AbrakaDabra Foglalkoztató és Fejlesztő Kuckó

Gyöngykagylók

Amikor az autista gyerekekre gondolok, gyakran kagylókra gondolok.

Kagylókra, amelyek elrejtve fekszenek tavak, folyók, tengerek mélyén. Páncélzatuk, amelyet szinte hermetikusan zárnak magukra, alig ereszt át valamit a külső világból. Amit átereszt, azt is megszűri. Finoman szűrt fények, hangok, illatok kerülhetnek csak be a páncélzat mögötti titokzatos, ismeretlen térbe. A durva fények kinn maradnak. A durva hangok és illatok is.

A kagylók belsejében csodálatos, a külső szemlélő számára láthatatlan alkímia zajlik. Aranyló gyöngy készül. A finoman megszűrt fényekből, hangokból és illatokból szublimálódik a csoda. Lenn a mélyben, benn a sötétben. A páncélzat mögött.

Az aranyló gyöngy az autista gyermek lelke. Tiszta, átszűrt és finom. Áttetszőségében, törékenységében is erős. Fénye a sötétségből szövődött. Aki belenéz, gyönyörű történeteket olvashat benne. Belőle.

Vannak néhányan, kevesen, akik abban a kegyelemben részesültek, hogy lemerülhetnek ezekhez a kagylókhoz. Ha van bennük elég türelem, ha van bennük elég szeretet, ha van bennük elég kíváncsiság, a kagylók megnyílnak nekik. És láthatóvá teszik számukra a titkos alkímiájuk gyümölcsét. Az aranyló gyöngyöt.

Amely a páncél mögött rejtőzik. Lenn a mélyben, benn a sötétben. Az az otthona.

Boldog, aki vendég lehet ott. Azt ki kell érdemelni. És sohasem szabad visszaélni a vendégszeretettel.

(Illusztráció: Andrássy Réka)

Nemrég olvastam, egy ismerősöm oldalán.
Nagyon igaznak gondolom:🤔

“Minden fölösleges segítség akadály a gyermek fejlődésében."

Egyik nagyon fontos tanítása Maria Montessorinak, amire érdemes visszagondolni a rohanó hétköznapokban is.☺️

Minden alkalommal, amikor gyermekünk egyedül szeretne öltözni, enni, mosakodni és segítség nélkül tevékenykedni, kérdezzük meg magunktól miért akarunk mégis közbelépni:
"Tényleg nem tudja még egyedül megcsinálni vagy csak nekünk kényelmesebb, ha segítünk? 🤔... Mi gyorsabbak vagyunk, nem koszolunk össze semmit ez kétségtelen ... de akkor igazából a gyermekemnek segítek, vagy magamnak könnyítem meg a dolgot?😉

Azt gondolom ez a kép mindent elmond...

Az autisták viszik a prímet

A prímszámok a matematika különcei. Csak eggyel és önmagukkal oszthatók. Ugyanúgy másik kettő közé ékelődve foglalnak helyet a természetes számok végtelen sorában, mégis lépésnyi távolságra vannak tőlük. Magányos számok. Talán szeretnének ugyanolyanok lenni, mint az összes többi szám, de valamilyen oknál fogva nem képesek erre. Ezért különlegesek.

De még a prímszámok magánya sem tökéletes. Léteznek úgynevezett ikerprímek is. Ezek majdnem egymást követő számpárok. Páratlan számokból állnak, mindig beékelődik közéjük egy páros. Ezek akadályozzák meg, hogy az ikerprímek ténylegesen összeérjenek. Ilyen ikerprímek például a 11 és a 13. Vagy a 17 és a 19. Vagy a 41 és a 43.

Azt hiszem az autisták prímszámok. Velünk együtt ikerprímek. A közöttünk lévő páros szám pedig maga az autizmus. A rejtélyes lánc, amelyre gyöngyként vagyunk ráfűzve. Az autisták, meg mi, akik kapcsolatban vagyunk velük. Ez a gyöngy foglyul ejtett minket. Összeköt ugyan, de el is választ. Nem teszi lehetővé, hogy ténylegesen összeérjünk.

Azért mégis legyünk büszkék, hogy részei lehetünk ennek a különleges láncnak. Azt hiszem, egy ikerprím egyik felének lenni igazán különleges élmény. Létforma.

Viszi a prímet.

(Fotó: Andrej Tarkovszkij)