18/10/2026
Egy hétvége, két teljesen különböző nézőpont. 🇭🇺
A tegnapi budapesti HYROX verseny számomra egészen más élmény volt, mint amire előzetesen számítottam. Ezúttal nem versenyzőként, hanem a másik oldalról, bíróként láthattam bele abba, hogyan működik egy ilyen nagyszabású esemény.
Kezdem azzal, amiért mindenképpen jár az elismerés: versenyzői szemmel ez egy rendkívül profi, világszínvonalú rendezvény volt. Fantasztikus hangulat, zene, jól követhető rendszer, komoly szervezettség. A HYROX pontosan azt adja, amiért ennyien megszeretik ezt a sportot, és amiért én is ennyire hiszek benne.
Külön öröm volt ennyi ismerős arccal találkozni a pályán. ❤️
Nagyon büszke vagyok mindenkire, akinek az edzőjeként hozzájárulhattam ahhoz, hogy eljusson idáig, rajthoz álljon, és megmutassa, mire képes. Szívből gratulálok mindenkinek, aki teljesítette a versenyt, és különösen azoknak, akik olyan eredményeket értek el, amelyekért rengeteget dolgoztak. Remélem, hogy fantasztikus élményekkel gazdagodtatok, és sokáig emlékezni fogtok erre a hétvégére!
A másik oldalról viszont már egészen más kép rajzolódott ki.
És erről is szeretnék őszintén beszélni, mert számomra ez a hétvége nemcsak egy új tapasztalatot, hanem egy komoly csalódást is hozott.
Az önkéntesség természetesen önkéntes vállalás. Az ember tudja, hogy nem feltétlenül anyagi elismerésért jelentkezik, és tisztában van azzal, hogy egy ekkora rendezvényen rengeteg munka, felelősség és alkalmazkodás vár rá.
De szerintem az önkéntesség nem jelentheti azt, hogy közben az emberi szempontok háttérbe szorulnak.
Egy hosszú, közel 17 órás műszak során szerintem nem túlzó elvárás a megfelelő étkezés, a minimális komfort, a mosdószünet lehetősége, az előzetes felkészítés, az egyértelmű kommunikáció és a tiszteletteljes bánásmód. Ezek nem luxusigények, és nem is valamiféle különleges kiváltságok. Egyszerűen egy jól működő szervezet alapjai.
A saját tapasztalataim, valamint az általam látott helyzetek alapján ezeken a területeken komoly hiányosságokat éltem meg. És talán éppen ez volt a legnehezebb: látni a rendezvény egyik oldalán a professzionális körítést, miközben a másik oldalon nem feltétlenül éreztem ugyanezt a professzionalizmust az emberekkel való bánásmódban.
Nem tudom, hogy ezek a tapasztalatok mennyiben jutottak el a döntéshozókhoz, és mennyiben fakadtak a helyi szervezésből vagy a kommunikáció hiányosságaiból. Nem is szeretnék minden részletet nyilvánosan elemezni. Azt viszont gondolom, hogy egy ilyen méretű eseménynél a szervezés minősége nemcsak abban mérhető, amit a versenyzők látnak, hanem abban is, hogyan bánnak azokkal, akik a háttérben dolgoznak.
Talán azért érintett ez ennyire érzékenyen, mert évekkel ezelőtt tudatosan választottam más utat. Saját vállalkozást építettem, saját közösséget hoztam létre, és mindig fontos volt számomra, hogy a velem dolgozó emberek ne pusztán feladatokat teljesítsenek, hanem emberként is megbecsülve érezzék magukat.
Természetesen nálunk is vannak nehézségek, konfliktusok és megoldandó helyzetek. De számomra az emberséges hozzáállás nem olyasmi, amire csak akkor figyelünk, amikor éppen kényelmes. Hanem alapérték.
És talán éppen ezért volt ilyen éles a kontraszt.
A HYROX-ban továbbra is hiszek. Ebben a sportban, a közösség erejében és abban, amit az embereknek adhat. Franchise partnerként ezután is népszerűsíteni fogom, edzésre és versenyzésre biztatok majd másokat, és örömmel nézem végig, ahogy egyre többen fedezik fel maguknak ezt a világot.
De a bírói oldalról szerzett tapasztalataim alapján azt is ki kell mondanom, hogy ebben a formában valószínűleg nem szeretném újra vállalni ezt a szerepet.
Nem azért, mert ne becsülném a munkát, amit egy ilyen rendezvény igényel. Éppen ellenkezőleg. Hanem azért, mert hiszek abban, hogy a profizmus nem állhat meg a látványos színpadnál, a rajtnál és a célkapunál. Annak a háttérben dolgozó emberek felé is meg kell mutatkoznia.
Lehet, hogy mások egészen más tapasztalatokkal távoztak, és ezt teljesen elfogadom. Ez az én megélésem, a saját véleményem, amit vállalok.
A hétvégéből mégis elsősorban a versenyzők teljesítményét, az ismerős arcokat és a sport iránti lelkesedést szeretném magammal vinni.
Nektek pedig, akik ott voltatok a pályán: még egyszer hatalmas gratuláció! Büszke vagyok rátok. ❤️
