10/08/2026
🏃♂️Az egyik kedvenc filmem a Tüzszekerek (Chariots of Fire), amely az egyik legnagyobb hatással volt rám gyerekkoromban. A zenéje és a történet is megbabonázott és ez a zene a 2012-es londoni olimpiai megnyitón is felcsendült.
🎞️Érdemes megnézni a filmet angolul, aki már van egy erös B2-es szinten.
❤️A Tűzszekerek (Chariots of Fire) 1981-ben bemutatott, négyszeres Oscar-díjas brit történelmi sportdráma. A Hugh Hudson által rendezett kultikus alkotás az 1924-es párizsi olimpiára készülő két brit atléta igaz történetét s rivalizálását mutatja be, két teljesen eltérő hátterű futó belső s külső küzdelmeit állítja párhuzamba.
Harold Abrahams (Ben Cross) gazdag zsidó család fia, aki a cambridge-i egyetemi elit előítéletei ellen küzd, a győzelmeivel akarja kivívni a társadalmi elismertséget.
Eric Liddell (Ian Charleson) mélyen vallásos skót misszionárius, aki a futást Isten dicsőítésének tekinti.
A film hatalmas kritikai és közönségsikert aratott, négy Oscar-díjat hódított el:
Legjobb film
Legjobb eredeti forgatókönyv (Colin Welland)
Legjobb jelmeztervezés
Legjobb eredeti filmzene (Vangelis)
A film talán legikonikusabb eleme a görög zeneszerző, Vangelis elektronikus, szintetizátorra épülő zenéje...
a tengerparton mezítláb futó atléták képsorai alatt megszólaló főtéma a filmtörténet egyik legismertebb dallamává vált, később a Billboard Hot 100 slágerlista első helyéig is eljutott.
A film címét (Chariots of Fire) William Blake Jerusalem című versének (és az abból készült híres brit himnusznak) az egyik sora ihlette: „Bring me my chariot of fire!”.: ,,Hozd el nekem a tűzszekeremet!”.
A valóság s a film világa közötti különbségek, valamint a két főszereplő valódi sorsa izgalmas, mivel a filmalkotás bizonyos pontokon megváltoztatta a száraz tényeket a nagyobb drámai hatás kedvéért.
A film legdrámaibb jelenete, amikor Eric Liddell csak a Párizsba tartó hajón tudja meg, hogy a 100 méteres síkfutás előfutamait vasárnap rendezik, s ott helyben tagadja meg a versenyzést. A valóságban Liddell már hónapokkal az olimpia előtt ismerte a menetrendet, hónapjai voltak átértékelni a helyzetet, s már a felkészülés alatt eldöntötte, hogy nem indul 100 méteren, helyette a 400 méteres távra fókuszál.
A filmben Lord Andrew Lindsay (Nigel Havers) nagylelkűen átadja a saját 400 méteres helyét Liddellnek....ez egy kitalált jelenet. Lindsay karakterét egy létező brit arisztokratáról, Lord Burghley-ről mintázták (aki nem akart szerepelni a filmben). A valóságban Liddellnek senki sem adott át helyet, teljesen hivatalos úton iratkozott át a 400 méteres számra, jóval az olimpia előtt.
A film hangsúlyozza, hogy Abrahams kizárólag az egyetemen tapasztalt antiszemitizmus elleni harcként s bizonyítási vágyból futott.... a korszak Angliájában valóban jelen volt a rejtett antiszemitizmus, Abrahams legközelebbi barátja, Arthur Porritt (az olimpia 100 méteres bronzérmese) később elárulta, hogy Haroldot valójában a családi rivalizálás hajtotta: két sokkal idősebb, rendkívül sikeres bátyját akarta mindenáron túlszárnyalni.
A filmben Abrahams az olimpia előtt ismeri meg jövendőbelijét, Sybil Everst. Valójában csak évekkel az olimpia után, 1934-ben találkoztak először.
Mi történt velük az olimpia után?
A film végi feliratok csak röviden utalnak a sorsukra, pedig mindkét férfi élete rendkívül drámaian alakult a párizsi aranyérmek után.
A „Repülő Skót” tragikus, de szent sorsa...
Eric Liddell nem maradt a reflektorfényben, az olimpia után egy évvel, 1925-ben követte a szülei példáját s visszatért Kínába misszionáriusnak.
Évtizedeken át tanított kémiát s vallást, valamint edzett fiatalokat Tiencsinben.
A második világháború alatt a helyzet kritikussá vált, amikor Japán megszállta Kínát, Liddell terhes feleségét s gyermekeit Kanadába menekítette, de ő maga ott maradt, hogy segítse a helyieket.
1943-ban a japánok internálótáborba zárták, a táborban Liddell igazi morális iránytűvé vált... gyerekeket tanított, betegeket ápolt, s még sportversenyeket is szervezett nekik – sőt, a gyerekek kedvéért vasárnap is hajlandó volt sportolni, mert látta, mekkora szükségük van a mentális menekülésre.
Későbbi beszámolók szerint Liddell, Churchill által támogatott fogolycsere keretében lehetőséget kaphatott volna a tábor elhagyására, de állítólag egy terhes nő javára lemondott róla... e történet részletei azonban nem teljesen bizonyítottak.
1945. február 21-én, alig néhány hónappal a tábor felszabadítása előtt, 43 évesen hunyt el, fel nem ismert agydaganat s a végkimerültség következtében. Utolsó szavai ezek voltak a mellette álló ápolónőhöz: „Annie, ez a teljes megadás” (utalva az Isten akaratába való belenyugvásra).
Harold Abrahams sportolói karrierje fájdalmasan korán véget ért, 1925-ben súlyos lábtörés miatt végleg vissza kellett vonulnia a versenyszerű futástól.
Ezt követően sem távolodott el a sporttól, jogi végzettsége mellett elismert sportújságíró, a BBC rádiós kommentátora, statisztikus s a Brit Amatőr Atlétikai Szövetség (BAAB) elnöke lett.
1928-ban ő volt a brit olimpiai csapat kapitánya, az 1936-os berlini olimpiáról pedig már mint szaktekintély közvetített.
Egészen az 1978 januárjában, 78 éves korában bekövetkezett haláláig a brit sportélet egyik legbefolyásosabb alakja maradt. (A film az ő temetési szertartásának keretébe ágyazva meséli el a történetet).
A film 1978-ban, Londonban veszi kezdetét. Idős, fekete ruhás férfiak gyülekeznek egy templomban... Harold Abrahams megemlékezési istentiszteletén vagyunk. Egykori futótársa, az idős Lord Andrew Lindsay lép a szószékre, s emlékezni kezd.
A kép elhalványul, hirtelen a múltban találjuk magunkat, 1919-ben. Felcsendül Vangelis lüktető, elektronikus zenéje, s a skóciai tengerparton fehér atlétatrikós, mezítlábas fiatalemberek futnak a hullámok tajtékjai között. Ők a brit atlétika aranygenerációja, akik az 1924-es párizsi olimpiára készülnek.
A film innentől kezdve két teljesen eltérő karakter életét s motivációit követi nyomon, akik párhuzamosan válnak Nagy-Britannia leggyorsabb embereivé.
Harold (Ben Cross) gazdag litván zsidó bevándorló fia, aki bekerül a patinás Cambridge-i Egyetemre. Zseniális futó, de az egyetem konzervatív, antiszemita vezetése (akiket a háttérben megbújó előítéletek mozgatnak) ferde szemmel néz rá. Úgy érzik, Harold nem „úriemberhez méltón”, csupán a sport szeretetéért fut, hanem megszállottan, a győzelemért.
Harold valóban fegyverként használja a futást, minden egyes megnyert versennyel a társadalmi elfogadottságot akarja kikényszeríteni. Hogy célját elérje, felfogad egy profi edzőt, az arab-olasz származású Sam Mussabinit (Ian Holm). Ez az egyetemi elit szemében újabb főbűn, hiszen a profizmus szembemegy az amatőr sport szellemével. Harold közben beleszeret egy gyönyörű operaénekesnőbe, Sybilbe is, aki az egyetlen biztos pontot jelenti a feszült életében.
Ezzel skót kortársa, Eric Liddell (Ian Charleson) teljesen más világot képvisel. Eric Kínában született skót misszionáriusok gyermekeként, s maga is lelkésznek készül. A skót felföldi játékokon mindenkit állva hagy, a lábai szinte repülnek a föld felett...
Eric számára a futás nem öncélú dolog, hanem isteni adomány, a film egyik legszebb mondatában megfogalmazza a nővérének, Jennynek (aki aggódik, hogy a sport elvonja a figyelmét a missziótól):
„Hiszem, hogy Isten valamilyen célból teremtett engem. De gyorssá is tett. És amikor futok, érzem az Ő örömét.”
A két futó útja egy nagy-britanniai versenyen keresztezi egymást, Harold biztos a győzelmében, de Eric elképesztő hajrával, a fejét jellegzetesen az ég felé vetve, szó szerint lehagyja őt, Harold életében először kikap. Összeomlik, de edzője, Mussabini megnyugtatja: ez a vereség kell ahhoz, hogy Párizsban a csúcsra érjen.
Elérkezik az 1924-es párizsi olimpia, a brit csapat felszáll a Franciaországba tartó hajóra. A fedélzeten azonban robban a bomba, Eric Liddell kezébe kerül a hivatalos menetrend s megtudja, hogy a fő versenyszáma, a 100 méteres síkfutás előfutamai vasárnap lesznek.
Eric számára a vasárnap az Úr napja, megingathatatlan hite szerint ezen a napon bűn versenyezni, közli a szövetséggel, nem fog futni...
Hatalmas diplomáciai botrány tör ki, még a walesi herceg (a trónörökös) is magához rendeli Ericet, s a hazafias kötelességre, a király iránti hűségre hivatkozva próbálja nyomás alá helyezni, Eric azonban hajthatatlan... „Isten törvénye előbbre való, mint a királyé.”
A helyzetet Eric csapattársa, a nemesi származású Lord Andrew Lindsay menti meg, ő már nyert ezüstérmet gátfutásban, s felajánlja Ericnek a saját helyét a 400 méteres síkfutásban, amelynek a futamai a hét közepén vannak. A szövetség beleegyezik...
A film utolsó harmada a feszült, drámai olimpiai futamoké.
Harold Abrahams döntője (100 méter)...
Harold magára marad a rajtvonalnál a félelmetes, verhetetlennek hitt amerikai futókkal szemben. Edzője, Mussabini a szabályok miatt ki van tiltva a stadionból, közeli hotelszobában ülve, az óráját nézve izgul. A rajtgép eldördül, Harold élete legjobb formáját nyújtva, emberfeletti akarattal elsőként szakítja át a célszalagot... Olimpiai bajnok.... Mussabini a hotelszobában, a tömeg morajlását hallva rájön, hogy nyertek, boldogan lyukasztja ki a kalapját örömében.
Eric Liddell döntője (400 méter)...
Közvetlenül a 400 méteres síkfutás döntője előtt, az amerikai válogatott sztárja, Jackson Scholz (őt Brad Davis alakítja) lép oda Eric Liddellhez, kezébe nyom egy összehajtott papírfecnit, elismerve Liddell szilárd keresztény hitét s azt, hogy vasárnap nem volt hajlandó futni... Eric szétnyitja, a bibliai Sámuel könyvéből idézett sor fogadja: „Mert akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek."
Eric a start után gyilkos tempót diktál, mindenki azt hiszi, elpazarolja az erejét s össze fog esni a végére. De a célegyenesben Eric hátraveti a fejét, széttárja a karjait, s a tiszta hit erejétől hajtva, világrekordot döntve megnyeri az aranyérmet.
A brit olimpiai csapat hatalmas diadallal tér vissza Angliába... A film visszatér a jelenbe, az 1978-as temetésre, az idős barátok kilépnek a templomból a londoni esőbe.
Bár a két férfi sorsa később teljesen másképp alakult – Harold a brit sport diplomatája lett, Eric pedig mártírhalált halt egy kínai internálótáborban... az elveikhez s a belső tüzükhöz való hűség mindkettőjüket örökre a legnagyobbak közé emelte.
A Tűzszekerek zenéje a mai napig az egyik legnagyobb hatású filmzene, amit valaha komponáltak. A görög zseni, Vangelis (Evángelosz Odisszéasz Papathanaszíu) munkája Oscar-díjat ért.
🎞️Nézzétek meg a filmet angolul, nagyon sokat lehet belöle tanulni.
Itt pedig az angol trailer:
https://youtu.be/odtqtlhsv4E?is=XYEe2yCGX25RCvTI
Chariots of Fire (1980) Official Trailer - Ian Holm, Ben Cross Running Movie HD Subscribe to CLASSIC TRAILERS: http://bit.ly/1u43jDeSubscribe to T...
18/07/2026
06/05/2026