Szeretet-mozaik - Madarász Hajnalka hőskísérő

Ahogy a Camino utamat régóta tervezgettem, a Balaton-átúszást sosem. Végül most mégis „megúsztam”. Előzetesen úgy tekintettem erre az élményre, mint egy zarándoklatra – az óceán hullámai helyett a Balaton vizén.

Összességében olyan is volt, csak sokkal intenzívebb és sűrűbb megélés, mint a szárazföldön járva. Vízhólyagom nem lett, a térdeim jobban, a csípőm egy kissé jelzett, hogy a mozgás jóval több mint a megszokott. A sűrűséget a hullámzás mellett a „zarándoktársak” jelentették – pontosabban egy be nem teljesült kívánságom: úszás közben is tudjuk segíteni egymást. A táv második felét a „sűrűjétől” távolabb úsztam és megtaláltam a keresett állapotot – kívül, belül.

Hetek óta egy verssor visszhangzott bennem: „ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra!” Immár tiszta lett a kép előttem, hogy zarándoklataimban a kapcsolódó vers kérdéseire keres(t)em a válaszaimat:

Nagy László
KI VISZI ÁT A SZERELMET
Létem ha végleg lemerűlt
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezővé a sziklacsípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!

Egy hete már, hogy keresem a szavakat arra, amit a Fesztivál során megéltem. Sokan megírták már, hogy sokkal inkább egy „elvonulás” mint „fesztivál”. Ezt én is megerősítem.

Jómagam az elvonulásokat, táborokat úgy szeretem megélni, hogy belemegyek, átadom magam a folyamatoknak, tapasztalok, jelen vagyok és a felismerésekkel megerősödve örömmel megyek tovább a mindennapokba. Vágyom arra, hogy megéljem az elvonulás által hozott változást, hogy kipróbáljam, mit és hogyan tudok továbbvinni magammal belőle az életembe. 🌞🫂

Éppen így történt ez is.

Persze tudom, hogy ehhez az elmúlt sok-sok év önismerete, tudatosodása is szükséges, viszont azt is tudom, hogy éppen jó helyen voltam, amikor az Első Betogather megvalósult. Éppen úgy jött össze minden, úgy álltak a csillagaim és hálás vagyok a mindenségnek – a férjemnek különösen –, hogy a visszatartó gondolatok ellenére is megengedtem magamnak ezt az 5 napot. 🖤💛

Hálás vagyok, hogy az önkéntesek és a szervezők éltek a felajánlásommal és töltődtek, „utaztak”, oldódtak a kristályágy által. Hálás vagyok a nemcsak reggeli mosolyokért, köszönésekért. Hálásan köszönöm a rövidebb és hosszabb kapcsolódásokat, a bizalmat, amivel fogadtatok. Köszönöm az őszinte és letisztult találkozásokat, melyek között azt is megélhettem, hogy milyen az, ha valakinek csupán egy napja van és abban engem is választ (akár kétszer is).🙏😇

Köszönöm a megálmodást, a bátorságotokat, hogy elvállaltátok a megvalósítást. Szívből remélem, hogy a lehetőségekhez mérten örömmel és áramlásban éltétek meg – még a legnehezebb pillanatokat is. Abban biztos vagyok, hogy a közösség – résztvevők, önkéntesek és szolgáltatók – rengeteget kaptak Általatok. 🫶🤗
🌱🌿

Az önismereti útra rendszerint akkor indulunk el, amikor annyira nehéz lesz az élethelyzetünk, hogy már nem bírjuk tovább. Egyszercsak összegubancolódik az életünk annyira, hogy nem értjük, nem látjuk benne sem magunkat, sem az utunkat.

A tudatos és örömteli életért nehézség nélkül is elindulhatunk.

Tudod, milyen életet szeretnél, a kérdés a HOGYAN?
Felismered a mintáidat, mégsem érzed a megOLDÁST?
Tudod, mit kellene tenned, csak nincs hozzá ERŐD?

Meghozhatod azt a döntést, amellyel az örömöt akarod választani.

🥾Mindennapi Camino néven ma este (!) a tavaszi portugál tengerparti Camino 290 km-es útjának a beszámolójával szeretnélek inspirálni erre (is). A regisztrációs linket a hozzászólásoknál megtalálod. 💙
☝️Ha nem érsz rá ma, akkor is megéri, mert 48 óráig vissza tudod nézni a felvételt!