17/12/2016
Shakespeare Színművészeti Akadémia
A Shakespeare Színművészeti Akadémia magyar színművészeti oktatási-képzési intézmény, budapesti székhellyel. Az akadémia három éves képzést nyújt a színművészet iránt érdeklődő fiatalok számára, melynek végén oklevelet biztosít az azt teljesített akadémistáknak, az oklevél OKJ-s színész és filmszínész képesítés igazolásának felel meg.
Működése
A Shakespeare Színművészeti Akadémia akkreditált színházi- és filmszínész képzést kínál, a három éves, nappali tagozatos kurzusra érettségizett fiatalok jelentkezhetnek, alapesetben 22 éves korig, indokolt esetben azonban az akadémia a korhatár betartásától el is tekinthet. A hagyományos főiskolai vagy egyetemi képzésekhez hasonlóan minden féléves tanulmányi szakaszt elméleti és gyakorlati vizsgák zárnak, a hatodik szemeszter záróvizsgái után pedig az azokat teljesített hallgatók színész oklevelet kapnak, amely egyenértékű az országos képzési jegyzékben szereplő színházi és filmszínész képesítéssel.
Az akadémia színészképzésén elméleti és gyakorlati tárgyak is szerepelnek, az előbbiek között szerepel többek között színház- és drámatörténet, dramaturgia, művelődéstörténet, illetve jelmez-és viselettörténet, míg a gyakorlati tárgyak között ének- és hangképzés, művészi beszéd, tánc, vívás, akrobatika, színészmesterség, szinkronszínész-képzés és több más tantárgy is található.
Története
A Shakespeare Színművészeti Akadémia az 1984-ben alakult Harlekin Gyermekszínház keretei közül kifejlődve jött létre, miután a gyermekszínházat életre hívó Lojkó Lakatos József filmrendező – az akadémia jelenlegi igazgatója – hosszú időn keresztül fáradozott azon, hogy megteremtsen egy olyan színészképző iskolát, „ahol a megfontolt, alapos és mindenképpen alázattal végzett munka – mind a tanulók, mind pedig a tanárok részéről – „gyümölcseként” ismét egy olyan erős drámai színésznemzedék „születhet”, mint a „régi szép időkben”.”[1]
Az intézmény hivatalos alapítási dátuma 2000, az első végzett évfolyam 2002-ben hagyta el az erzsébetvárosi Rottenbiller utcában található képezde falait.
Tanárai
Az akadémia tanári karának jelenlegi és korábbi tagjai – a teljesség igénye nélkül – Csiszár Imre, Dávid Zsuzsa, Esztergályos Károly, dr. Horváth Péter, Molnár György, Silló Sándor, Szőke István és Telihay Péter színházi rendezők, Balogh Zsolt és Málnay Levente filmrendezők, Fábián László író, művészettörténész, Kovács Gábor Dénes drámatörténész, Szakály György, Gyöngyösi Tamás és Papp Csaba tánc- és mozgásművészek, Lőkös Ildikó dramaturg, Dőry Virág viseletkutató, Gombár Judit színpadi látványtervező, Gencsy Sári és Komarniczki Zita operaénekesek, továbbá Andai Kati, Bánfalvy Ágnes, Baráth Attila, Borbás Gabi, Igó Éva, Medgyesi Mária,. Mihályi Győző, Miklósi Anna, Őze Áron, Pécsi Ildikó, Pálos Zsuzsa, Pásztor Edina, Schlanger András, Tímár Éva és Tordai Teri színművészek.
Lojko Lakatos József
igazgató
Az Akadémia hivatalos honlapja : www.shakespeareakademia.hu
Posta címe: Shakespeare Akadémia Budapest1519 pf.210.
Telefon elérhetőség: .+36 20 390 50 16(munkaidőben !!! )
# # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # # #
LELKESEDÉSSEL ÉS ALÁZATTAL
Lojko Lakatos József-portréja
írta: Czompó Judit
Lehet-e lelkesedésből színiakadémiát teremteni? Nos, erre a kissé furcsa, ám egyszerű kérdésre, egyszerű a válasz is: lehet! S, hogy hogyan? Arra Lojko Lakatos József a jó példa, hiszen a pedagógus végzettségű, ambiciózus fiatalember – aki költőként, íróként és filmrendezőként is megállta a helyét – létrehozta a Shakespeare Színművészeti Akadémiát, amely méltó „vetélytársa” lehet, a korábbi „egyeduralmát” sokáig őrző Színház- és Filmművészeti Főiskolának, melynek – a sors fintora – egykor ő is a hallgatója volt.
A Shakespeare Színművészeti Akadémiát – ha fogalmazhatunk így – a Harlekin Gyermekszínház „édes gyermekének” is nevezhetjük. Az 1984-ben alakult egykori gyermek színészképző alapítója és vezetője, Lojkó Lakatos József sokat fáradozott azért, hogy álma valóra válhasson. Olyan színészképző iskolát hozott létre, ahol a megfontolt, alapos és mindenképpen alázattal végzett munka – mind a tanulók, mind pedig a tanárok részéről – „gyümölcseként” ismét egy olyan erős drámai színésznemzedék „születhet”, mint a „régi szép időkben”.
Manapság ugyanis csak a szappanoperák és reklámfilmek szereplőjeként, vagy szinkronhangként válnak ismertté az új színészgeneráció tagjai. Pedig nem kéne, hogy így legyen. Ez ellen „veszi fel a harcot” az 1951-es, boldvai születésű, Sárospatakon Tanítóképző Főiskolát végzett (1970-74), majd a Színház- és Filmművészeti Főiskola (1975-79) rendezői szakának „padját koptató” Lojko Lakatos József, akit tehetséggel áldott meg az ég.
Ez a tehetség már íróként és költőként is megmutatkozott nála. Verseit olyan lapok közölték, mint az Élet és Irodalom, a Napjaink, vagy a Tiszatáj. A Cigány tragédia Magyarországon című írása, az Uzhe Jilesa, vagyis Tiszta szívvel (1979) című filmnovellája szintén igen nagy talentumról árulkodott.
Később az első cigány iskola pedagógusaként dolgozik, majd „beleszeret” a filmrendezésbe és a MAFILM munkatársa lesz, 1979-ben. Itt alkotott a felejthetetlen Fábri Zoltán is, aki olyan filmekkel ajándékozott meg minket – többek között -, mint a Körhinta (1955), az Isten hozta, őrnagy úr! (1969), vagy Az ötödik pecsét (1975). Nos, e háromszoros Kossuth-díjas „géniusz” mellett lett asszisztens Lojko Lakatos József. Így aztán sok film „születésénél” ott lehetett, s figyelhette a mestert, akitől talán néhány fogást is „ellesett”, hogy aztán kicsit később ő is megrendezhesse saját filmjeit.
Első filmes munkáinak egyike, az a mindössze 20 perces, fekete-fehér – a Magyar Filmintézet, Híradó és Dokumentumfilm Stúdió gondozásában készült – 1981-es dokumentumfilm, amely az Elfelejtett holtak címet viseli. Ez az alkotás megrázó erővel
mutatja be a náci „haláltáborokban” elpusztított, méltatlanul elfeledett cigány áldozatokat úgy, hogy közben nem válik sem „érzelgőssé”, sem „okítóvá” a szó pejoratív értelmében. „Egyszerűen” csak tényeket dokumentál, a dokumentumfilm sajátos eszközeivel, felmutatva az igazságot. Mert – ahogy Gorkij fogalmazott – „a tény még nem a teljes igazság, csak nyersanyag, amelyből ki kell bányászni a művészi igazságot.” Nos, Lojko Lakatos Józsefnek – már e korai filmjében is – ez nagyszerűen sikerült.
E magas szakmai színvonaltól további filmjei, A Nyolcadik stáció (1983), a Tizenkilenc késszúrással (1990), illetve Az utolsó táltos (1992) című alkotásai sem maradnak el. Ez utóbbi egyénként saját filmnovellájának (Tátosok) „mozgóképes” feldolgozása. A Bernarda Alba háza (1986) és A rágalom iskolája (1992) pedig olyan tévéfilmjei, melyek F.G. Lorca, illetve Richard B. Sheridan nagyszerű színműveinek filmes adaptációi. Ezen tévéjátékai igen nagy művészi „érzékenységről” árulkodnak.
Az imént említett két tévéfilmben olyan „színésznagyságokkal” dolgozhatott együtt, mint például Berek Kati, Kútvölgyi Erzsébet, Jónás Judit, Igó Éva, Hernádi Judit, Bács Ferenc, Kézdy György, Paudits Béla, és még folytathatnánk a sort. Mert „A jó szereposztás, fél siker!” szokták mondogatni filmes és színházi körökben, s ezt ő is jól tudja. S, talán ezért válogat oly nagy gonddal, mind filmjeihez, mind színdarabjaihoz kiváló színészeket.
A Shakespeare Színművészeti Akadémia tanári testülete szintén neves művészekből állt össze. Csiszár Imre, Silló Sándor és Molnár György rendezők, a színházi és filmes rendezés „csínját-bínját” ismertetik; művelődéstörténetet Fábián László író, az esztétikát és drámatörténetet Kovács Gábor Dénes tanítja. A jelmez- és viselettörténettel Dőry Virág foglalkozik; mozgást és táncot, éneket és hangképzést Szakály György, illetve Baráth Attila oktat; a dramaturgia rejtelmeivel Lökös Ildikó, a színpadi látvány különös világával pedig Gombár Judit ismerteti meg a hallgatókat.
Ők valamennyien – a színészmesterség fortélyait bemutató tanárokkal együtt – mint például Tordai Teri, Mihályi Győző, Bánfalvy Ágnes és Pécsi Ildikó – a komplex képzés hívei. A nappali tagozatos „leendő színészek” államilag elismert oklevelet kapnak. Vizsgaelőadásaikon pedig neves színházak igazgatói és rendezői „kutatják” az új tehetségeket.
Ám, addig még hosszú, „fájdalmakkal” teli utat kell megtenniük a harmadév végére eljutott hallgatóknak, de végig bírniuk kell a „kiképzést”, hiszen a felvételi rosták második fordulójában már „átestek” egy szellemi terhelést (és nem lexikális tudást) mérő feladatsoron is.
De a lelkesedéssel és alázattal végzett munka mindig meghozza gyümölcsét! Így volt ez Lojk Lakatos Józsefnél is, akinek kiemelkedő szakmai tevékenysége – az irodalom, a film- és színházművészet terén – e két fontos fogalomra, a lelkesedésre és a szakmai alázatra (is) épül.