmas, az IT-t és a gépi tanulást olyan iparágakba hozni, ahol esetleg nincsen meg a szaktudás és megmutatni nekik, hogyan profitálhatnak belőle.

Nemrég csatlakoztál a Milestone Intézethez, mint a matematikai tudományok tanszékvezetője. Mi fogott meg ebben a pozícióban, és hogyan találtál rá a Milestone-ra?

Az egyik kollégám a tanszékről, aki adattudományt és programozást tanít, javasolta a Milestone-t. Elmesélte, hogy mennyire támogató és inspiráló itt a környezet. Az fogott meg leginkább, ahogy a Milestone egyedülálló módszere segíti a diákokat a karrierépítésben, segítve őket rátalálni a hozzájuk illő szakmára és egyetemre. Fontosnak tartom, hogy ne hagyjuk a diákokat elhamarkodott döntést hozni az egyetem kiválasztásakor, majd csak később szembesüljenek a magas lemorzsolódási arányokkal. Úgy gondolom, hogy az olyan lépések, mint a Milestone Intézethez való csatlakozás, segíthetnek a diákoknak a későbbiekben jobb döntéseket hozni.

Mi a legnagyobb különbség a BME-n és a Milestone-ban való tanítás között?

Elsősorban a csoportlétszám. A Milestone-ban kevesebb a diákok száma egy órán, ami lehetővé teszi, hogy mindenkivel interakcióba tudjunk lépni, szemben egy olyan egyetemmel, mint például a BME, ahol a csoportokban 60-70 diák is lehet. Nagyobb létszámú osztályokban szinte lehetetlen mindenkire odafigyelni. Mivel itt csak 10-12 diák vesz részt az órákon, sokkal könnyebb mindenkit bevonni, ami hatékonyabb és személyre szabottabb tudásátadást tesz lehetővé.
___

📈 Azouz Mrad is our new Chair of Numerical Sciences. We talked about his decision to choose Budapest, BME, and later Milestone, after an adventurous academic journey spanning Tunis, Paris, and Wisconsin. As a fan of computer science and machine learning, he knew from an early age that he wanted to build a career in this field. He enthusiastically embraces any challenge arising in programming and mathematics.

Why computer science?

I've always been fascinated by the world of computing and computer science, and I realised very early on that I wanted to build my career in this field. Even as a child, I was intrigued by computers and curious about how they worked. This curiosity led me to experiment with the computer we had at home. I would remove a component, try to power up the computer without it, and observe what happened. Then, I’d reattach the part, remove another, and repeat the process to understand how each component contributed to the system’s functioning. Over time, this hands-on experimentation turned into a deeper desire for understanding. I started writing simple programs and eventually became passionate about improving them by adding more functionality. These experiences were the foundation of my love for computer science.

Have you always had a natural talent for this field?

As a child, I didn’t fully grasp the complexity of computer science as a discipline, but I was captivated by the problem-solving and creativity involved in programming. I believe my curiosity about understanding and exploring how things worked was my driving force. I enjoyed figuring out how systems operated, even when I encountered challenges, and that perseverance helped me grow and deepen my knowledge over time.

Why did you choose BME for your master's degree?

I applied to several universities, but BME offered the best scholarship opportunities and one of the top computer engineering programs. While I could have chosen universities ranked higher internationally, I was driven by a sense of adventure and wanted to explore Hungary. I was also admitted to several French universities, but since I was already familiar with France, Hungary presented a new and exciting challenge.

What was your experience like moving to a new country for your studies, and what challenges did you face?

I had my first study-abroad experience at the University of Wisconsin as an exchange student during my undergraduate studies. After that, I returned to Tunisia to complete my bachelor's degree and began applying to schools again, eventually earning a scholarship to continue my studies at BME in Hungary. Overall, everything went smoothly except for the language barrier with Hungarian. I quickly made friends, and Budapest proved to be a fun and accessible city. Living downtown, close to the university, made it easier to attend classes, socialize, and plan activities. In other cities, like Paris, it’s much harder for international students to live centrally. High living costs force many to live in the suburbs, with commutes to the city center often taking an hour or more.

Why did you decide to pursue teaching after earning your PhD?

Teaching has always been a dream of mine, especially after completing my doctoral studies. Initially, I wanted to focus solely on research, as I’m deeply passionate about exploring new and innovative ideas. My plan was to apply for PhD programs elsewhere after finishing my master’s degree. However, during my master's, I felt so comfortable and supported in my department that when the opportunity arose to pursue a PhD there, I stayed.

Most of your expertise is in computer science. What excites you the most about machine learning today?

What fascinates me most is the versatility of machine learning beyond traditional IT applications. In my research, for instance, I applied machine learning algorithms, data processing, and other IT tools to the pharmaceutical industry—a field vastly different from my original area of expertise. This required me to learn a great deal about pharmaceutical manufacturing, quality assurance, and testing processes to effectively integrate these algorithms and improve industrial workflows. It’s exciting to bring IT and machine learning to industries that lack specialized expertise in these areas and demonstrate how they can benefit from it.

You recently joined the Milestone Institute as the head of the Mathematical Sciences department. What attracted you to this role, and how did you discover Milestone?

A colleague from my department who teaches data science and programming recommended Milestone to me. He spoke highly of the environment, which piqued my interest. What I found most appealing was the opportunity to truly make an impact on students’ careers by helping them choose the right academic path. It’s crucial to guide students away from rushed decisions about university applications, which can lead to high dropout rates. For instance, I’ve seen significant dropout rates in BME’s computer engineering program. Joining Milestone felt like a chance to contribute to better outcomes for students, which is one of the main reasons I was drawn to the role.

What’s the biggest difference between teaching at BME and at Milestone?

One major difference is the class size. At Milestone, classes are much smaller, which allows for meaningful interaction with every student. At BME, classes can have 60–70 students, making it nearly impossible to engage with everyone individually. In contrast, Milestone’s 12-student classes create a more interactive and personalized learning environment, which is both more effective and rewarding.

Alumni Stories: Melinda Szegedi (Milestone Institute, 2021) 18/12/2024

Még 16 éves sem volt, amikor találmányával forradalmasította a sportsérülések kezelését, ma pedig már nemzetközi kutatásokon dolgozik!

Szegedi Melinda kilencedikes korában startupot alapított, konferenciákra, expókra és befektetői eseményekre utazott, bejárta a világot Kínától Európán át Amerikáig. Egyetemi éveit Maastrichtban kezdte, biomedikai tudományok szakon, most pedig szakdolgozatához az ETH Zürichben végez kutatásokat.

👉 Mi volt számára a legfontosabb, amit a Milestone Intézetben töltött évek alatt megtapasztalt, és mit vitt magával az egyetemi és szakmai életbe? A nemrég készült videóinterjúból kiderül.
__

She wasn’t even 16 when she revolutionized the treatment of sports injuries with her invention, and today she’s already contributing to international research projects!

Melinda Szegedi launched a startup in ninth grade, traveled to conferences, expos, and investor events, and explored the world – from China to Europe to the United States. She began her university journey in Maastricht, studying biomedical sciences, and is now conducting research for her thesis at ETH Zurich.

👉 What were the most valuable lessons she learned during her years at Milestone Institute, and how have they shaped her university and professional path? Find out in the recently recorded video interview.

Alumni Stories: Melinda Szegedi (Milestone Institute, 2021) In ninth grade, Melinda Szegedi embarked on an extraordinary journey by founding her own startup. She attended conferences, expos, and investor events, trave...

Photos from Milestone Institute's post 16/12/2024

💡 Magyarország legnépszerűbb pályaorientációs fesztiválján, a HiFesten a Milestone Intézet nem csupán a diákok számára kínált értékes programokat, de külön figyelmet fordított a középiskolában tanító pedagógusokkal való közös gondolkodásra is. Kollégáink – Kelenhegyi Andor, Szentpály Dalma, Dúcz Erzsébet és Szép Eszter – vezetésével kerekasztal-beszélgetéseken a tanárok mindennapi munkáját leginkább meghatározó kérdésekkel foglalkoztak, mint a belső motiváció felfedezése, a kompetencia és autonómia támogatása, valamint a “growth mindset” elsajátításának módszerei.

Násztor Péter kollégánk előadást tartott a sikeres nemzetközi felvételi sarokköveiről és a középiskolás évekkel kapcsolatos szemléletmód újragondolásáról. Kiemelte, hogy a diákoknak érdemes időt szánniuk önmaguk mélyebb megértésére – erősségeik, érdeklődési területeik és fejlesztendő képességeik feltárására –, valamint arra, hogy reflektáljanak a környezetükben zajló folyamatokra. Ez a "mindset" nemcsak a diákok személyiségfejlődését támogatja, hanem a profilalapú felvételi rendszerekben is kulcsfontosságú: a tanulmányi portfólió egyik meghatározó eleme, amely megnyitja az utat a világ legjobb egyetemei felé.

Köszönjük a meghívást a Hischool csapatának, Lendvai Viktornak és Gombkötő Emmának a lehetőséget!
___

💡 At Hungary's most popular career orientation festival, HiFest, Milestone Institute not only provided valuable programmes for students but also dedicated special attention to meaningful collaboration with high school teachers. Guided by our colleagues – Andor Kelenhegyi, Dalma Szentpály, Erzsébet Dúcz, and Eszter Szép – roundtable discussions addressed the key challenges shaping teachers' everyday work, including fostering intrinsic motivation, supporting competence and autonomy, and adopting effective methods for cultivating a "growth mindset."

Péter Násztor delivered a presentation on the cornerstones of successful international university admissions and the need to rethink perspectives on the high school experience. He highlighted the importance of students investing time in deeper self-awareness – identifying their strengths, interests, and areas for growth – while reflecting on the dynamics of their surroundings. This mindset not only supports students' personal development but is also vital for profile-based admissions systems. It’s key to an excellent academic portfolio, unlocking opportunities at the world's top universities.

Thank you for the HiSchool team, Viktor Lendvai, and Emma Gombkötő for the invitation and opportunity!

A kamaszkori kiégés elkerülhető, ha elfogadjuk: a fiatalok képesek dönteni a jövőjükről 13/12/2024

Hódsági János, intézetünk oktatási innovációs vezetője és Dúcz Erzsébet, diákélet-vezetőnk a WMN-nek adott interjúban járták körül a kamaszkori kiégés elkerülésének kérdéskörét.

„Kivé akarok válni? Hol van a helyem a világban? Hogyan válthatom sikerre a saját érdeklődésemet? Mi az, amiben jó vagyok? Mi tesz boldoggá? Ezek azok a kérdések, melyeknek metszetében keresni érdemes az orientációt.

Tudjuk, hogy egy diákban nem a felnőtt értelemben kész karaktert kell keresnünk. Sokkal inkább egyfajta nyitottságot, melynek segítségével megtalálhatjuk azokat a fogódzókat, melyekhez kapcsolódva elindulhatunk.” – fejti ki Hódsági János.

Olvassátok el Z. Kocsis Blanka cikkét az alábbi linken:
___

János Hódsági, our Head of Education Innovation, and Erzsébet Dúcz, our Head of Student Life, recently discussed strategies for preventing teenage burnout in an interview with WMN.

"Who do I want to become? Where is my place in the world? How can I turn my interests into success? What am I good at? What makes me happy? These are the questions at the intersection of which we should seek direction.

We know that we should not expect a fully-formed adult character from a student. Instead, we should focus on nurturing a kind of openness, which will help us find the anchors that can guide us forward," explains János Hódsági.

Read Blanka Z. Kocsis’s article at the following link:

A kamaszkori kiégés elkerülhető, ha elfogadjuk: a fiatalok képesek dönteni a jövőjükről Tízből három kamasz tapasztalja a kiégés jeleit, mert az iskola és a szülők által meghatározott irányba haladnak valós motiváció nélkül.

10/12/2024

📚„A Milestone előtt eszembe sem jutott, hogy külföldön folytassam a tanulmányaimat” – árulja el Garics Péter, Junior évfolyamos diákunk, aki azóta mer nagyot álmodni, mióta beiratkozott hozzánk. A pszichológia és a kreatív írás már gyerekkorában elvarázsolta. Mentorával azon dolgozik, hogy a legjobb európai egyetemek közül válogathasson később.

Peti a miskolci Földes Ferenc Gimnázium végzős diákja, ahol angol-német nyelvi szakon tanul. Idén csatlakozott a Milestone Intézethez a Bridge-ösztöndíj program keretében, amely teljes tandíjmentességet biztosít számára.

A pszichológia iránti érdeklődése egészen kiskoráig nyúlik vissza. Petit már akkor vonzotta ez a terület, amikor pszichológushoz járt. „Nagyon kedves volt velem a pszichológus, és megtetszett az, ahogy másokat lelkileg segít különféle tanácsokkal vagy módszerekkel. Amint ez a gondolat megszületett a fejemben, elhatároztam, hogy ebben a szakmában szeretném kipróbálni magam.”

Peti számára a Bridge-ösztöndíj különleges lehetőséget jelentett, hiszen roma származása sok akadályt gördített elé, és a családjában csak édesanyjának van érettségije. Mindig is fontos volt számára a tanulás, szülei pedig biztatták, hogy a lehető legjobban használja ki a rendelkezésére álló lehetőségeket.

A Milestone-nal az osztályfőnöke révén ismerkedett meg, aki elküldte neki az intézet weboldalát és a jelentkezési feltételeket. „A felvételi megírásakor megdöbbentett, hogy mennyire kedvesek és segítőkészek itt az emberek” – meséli Peti, hozzátéve, hogy számára az első benyomás nagyon fontos.

Kiemeli a sokféle lehetőséget, amelyekkel eddig csak nálunk találkozott, és amelyek segít***ek megtalálni a számára megfelelő irányt. „Egy 18-19 éves diák esetében gyakori, hogy bizonytalan a jövőjével kapcsolatban, de úgy érzem, itt mindenki megtalálhatja az elképzelésének megfelelő területeket." Érdeklődik a nemrég alakult kínai klub iránt, mivel meghatározónak tartja a kínai kereskedelmet, és a kreatív írás iránti érdeklődése is megerősödött a nálunk töltött időszakban. 7 éves kora óta ír verseket, ez a szenvedélye a mai napig elengedhetetlen része a mindennapjainak.

Ami a jövőt illeti, Peti eredetileg a Debreceni Egyetemet célozta meg, de a Milestone-ban megismert lehetőségek hatására a külföldi továbbtanulás is hamar a terítékre került. Jelenleg két szakirány érdekli: pszichológia az Amszterdami Egyetemen vagy média a milánói Bocconi Egyetemen.

A Bridge-ösztöndíjunkra nyitott a jelentkezés, és az alábbi linken tudtok többet olvasni róla: https://milestone-institute.org/hu/tandij-es-penzugyi-tamogatas/
___

📚"Before joining Milestone, it never even crossed my mind to pursue my studies abroad," shares Péter Garics, our Junior student who has learned to dream big since joining Milestone. Psychology and creative writing have fascinated him since childhood, and with his mentor's guidance, he is working towards choosing from among Europe’s top universities.

Peti studies at the Földes Ferenc Gimnázium in Miskolc, where he studies in the English-German language programme. This year, he joined Milestone Institute through our Bridge Scholarship programme, which provides him with full tuition coverage.

His interest in psychology dates back to his early years. Peti was drawn to the field after seeing a psychologist himself. "The psychologist was incredibly kind to me, and I was inspired by how they help others emotionally through advice and various methods. Once this thought took root in my mind, I decided I wanted to explore this profession for myself."

The Bridge Scholarship has been a unique opportunity for him, since his Roma heritage has often posed challenges, and in his family, only his mother has completed high school. Education has always been important to Peti, and his parents have encouraged him to make the most of every opportunity available to him.

Peti learned about Milestone through his head teacher, who shared the institute’s website and application details with him. "When I took the entrance test, I was amazed at how kind and helpful everyone was here," he recalls, adding that first impressions are very important to him.

He highlights the wide range of opportunities he has encountered at Milestone, which have helped him discover the path best suited to his goals. "For an 18-19-year-old student, it’s common to feel uncertain about the future, but I feel that everyone here can find fields aligned with their aspirations." He has taken an interest in the recently formed Chinese Club, recognising the growing importance of Chinese trade, and his passion for creative writing has also deepened during his time here. Writing poetry has been a beloved hobby since he was seven years old and remains an essential part of his daily life.

As for the future, Peti initially planned to apply to the University of Debrecen, but the opportunities he discovered at Milestone quickly put studying abroad on the table. Currently, he is considering two paths: studying psychology at the University of Amsterdam or media studies at Bocconi University in Milan.

Applications for our Bridge Scholarship are open, and you can learn more about it at the following link: https://milestone-institute.org/en/tuition-fee-and-scholarships/

06/12/2024

Egyedi Anikó, a Milestone Intézet jószolgálati nagykövete

🌟 30 éves karrier egy vezető világmárkánál már önmagában is lenyűgöző és kiváltságos karrierútnak számít, Egyedi Anikó intézetünk jószolgálati nagykövete, számtalan módon segíti a támogatási stratégiánk felépítését, tapasztalata, látásmódja és értékrendszere mindannyiunknak irányadó.

1993-ban kezdett az Estée Laudernél marketingesként, zéró tapasztalattal a szépségiparban. Következetesen és magabiztosan lépkedve egyre feljebb a hierarchiában öt évvel később ügyvezető igazgatónak nevezik ki, 1999-ben pedig megbízzák a kelet-európai divízió vezetésével.

A rendszerváltást követő radikális gazdasági és politikai átrendeződés eredményeként a nagy amerikai és európai tőzsdei cégek megjelenése t***e lehetővé, hogy kereskedelmi diplomájával és az akkor abszolút előnyt jelentő stabil üzleti angol nyelv tudásával elképesztő karriert fusson be a magyar gyökerekkel rendelkező családi kézben lévő Estee Lauder vállalatnál.

Mi t***e őt sikeres vezetővé? Milyen értékek mentén hozta meg legfontosabb döntéseit? Mikor kellett minden tudását és tapasztalatát bevetnie, hogy sikert kovácsoljon a kihívásból? Mit lát most, milyen helyzetek adódtak ahol látni és érteni kellett a környezet változását?
interjú

Jószolgálati nagykövetként segíted a munkánkat a Milestone Intézet Oktatási Egyesületében – programokban veszel részt, népszerűsítesz, kapcsolati tőkét hozol a rendszerbe – ami elmondásod szerint kiemelt helyen van az életedben és már megengedheted magadnak, hogy csak a szívedhez közel álló ügyeket támogass. Amióta együtt dolgozunk nincs olyan helyzet, ahol ne mondanád el, hogy mennyire fontosnak tartod a tehetséggondozást és a mentorálást, amit mi csinálunk.

🔹 Milyen voltál 14 évesen, mi érdekelt? Mit hozol otthonról?

Szerintem valami ilyet képzeltem magamnak (nevet). Nagyon sokan azt gondolják, hogy én iszonyatosan tudatosan épít***em lépésről lépésről a karrieremet, de egyáltalán nem. Szerintem fontos elem, hogy nagyon jó középiskolába, az I. kerületi Szilágyi Erzsébet Gimnáziumba jártam, ami akkor UNESCO-iskola volt, tehát nagy hangsúlyt fekt***ek a nyelvoktatásba.

🔹 A mentorálás fontosságáról: voltak rád nagy hatással bíró tanáraid?

Voltak persze. A magyar-, és az énektanárnő. Rengeteg helyre vittek el minket, színházba, irodalmi estekre, koncertekre, együtt csináltunk mindent. Ez még a 70-es 80-as évek elején kicsit rendszerellenes érzés volt, ez formálta a közösségünket olyan erőssé, hogy én azóta is rendszeresen találkozom a gimnáziumi osztálytársaimmal.

Otthonról egy nagyon intellektuális közeget hozok. Mindenki egyetemet végzett a családban, szóval egy eléggé tiszta és egyértelmű értékrendet kaptam a szüleimtől: tanulni, tanulni, tanulni. (de azért) Maradjon idő sportolni és élni is egy kicsit.
Apukám szerette volna, ha én is épületgépész leszek, de amikor én inkább közgazdász irányba szerettem volna menni, akkor azt is támogatta, csak tanuljak…
Ez az egész egyébként nem volt ellenemre, agyam is volt hozzá, alázat is volt bennem, jó tanuló gyerek voltam, és a közösség is ilyen volt körülöttem. Az azért hozzátartozik az igazsághoz, hogy gimnazista koromban, én leginkább azzal foglalkoztam, hogy melyik szombaton hol van a buli.

Számomra elképesztő a Milestone-os diákok tudatossága és az, ahogy ráfordulnak az egyetemi felvételire. A 80-as években nem kellett ennyire tudatosnak lenni, mert az élet és valahogy a karrierút is sokkal egyszerűbb volt. Azt láttuk magunk előtt, hogy gimnázium után az egyetem következett, aztán pedig mindenki kapott állást. Közel sem volt előttünk ezerféle lehetőség, sem itthoni, pláne nem nemzetközi viszonylatban.

Azt látom a ti diákjaitoknál és azért került ilyen közel a szívemhez az egész intézet, mert ezek a 14-18 éves fiatalok ragyogó tehetséggel és irigylésre méltó ambícióval akarnak valamit a világtól. Nincsenek beleőrülve, de komolyan veszik, van életük is és nyitottak. Találkozni velük és köztük lenni egy csodálatos szellemi élmény számomra.

🔹 Hogy alakult a továbbtanulás utáni időszak? Már többször említ***ed, hogy milyen fontos a szerencse és a jó helyen lenni jó időben.

Én a Külkereskedelmi Főiskolára jártam, ami mostmár a Budapesti Gazdasági Egyetemnek egy kara. Amikor szakirányt választottam, az volt fontos számomra, hogy emberekkel és nyelvekkel foglalkozhassak.

Diploma után a General Electric-hez vettek fel, ami a rendszerváltáskor nagyon menő volt, hiszen GE akkor a világ legnagyobb vállalata volt. A céges kultúra része volt a tehetségfejlesztés, így átvéve az amerikában bevett szokást, itthon engem és pár kollégámat mesterképzésre küldtek, mindezért vagyonokat fizettek. A GE nemcsak hogy támogatta, de fedezte is a fejlődésünket és a képzésünket, csodálatos volt. Nagyon szerettem amit csinálok, lámpák eladásával és a hozzá tartozó kommunikációval foglalkoztam. Egy nap valaki felpiszkált, és megjegyezte, hogy már ott vagyok hét éve és ez nem jó, nem lehet itt megöregedni. Én valószínűleg ott lettem volna nyugdíjas koromig, de aztán mégis beadtam az önéletrajzomat egy fejvadász céghez, amiről aztán el is feledkeztem, és egyszer csak felhívtak.

Ez lehet, hogy nem érdekes másnak, de nektek az lehet, meg szerintem vicces a történet. Amikor felhívott ez a fejvadász cég, egy csoportos állásinterjúra hívtak be, de nem mondták meg, hogy mire, csak annyit, hogy nemzetközi cégnek kell marketinges. Csak a legvégén mondták meg, hogy ez egy dohánycég, és olyan fiatal tehetségeket kerestek, akik rászoktatják a fiatalokat a dohányzásra.

Szépen megköszöntem a lehetőséget és megmondtam, hogy erkölcsileg nem fér bele nekem, de ha valami hasonló nemzetközi állás lenne, csak parfüm fókusszal, akkor hívjanak. Ennyit mondtam viccből és kilibbentem az interjúról.

Megint bejött a szerencse faktor, ugyanis, ha ezt nem mondom a végén, akkor nem jutok eszükbe két hét múlva, amikor már az Estée Lauderhez kerestek marketingest. Innemtől kezdve közel harminc évig voltam náluk. Egyébként abban az időszakban a rendszerváltás után és a külföldi tőke beáramlása miatt, nyelvtudással kereskedelmi diplomával szinte el kellett ugrani az állások elől.

🔹 Milyen pozícióban kezdtél?

Szerencsére, viszonylag alulról, junior marketing menedzserként kezdtem, és minden márkát én launch-oltam, amik elérhetőek Magyarországon: a La Mer-t a Clinique-et, a MAC-et, én épít***em fel az összes márkát és hálózatot, először itthon, aztán Csehországban, Szlovákiában, és az Adriai régióban.

Egy fantasztikus utazás volt, az egész csapatot én rekrutáltam. Az induláskor csak öten voltunk. Volt, aki az importért, valaki a pénzügyért és valaki az egyetlen Váci utcai üzletért volt felelős. Ez volt a hőskorszak, 1993-ban kezdtünk, pár év alatt kinőttük magunkat egy sok tízmillió dolláros vállalkozássá, utána hozzám került a Dél-Kelet európai régió, és azzal foglalkoztam harminc évig, szinte végig az építkezés a növekedés fázisában éltem.

🔹 Nehéz lenne elmenni amellett, hogy mindezt nőként érted el a kilencvenes években. Ma már a gazdasági szférában is nemi kvótákkal találkozunk, illetve a gender-equal leadership elvei mentén nem annyira kiemelkedő egy ilyen karrier, de akkoriban azért elég egyedülálló volt, nem?

Az amerikai cégeknél, (General Electrics, Esteé Lauder) már előrébb tartottak ilyen téren Azt, hogy valaki nő, és hozza az elvárt szintet, ők inkább pozitívumként értékelték. Az Estée Lauder-ről nem is beszélve, amit nők alapítottak, nők vezettek, és a vásárlói 90%-a is nő. Tehát nők beszélnek nőknek, ebből a szempontból nagy szerencse, hogy olyan iparágban és cégnél helyezkedtem el, ahol ez volt az alap.

Egyébként nem tartom jónak azokat a kvótákat, amiket adminisztratív szintre próbálnak lehozni, és áttolni mindenkin. De, hiszek a pozitív diszkriminációban, ahol a folyamatban a szakmaiságot prioritásként kezelve előnyben részesítünk csoportokat, aminek eredményeképpen létrejöhet egy ideális rendszer. Én azt gondolom, hogy először mindenképpen meg kell megértenünk azt, hogy az ingának ki kell lengeni ahhoz, hogy aztán be tudjon állni.

🔹 Mesélj a céges kultúráról és a vállalat mögött álló dinasztiáról, emberekről és a magyar szálról.

Nagyon világos üzenetekkel, elvárásokkal teli, erős céges kultúrát adtak és vártak el. Ez egy családi cég volt, ami aztán részvénytársasággá alakult. Fantasztikus embereket ismerhettem meg, és a magyar szál egy kedves, kiemelt figyelmet irányított ránk és a magyar üzletre.

A családi értékek, azok, amik a mai napig nagyon fontos alapkövei a működésnek, kiegészülve az úgynevezett high touch-al, tehát a vevőkkel, egymással és a kollektívával való bánásmóddal. Ez a felfogás nagyon passzolt az én személyiségemhez és értékrendemhez. Arra törekedtek, hogy senkit se alázzanak meg, inkább mindenkiből hozzák ki a maximumot. Természetesen ez nem egy jótékonysági szervezet, hanem egy profitorientált vállalkozás, de egy multinacionális cég is lehet emberarcú.

🔹 Emellett a több embert igénylő munkakör mellett össze kellett tartanod egy családot érzelmileg és fizikailag, felnevelni egy gyereket, és magadra is időt szánni. Mégis hogyan?

Abszolút. Manapság már nem is a work-life balance, hanem a work-life harmony szót használjuk, mert a work-life balance finoman szólva sem jó irány, valljuk be nem megvalósítható. A work-life harmony kifejezés pontosabban írja le azt, amiben én hiszek. Szerencsére az én családom, a férjem személyében nagyon szupportív, ilyenek voltak a szüleim is, nagyon sokat támogattak. Enélkül azt a rengeteg munkaórát nem tudtam volna beletenni. Iszonyatosan sokat dolgoztuk. 30 és 45 éves korom között éjjel-nappal dolgoztam, ez csak úgy lehetett, hogy a családom százszázalékosan támogatott, én pedig százszázalékosan támogattam a családomat, nélkülük ez nem ment volna.

Fontosnak tartom, hogy most már van erről diskurzus. Nem tudsz egyszerre karriert építeni, és nagy családot fenntartani.Choices, choices, folyamatosan. Amikor nagyon sokat kell dolgoznod, azt kell eldönteni, hogy támogatást kérsz és elfogadja ezt a környezeted vagy nem csinálod egyáltalán. Félgőzzel nem lehet csinálni, ezt mondtam mindenkinek, hogy el kell dönteni.

🔹 Nálatok ez működött, itt az élő példa előttünk.

Ezért hiszek is benne, hogy egymást kell segíteni, meghallgatni és főleg megérteni. A céges környezetben ez nálam a brainstorming. Leülünk, beszélünk róla személyesen és együtt építünk valamit. Két ember, az valójában nem két ember – ha összeadják a tudásukat, felérnek öt emberrel is. Nekem ez a munkamódszerem, és ez tetszik nagyon a Milestone-ban is.

🔹 Minden programunkon itt vagy, lelkesítesz, más szemszöget emelsz ki és persze folyamatosan teszed bele a szakmai tudásodat a stratégia építésébe. Mit láttál meg bennünk először, mi fogott meg?

A közösségépítés, az nagyon működik. Azt látom, hogy itt a diákok a gimnáziumi és a milestone-os kötelezettségeink mellett, még extra dolgokat vállalnak magukra önként, és ezeket közösségben csinálják. Megemelem a kalapom előttük. Manapság nagyon nehéz időt szánni az extra elfoglaltságokra, amikor én voltam gimnazista, akkor maximum egy mozi vagy egy házibuli tudta elvonni a figyelmemet, nem volt social media, tévé sem, nem ömlött ránk a külső inger.

Ebben az információs dömpingben a Milestone szellemi műhelye egy választás, a diák választása. Nagyon fontos, nem a szülői nyomás eredménye, hogy részt vegyenek az oktatási programokban. Ez egy olyan sziget, ahol egyformán gondolkodó fiatal felnőttek emelt szinten képzik magukat, fedezik fel a bennük lévő lehetőségeket és érnek el eszméletlen sikereket a mentoraikkal egy kijelölt úton haladva.
___

Anikó Egyedi, the Goodwill Ambassador of Milestone Institute

🌟 A 30-year career at a leading global brand is, in itself, an impressive and privileged path. Anikó Egyedi, goodwill ambassador of our institute, supports the development of our support strategy in numerous ways; her experience, vision, and values serve as guidance for all of us.

She started at Estée Lauder in 1993 as a marketer, with zero experience in the beauty industry. Climbing the hierarchy steadily and confidently, she was appointed managing director five years later, and in 1999 she was entrusted with leading the Eastern European division.

The radical economic and political transformations following the regime change enabled the arrival of large American and European publicly traded companies. This allowed her to achieve a remarkable career at Estée Lauder, a company with Hungarian roots and family ownership, leveraging her degree in commerce and then-prized proficiency in business English.

What made her a successful leader? What values guided her most important decisions? When did she have to deploy all her knowledge and experience to turn challenges into success? What does she observe now, in situations where understanding and responding to environmental changes is crucial?

As a goodwill ambassador, you support our work at the Milestone Institute Educational Association – participating in programmes, promoting them, and bringing valuable connections into the system. You’ve said this work holds a special place in your life, and you can now afford to focus only on causes close to your heart. Since we’ve been working together, you’ve always emphasised how important talent development and mentoring are, which is central to what we do.

🔹 What were you like at 14 years old? What interested you? What values did you grow up with at home?

I think I imagined something like this for myself (laughs). Many people think I built my career step by step with immense intentionality, but not at all. I think an important factor was attending an excellent high school, the I. kerületi Szilágyi Erzsébet Gimnázium, which was an UNESCO school at the time, placing a strong emphasis on language education.

🔹 On the importance of mentoring: did you have teachers who profoundly influenced you?

Yes, of course. My Hungarian and music teachers. They took us to countless places – plays, literary evenings, concerts – and we did everything together. This was in the late '70s and early '80s and felt somewhat countercultural, which shaped our community into such a strong bond that I still regularly meet with my high school classmates.

At home, I grew up in a very intellectual environment. Everyone in the family had a university degree, so I was instilled with a clear and straightforward set of values from my parents: study, study, study. (But also) Make sure there’s time for sports and a bit of living, too.

My father wanted me to become a building services engineer like him, but when I expressed interest in economics, he supported that as well – so long as I studied.
This wasn’t something I resisted; I had the brains for it, humility, and I was a good student. The community around me shared this ethos. That said, to be honest, in high school I mostly cared about where the parties were on Saturday nights.

The consciousness and focus of Milestone students are astonishing to me, especially in how they approach university applications. In the '80s, we didn’t have to be so deliberate because life – and career paths – were much simpler. The trajectory we saw was high school, then university, followed by guaranteed jobs. There weren’t a thousand different options ahead of us, especially not internationally.

What I see in your students – and why this institute has grown so close to my heart – is that these 14-to-18-year-olds have incredible talent and enviable ambition to achieve something in the world. They aren’t consumed by it but take it seriously, while also having a life and remaining open-minded. Meeting and being among them is an extraordinary intellectual experience for me.

🔹 What was the period after further education like for you? You’ve mentioned several times how important luck is and being in the right place at the right time.

I attended the Külkereskedelmi Főiskola, which is now part of the Budapest Business School. When I chose my specialisation, what mattered to me was that I could work with people and languages.

After graduating, I was hired by General Electric, which was very prestigious during the regime change, as GE was the world's largest company at the time. Talent development was part of the corporate culture, so adopting the practices established in the US, they sent me and a few colleagues to postgraduate training, and they paid a fortune for it. GE not only supported but also funded our development and training; it was wonderful. I loved what I was doing, selling lamps and managing the associated communications. One day, someone pushed me and remarked that I had been there for seven years, which wasn’t good and that one couldn’t get old there. I probably would have stayed until retirement, but I eventually sent my CV to a headhunting company, which I then forgot about, and suddenly they called me.

This may not be interesting to others, but it might be to you, and I think it’s a funny story. When the headhunting company called, they invited me to a group interview but didn’t tell me what it was for, just that an international company was looking for a marketer. Only at the end did they reveal that it was a to***co company looking for young talents to encourage young people to start smoking.

I thanked them for the opportunity and told them that I didn’t morally align with this but that if there were any similar international positions, just with a perfume focus, I would be open. I said this jokingly and skipped out of the interview.

Again, luck played a role because, had I not said that at the end, they wouldn’t have remembered me two weeks later when they were looking for a marketer for Estée Lauder. From that moment, I spent nearly thirty years with them. By the way, during that period, after the regime change and the influx of foreign capital, speaking languages and having a commercial degree meant you almost had to leap over job opportunities.

🔹 What position did you start in?

Fortunately, I started relatively at the bottom as a junior marketing manager, and I was responsible for launching all the brands available in Hungary: La Mer, Clinique, MAC – I built up all the brands and networks, first in Hungary, then in the Czech Republic, Slovakia, and the Adriatic region.

It was a fantastic journey; I recruited the entire team. When we started, there were only five of us. One person was responsible for imports, another for finance, and one for the only Váci Street store. This was the pioneering phase, we started in 1993, and within a few years, we grew into a multi-million-dollar business. Later, I took on responsibility for the South-East European region, and I focused on that for thirty years, living through almost the entire phase of building and growth.

🔹 It would be hard not to mention that you achieved all of this as a woman in the 1990s. Today, we encounter gender quotas even in the business sector, and under the principles of gender-equal leadership, such a career might not stand out as much, but at that time, it was pretty unique, wasn't it?

At American companies (General Electric, Estée Lauder), they were more advanced in this regard. The fact that someone was a woman and met the expected standards was seen as a positive. As for Estée Lauder, it was founded by women, led by women, and 90% of its customers were women. So, women talking to women—this was a major stroke of luck that I found myself in an industry and company where this was the foundation.

I don’t actually support the kind of quotas that are pushed down to administrative levels and imposed on everyone. However, I do believe in positive discrimination, where, within the process, we prioritise professionalism and favour certain groups, leading to the creation of an ideal system. I think it’s essential to first understand that the pendulum must swing to one extreme in order to settle into the middle.

🔹 Tell us about the corporate culture and the dynasty behind the company, the people, and the Hungarian connection.

They provided a very clear message, with strong expectations and a solid corporate culture. It was a family business that later became a public company. I got to know fantastic people, and the Hungarian connection was one of special attention directed towards us and the Hungarian business.

The family values are still very important foundations of the company's operations today, complemented by what is known as "high touch" – dealing with customers, one another, and the collective. This approach aligned very well with my personality and values. They strived to never humiliate anyone but instead bring out the best in everyone. Of course, this wasn’t a charity organisation, but a profit-oriented business, yet a multinational company can still have a human side.

🔹 On top of the demanding role that involved working with multiple people, you also had to hold a family together emotionally and physically, raise a child, and make time for yourself. How did you manage it?

Absolutely. These days, we no longer talk about work-life balance but rather work-life harmony, because, frankly speaking, the concept of work-life balance is not a realistic goal. The term "work-life harmony" more accurately describes what I believe in. Fortunately, my family, especially my husband, has been very supportive, just like my parents were, and they helped a great deal. Without them, I wouldn’t have been able to put in all those work hours. I worked incredibly hard. Between the ages of 30 and 45, I worked around the clock, and that was only possible because my family fully supported me, and I fully supported them. Without them, it wouldn’t have worked.

I think it’s important that there is now a discourse on this. You cannot simultaneously build a career and maintain a large family. Choices, choices, constantly. When you have to work so much, you have to decide whether you ask for help and whether your environment accepts this or if you don’t do it at all. You can't do it halfway, I’ve always told everyone that you have to decide.

🔹 It worked for you, and here we have the living example.

That’s why I believe in the importance of supporting each other, listening to each other, and, most importantly, understanding each other. In a corporate environment, this is what I call brainstorming. We sit down, talk about it personally, and build something together. Two people, in fact, are not just two people – if they combine their knowledge, it’s as good as five people. This is my working method, and I really like this approach in Milestone as well.

🔹 You’re present at every one of our programmes, you inspire, highlight different perspectives, and, of course, constantly contribute your professional knowledge to the strategy-building process. What did you first see in us, what impressed you?

The community-building aspect really works. What I see is that here, students, alongside their high school and Milestone commitments, take on extra voluntary activities, and they do these things as a community. I tip my hat to them. Nowadays, it’s very difficult to make time for extra activities. When I was a high school student, the only things that could distract me were going to the cinema or attending a house party. There was no social media, no TV, we weren’t bombarded with external stimuli.

In this information overload, the Milestone intellectual workshop is a choice, a decision made by the student. It’s very important – it’s not the result of parental pressure that they participate in the educational programmes. It’s an island where young adults with similar mindsets are training themselves at a high level, discovering the possibilities within them, and achieving incredible success with their mentors while following a defined path.

Szeretnéd, hogy a(z) vállalkozásod elsőként szerepeljen az Iskola tematikájú vállalkozások között Budapest városában?

Kattints ide a szponzorált hirdetés igényléséhez.

Helyszín

Kategória

Cím


Milestone Intézet
Budapest
1077

Nyitvatartási idő

Hétfő 10:00 - 20:00
Kedd 10:00 - 20:00
Szerda 10:00 - 20:00
Csütörtök 10:00 - 20:00
Péntek 10:00 - 20:00
Szombat 10:00 - 17:00