Petróczi-Sánta Zsuzsanna - Konfliktus Szelídítő

Volt egy csodás napom nem rég, amit a Domonkos Nővérek Liszt Ferenc Ének-zenei Általános Iskolájában tölthettem el, átadva egy új generációnak is az Erőszakmentes Kommunikáció alapjait. 🤗

A felsőtagozatos, kiskamasz korosztály (12-14 évesek) az egyik legtrükkösebb célcsoport, amikor tudásátadásról van szó: már nem kisgyerekek, akik általában hallgatnak a felnőttekre, és szívesen vesznek részt mindenféle játékban, de az összet***ebb, érettebb gondolkodást igénylő feladatokra még kevéssé nyitottak: egy híd ez, két világ között. 🌉

És mégis, az érzések és a szükségletek rendszerét meglepően gyorsan megértették és felnőtteket meghazudtoló módon képesek voltak felismerni ezeket a gyakorlás során. Megtiszteltetés volt velük dolgozni! 🥰

Aznap a helyi média is megjelent, rövid cikküket itt olvashatjátok: https://www.hodpress.hu/szent-domonkos-napot-rendeztek-az-enek-zenei-iskolaban/?fbclid=IwY2xjawKe7s5leHRuA2FlbQIxMQBicmlkETB1Zm51ZUxrTFRBcnJ3M29SAR7jlQjmJz2h5-BAdv5fOurGnR7pAVK19Pc8l4eqxPhDSFFPDJj9rTagYyPLgA_aem_MAHSgo-5DnBS14LFHSufmQ

Boldog Új Évet! 🥳 És te már tudod, mi kell hozzá, hogy boldog legyen?
Az újévi fogadalmak kapcsán gyakran felhozott statisztika, hogy a fogadalomtevők többsége január közepe után nem folytatja azokat. Január 2. péntekjét - ami pont holnap lesz - viccesen “Quitter’s Day”-ként is emlegetik az amerikaiak. A Forbes Health/One Poll 2023-as kutatása alapján a valóságban némileg tovább kitart a lendület, a fogadalmak átlagos elhagyási ideje 3,74 hónap, azaz április második fele.

Mi lehet ennek az oka? Mindenki ennyire lusta lenne? Természetesen nem erről van szó (a lustaságban mint jellemvonásban egyébként sem hiszek), sokkal kézzelfoghatóbb csapdákba esünk bele ilyenkor. Az egyik gyakori ok, hogy a fogadalom csak égbe kiáltott szó, nem egy valódi, megcselekedhető terv. A pontos célkitűzés és tervezés művészetéről számos könyvet írtak már, lehetnek SMART céljaid, építhetsz GTD rendszert, stb. - én most nem erről az oldaláról szeretnék az elakadásnak írni, hanem arról, amit rendszeresen tapasztalok az ügyfeleimnél: nem tudják elkülöníteni, hogy mi az, amit

1. mások (család, barátok, a társadalom) várnak tőlük, és igazából nem ők akarnak, 👩‍🏫
2. ők akarnak, de tanult minták és fix berögződések mentén, így a cél felületessé válik, 🥇
3. nem csak akarnak, hanem valóban, mélyen erre van szükségük. 💟

Az ideális természetesen az lenne, hogy olyan fogadalmakat tegyünk, melyek a 3. szinten vannak, azaz felismerjük és elkülönítsük azokat a dolgokat, amik csak innen-onnan hozott fals vágyképek, vagy rugalmatlan tanult stratégiák, ugyanis ezek a kényszer érzését fogják magukkal hozni - és hát így nem csoda, ha hamarosan el is megy tőle a kedvünk. Egy példa:

1. szint: azt várják tőlem, hogy legyen végre párom, megállapodjak. A rokonok mindig ezzel kapcsolatos kérdésekkel jönnek a családi összejöveteleken, az összes barátomnak van már partnere, és a filmekben is mindig az a happy end, hogy egymásra találnak a hősök és romantikus kapcsolatba kezdenek. 💏 Tehát egyértelmű, hogy erre KELL vágynom.

2. szint: felismertem, hogy a fenti elvárás külsőleg érkezik, és nem a sajátom. Ugyanakkor ha a szívemre teszem a kezem, én is úgy gondolom, hogy magányos vagyok, és jó lenne már megállapodni. Oké, ez így eggyel őszintébb vágy, a saját érzéseimhez kapcsolódtam, tehát hogyan érhetem el? Lássuk a tanult stratégiát: jól kell kinéznem! Ok, akkor fogynom kell idén, kezdjünk edzéssel és fogyókúrával! 🏃‍♀️🥗 (A fent említett kutatás részeként egyébként kiderült az is, hogy a top 5 fogadalom közül 3 is ehhez kapcsolódik: az emberek többsége fittebb és vékonyabb akar lenni, és új diétába kezdene).

3. szint: felismerem, hogy bár a magány érzése valódi, de a fogyáshoz való ragaszkodás talán nem az egyetlen, fix út, pár leadott kiló és egy új partner talán nem a probléma csodaszere. És itt jön a varázslat, ha ennél is mélyebbre tudsz tekinteni: miért vágyom egyáltalán partnerre? 🤔 Gondold át őszintén, mit vársz egy párkapcsolattól, mit adna neked egy partner, ami most nincsen az életedben? Biztonságot? Kapcsolódást? Meghittséget? Önbecsülést? Ha megtaláltad a mélyebb szükségletedet, képes leszel felszabadulni a berögzült fogadalmak alól, és szorongás nélkül gondolkodni arról, mit tehetsz? Lehetnek kevésbé görcsös, természetesebb módjai annak, hogy kapcsolódj a valódi szükségleteddel? Lehetnek olyan részei, amik jobban múlnak rajtad és kevésbé külső tényezőkön? Lehetnek olyan formái, amik könnyebben beépíthetőek az életedbe?

Példa: lehetséges, hogy a magány érzése nálad abból fakad, hogy azt gondolod, mások nem értenek meg téged, így a szükségleted a mélyebb kapcsolódás és az elismerés. Ha erre rájöttél, akkor valami valódit találtál meg magadban, amivel érdemes foglalkoznod. Tovább gondolkodva talán kiviláglik majd, hogy az elmúlt évben eltávolodtál a barátaidtól a sok munka miatt, és érdemes újrapriorizálnod az életedet, és újraépítened a régi kapcsolatokat. Vagy talán arra jössz rá, hogy a barátaidnak hitt emberek valójában nem azok. Talán el kellene tőlük búcsúznod és olyanokat keresni, akik jobban értékelnek. De az is lehet, hogy a jelenlegi barátaid is tudnának értékelni, csupán nem mertél eddig igazán megnyílni előttük, így nem ismernek elég mélyen, tehét a küldetés inkább a kapcsolatok mélyítése, a sebezhetőség felvállalása… egy egyszerű érzés is ezer meg ezer dologra mutathat rá az életedben, ha elég bátor vagy hozzá, hogy leáss a mélyére, és szembesülj önmagaddal. 🎭 Ám egyúttal felszabadító is: rájöhetsz, hogy nem csak egy út létezik, hogy az életed számtalan formában változhat, javulhat idén, és hogy a boldogságod receptjét te írod, ha elég bátor vagy hozzá, hogy a megszokotton túl gondolkodj!

Te tettél idén fogadalmat? Ha igen, mi az? 📝

Meséltem már, ki inspirálta a brandem nevét? 🤔 Nem más, mint Neisz Laura, a lámpaláz-szelídítő! 🙌 Csodálatos szakember, akit csak ajánlani tudok (saját tapasztalat, volt szerencsém már vele együtt dolgozni, rengeteget tanultam tőle), ééés - dobpergés 🥁 - nem rég írt egy szuper könyvet is a témában! Akár saját felhasználásra, akár ajándéknak is tökéletesen működik. 🎁 Jelenleg még a közösségi finanszírozásos kampány fut, kommentben találjátok a linket, ahol megrendelhetitek - akár a könyvet, akár Laura egyéb szolgáltatásait is. 👇

Lassan 2 hete ülök efölött a post fölött, mert össze-vissza cikáznak a fejemben a gondolatok. ⚡ Október 14-én, 91 évesen elhunyt az egyik legnagyobb példaképem: Philip Zimbardo. 🖤 Miért volt a példaképem? Nyilvánvalóan nagy koponya volt, a szakmára és az egész világra kiható kutatások kötődnek a nevéhez (leginkább a 70-es évekbeli stanfordi börtönkísérletek, de az időparadoxon modellje is nagyon izgalmas, ahogy a modern férfiszerepekről folytatott kutatása is), de okos kutatókból és pszichológusokból a mai napig rengeteg van. Akkor miért pont ő? 🤷‍♀️

A magyarázat egyszerű: vagyok olyan pofátlanul szerencsés, hogy Zimbardot személyesen is megismerhettem. És OH MY GOD, milyen csodálatos ember volt! 😍 Sok nagy tudományos kutatót hajt a felfedezés és a megértés iránti vágy, és a sóvárgás, hogy valamit a nevükkel híressé tegyenek. Ám az már nem mindenkire igaz, hogy ugyanekkora (sőt, még nagyobb!) a humán motivációjuk: az emberek zsigeri szeretete, és az őszinte szándék, hogy életeket tegyen jobbá. Zimbardo ez utóbbiban példaértékű volt számomra. Élete 2. felében a legfontosabb kutatási témája az volt, hogy miként válhat az “egyszerű” humanoid is hétköznapi hőssé? 🦸‍♂️ Hogyan állhat ellen azoknak a hatásoknak, amik vészhelyzetben tétlenségre, vagy esetenként egyenesen kegyetlen cselekedetekre ösztönöznék? 🤔 És nem csak elméletben t***e mindezt, egy könyvekkel teli elefántcsonttoronyból szemlélődve, óóóó nem! Több szervezetet, kezdeményezést hozott létre és támogatott, (például a Hősök Tere Kezdeményezést, ahol én is megismertem), jött, ment, utazott a világban, bőven 80 fölött is, és kedvességével, figyelmességével, humánumával hirdette mindazt, amiben hitt (mindezt természetesen tudományos alapokon). 👴

Emlékszem, amikor a kezeimet tördelve először léptem oda hozzá egy autogramért. És ezzel nem voltam egyedül, megilletődött pszichológus és szociológus hallgatók sora állt hozzá sorba. Zimbardo pedig a 38. hallgatót is ugyanazzal a nagy mosollyal fogadta mint az elsőt, mindenkihez volt pár kedves szava, amivel megtörte a jeget, és - ahogy a fotón látjátok - mindenkit (aki hagyta :P ) kedélyesen átölelt, és vigyorogva pózolt vele. 🥰 Ráncok tömkelegével az arcán is olyan energiája, életereje, vidámsága volt, mint sok hallgatónak 20 évesen sem. Szerette az életet, szerette az embereket, mindenkire kíváncsi volt, és mindig csillogott a szeme. Másoktól tudom, hogy azért gyakran volt már fáradt - de ez kifelé sosem látszott rajta!
Egyszer szerveztünk egy fesztivált a Budapest Parkban, ahol magyar zenészek támogatásával népszerűsítettük a hétköznapi hősiesség tudományos eszméit. 🎤 Zimbardo volt a díszvendég, akit a koncertek után fel akartunk intiválni a színpadra, ám ijedten realizáltuk, hogy senki se tudja, hova lett az öreg az elmúlt negyed órában. 😮 Eszeveszetten mentek a walkie talkie beszélgetések a szervezők között, hogy “veletek van Zimbardo?” “nem, azt hittem veletek van!”. Egy viszonylag rövid, 1-2 perces ijedelem után persze megtaláltuk a nagytiszteletű professzort: boldogan táncikált a zenére az egyik önkéntessel a bulizó emberek között. 😎

Nem is ragozom tovább, csak nézzetek rá erre a képre, és látni fogjátok, miről beszélek! Mindenki egy kicsit jobb embernek érezte magát mellette, mindenkit felemelt, és hitt abban, hogy az emberiség képes változni (a “growth mindset” fogalmával is általa találkoztam először), a háborúk és az agresszivitás nem örök és elkerülhetetlen (ösztönösen belecsúszunk, de tehetünk ellene), csak oktatni és szeretni kell - magadat, másokat, és az életet magát. 🤗

Irányíthatóak az érzéseink? 🎭
Sok helyen olvashatod, hogy az érzések csak úgy vannak, jönnek-mennek, megfigyelhetjük, elfogadhatjuk, de nem kontrolálhatjuk őket (sőt, minél jobban próbáljuk, annál rosszabb lesz). A másik oldalon pedig biztosan hallottál már az “érzelemszabályozás” kifejezésről is, ami egy fejleszthető képesség az életünkben. Talán találkoztál már azzal a gondolattal is, hogy ahogy érik a személyiséged, úgy egyre kevésbé az érzelmeid irányítanak téged, és egyre inkább te az érzelmeidet. Akkor most hogy is van ez? 🤷‍♀️

Öntsünk tiszta vizet a pohárba: mindegyik állítás igaz, mert az ÉRZÉSEIDET KÖZVETLENÜL NEM 🚫, de az érzéseidre közvetve ható GONDOLATI FÓKUSZOD IGEN ✅, irányíthatod! Mit jelent ez? Azt, hogy a veled történt dolgok valójában nem közvetlenül okoznak érzéseket benned, tehát nem passzív elszenvedője vagy az érzéseidnek, hanem a benned élő gondolatok, hiedelmek, az eseményhez fűzött értelmezések és narratívák azok, amik végül érzelmi reakciót váltanak ki belőled. Egy étteremben a vacsorádra várva fókuszálhatsz arra a gondolatra, hogy már 10 perce meg kellett volna kapnod az ételedet, és adhatsz olyan körítést a történteknek, hogy a pincérek magasról tesznek rád, tiszteletlenek, és amúgy is a héten ez már a sokadik alkalom, hogy megváratnak valahol, rád senki se figyel, és mellesleg hogy képzelik, hogy ilyen magas árért nem teljesítenek jobban. 😤 Ilyenkor az éhségen felül haragot, csalódottságot, frusztrációt, keserűséget, türelmetlenséget, felháborodottságot fogsz érezni. Ám szólhat a narratívád így is: sokan vannak az étteremben, valószínűleg túlterheltek a dolgozók, nekem meg nincs befolyásom a helyzetre, ezért inkább kihasználom ezt a kis plusz időt arra, hogy messengeren ráírjak egy barátomra, és elküldjem neki azt a vicces gif-et, amit reggel akartam, és még nevessek is egy jót. 😎 Ilyenkor valószínűleg az éhség mellé az elfogadás, a nyugalom, és egy kis öröm érzése fog társulni. A legtöbb dolgot, ami történik veled, nem tudod 100%-ig befolyásolni, de a fejedben létrejövő gondolatokat rajta tudod kapni, és megváltoztatni.

Ám az első lépés mégis az elfogadás, mert az érzéseink természetes részei létezésünknek - még a negatív érzések is, ugyanis azok valamilyen szükségletünk hiányát jelzik számunkra, ezért nagyon fontos figyelnünk rájuk! 👀 Eluralkodott rajtad egy negatív érzés-spirál azzal kapcsolatban, hogy rád senki nem figyel? Nem egy túl pozitív narratíva, de lehetséges, hogy a héten kevés emberi kapcsolódásod volt a szeretteiddel, vagy talán túl sok feladatot vállaltál el a munkahelyeden, és ezek miatt érzékeled így a helyzetet. Bárhogy is legyen, megkeresheted a módját, hogyan tudod egészségesen kielégíteni a hiányszükségletedet - valószínűleg nem azzal, hogy fél órát puffogsz a kihűlt leves fölött, miközben fejben mindennek elhordod az étterem személyzetét. 🍲

Eggyel nehezebb a helyzet, ha egy gondolati narratíva nem csak 1-1 alkalommal jelenik meg, hanem általában az életed meghatározó része, mióta az eszedet tudod. 👶 Itt jönnek képbe a hiedelmeink, melyek gyökerei sokkal korábbi élettapasztalatok, netán traumák kisgyermekkorból, amikre tudatosan nem is emlékszel. Ezek a mélyen gyökerező hitrendszerek, pl. “Rám SOHA senki nem figyel”, később rengeteg önbeteljesítő / önigazoló játszmát kreálnak, leginkább 2 módon:
1. az agyunk, ha egyszer elhisz valamit, folyamatosan azon lesz, hogy bebizonyítsa és újraalkossa a hiedelemnek megfelelő valóságot, azaz előfordulhat, hogy eleve nagyon halkan, vagy motyogva nyilvánulsz meg, vagy inkább ki se mondod, mert “minek is”, netán kifejezetten hangos, némileg elnyomó emberekkel veszed magad körül, ezzel tartva magad a hiedelemben. 🤐
2. észlelési torzítást okoznak, azaz már eleve észre sem veszed, ha valaki mégis figyel rád, vagy legalább is nem tulajdonítasz neki akkora jelentőséget, az ilyen pozitív, de a hiedelemnek ellentmondó tapasztalatokat szinte azonnal el is felejted. 🙅‍♀️

Egy mérgező hiedelemből kilépni - bármennyire is logikusnak tűnik észérvek mentén - ijesztő és fájdalmas, ugyanis talajvesztést okoz: eddig így éltem az életem, de lehet, hogy az élet nem is ilyen? Máshogy is lehet? 😲 Hatalmas teher ezt feldolgozni, ezért az agyunk visszamenekül a “biztonságos” hiedelmeibe, még ha azok nem is kellemesek, de legalább már ismerősek.

Mély, berögzült világképen változtatni egy hosszú út, akár évek terápiája. DE a gondolati fókusz megváltoztatását akár Te magad is gyakorolhatod, kis lépésekben. 🧠🔄 Ha felismerted a helyzetet, megkérdezheted magadtól: vajon más magyarázat is létezhet arra, ami történt, mint ami elsőre eszembe jutott? Máshogy is értelmezhetem, keretezhetem a szituációt? Máshogy is cselekedhetek? 🤔 Ha negatív is a szituáció, mit tudok ebből a hasznomra fordítani? (Nagyon fontos, hogy ez nem a negatív érzések tagadását jelenti! A kettő egyszerre is jelen lehet: elfogadom, hogy valami benyomta a gombom, és rendben van, hogy nem vagyok jól, mindeközben elgondolkodok a fenti kérdésekről.)

Ha mélyebben érdekel a téma, javaslom, keress rá Albert Ellis “ABC” modelljére. És egy kis Erőszakmentes Kommunikációra, de a szükségletek és érzések kapcsolatáról még én is sokat tervezek írni. ;)

Sziasztok, jó visszatérni a nyári nagy post-szünetem után! 😎 Nektek sikerült kipihenni magatokat? Újult erővel várjátok az ősz kihívásait? 💪 Van egy olyan gyanúm, hogy sokan csóváljátok most a fejeteket… 🙈 megértem. A világ gyorsul, a kihívások többszöröződnek, az ingerek reggeltől estig elöntenek minket. A közvetlen környezetemben is azt veszem észre, hogy az emberek egyre fáradtabbak. 🥱 Ám nem mindig az a megoldás, hogy “menj szabira”, vagy “aludj többet”. A fáradtság érzésének ugyanis legalább 10 oka lehet, és mindegyiket máshogy érdemes megközelíteni! Te melyiket tapasztalod épp?

1️⃣ Fizikai fáradtság: viszonylag könnyű felismerni, ilyenkor a tested fárad el egy fizikai aktivitás után. Erre valóban megoldás lehet egy nagy alvás, ráadásul ha kellően lefárasztod a tested nap közben, könnyebben merülsz álomba este. Mondhatjuk azt is, hogy a többi fáradtsággal szemben ez a típusú fáradtság kifejezetten egészséges (ha nem tolod túl!)

2️⃣ Helytelen táplálkozásból adódó fáradtság: sokszor vitaminhiány áll mögötte, a leggyakoribbak a vas, a magnézium, és a B-vitaminok. Ám lehetséges, hogy valamiből többet vittél be a szervezetedbe a kelleténél, pl. koffeinből, vagy alkoholból előző nap. Harmadik kiváltó ok lehet a túl kevés étkezés (nem elég szénhidrát vagy fehérje), vagy ha az étkezések között túl sok idő telik el. Közhely, de a kiegyensúlyozott étkezés kritikus a jóllétünk szempontjából! Ha nagyon küzdesz ezzel, csináltass egy vérképet, és/vagy keress fel egy táplálkozási szakértőt.

3️⃣ Pszichológiai fáradtság: kiváltója a kezeletlen, az elmén eluralkodó stressz, végül szorongáshoz, vagy akár depresszióhoz is vezethet. Ilyenkor hiába alszol eleget, reggel teljesen motiválatlanul ébredsz, és nincs kedved semmihez, “le vagy szívva”, és amolyan fásultság ül rád. Nem meglepő, ha ezzel Te is tudsz kapcsolódni, mert a szorongás évszázadát éljük, ez szinte már népbetegség. A megoldása viszont nem az, hogy próbálunk minden stresszt kizárni az életünkből, ugyanis a stressz természetes része létezésünknek (na jó, csökkenteni azért lehet). Sokkal inkább a reziliencia fejlesztése a tartós út, illetve ez az egyetlen, ami nem a befolyási körödön kívül eső, külső körülményeken múlik, hanem rajtad. Egyik kulcsa az érzelmeket kiváltó gondolatok beazonosítása, és a fókuszod tudatos megválasztása, ugyanis azok a dolgok dominálják az életed, amikre a figyelmedet irányítod. Persze csinálni sokkal nehezebb, mint írni, sokszor egy egész életen át tartó tanulási folyamat ez, de így is érdemes belevágni!

4️⃣ Kognitív/mentális fáradtság: akkor jelenik meg, amikor túltolod a koncentrációt és az információfeldolgozást. Altípusai a kreatív fáradtság, és a döntési fáradtság, mindkettő esetében túl sokat használtad az agyad az elmúlt időszakban. Ha sokáig fennmarad, ez a klasszikus kiégéshez vezető út. Legjellemzőbb tünete, hogy próbálunk fókuszálni valamire, de egyszerűen már nem megy, mintha üres lenne az agyunk, semmi sem jut eszünkbe. Erre gyors megoldás lehet egy jó alvás, esetleg egy szabadság, de hosszú távon nem fognak ezek sem segíteni, ha minden nap eljutsz ebbe az állapotba: érdemes inkább megtanulni, hogyan húzd meg a határaidat, rendszeres szünetet tartani, és hagyni tényleg pihenni az agyadat (azaz a szünetben nem a telefont nyomkodni, vagy más problémáit megoldani a pletykasarokban). A “bambulási idő”-k beiktatása remek megoldás erre (nem vicc, a bambulásnak nagyon fontos szerepe van evolúciósan!) De akár a zenehallgatás, a sportolás, vagy a most divatos mindfulness gyakorlatok, meditációk, relaxációk is segíthetnek megelőzni a kognitív fáradtság elhatalmasodását.

5️⃣ Érzékszervi/szenzoros fáradtság: azaz túl sok érzékszervi inger ért a külvilágból, aminek a feldolgozásával az agyad már nem képes lépést tartani, ettől ingerlékeny és nyugtalan leszel. Itt meglepően nagyok tudnak lenni az egyéni különbségek: vannak, akik füldugóval járnak koncertre, mert szinte már fájdalmas számukra hangos zene és a zaj, és csak egy letompított formában tudják ezt élvezni, és vannak, akik egy hetes fesztivál után is éppen csak egy kis fáradtságot éreznek. Ezért fontos, hogy ilyen téren ne másokhoz hasonlítsd magad, hanem ismerd meg a te sajátos működésed, és tartsd tiszteletben.
Modern megjelenési formája lehet a digitális fáradtság: a képernyő előtt töltött idő folyamatos inger az agyunknak és a szemünknek, ha nem tartunk kellő képernyőmentés szünetet, azt fogjuk érezni, hogy lüktet vagy fáj a fejünk.

6️⃣ Társadalmi/szociális fáradtság: amikor már túl sokat szocializálódtál, és nincs elég én-időd. Hasonlóan az előzőhöz, itt is nagy a szórás, de még a legextrovertáltabb személyeknek is van egy plafonja. Ez a “mindenki hagyjon békén, senki ne szóljon hozzám!” állapot. Ha tartósan benne maradsz, társadalmi kiégéshez vezethet, ezért itt is nagyon fontos a határaid ismerete. Ám a ló túloldalára se ess át: a teljes szociális elszigetelődés se vezet semmi jóra! Találd meg azt a középutat, ami neked működik.

7️⃣ Együttérzési fáradtság: segítő szakmában dolgozol? Krónikus betegségben szenved egy szeretted? Netán téged használ minden barátod vagy rokonod lelki szemetesládának? Akkor nagy a valószínűséggel már találkoztál ezzel. Tünete, hogy egy ponton túl érzelmi fásultság uralkodik el rajtad, és már képtelen vagy a továbbiakban együttérezni. Helyette vagy ürességet, vagy akár idegességet, dühöt is érezhetsz. Néha nehéz, katasztrofális vagy traumatikus esetek mentén jön létre, ilyenkor megoldás, ha nem egyedül küzdesz a szituációval, hanem segítséget kérsz, és beszélsz a nehéz érzéseidről akár hozzád közel állókkal, akár szakemberrel. Ha elmúlik a helyzet, lassan vissza fogsz tudni épülni. Ha a hétköznapjaid része a jelenség: rendkívül fontos az rendszeres öngondoskodás, bármi, ami örömöt hoz az életedbe és kiszakít mások problémáiból, és - ahogy fent már előkerült - itt is a határaid meghúzása a másik kulcstényező (főleg akkor, amikor tartósan egyoldalú kapcsolatban találod magad, ahol sokkal többet teszel bele érzelmileg, mint amit kapsz).

8️⃣ Érzelmi fáradtság: párja az együttérzési fáradtságnak, ám itt nem másokba, hanem a saját érzéseidbe fáradsz bele, azaz túl sokáig és túl erősen éreztél valamit (gyászt, dühöt, félelmet, tehetetlenséget, stb.), hosszú ideje eluralkodott rajtad, és nincs erőd tovább kapcsolódni, empatizálni magaddal. A megoldás első lépése az elfogadása annak, hogy az érzéseink (még a kellemetlenek is) az életünk természetes részei, és nem tudjuk őket közvetlenül irányítani, de ezzel nincs semmi baj. Második lépés felismerni, hogy mire van cserébe befolyásunk: a cselekedeteinkre! Gyakran az hoz enyhülést, amikor elkezdünk változtatni a régi szokásainkon, új dolgokat kipróbálni, belevetni magunkat abba, amit izgalmasnak találunk, és kilépni abból, amit már nem. A fizikai környezetből való kiszakadás, az utazás is prímán kizökkenthet! Ellentétben az együttérzési fáradtsággal, ilyenkor az is segíthet, hogy ha egy ideig nem a saját érzéseiden rugózol, hanem inkább másokhoz kapcsolódsz, pl. elmész önkénteskedni.

9️⃣ Spirituális fáradtság: semmi köze a valláshoz, akkor jelentkezik, amikor “nem vagy a helyeden”, amikor úgy érzed csak sodródsz és nem látod a nagyobb célt, értelmet az életedben. Nagyon nehéz felismerni, ugyanis papíron lehet, hogy csodálatos életed van! Gyakran a körülötted lévő emberek sem segítenek, sőt egyenesen nem értik, miért vagy motiválatlan, és jellemzően olyan címkéket aggatnak rád, hogy “kényelmes”, vagy “lusta”. Két úton is elindulhatsz ilyenkor: az egyik, hogy beleveted magad az önismeretbe, és kideríted, ki is vagy te, mik az erősségeid, miben hiszel igazán, és ezeket kombinálva hogyan tudsz értelmet adni a hétköznapjaidnak. A másik út - ami azért már kíván némi előzetes önismeretet és bátorságot - hogy elkezdesz kísérletezni, és kipróbálni magad olyan területeken, amik mindig is vonzottak, de valamiért korábban mindig lebeszélted magad róluk.

🔟 Krónikus betegség fáradtsága: az elnevezés magáért beszél. Ha a fentiekkel teljesen megmagyarázhatatlan, tartós és erős a rajtad eluralkodó fáradtság, mindenképpen keress fel egy szakorvost! Legfőbb tünete, hogy egyszerűen sosem érzed kipihentnek magad, a legapróbb mozdulat is megerőltető, és a tested minden porcikája mindig fáj. Őszintén remélem, ebben nem ismertél magadra!

Rajtad melyik fáradtság típusok szoktak eluralkodni? 😴 Van olyan, amiről nem írtam, de rád jellemző?

(Kép: saját, modell: Kifli)

“Szuper, hogy ilyen közvetlen vagy!... Mondjuk sokszor azért eléggé túltolod.” 🙄 - Te is szoktál kapni kedves gesztusokba, vagy pozitív(-nak induló) visszajelzésekbe elrejtett alattomos kis kritikákat?

Tegnap egy érdekes visszatérő jelenségre lettem figyelmes. A konzultációk során gyakran foglalkozunk a belső erőforrásainkkal. 💪 A közhiedelemmel ellentétben én még nem találkoztam olyannal, aki ne tudott volna több erősséget is felsorolni magával kapcsolatban, bármennyire is bizonytalan egyébként az életében. A fontosabb kérdés viszont az, hogy ezeket igazán elhiszi-e magáról?

Nem először fordult elő, hogy egy ügyfelem minden erősségét így kommentelte: “xyz az erősségem, DE…” és a “de” után szépen lehúzta magát. 😞 Az erősségéből agyafúrtan készített egy kritikát! Pont, ahogyan másoktól tanulta. Természetesen nem direkt, nem tudatosan t***e mindezt, csak megszokta, hogy 1. bármi is az erőssége, az “nem nagy szám”, 2. ha nem gyakorol kellő önkritikát, akkor mások szerint “beképzelt” lesz, 3. nem lehet erősség az, ami még nem “tökéletes”. 🙈

Eredmény: nem mer szárnyalni, önmaga lenni, belevágni változásokba az életében, legtöbbször visszafogja, vagy egyenesen szabotálja önmagát. 🚫

Te is találkoztál már ezekkel a rejtett mikro-kritikákkal? A legtöbben igen, sőt átszövik az életünket, de nem könnyű felidéznünk, ugyanis nagyon jól rejtőzködnek és álcázzák magukat, gyakran mosoly mögé bújnak és “segítő szándék” álruhát húznak. 🧚‍♀️

Neked mi az az erősséged, amit őszintén szeretsz és felvállalsz magadban, mindenféle “de…” nélkül? 🥰

(Kép: Dreamshaper XL képgenerátor)

A hétvégén egy különleges továbbképzésen volt lehetőségem részt venni az Artemisszió Alapítvány jóvoltából. 🎭 Egy szuper jófej és befogadó csapattal, biztonságos közegben tanulhattuk meg Augusto Boal "Elnyomottak Színháza" módszertanát, aminek elemeit nagyon jól fogom tudni hasznosítani ezentúl a konfliktus szelídítésben. ;) Külön hála a két képzőnknek, akik minden környezeti akadály ellenére maximális szakmaisággal és mosollyal az arcukon tolták le nekünk ezt a 3 napot: Kovács Ági és Olga Irimiás! 👏

Időnként a szakemberek is kibújnak a segítő sapkából, és összejönnek lazítani. 😌🍷
Végtelenül hálás vagyok, hogy bár egyéni vállalkozóként dolgozok, mégis van egy olyan MEDIÁTOR KÖZÖSSÉG, akikre mindig tudok számítani ✨ (és akiknek a képen csak a töredéke szerepel).

Ünnepek = zűrzavar és konfliktusok? 😤 Vagy kapcsolódás és feltöltődés? 🤗 Ti milyen szájízzel hagytátok magatok mögött a Húsvétot? 🐰
Mi idén a férjemmel kihagytuk a nagy családi zsizsgést, mert másra volt szükségünk: a saját dolgainkat intéztük (volt lemaradás bőven), és kettesben kirándultunk egy nagyot a Pilisben. Egy-egy rövidebb összeruccanásra azért beugrottunk a szülőkhöz is, de kimaradt a hagyományos Húsvétolás, locsolkodás. 🥚
Nektek mire van szükségetek egy ilyen hosszú hétvégén? 🤔 Emberi kapcsolódás, nyugalom, szabadság, szeretet, figyelem, pihenés, vagy játék? Felismeritek a legégetőbb szükségleteiteket? És meritek őket kommunikálni, kérni a környezetetetektől? És ti magatok tesztek értük?

Valaki imádja, valaki tart tőle, valaki szkeptikus, de az biztos, hogy mindenki beszél róla: ez az AI. 🤖 Engem is mozgat a téma, ezért több konferencián és szakmai előadáson voltam, ami azt dolgozza fel: hogyan fog ránk hatni? Az én tanulságom röviden: ha egy fixált 🔒 a múltban rögzült szemléletmóddal küzdünk a változatlanságért, ha csak egyféleképpen és egy dologra alkalmasnak látjuk magunkat, akkor pocsékul… de ha már eddig is fektettünk energiát abba, hogy a felületes tulajdonságainkon és hétköznapi szerepeinken kívül mélyebben megismerjük önmagunkat és a bennünk rejlő szerteágazó képességeket, és növekedési szemlélettel élünk 🌱 akkor elég izgalmas időszak elé nézhetünk! De mit jelent ez pontosan?

Kezdjük azzal, hogy én nem hiszek a szélsőségekben. Nem hiszem, hogy egy találmány elhozza az örök boldogságot, ahogy azt sem, hogy mindent tönkretesz. Az én szememben az AI egy eszköz, mint például egy kés: lehet vele segíteni vagy ártani másoknak, megkönnyítheti vagy megnehezítheti az életünket attól függően, mennyire optimálisan használjuk, vissza is élhetünk vele, de akár kreatív művészi alkotásokat is létrehozhatunk, az egész rajtunk, a felhasználón múlik. 🎨 Persze ennél összet***ebb a téma, ha a részleteit nagyítóval nézzük, de a lényeg mégis ez.

Ám azt nem tagadom, hogy az AI megjelenése feladta nekünk, embereknek a leckét, mert kihat a munkaerőpiacra, és megváltoztatja a jelenlévő szakmákat. Szerencsére nem először szembesülünk nagyléptékű változásokkal a történelem során, tehát már tudjuk, hogy az emberiségben ott van a változáshoz való adaptálódás szuperképessége! 🦸‍♂️ Ám ettől még egyéni, individuális szinten ez okozhat aggodalmat, krízist. És szeretném tisztázni: ez teljesen természetes! Nem kell rosszul érezni magunkat, mert nem ugrálunk örömünkben, és frusztrációval tölt el ez a változás, ez több mint normális. Ám arra érdemes figyelnünk, hogy ne csavarjuk bele magunkat a pánikba, a cselekvőképtelenségbe, a tehetetlen áldozatszerepbe.

Hogyan fordítja ezt át a növekedési szemléletmód?
Először is segít, hogy elhiggyük: képesek vagyunk minden tapasztalatunk által fejlődni, többé válni, és így változni, növekedni. Ez a része a képletnek szó szerint fejben dől el: ha elhiszed, működik, ha nem, akkor nem fog (ha érdekel a tudományos háttér, keress rá a “Neuroplaszticitás”-ra 🧠). Ám van ennek egy másik oldala is: akkor tudunk jól alkalmazkodni az új világhoz, és mozgósítani a belső erőforrásainkat, ha igazán mélyen ismerjük ezeket az erőforrásokat és önmagunkat. Ha az identitásunk nem szimpla és 1 dimenziós, hanem összetett és sokszínű. 🧙‍♂️ És ezt már nem elég egyszer fejben elhatározni, ezt fel kell építeni. És ez némi időbe telik. Ezt a leckét nem az AI adta fel nekünk, már évtizedek óta erre tartunk, csak most vált égetően fontossá a gyakorlatban.

Ha eddig nem foglalkoztál célzottan a rejtett erőforrásaid feltárásával, az önismereted elmélyítésével: nem késő elkezdeni! 🔥 Persze a legjobb idő erre tegnapelőtt lett volna, de a második legjobb idő rá: a MA.

(Kép: SDXL 1.0 képgenerátor)